Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
2 Képújság 1983. szeptember 28. Napirenden: az élelmiszer Budapesten ülésezik a Római Klub Kedden Budapesten megkezdődött a Római Klub ülése, amelyen mintegy 20 ország 100 képviselője, a szociálisba, fejlődő és fejlett tőkés államokból érkezett, illetve hazai tudósok tanácskoznak a világ élelmiszer-ellátásának biztosításáról. Szentágotha'i János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöké az ülést megnyitva elmondotta: igen fontos feladat az ezredfordulóra 6 milliárd- ra szaporodó népesség élelmezésének megoldása, az éhínség megszüntetése. Ez olyan feladat az emberiség számára, ameLyet az országok csak összefogva, az eddiginél hatékonyabb együttműködéssel oldhatnak meg. Nurul Iszlám, a FAO vezérigazgató-helyettese rámutatott, hogy a világ élelmiszer-termelésének növekedése nem tart lépést a népszaporulat miatt is gyorsabban bővülő kereslettel. Jelenleg mintegy negyedmilliárd ember számára az alapvető élelmiszer-ellátás sem biztosított, egymilliárdra tehető azokpak a száma, akik egyre kevesebb kalóriatartalmú táplálékhoz jutnak. Az előzetes tanulmányok szerint 2000-ig a fejlődő országok élelmi szer-import j a a jelenleginek háromszorosa, a rosszul tápláltak száma azonban ötszöröse lehet. Kínálkozik lehetőség arra, hogy az évezred végére megszűnjön az éhínség — mondotta Aurelio Peccei, a Római Klub elnöke. A fejlődő országok a hozamok növelésével, új növények alkalmazásával, a megművelt földterület jelentős bővítésével megkétszerezhetik termelésüket. A feladat nem lehetetlen vállalkozás, mindehhez azonban az erőforrások eddiginél hatékonyabb kihasználására van szükség. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a világ országai felismerve egyre fokozódó kölcsönös függőségüket, szolidaritásit vállalnak, s a meg- értés és együttműködés politikáját választják a világ élelmiszer-ellátásának biztonsága érdekében. | CLUB Aurelio Peccei, a Római Klub elnöke beszél a budapesti ülésen. (Telefotó) Az elmúlt évtizedben a magyar élelmiszergazdaság több ágazata a világ élvonalába jutott — számolt be a hazai eredményekről Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Annak ellenére, hogy Magyarország a világ mezőgazdaságilag hasznosítható területének csupán 0,15 százalékával rendelkezik, jelenleg már a világ mezőgazdasági termeléséből 0,8 százalékkal részesedik. A gyors fejlődés eredményéként az agrárágazatok termékeinek egynegyedét külföldön értékesítik. A mezőgazdasági termelésben a nagyüzemek meghatározó szerepet játszanak, de az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult az a sikeres együttműködés, amelyet a nagygazdaságok a kistermelőkkel alakították ki. Az integráció révén Magyar- országon a kistermelők állítják elő a mezőgazdasági termelés 20 százalékát. A nagyüzem és a kistermelők között kialakított önkéntes gazdasági kapcsolatokon alapuló munkamegosztás olyan sajátossága a magyar mezőgazdaságnak, amely iránt a fejlődő országokban is érdeklődnek. Magyar szakemberek tapasztalataik átadásával mind eredményesebben segítik a harmadik világ országaiban az agrártermelés fejlesztését. Magyar termelési rendszereket alkalmaznak többek között Mexikóban és Brazíliában. Az elmúlt években megteremtették a komplex technológiák exportjának feltételeit is, több országban építettek szakosított állattartó telepeket. Emellett -különböző fejlesztési programok megvalósításába is bekapcsolódnak, például a közelmúltban 130 magyar szakember utazott Algériába, hogy segítsen a helyi mezőgazdaság korszerűsítésében. * Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kedden, a Parlament Gobelintermében fogadta a Római Klub ülésén résztvevő tudósokat: Aurelio Peccei, Nurul Iszlám, J. S. Shirjaev, John Harris, Romesh Thapar, Kha- lid Tahsin Ali. Mig-uel Urrita, Alexander King professzorokat. A találkozón részt vett Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár és Bognár József akadémikus. PANORÁMA BUDAPEST Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására a szocialista országokból küldöttségek vesznek részt az 1983. évi bábolnai napok kedden megnyílt rendezvényein. A Vaszil fanov, a Bolgár Kommunista Párt KB titkára és a Román Malinowski lengyel miniszterelnök-helyettes vezette küldöttségeket Marjai József és Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter fogadta. A román delegációt Ion Dinca első miniszterelnök-helyettes, az NDK küldöttségét Brúnó Lietz, mezőgazdasági, erdő- és élelmiszergazdasági miniszter, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségét Jan Janovic, a szlovák kormány mezőgazdasági és élelmezési minisztere vezeti. * A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására szeptember 22—27. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon a Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttsége Bat-Ocsirin Luvszanceren elnök vezetésével. A megbeszéléseken a SZOT küldöttségét Gáspár Sándor főtitkár vezette. * Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására kedden Budapestre érkezett Ernst Albrecht, a Német Szövetségi Köztársaság Alsó- Szászország tartományi miniszterelnöke. Útjára elkísérte Gerhard Glup, a tartományi kormány mezőgazdasági minisztere is. MOSZKVA Kedden Moszkvában befejeződtek Andrej Gromikó- nak, az SZKP KB PB tagjának, a szovjet minisztertanács elnöke első helyettesének, a Szovjetunió külügyminiszterének és Bohuslav Chnoupeknek, a CSKP KB tagjának, Csehszlovákia kül- ügyiminszterének megbeszélései. Tárgyalásai végeztével Bohuslav Chnoupek • kedden hazautazott a Szovjetunióból. GENF Kedden Genfben az európai közepes hatótávolságú fegyverzetek korlátozásáról folytatott tárgyalásokon teljes ülést tartott a szovjet és az amerikai küldöttség. Új köntösbon... Kedd esti kommentárunk. Az amerikai elnök ismét a béke elszánt hívének mutatta magát — ezúttal a nemzetközi élet egyik leginkább reflektor- fényben álló fórumán, az ENSZ-közgyűlés szónoki emelvényén. Csakhogy amit mondott, s ahogy mondta, az a jelek szerint nem sokat változtatott az eddigi washingtoni állásponton. Moszkvából hivatalos nyilatkozat még nem hangzott el, az első visszhangok azonban meglehetősen borúlátók. Ügy értékelik a Reagan által „fontos fegyverzetcsökkentési kezdeményezésnek” beállított amerikai javaslatokat, hogy azok csak igen csekély mértékben térnek el az eddigiektől, a legfontosabb kérdésekben pedig gyakorlatilag semmi változást nem mutatnak. Egy megfogalmazás szerint az „új” reagani javaslat nem egyéb, mint a jól ismert — s a Szovjetunió számára köztudottan elfogadhatatlan — nulla-változat más köntösbe öltöztetése. Mit is tartalmazott hát Reagan beszéde? A legfontosabb talán, hogy az USA nem zárkózik el attól, hogy a közép-hatótávolságú európai atomfegyverek csökkentésébe az amerikai repülőgépeket is bevonják. Köztudott, hogy e kategóriában jelentős a nyugati fölény Európában, s erről eddig Washington nem volt hajlandó tárgyalni. Annál inkább a rakétákról, amelyeknél az amerikai kormány következetesen a Szovjetunió „túlnyomó fölényére” hivatkozik. Csakhogy a fölény sokszori hangoztatásánál nem veszik figyelembe Nagy-Britannia és Franciaország hasonló kategóriájú fegyvereit, amelyek pedig ugyancsak a potenciális ellenfél, a Szovjetunió területére vannak irányozva. Nos, ebben a kulcsfontosságú kérdésben mit sem változott az amerikai álláspont. Reagan csak annyit mondott, hogy kormánya átgondolja „a csökkentés után megmaradó rakéták összetételének kérdését”. Az első amerikai kommentárok közül néhány úgy vélte: ebbe a megfogalmazásba beleférhet az a gondolat, hogy egy genfi megállapodásban a telepítendő eurorakéták számát a brit és francia eszközök figyelembevételével szabják meg. Erre azonban mindeddig semmilyen tény nem utal. Annál inkább az ellenkezőjére. Reagan javaslatának harmadik eleme a lemondás arról, hogy a Szovjetunió ázsiai területein elhelyezett közép-hatótávolságú rakétáit számításba vegyék Genfben. Ezekről azonban eleve nem lehet szó, hiszen a sokszor hangoztatott amerikai álláspont szerint is e tárgyalásokon az európai egyensúlyt kellene elérni. Mindebből körvonalazódik, hogy a washingtoni magatartás valamit változott ugyan, de kétségkívül nem jelentősen. Az év vége, s a kilátásba helyezett telepítés azonban közeledik. A veszély akkor nő meg, ha a mostani — a megnyugtató egyezményhez kicsi — előremozdulást a Reagan- kormányzat utolsó szavának szánta. AVAR KAROLY Viták Libanonban a megbékélésről Kedd reggeli jelentések szerint Libanonban a tűzszünetet — két incidenstől eltekintve — megtartották. A fővárostól délkeletre a hegyekben egy libanoni katonát orvlövészek megöltek, egy másik helyen pedig a hadsereg egyik egységére tüzeltek. A libanoni jobboldali fa- langista erők elutasítanak minden olyan politikai változást, amely a libanoni keresztények „magasabb érdekei” ellen irányul — mondotta a jobboldali pártszövetség fegyveres erejének parancsnoka, Fadi Frem. Ezzel szemben Valid Dzsumblatt, a baloldali ellenzék egyik vezetője hétfőn felszólított az 1943-ban létrejött libanoni alkotmánypaktum módosítására: sürgette, hogy a libanoni mohamedánok nagyobb szerepet kapjanak az ország irányításában. Megfigyelők szerint ezek a nyilatkozatok eleve megkérdőjelezik azoknak a libanoni megbékélési tárgyalásoknak a sikerét, amelyeket egyes tervek szerint Szaúd-Arábiá- ban tartanának. A bécsi maratott Holnap, szeptember 29- én folytatódnak a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások. 10. évfordulójához közeledik az az 1973 októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely napjainkra „bécsi maraton” néven vonult be a legújabbkori diplomácia történetébe. A bécsi királyi palota nevezetes báltermében elhelyezett kör alakú asztalnál a résztvevők a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaltak. Hallatlanul fontos tanácskozásról van szó. A felek a két szövetségi rendszer legérzékenyebb pontjain, mondhatni ütköző területein kívánják csökkenteni a szembenállás élességét. A NATO oldaláról az USA, Nagy-Britannia, Kanada, .Belgium, Hollandia, Luxemburg és az NSZK tárgyalnak. A Varsói Szerződés oldaláról a Szovjetunió mellett Csehszlovákia, NDK és Lengyel- ország tartoznak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megállapodás esetén a fegyverzetcsökkentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területére vonatkozna. Rajtuk kívül egy sor állam (Bulgária, Dánia, Görögország, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia és Törökőr* szág) „különleges státussal” vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt jelenti, hogy teljes jogú vitapartnerek, de nem tartoznak a csökkentés területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyetértése biztosíthatja a megállapodást. KÉT SZAKASZ Eddig nagyjából két nagy szakaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a szakaszban érzékelhető előbbrelépés mutatkozott: elfogadták a csökkentés körzetének határát, s hogy a csökkentésnek két lépcsőben kell történnie. Az elsőben, amely három évre szólna, csak a Szovjetunió és az USA szerepelne. Lényegében megegyezés született abban is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befagyasztanák — bár a NATO nyilatkozatai e tekintetben nem voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét oldalon 900 ezer főben állapítanák meg a szembenálló hadseregek létszámát, s ebből 700— 700 ezer ember tartozna a szárazföldi haderő kötelékébe. Megállapodtak abban is, hogy az átfogó egyezményt megfelelő ellenőrzési módozatok is kísérnék. ELVI KÜLÖNBSÉGEK Idővel azonban bizonyos elvi különbségek kerültek felszínre, amelyeket nem sikerült felszámolni. A Varsói Szerződés oldaláról rámutattak arra: a jelenlegi hadi- technika rendkívüli gyorsasággal szül olyan fegyvereket, amelyek hatásfoka óriási és a csupán létszámban kifejezett egyensúlyt megbonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a különböző fegyverfajtákat is kölcsönösen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőrzés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csökkentést kell kölcsönösen ellenőrizni. A NATO tagállamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket és fegyverzeteket ellenőrizzék. Komoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszámjelentést cseréltek a résztvevők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés körülbelül 10 ezerrel csökkentette, a NATO pedig két ütemben összesen 41 ezer fővel növelte haderejének létszámát abban a körzetben, amelyről a megbeszélések folynak. Az amerikai tendencia tehát a létszám- növelés irányába mutat. Ráadásul a Varsói Szerződés a létszámkérdésben igen nagyvonalúan, a NATO pedig' A Hofburg-palota, a bécsi t árgyalások színhelye sértő bizalmatlansággal lép fel. A Varsói Szerződés oldaláról nemcsak elfogadták a NATO létszámjelentését, hanem abba is beleegyeztek, hogy a haditechnikát karbantartó közeL300 ezer NA- TO-alkalmazott „civilnek” számítson — holott a Varsói Szerződés oldalán ezt a tevékenységet katonák látják el, akik természetesen beleszámítanak a létszámba. A NATO még így is azt az álláspontot foglalja el, hogy a Varsói Szerződés által jelentett 979 ezernél 170 ezerrel magasabb a tényleges létszám. A JÓSZANDÉK JELE 1983 tavaszán a Varsói Szerződés országai egy lényeges javaslattal kísérelték meg a kitörést ebből a zsákutcából. A már régebben elért első egyezményt átfogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszámtól függetlenül 900—900 ezerre csökkentse fegyveres erejének létszámát. Javasolták, hogy a Szovjetunió és az USA még az idén egy-egy meghatározott csapattestet vonjon ki Közép-Európából. Végül indítványozták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fagyassza be fegyverkezéi szintjét. E kezdeményezésre érdemi válasz nem érkezett. Ennek nyilvánvalóan az az egyik oka, hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fontos — elemét jelentik a leszerelési fórumoknak. A közép-hatótávolságú rakétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhatják a bécsi megbeszéléseket. — ie —
