Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám
1983. szeptember 27. NÉPÜJSAG 3 Hústermelés, fogyasztás, export I. Amiben a világelsők közé jutottunk Emlékszünk? Volt idő, amikor az üzletekben hetenként csak egyszer láttunk húst, s akkor is hosszú sorbanállás után juthattunk hozzá. Pedig .mi magyarok csak akkor tekintjük elfogadhatónak az ebédet, ha abban megtalálható sütve, főve a hús is. Ez érthető, hiszen a legértékesebb tápanyagok az ember számára az állati eredetű fehérjék. Szeretjük a húst, az életszínvonalat nálunk sokan azon mérik, mennyi jut belőle asztalunkra. Szerencsére most már évek óta kiegyesnúlyo- zott, jó az ellátás ebből a fontos népélelmezési cikkből a városokban és a nagyobb településeken. MIÉRT DICSÉR BENNÜNKET A KÜLFÖLD? Mindez elsősorban az állat- tenyésztés kiegyensúlyozott fejlődésének köszönhető. Nálunk a mezőgazdasági nagyüzemek a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején rakták le a korszerű, szakosított vágóállat-termelés alapjait gyors ütemben fejlesztették a baromfi-, a sertés- és a vágómarha-termelést. Magyar sajátosságnak tekintik a világon a mezőgazdasági nagyüzemek kiterjedt termelésfejlesztő tevékenységét a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok eredményesen valósítják meg ezt a nagyarányú gabonaprogramot, amelyet több mint egy évtizede hirdetett meg kormányunk. Ennek köszönhető, hogy megteremtettük az országban az állattenyésztés fejlesztésének alapjait, elegendő meny- nyiségű abraktakarmányt képes mezőgazdaságunk termelni. így juthatunk el azután odáig, hogy a kistermelőket is képesek a nagyüzemek ellátni takarmánnyal, ennek révén valósulhatott meg, hogy nálunk a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékeny szerepet vállalhatnak a vágóállat-tenyésztésben. Sertést hizlal, szarvasmarhát tart a termelőszövetkezeti tag, az állami gazdasági dolgozó, csirkét nevel a tanító, a vasutas, a nagyüzemi munkás, galambot, nyulat tart a diák, a nyugdíjas. Ez teszi lehetővé, hogy húsból nemcsak itthonra, hanem a külföldi piacokra is jut. Jellemző tény ugyanis, hogy az 1971—75-ös évek átlagában az országban még nem érte el a vágóállat-termelés az 1.7 millió tonnát, tavaly pedig már meghaladta a 2,2 milliót. Különösen a sertés- és a barom- fihús-termelés növekedett dinamikusan. Vágósertésből a hetvenes évek elején átlagosan 968 ezer tonnát adott a mezőgazdaság, tavaly pedig már több mint 1,2 millió tonnát. Vágóbaromfiiból 317 ezer tonna volt a termelés egy évtizeddel ezelőtt, tavaly pedig több mint 520 ezer tonna. Sokat mond az is, hogy a vágóállat-termelés tavalyelőtt 5,5, tavaly pedig 10 százalékkal haladta meg az előző ötéves terv átlagát. Ez azt jelenti, hogy most mór évek óta dinamikus a termelés-fejlődés üteme. S így jutottunk el oda, hogy nálunk az egy főre jutó hústermelés csaknem ötszöröse a világátlagnak, kétszerese a Közös Piac, valamint a KGST átlagának. Ebben a tekintetben tehát a világelsők közé tartozunk. PIAC ÉS ELŐRELÁTÁS Ahhoz persze, hogy a hazai és külpiaci igényeket kielégíthessük, nem elég csak általában a termelés fejlesztése. Ügy kell gazdálkodni a mezőgazdaság legnagyobb termelési értéket képviselő vágóállatokkal, hogy választékban és minőségben is megfelelőképpen alkalmazkodhassunk a hazai igényekhez, a külpiacokra pedig akkor és azt kell szállítanunk, amikor és amit ott a legbiztonságosabban lehet értékesíteni. Ezt igényli az ország és ezt a követelményt állítja a hús- ágazat elé az idei népgazdasági terv is. ügy kell a termelést fejleszteni, ahogyan azt a piac igényli. Hogy aztán mindez nem megy egyszerűen és simán? Ez a mai változó piaci körülmények között természetes. Hiszen azokat a mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyek már évekkel ezelőtt berendezkedtek például a csirkehús-termelésre, igen érzékenyen érintette az idei, eddigitől eltérő termeléspolitika kialakítása, mégpedig az, hogy csak any- nyi vágóbaromfit állítsanak elő, amennyit biztonságosan értékesíteni is lehet. A csirkehús-termelésben most az a fő cél, hogy megőrizzük a termelés eddigi színvonalát, a biológiai, technikai értékeket, és a fejlesztést összehangoljuk a piaccal, rugalmasabban alkalmazkodjunk a szükséges változásokhoz. Most mindennél fontosabb az előrelátás. Sokat nyerhetünk, ám veszíthetünk is, ha nem vesszük figyelembe a piaci jelzéseket. közös Érdekek Ezért nélkülözhetetlen a megfelelő munkamegosztás kialakításia a két egymásra utalt ágazat, a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar között. A húsipar és a baromfiipar kapcsolódik ugyanis mind a belső, mind a külső piacokhoz, nekik kell közvetíteni a piac igényeit a termelőkhöz. Sokat segíthet a termelés fejlesztésében a gyors és pontos információ a kereslet és a kínálat alakulásáról, a minőségi követelményekről. Tény azonban az is, hogy a legalaposabb tájékoztatás is kevés, ha nem társul hozzá kellő anyagi ösztönzés. Lényeges tehát, hogy olyan érdekeltségi viszony alakuljon ki a két ágazat között, amely a hústermelésben és -feldolgozásban mindkét közreműködőt, a mezőgazdasági termelőt csakúgy, mint a feldolgozó hús- és baromfiipari vállalatot a biztonságos hazai ellátásra, és a gazdaságos export növelésére ösztönzi. (Folytatjuk.) CS. F. A zuhanyozók és öltözők bejáratán dolgoznak az ÁG szakmunkásai Iskola az istállóban A MÉM és a Szekszárdi Á. G. összesen 4 millió forintos beruházásának hála, még az idei tanévben tanistállóval és a hozzá csatlakozó oktatási létesítményekkel gazdagodik a palánki mezőgazdasági szakközépiskola. A 'tanistállót az A. G. kajmádi kerületében egy régi épület modernizálásával és átalakításával hozzák létre. Ez lesz a bázisa az I—II. évesek szakmai gyakorlatának, akik itt a szarvasmarha-tenyésztéssel, a sertés- és baromfitenyésztéssel, a ló- és juhtartással ismerkedhetnek majd az A. G. által biztosítandó állatállomány révén anélkül, hogy a nagyüzemi állattenyésztés és -tartás termelési rendjét megbolygatnák. Mivel a tanistállót battériás sertéselletővel és 300 férőhelyes baromfiteleppel is felszerelik, mód nyílik az állattartó telepi gépész tanulók továbbképzésére is. A mini vágóhíd, a hozzátartozó boncteremmel és laboratóriummal, valamint az állatműíő az állategészségügyi képzést szolgálja majd. Lesz még tejkonyha és szociális blokk, csoportfoglalkoztató terem és tanári szoba. Létrehozásán az A. G. építő- és szakbrigádjai dolgoznak. O. I. — fotó: G. K. A régi épület, amely belülről teljesen átalakul. Elkészülte után környékét parkosítják. Energiatakarékos víztároló és úszómedence Simontornyán A mai kép és egy „jövőbeli” A bőrgyártási technológiában nélkülözhetetlen a víz. Simontornyán minden bedolgozott bőrhöz hatvan—nyolcvan liter vizet használnak fel. Ennek egy részét a Sióból, más részét fúrt, artézi kutakból nyerik. A víz felmelegítése nem kevés tüzelőanyag- felhasználással jár. A. legutóbbi kútfúrásnál 39 Celsius- fokos vizet találtak. Ennek fel- használása a számítások szerint éves szinten 6 millió forint fűtőolaj-megtakarítást jelent a gyárnak. A víz felhasználása a bőrgyárban — lévén munkaszüneti nap is — egyenlőtlenül történik. A kút viszont folyamatosan adja a meleg vizet. Ezért a kiegyenlítésre egy víztároló építése vált szükségessé. A bőrgyár és a községi tanács vezetősége olyan medence építését tervezte, majd meg is kezdte, amely úszásra, strandolásra is alkalmas. A huszonöt méter hosszú medencében kétméteres lesz a vízmélység, míg egy másik medencében, a tizenkétszer nyolc méteresben, a gyerekek fürdőzhetnek majd biztonsággal. A Sió-part közelében épülő víztároló alapozásához szinte teljes talajcserére volt szükség. A tömörítéshez félezer köbméter sódert használtak fel. A víztároló terveit a vállalat kollektívája társadalmi munkában készítette. A községi tanács a strandoláshoz szükséges szociális létesítményeket építi majd meg. A tízmillió forintos beruházás összege két év alatt megtérül ... Az aszály ellenére Van elegendő vetőmag A Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalat dél-dunántúli területi központjának százon felüli gazdasággal van termelési, 220—230 gazdasággal kereskedelmi kapcsolata és most már hosz- szú évek óta 575 körüli azoknak a boltoknak a száma, amelyeket ellátnak egyre növekvő mennyiségben kis kiszerelésű gazdasági és zöld- ségvetőmag-féleségekkel. Általában a mezőgazdaságban, így a vetőmagtermesztésben sincs két egyforma év. öt éve, amióta a dombóvári kerületi központ ebben a változatlan szervezetben és személyi összetételben, végzi feladatát, sem volt két egyforma esztendő, de két rendkívüli annál inkább. Emlékezetes az 1979-es esztendő, amikor a vetőmag-alapanyag felét sem tudták előállítani, a tartalékoknak köszönhetően mégsem vették ezt észre a gazdaságok és a kistermelők. Az idei aszály bizony rányomta bélyegét egyes növényféleségek hozamaira is. A vetőmagellátás ennek ellenére zavartalan ez év őszére és a következő év tavaszára egyaránt. A vállalat megkülönböztetett figyelmet fordít az őszi kalászos vetőmagvak előállítására és az ellátásra — természetesen a MÉM fajtapolitikájának szigorú figyelem- bevételével. Mennyiség tekintetében vállalati szinten ez a forgalmazás adja a legnagyobb feladatot, hiszen rövid másfél— két hónap leforgása alatt nem kevesebb, mint 12—33 ezer tonna vetőmagot kell fémzároltatni és eljuttatni a gazdaságok részére. Időben sikerült megkötni a gazdaságokkal a vételi szerződéseket, így biztonságosan felkészülhettek a szaporító gazdaságokkal a szükséges vetőmagféleségek előállításában, kikészítésében, majd leszállításában. Az 1983. évi őszi ellátáshoz Tolna megyében 9850 tonna őszi búza és 2650 tonna őszi árpa vetőmag felvásárlására tettek ajánlatot a gazdaságoknak. A három dél-dunántúli megyében sikerült 29 500 tonna őszi búza, 4600 tonna őszi árpa és 470 tonna rozsvetőmag előállításával, felvásárlásával biztosítani a jelentkező igények teljes kielégítését. Az egyes megyéknél arányaiban valamelyest változott a felvásárolt mennyiség az elmúlt évihez viszonyítva. Annak ellenére, hogy Somogybán növekedett a meny- nyiség, még mindig csak 40— 50 százalékát fedezi az ott jelentkező felújítási igényeknek, ugyanakkor Tolnában 50 százalékkal több vetőmagot vettek meg, mint az itt jelentkező felújítási igény volt. Az idei szaporításokhoz átadott kalászos vetőmagvak a szántóföldi szemléken túlnyomórészt jól vizsgáztak. Készletet észrevehetően befolyásoló kiesések csak a Marton- vásári 5-ös és Martonvásári 9-es fajtáknál voltak, de érzékenyen érintette a központot a Baranjka tétel kiesése, mert csupán ez az egyetlen magas fokozatú szaporítás volt ebből a fajtából. Őszi árpából 4600 tonnát kaptak meg az igénylő gazdaságok. Az a tapasztalat, hogy növelik vetésterületeiket őszi árpából. Sokan a gyengén sikerült saját termelésű vetőmag helyett is biztonságosabbnak látták a jó minőségű központi készletek igénybevételét, így nem felújítást, hanem vetőmagcserét hajtottak végre. Érdekes jelenség ez évben, hogy -míg Baranya és Somogy megye 90—95 százalékot —, addig Tolna megye mindössze 48— 50 százalékos vetőmagfelújítást hajtott végre őszi árpából. Feleslegesnek és drágának tűnik az a gyakorlat, hogy elsősorban Tolna megyében olyan gazdaságok is igényelnek Elit vetőmagot, amelyek ennek tisztítására, kikészítésére technikailag nincsenek kellően felkészülve. Ugyanezek a gazdaságok a szelektáláshoz szükséges kézimunkaigénnyel sem rendelkeznek. Magas biológiai értékek mennek így veszendőbe, amely megterhelés a gazdaságnak, és a úépgazda- ságnak egyaránt. A területi központ felkészül az esetleges pótigények maradéktalan kielégítésére is. Jelenleg pótigényeket a Mv—4, a GK. Csongor, az NS. Rana 2, a Jubilejnaja 50, a Mv—8, a Posavka 2, a Su- per Zlatna és GK. Szeged fajtákból tudják kielégíteni. Kérik a rendszereket, gazdaságokat, hogy a napokban még mérjék fel a gazdaságok vetőmagellátási helyzetét — és a biztonságos ellátás miatt nyújtsák be a pótigényléseket a dombóvári területi központhoz. Az őszi árpavetőmagvak fámzárolása szeptember első napjaiban befejeződött, a tételek zöme vetésre alkalmas minősítést nyert. Az elmúlt 8 év alatt a kiskertekbe, a háztájiba, és a hobbikertekbe igényelt és felhasznált vetőmagmennyiség három és félszeresére nőtt. A kis kiszerelésű, tasakolt vetőmagvak fajtaösszetétele korszerű, minőségileg és esztétikailag megfelelő, attól függetlenül, hogy ez évben több bejelentés érkezett a gyökérzöldségek rossz keléséről. Nem a vetőmaggal volt probléma, hanem az okozta a gondot, hogy a szokatlanul korai hőség egyáltalán nem kedvezett a mérsékelt csírázási hőmérsékletet igénylő, igen hosszú kelési idejű sárgarépának, de különösen petrezselyemnek. Ezt a termelők maguk is bizonyították, hisz ugyanabból a vetőmagból a másodszori vetés kedvezőbb időjárási viszonyok mellett már jól kelt, megfelelő kultúrát biztosított. Már a nyári időszakban felmérték az 1984. évi igényt. Ez további növekvő tendenciát mutat közvetlenül dombóvári ellátottságú 547 boltnál, méghozzá 5 109 000 darabbal. Ezenfelül a 24 belföldi ellátó központ által Budapestről ellátott bolt 2 800 000 tasak vetőmagot igényelt. Tolna megye területén, 118 boltban összesen 1 869 000 tasak vetőmag áll a lakosság rendelkezésére. A kiszerelés máris megkezdődött, s a kiszállításokat október 1-én tervezik megkezdeni úgy, hogy az összes igényből 2,5—3 millió december 31-ig már a boltok rendelkezésére álljon. Áttelelő káposzta-, saláta-, hagyma-, spenót-, sóska-, gyökér- és fűfélék magvaiból 38 000 tasakot szállítottak már a boltok rendelései alapján. örvendetes, hogy az őszi vetésű magvak iránti igény évről évre nő, ami hamarabb juttatja friss zöldségfélékhez tavasszal a lakosságot. Jelenleg az áttelelő borsót fémzárolják. A burgonya-vetőgumónál a szaporító terület 1983-ban 240 hektár volt, 56 hektárral kevesebb, mint az előző évben. Az átvételi kötelezettség 5300 tonna, de ennél nagyobb mennyiség megtermelésére van kilátás — ami csaknem 6000 tonna.
