Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

•V Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam. 227. szám Ara: 1,40 Ft 1983. szeptember 25.. vasárnap GARZONHÁZ (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) PAKS '83 (5. old.) SZÁZNEGYVENNÉGYEN Álltak rajthoz (6. old.) 150 ÉVES A RÉGI MEGYEHÁZA (3. old.) Verőfényes, szép őszi nap fogadta a szekszárdi lakta­nya vendégeit. Szinte az or­szág minden részéből érkez­tek szülők, feleségek, testvé­rek. hozzátartozók. hogy szemtanúi, részesei legyenek a nevezetes eseménynek, az egy hónapja bevonult fiatal katonák eskütételének. Az ünnepségen megjelentek a szekszárdi városi pártbizott­ság. a Hazafias Népfront, a rendőrség, a munkásőrség, azonkívül a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem képviselői. Az MMG Automatika Mű­vek szekszárdi gyára által adományozott csapatzászló előtt sorakoztak fel az esküt tevő katonák. Az elöljáró, Pap József ez­redes köszöntötte a katoná­kat, majd az egység politikai helyettese mondott rövid köszöntőt. — „A mai esemény — mondotta — mintegy beve­zetője a fegyveres erők nap­ja, szeptember 29. esemé­nyeinek, utal régi. nemzeti hagyományainkra, a forra­dalmi elődök lelkesítő példá­jára. Ezt a példát követik a mostani, fiatal katonák, akik csak nemrég cserélték fel egyenruhával a munkaruhát, fegyverrel a tankönyvet. Ke­mény munka, szellemi és fizikai megterhelés vár önök­re, kívánom, hogy elődeikhez hasonló kitartással, fegyel­A könnyűipar is fejlődik „Olykor arra gondolok, egyenesebb volna .megmon­dani, hogy fel akarják számolni ezt az ágazatot. Meg azt is, hogy adjuk el a gépeinket, eresszük szélnek az em­bereinket. Még mindig jobb volna a nyílt beszéd, mint az, hogy egyre nehezebb a helyzet, mert folyton-foly- vást magasabbra srófolják a követelményeket”... Az egyik — külföldön is jól ismert — textilipari nagyüzemünk gazdasági igazgatója fakadt ki ily mó­don a minap. A panasz mindenkit gondolkodóba ejt. hiszen ha egy tájékozottabb gazdasági vezető így be­szél, mit várjunk attól, aki kevésbé informált? Az aggodalmaskodó elégedetlenség csalhatatlan jele annak, hogy vannak, akik félreértik a párt Központi Bizottságának júliusi iparpolitikai határozatát. Akad­nak olyanok, akik arra következtetnek belőle, hogy a könnyűipar amolyan tengődő iparággá vált — noha ez nincs leírva sehol. Mégis erre gondolnak, a többi kö- , zött abból a tényből, hogy hangsúlyozottan — való­ban sokkal hangsúlyozottabban — olvashatunk a mik­roelektronikákról, a vegyiparról, meg több más ipar­ágról. A legegyszerűbb volna az az ellenvetés, hogy a tex­tilipar se.m mostohagyerek, hiszen 35 milliárd forin­tot költöttünk a rekonstrukciójára a 70-es években. Márpedig, ha a textilesek sokat kaptak, akkor az egész könnyűipar fejlődött, hiszen ebben az ágazatban dol­gozik az iparág 360 ezer- dolgozójának mintegy fele. S bár ez az ellenvetés igaz volna, mégsem egészen meg­győző, mert tény, hogy a gépipar (ebbe tartozik a már említett mikroelektronika is), vagy például a vegyipar fejlődésének üteme valóban meghaladja a könnyűipa­rét. No de azt jelentené ez, hogy a könnyűipar sok­sok ágazata már visszafejlődik, a könyűipar táv lat ta- lanná vált? Tények cáfolják ezt a felfogást. Az első ilyen tény, hogy ez az iparág elégíti ki a ha­zai textil-, ruházati-, bőráru-, bútorigények mintegy 80—85 százalékát. Külön téma volna arról elmélkedni, .nem túl magas-e ez a részarány, nem volna-e jobb a lakosságnak, ha mondjuk a szükségleteknek csak 70 százalékát elégítené ki a hazai könnyűipar, a többi árut inkább külföldről hoznánk be, hiszen így nagyobb lenne a választék. Anélkül, hogy ebbe a témába bele­bonyolódnánk, leszögezhetjük: minthogy a ruha-, ci­pő-, papír- stb. ellátás politikai kérdés is, a -könnyű­ipar fejlődésének üteméből meg annak például a mik­roelektronikához viszonyított részarányától függetle­nül mindig megkülönböztetett figyelmet kíván ez az iparág. Ahogy a Központi Bizottság júliusi iparpolitikai határozata is hangsúlyozza. Hiszen ha nő a fogyasztás — márpedig az életszínvonal stagnálásának időszaká­ban is emelkedik évi 1,5—2 százalékkal —, akkor nyil­vánvaló, hogy az iparág sem topoghat egy helyben. Egyelőre csak a belföldi igényekről szóltunk, holott — ez a másik fontos tény — könnyűipari termékeink­nek mintegy felét exportáljuk. S hogy valóban nincs szó egy helyben állásról, hadd bizonyítsanak a számok: az 1970—80 közötti időszakban évente 10—11 százalék­kal emelkedett az iparág rubelelszámolású, s 17—18 százalékkal a nem rubel elszámolású kivitele. Ruhá­zati- és cipőiparunk exportjának zöme, mint a kohá­szati alapanyag és az energiahordozók ellentétele je­lenik meg elsősorban a Szovjetunió piacán, ahol példá­ul kőolajra cserélődnek a mi, fogyasztási cikkeink. Aligha kell bizonygatni, hogy előnyös számunkra ez a csere, mint ahogy a Szovjetunió számára is az. S hogy az export nemcsak a külkereskedelmi egyensúly meg­teremtése, hanem az ország ellátása szempontjából is fontos követelmény, hadd emlékeztessük az olvasót arra, hogy a külföldről vásárolt bőrt, gyapjút, s több hasonló árut is könnyűipari termékekkel ellentétele­zünk. A könnyűipar fejlődik. Tagadhatatlan, hogy nem olyan gyorsan, mint például a már említett mikro­elektronika vagy pedig a vegyipar — ez nemzetközi tendencia —, de fejlődik. Magától értetődik, hogy az iparágon belül különbö­ző mértékű lesz az egyes ágazatokban a gazdasági nö­vekedés. Hogy mást ne mondjunk, 3 milliárd forint ér­tékű beruházás folyik a papíriparban, új üzemeket épít a nyomdaipar is. Kétségtelen viszont, hogy a tex­tiles szakmában napjainkban nincs ilyen látványos előrehaladás. Ahogy más európai országokban sincs. De az ismert tény még itt is tény marad: a bel- és külkereskedelemnek a jövőben is szüksége lesz min­den méter olyan szövetre, minden pár olyan cipőre, minden bútorra, amelyet gazdaságosan állítattak elő, s amely itthon is meg külföldön is kelendő. S nélkülözhetetlenek azok, akik mindezt készítik. SZ1KORA KATALIN Az érkező elöljárót feszes vigyázzban fogadják az eskütételre felsorakozott katonák mezetten, becsülettel telje­sítsék esküben vállalt köte-. lezettségüket." A politikai helyettes kö­szöntő szavai után magas, fiatal katona lépett ki a sor­ból és kért engedélyt az es­kü letételére: Matók Imre, a pálfai Egyetértés Tsz * üzemmérnöke. Az eskü szö­vegét a Szózat zenéje kisérte. Az eskütétel után úttörők köszöntötték a katonákat egy-egy szál szegfűvel, majd az egység parancsnoka mon­dott beszédet. A katonáktól azt kérte: erejüket nem ki­méivé, legjobb tudásuk sze­rint teljesítsék katonaköte­lességüket, a szülőktől pe­dig. hogy jó családi hátteret teremtsenek e kötelességek teljesítéséhez. A parancsnok beszédére Németh Kornél honvéd vá­laszolt, utána "Knopf Attila. a szekszárdi városi-járási KISZ-bizottság titkára adott útravalót a katonai szolgálat teljesítését most megkezdő fiataloknak. Az ünnepélyes eskütételt díszmenet, majd az Inlerna- cionálé zárta. Az esküt tett katonák utá­na átöltöztek és engedélyt: kaptak arra, hogy a nap hát­ralévő részét hozzátartozók között töltsék. A gyöngyviráglevél aprítása, vágása automatikusan, gép­pel történik Az aszály ellenére Gyógynövények exportra A Herbária tolnai üzemé­nek árbevételi terve az Idei évre 50 millió forint, de en­nek biztos túlteljesítésével számolnak. Ez nem csekély teljesítmény, mert az idei aszály természetesen a gyógy­növénytermesztést is sújtot­ta. Szerencsére a kiesés a macskagyökérnél, mely őszi palántázás esetében időben megerősödött, kisebb volt, ami annál is inkább fontos, mert az értékes gyógyszer- alapanyagot biztosító növény­ből innen elégítik ki az or­szágos igény 70 százalékát. A gyógynövénypiacon azonban az aszálytól függetlenül is mutatkozik bizonyos szaka­szosság, amit ebben az eset­ben egyes termékek időben történt kiváltásával sikerült ellensúlyozni. A hatalmas árbevételi terv (egy dolgozóra kereken egy­millió forint jut) harmadré­szét az export révén sikerül teljesíteni. A tolnai export legfőbb felvevőpiaca a Né­met Szövetségi Köztársaság. Franciaország, Ausztria és Belgium. Itt teremtik meg a népszerű „Kristálykeserű'’ ízét, majdnem teljesen hazai alapanyagokból és jelentős a bőrápoló arcszeszek termelé­se is. O. I. Fotó: G. K. A Franciaországba irányuló diólevélexport Mérlegelés és bálázás. összeallítasa üvegekbe kerül a bőrápoló arcszesz Esküt tettek az újoncok

Next

/
Thumbnails
Contents