Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XXXIII. évfolyam, 226. szám Ara: 1,80 Ft 1983. szeptember 24., szombat Panel és kultúra Szidjuk és dicsérjük, áhítjuk és ha tehetjük, elhagy­juk ^ szürke panelok lakósejtjeit. Tudományos tanács­kozások és társasági csevegések középpontjában áll a lakótelep. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mint annyi mást, ezt is speciálisan magyar találmánynak fogjuk fel. Pedig ezt sem mi fedeztük fel. A lakótelepek az ötvenes évek végén jelentek meg a világ nagy városainak perifériáin. Ez a településforma az emberi szükségleteknek csak egy szűk körét igyek­szik kielégíteni. Nem akar Város lenni, annak csak néhány feladatát vállalja. A lakásokon kívül csak a legszükségesebb alapellátás feltételeit hozza létre. A lakótelep elválaszthatatlanul kötődik a Városhoz. Eb­ből következik, hogy a lakótelep problémáit sem meg­érteni, sem megoldani nem lehet önmagában. Magyarországon a hiánygazdálkodás jegyében in­dultak a nagy lakásépítési programok. Ennek követ­keztében a tervezők reménytelenül kísérelték meg újra és újra komplex városokat építeni. A beruházási esz­közök hiányában minden ami fölösleges — az uszoda, a sporttelep, a bevásárlóközpont és a művelődési ház — áldozatául esett a takarékosságnak. Helyükre laká­sok épültek, amelyeket csak a statisztikákban és a tervezési normákban létező átlagállampolgárok átlag­igényeire méretezték. Szintp egyetlen olyan konkrét család sem létezik, amelynek valóságos igényeit fedné a mozdíthatatlan betonfalakkal örökre elrendezett ház­gyári lakás. Itt kell berendezkednie a munkája után fúró-faragó, barkácsoló hivatalnoknak, az otthon dolgozó értelmisé­ginek, és az egésznapos zaj és nehéz munka után csend­ben pihenni vágyó munkásnak, pedagógusnak. Ennek képtelenségét jól példázzák a lépcsőházakban rendsze­resen dúló zajviták. A lakótelepi lakás más életformát alakít ki, mint a hagyományos lakóövezet. Kicsi a für­dőszoba, nincs lehetőség a nagymosásra, szárításra, nincs hely nagyobb élelmiszerkészletek raktározására, de hiányoznak a feltételei a társasági életnek is. Ilyen körülmények között sokkal nagyobb szolgáltatási ka­pacitásra van szükség, mint más területeken. Sokkal több közösségi létesítmény kellene, hisz a társadalmi kommunikációnak nincs más tere. A liftben vagy a szeméfledobónál elhangzó köszöntéseket és félszava­kat nem tekinthetjük tényleges kommunikációnak. Azt már a fentiekben említettük, hogy a takarékosság első áldozatai azok a létesítmények, amelyek teret adhat­nának az emberi kapcsolatoknak. Ezek pedig nem­csak lelki szükségletek, hisz az élő emberi kapcsolatok hiánya negatívan befolyásolja a munkaerő kondício- náltságát ,együttműködési készségét, így végsősoron teljesítményét is. Nem sok esély van arra, hogy a közeljövőben pótol­juk a hiányzó közösségi létesítményeket. Valamilyen megoldást azonban találni kell. A közművelődés mai gyakorlatában erre két lehetőség van: vagy olyan szer­vezeteket hozunk létre, amelyek -saját épület nélkül, az iskolák, óvodák, népfront és párthelyiségek igénybevé­telével szerveznek közösségi művelődési alkalmukat vagy lehetőséget adunk arra, hogy egy-egy lakóközös­ség maga alakítsa ki művelődésének, szórakozásának lehetőségeit és szervezeti kereteit. Mindkettőre sok pél­dát látunk már. Budapesten, Kaposváron, Salgótarján­ban kulturális információs és szervezési egységek ala­kultak. Katalizáló, összekötő szerepet tölthetnek be az egyes intézmények között. Ezzel olyan energiákat sza­badítanak fel, olyan lehetőségeket teremthetnek meg, amelyekhez nem kellenek nagy beruházások. De gom­ba módra szaporodnak az alagsori szárítóhelyiségek­ben, kerékpártárolókban és még ki tudja, hol kialakí­tott lakóhelyi, lépcsőházi klubok is. Létrehozásuk, mű­ködtetésük azonban nem egyszerű feladat. Számtalan bürokratikus előírás, ügyrendi szabály akadályozza a cselekvést. A közigazgatás és a szakigazgatás még nincs felkészülve ilyen méretű társadalmi öntevékenység tá­mogatására. Sok segítséget jelent az, hogy az Orszá­gos Közművelődési Tanács és a Hazafias Népfront ide­jében felismerte e mozgalom jelentőségét, -és pályáza­tokkal, szakmai tanácsokkal, jogi segítséggel, és nem utolsósorban jelentős pénzeszközökkel támogatja azo­kat, akik nem akarják ölhetett kézzel megvárni, míg valamilyen társadalmi intézmény jóságosán a segítsé­gükre nem siet. Ez a magatartás igen fontos eleme annak, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a kultúra de­mokratizmusa. önmagában sem a lakóklubok, sem a szabadidős szervezetek nem oldhatják meg a lakótelepek kulturá­lis, közművelődési gondjait. Ki kellene alakítani egy olyan szervezetet, amelyben mind a két forma a maga eszközeivel, de önálló partnerként venne részt a lakó­terület ellátásának megszervezésében. Ehhez adhat­nának aztán nagy segítséget a már meglévő vagy ké­sőbb felépítendő intézmények. Pallagi Szabó Ferenc Az Elnöki Tanács illése Csütörtökön összeül az országgyűlés Az Elnöki Tanács pénteken ülést tartott. Az alkotmány 22. paragra­fusának (2) bekezdése alap­ján az országgyűlést október 20-án, csütörtökön délelőtt 10 órára összehívta. Kádár János tájékoztatta az Elnöki Tanácsot, a Finn Köztársaságban, Mauno Koi- visto elnök meghívására tett hivatalos látogatásáról, a finn politikai és társadalmi élet vezető személyiségeivel folytatott tárgyalásairól. A találkozók nyílt, baráti lég­köre tükrözte a két rokon nép hagyományosan jó kap­csolatát. A megértéshez hoz­zájárult, hogy a magyar és a finn érdekek a legfontosabb nemzetközi kérdésekben egy­beesnek, mivel mindkét nép a békéért küzd és enyhülést kíván. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót egyetértéssel tu­domásul vette. Megállapítot­ta, hogy a hivatalos látogatás jól szolgálta a magyar—finn kapcsolatok sokirányú fejlő­dését, a béke és az európai együttműködés ügyét. Losonczi Pál tájékoztatta a testületet, U San Yu-nak, a Burmái Unió Szocialista Köz­társaság elnökének szeptem­ber 5. és 9. között Magyaror­szágon tett hivatalos látoga­tásáról. A testület a beszá­molót elfogadta, s megállapí­totta, hogy a találkozó hoz­zájárult a két ország életé­nek kölcsönös megismerésé­hez, és jelentősen elősegít­heti a kétoldalú kapcsolatok további fejlődését. A Minisztertanács előter­jesztése alapján az Elnöki Tanács törvényerejű rende­letet hozott tanítóképző főis­kola létesítéséről Zsámbékon. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskola Zsámbékon műkö­dő kihelyezett tagozata a je­len tanévtől önálló tanító­képző főiskolaként folytatja oktatói munkáját. Képviselői helyek megüre- sedése miatt a Bács-Kiskun megyei 6., a Békés megyei 10., a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 3. és a budapesti 26. számú országgyűlési képvise­lői választókerületekben 1983. november 26. napjára idő­közi képviselőválasztást tű­zött ki az Elnöki Tanács. A testület a továbbiakban kinevezésekről döntött, bírá­kat mentett fel és választott meg. (MTI) A KURSZKI MÁGNESES ANOMÁLIA (9. old.) erdGgazdAlkodAs (9. old.) AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 38. ÜLÉSSZAKA (2. old.) A KISVÁLLALKOZÁS ÉLESZTŐ A KENYÉRBEN (3. old.) NYUGDÍJBAN, NYUGDÍJ ELŐTT (4. old.) HELIKOPTER-DARUK NYOLCVAN SZAKMÁBAN (9. old.) A MARICA-KELET — A NEHÉZIPAR ÓRIÁSA (9. old.) AZ EMBER TRAGÉDIÁJA SZÍNHÁZI CENTENÁRIUMÁRÓL (10. old.) KELLEMES ŰTITARS (10. old.) A KSZE OKTATÓBÁZISÁN (4. old.) A JÓ BOR VÉDELMÉBEN (5. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) MUNKAHELY A VAROS FÖLÖTT (7. old.) A BIZONYÍTÁS BOLDOG TUDATA (7. old.) A TERVEZÉS ÉRTÉKTEREMTÉS (11. old.) karikatűrakíAllítAs A MUNKÁSMOZGALMI MÜZEUMBAN (11. old.) ULTRAHANG A GYÓGYÁSZATBAN (12. old.) BÍRÁLATOK ÉS KAMPÁNYOK (8. old.) A KARPATONTŰLI magyarság NYELVATLASZA (8. old.) VILLAMOS TÁVVEZETÉK A FÖLD ALATT (8. old.) A TEA TERMESZTÉSE (12. old.) KÉKCSÖPP PANNI MÁSODIK ÉLETE (13. old.) REIBLING PÉTER: NEM ADOM FEL, VISSZATÉREK! (14. old.) Az elmúlt hónapok során megismertettük olvasóinkat több olyan gyűjteménnyel, amely már túlnőtt a „csak hobbi” határán. Most lapunk ötödik oldalán olyan gyűjtőhöz látogattunk el, akinek gyűjteményét, szaktudását megyénk múzeuma is gyakran igénybe veszi. „Fegyvert s vitézt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents