Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám

1983. szeptember 23. Nyugdíjasok a szakszervezetben TOLNA \ "ríÉPÜJSÁG 3 A kisvállalkozás élesztő a kenyérben A Bonyhádi Vasipari Szövetkezetben elsőként a lakatosok alakítottak szakcsoportot A nyugállományba vonulás nagy választóvonal minden ember életében. Nemcsak a mindennapi elfoglaltság vál­tozik meg, hanem sokaik ese­tében a társadalmi életben elfoglalt hely, szerep is. Hogy a volt munkahelyhez, társa­dalmi szervekhez való kötő­désről ne is beszéljünk. . így van ez a nyugdíjasok és a szakszervezet esetében is. Sokán, akik addig tagjai voltak a szakszervezetnek, most egyszeriben kimaradnak, talán nem is azért, mert nem óhajtanak részt venni a szak- szervezeti életben, talán nem is a tagdíjat sokallják, ha­nem nagyon sokszor a volt munkahely, a volt kollégák feledkeznek meg azokról, aki­ket pedig évtizedeken át szá­mon tartottak. Persze, nem mindenütt van ez így, (hiszen megyénkben tavaly mintegy nyolcezer volt az olyan nyugdíjasok száma, akik megtartották szakszer­vezeti tagságukat. Több ön­álló nyugdíjas szakszervezeti alapszerv is található, de legtöbben volt alapszerveze- tüikhöz tartoznak ma is. így van ez a Népboltnál is, ahol valamennyi nyugdíjasuk — vannak másfél százan, zö­mük Szekszárdon él — egy­ben tagja a szakszervezetnek is. Erről beszélgettünk Mayer Rezsővel, a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkárá­val, aki az igazgatóval és a párttitkárral együtt éppen Őszi szezon a mirelitgyárakban Teljes a nagyüzem a hűtő­ipar tíz gyárában, két, ese­tenként pedig három mű­szakban dolgoznak a gépek, berendezések az őszi érésű termékek feldolgozásán. A nyári szárazság a mirelitüze­mek mezőgazdasági partne­reit is érintette ugyan, ám tavasszal a szerződéseket ele­ve „rátartással” kötötték meg, így a kiesések ellenére összességében kellő mennyi­ségű nyersanyagot biztosíta­nak az iparágak. Ily módon , előreláthatóan a mirelitgyá­rak teljesítik ez évi terveiket: a- tavalyihoz hasonló magas színvonalú ellátást biztosíta­nak a hazai lakosságnak, és az exportot is fokozzák. Jelenleg a sárgarépa fel­dolgozását végzik, többi kö­zött a székesfehérvári gyár­ban, Baján az exportra szánt almát fogadják, kockára, sze­letekre vágva szállítják ki, Békéscsabán pedig a paradi­csompaprika szeletelése, fa­gyasztása a fő feladat. Zöld­babból, hagymából, sárgaré­pából a vártnál kevesebb termett, a kieső mennyiség pótlására az ipar partnerei fokozzák többi között a brok­kolitermelést. A tervek sze­rint itthon is nagy mennyi­ségben forgalmazzák majd ezt az egészséges étrendbe jól beilleszthető zöldséget, s külföldön is többet értékesí­tenek belőle. A miskolci üzem állt rá a brokkoli fel­dolgozására. Máshol, mint például Zalaegerszegen, a hasábburgonya-„gyártás” nö­velését szorgalmazzák. Mind fontosabb az úgyne­vezett apróbb termékek sze­repe is az exportban. Kül­földön a természetes ételszí- nező-anyagok iránt élénkül a kereslet, e lehetőséget ki­használva az idén például 8— 900 tonna bodzát exportálnak a hűtőházak. A szabadon ter­mő bodzát áfészek, téeszek közvetítésével vásárolják fel a gyűjtőktől, s fagyasztva küldik ki a megrendelőknek. Mivel az év végéig még 20—25 ezer tonna mirelit ter­mék exportálása a feladat, a gyárak különös figyelmet fordítanak a kivitelre. Nem­csak az állandó jó minőség­re ügyelnek, hanem a cso­magolásnál messzemenően figyelembe veszik a vevők egyéni kívánságát. Singer Jánosnénak, a kertvá­rosi ABC dolgozójának bú­csúztatására készült. — Valamennyi nyugdíja­sunk fenntartotta és fenntart­ja szakszervezeti tagságát. Általában abban az alapszer­vezetben maradnak, ahonnan nyugdíjba mentek. Működik a vállalatnál nyugdíjelőkészítő bizottság, amelynek keretében jól kap­csolódik a kötelező vállalati tevékenység és a társadalmi kezdeményezés. Az előkészítő szakaszban minden nyugdíjba készülőtől megkérdezik szándékát a jö­vőt illetően. Ha tovább akar dolgozni, ennek semmi aka­dálya nincs, a kereskedelem munkaerőhelyzete ugyanis nem valami rózsás. Ha valaki nyugdíjba megy, és nyugdíjasként akar dolgoz­ni, arra is van mód. Ezzel kapcsolatban elmondott egy érdekességet az szb-titkár: Tavaly élelmiszeráruhoz sze­rettek volna munkába állítani nyugdíjasokat. Mindössze egy fő jelentkezett, (ami azt mu­tatja, hogy a kereskedelmen belül melyik a legkevésbé kedvelt beosztás. — Attól függetlenül, hogy valaki nyugdíjba megy, vagy tovább dolgozik, a nyugdíj- korhatár elérése előtt az elő­készítő .munka eredménye­ként már minden anyaga együtt van. így aztán, ha va­laki elsejével nyugdíjba megy, 24-én már kézhez kapja első nyugdíját. Amikor döntés született a szálkai tó létrehozására, nem kellett különösebb jóstehet­ség annak megsejtéséhez, hogy ez jótékony hatással lesz a kis község életére. Ez sok mindenben mérhető, de legelsősorban abban, hogy a lélekszám népszámlálásról népszámlálásra tapasztalt csökkenése megállt. Az 1980- as 551 helyett, ma már 561- en élnek itt és a jelek sze­rint fokozódik a falu iránti érdeklődés. Amint azt a ta­nácsnál megtudtuk, az utób­bi négy év leforgása alatt több építési engedélyt (mint­Minden esetben a vállalat mond fel a nyugállományba vonulónak, hogy az minden ezzel járó előnyben részesül­jön. Eddig voltaképp a nyugdí­jas létet megelőző időről be­széltünk, aztán szóba került a nyugdíjas kor is. — A nyugdíjas időszak úgy kezdődik, hogy a társadalmi szervek, annak rendje és módja szerint, illendően el­búcsúztatnak mindenkit utol­só munkanapján. Kollektív szerződésünk kötelezően elő­írja, hogy a különböző időn­ként járó törzsgárdajutalom, amely 1000—6000 forint le­het — az eltöltött időtől füg­gően — a nyugdíjasoknak nem adható, hanem jár. Minden évben felmérik a nyugdíjasok üdülési igényeit és a lehetőségeket. Legtöbben jutalomüdülést kaptak, má­sok pedig hozzájárulást. — Tavaly .megvizsgáltuk valamennyi dolgozónk és nyugdíjasunk szociális körül­ményeit. Ahol kellett, anya­gilag segítettünk. Minden év­ben megrendezzük a nyug­díjastalálkozót, ahol kétszáz forintos vásárlási utalványt is kap minden volt dolgozónk. És végül arról se feledkez­zünk meg, hogy van alválla­latnak egy jól működő klub­ja, amelynek nyugdíjasaink a törzslátogatói. Sokféleképpen lehet, a Nép­boltnál így (foglalkoznak egy­kori aktív dolgozóikkal. A je­lek szerint jól. L. Gy. egy 40-et) adtak ki, mint az előző másfél évtizedben ösz- szesen. Szinte valamennyi foghíjas területre családi há­zak épültek. Várhatólag a VÁTI belátható időn belül elkészíti a község rendezési tervét, melyben a falu alatt úttörőtábor és kemping is szerepel majd. Az természe­tesen változatlan marad, hogy a víztározó környékén parcellázást és építkezést nem engedélyeznek. O. I. Fotó: B. J. A múlt év második felétől sorra alakulnak a vállalati gazdasági munkaközösségek, polgárjogi társaságok, kezde­nek elterjedni a butikok és még számtalan más, olyan új szervezeti formák, amit ad­dig elképzelni sem tudtunk. Másfél év telt el az ezekre vonatkozó határozatok meg­hozatala óta, .ma már nap­világot látnak az első elem­zések is arról, hogy milyen hatással voltak és vannak az új formák a gazdaságra. KONFLIKTUSHELYZET... Mint minden új gazdasági formánál, vagy bármilyen újdonságnál konfliktushely­zet alakulhat ki a társada­lomban. Tulajdonképpen az örökös konfliktusfeloldási kí­sérletek hozzák végül is az eredményt. Mert a mai prob­léma feloldása holnap újat szülhet, amit ismét meg kell oldani. A kisvállalkozások körüli viták és végül eredmények ugyanezt sugallják. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa szeptember ele­jén vizsgálta meg a vasas­szakszervezetek területén és a kereskedelemben alkalma­zott új vállalkozói szellem eredményeit és gondjait. Az állásfoglalásból egyértelmű­en kitűnik, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek megalakítását egyaránt szor­galmazza a vállalatok veze­tése és a dolgozók is. P>. ve­zetők elsősorban kapacitás- bővítést, a munkaerőgondok enyhítését, a gépi berende­zések jobb kihasználását vár­ták. A dolgozók pedig a több­letjövedelem megszerzését tartották elsődlegesnek. A kettő között nincs ellent­mondás. A munkások több­letmunkával akartak plusz jövedelemhez jutni és a gaz­dasági vezetők pedig az ilyen óhaj kielégítésében látták a vállalat rugalmasságának fo­kozását. Az eredmény azt mutatja, hogy a vasasszakszervezetek­hez tartozó vállalati gazda­sági munkaközösségek hoz­zájárultak a vállalatok ered­ményesebb gazdálkodásához. Közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak a vállalatok nyereségének növeléséhez. Segítik a tartalékok feltárá­sát és a kezdeményezőképes­ség kibontakozását. Természetesen a kezdetben érzett ellentmondások .még nem mind oldódtak meg. A dolgozók gyakran szóvá teszik — állapítja meg a SZOT —, hogy nagyon elté­rőek a fő munkaidőben és a gazdasági munkaközösség­ben végzett munka feltételei, az ösztönzés forrásai, ami fe­szültségeket és bérezési aránytalanságokat is előidéz. A szakszervezetek fontos­nak tartják, hogy elsősor­ban a dolgozók fő munkaidő­ben végzett tevékenységének feltételeit, üzem- és munka- szervezési színvonalát javít­sák. Arról van szó, minthogy a Pénzügy Minisztérium Ellen­őrzési Főigazgatósága ez év elején készült jelentésében rámutatott: „A vállalati gaz­dasági munkaközösségben végzett munka hasznosságát elismerve szóvá kell tenni, hogy a munkaközösségek .mintegy tíz százaléka kisebb- nagyobb munkanélküli jöve­delemhez jut.” Sok esetben a kisvállalko­zásban végzett munkát a fő munkaidőben készítik elő, a napi tevékenység munkaszer­vezési hiányosságai miatt tudnak jobb eredményeket elérni a délutáni négy óra alatt, mint a fő munkaidőben. Ez pedig előnytelen és jog­talan jövedelmet eredményez. Ugyanakkor van olyan ta­pasztalat is, hogy a gazdasági munkaközösségek jelentősen gyorsabban reagálnak egy- egy megrendelésre, azt ol­csóbban is végzik el. Ezt a gyorsaságot, rugalmasságot és szervezettséget (kellene át­plántálni a gazdaságba, s ak­kor a kisvállalkozás élesztő lehetne a kenyérben, mint ahogy a Kereskedelmi Kama­ra kisvállalkozói tagozatán mondta az egyik résztvevő: „A kisvállalkozás olyan le­het a gazdaság szervezeté­ben, mint élesztő a kenyér­ben.” Visszatérve a SZOT elnök­ségének állásfoglalásához, még a következőket kell meg­jegyezni. A munkaközösségek megalakítása igen hossza­dalmas. A már létrejött munkaközösségekbe ki- és belépni ugyanúgy körülmé­nyes, mint megalakítani egy közösséget. Pedig ez a ru­galmasságot veszélyezteti. összességében megállapít­ható, hogy a gazdasági mun­kaközösségek jó hatással vol­tak a gazdaságra. Még akkor is, ha nem mind feleltek meg a kezdetben elképzelt igé­nyeknek. Ezt bizonyítja a Tolna me­gyei gazdasági munkaközös­ségek adatainak elemzése is. Termelő egységek és nem szolgáltatók. Tolna megyében a kezdeti tapogatózó érdeklődés után 1982 második felében ala­kult meg a gazdasági munka- közösségek és szakcsoportok zöme. Vegyük sorjába a vállal­kozói formákat: Lehetett ala­kítani kisvállalatokat; ilyen alakult a megyében a GELKA- és az AFIT megszűnésével. Róluk ma még keveset lehet mondani: tudnak-e, alkal­masak-e önállóan gazdálkod­ni? Volt lehetőség kisszövetke­zetek alakítására. Kettő ala­kult. Az egyik Tolnán, amely a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezetből vált ki és Elektromos Ipari Kisszö­vetkezet néven alakult meg. A másikat Kapospulán, áfész- dolgozók alakították, mér­legjavítást végeznek. Az ipari-szolgáltató szak­csoportok már a közismer­tebb kisvállalkozó szellem­ben alakultak. Jelenleg — féléves adatok — 39 dolgozik, ipari szövetkezetekben. Har­minchárom végez ipari és hat építőipari tevékenységet. Az első féléves árbevételük 15,8 millió forint, ebből 139 ezer forint a lakossági szolgálta­tás. Kilencvenkilenc Tolna me­gyei székhelyű vállalati gaz­dasági munkaközösség mű­ködik a megyében. Ezekből 45 ipari és 46 építőipari te­vékenységet folytat és nyolc végez egyéb tevékenységet és elenyésző a szolgáltatási te­vékenységük, mivel az árbe­vételük 13,2 millió forint, és ebből csak háromezer a szol­gáltatás. Átalánydíjas elszámolás­ban 260 szervezet dolgozik. Zömmel építőipari munkát vállalnak és ebben szerepel a lakosságnak végzett munka is. Ügy tűnik, hogy ez az a szervezet, amely legjobban megfelel a kisvállalkozással kapcsolatos eredeti elképzelé­seknek. Alakult a megyében 43 magánszemély által alapított munkaközösség, elterjedtebb nevén a PJT. Köztük van olyan, amely ipari tevékeny­séget, féreg- és rágcsálóir­tást, vagy fuvarozást vállal. Említeni kell még a kis­ipart. Nagyobb felfutást vár­tunk ettől az ágazattól. Lé­nyegesebben könnyebben le­hetett iparengedélyhez jutni, mint előtte, mivel a taná­csoknak ma már nincs lehe­tősége a mérlegeléshez, min­denkinek ki kell adni az en­gedélyt, a'ki rendelkezik a jogszabályokban előírt doku­mentumokkal. Ugyanebben az időszakban azonban új társadalombiztosítási jogsza­bály jelent meg, amely lénye­gesen nagyobb összeget kí­ván a kisiparosoktól. A ket­tő együttes hatása azt ered­ményezte, hogy a kisipar maradt az eredeti létszámnál. Tömegesen adták vissza en­gedélyüket, és tömegesen vál­tottak újat, de összességében a létszám nem emelkedett. Az új szervezetek megala­kulása után is — és ez ag­gasztó — továbbra is virágzik a jogtalan iparűzés, ami nem vet jó fényt gazdaságunkra, az ellenőrző szervekre és konfliktushelyzetet eredmé­nyez az adófizető szakembe­rek körében. — Folytatjuk — HAZAFI JÓZSEF A tó Szálkával ellentétes végében új gátőrház építésén dolgoznak a TOTÉV szakemberei. ________________________________á_________________________ F ejlődő Szálka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents