Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-23 / 225. szám
ArtÉPÜJSÁG 1983. szeptember 23. Tudósítóink írjak Egy szakszervezeti bizalmi életéből (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyár Szak- szervezeti Bizottsága együttműködik a vállalat gazdasági vezetőivel a termelés érdekében, és intézményesen védi, támogatja a dolgozók érdekeit, hogy jogaik minden területen érvényre jussanak. A hatvanhét bizalmit magába foglaló széles körű hálózat, lelkesen látja el a feladatát. Erről beszélgettünk Márton Miklósnéval, a cipőgyár egyik szakszervezeti bizalmijával, aki 1959 óta dolgozik a vállalat tűződéjében, mint betanított munkás. Szorgalma, munkaszeretete tette lehetővé, hogy a tűződei munkaműveletek valamennyi fázisát elsajátítsa, jelenleg minőségi bevizsgálóként dolgozik. Mártonná most 54 éves, négy felnőtt gyermeke van. Amikor a bizalmi feladatot elvállalta, gyermekei még kicsik voltak, de mindig szakított arra időt, hogy megismerkedjen a mozgalmi élettel úgy is, mint párttag, ) de úgy is, mint szakszervezeti aktíva. — Amikor ezt a megtisztelő feladatot elvállaltam, nem tudtam még, hogy ez mivel jár. Tetszett nekem, hogy részt vehetek a dolgozók ügyes-bajos ügyeinek intézésében. A szakszervezet vezetősége sokat segített. A bizalmi feladat ellátásához szükséges brosúrákat, irodalmat kaptam és szinte naprakész információt arról, hogy mit kell tenni. — Voltak-e nehézségei? — Voltak bizony. Sokszor kellett népszerűtlen feladatokat ellátni, különösen akkor, amikor a norma- vagy bérrendezésre került sor. Ekkor kellett érvényesülnie a fel- világosító munkának, a meggyőzésnek, és legfőképpen a dolgozókkal való baráti kapcsolat kialakításának. Ez nem volt nehéz, hiszen köztük éltem, velük dolgoztam. — Milyen a kapcsolata a közvetlen vezetőivel és a felsőbb vezetéssel? — Nem . dicsekvésként mondom, de kiváló. Ez a művezetőknek is jó, nagyon sok terhet veszek le a vállukról, akkor amikor „kényes” ügyekben kell dönteni, felvilágosító munkát végezni. A felsőbb vezetőkkel különösebb kapcsolatom nincs. A jogköröm kizárólag a munkahelyemre vonatkozik, így csak a magasabb szintű értekezleteken kerülünk egymás mellé. Ilyenkor hozzászólásommal adok tájékoztatást, nem hallgatva el a gondokat, a nehézségeket sem. — Beszélgetésünk elején említette, hogy feladata ellátásához megkapja a szükséges irodalmat. — Igen. Ennek nagyon örülök, mert enélkül nem lehet eredményes munkát végezni. Persze ^nemcsak a vonatkozó irodalomra támaszkodhatok, hanem a közvetlen kapcsolatokra is, ami nagyon szoros a szakszervezet titkárával. — A bizalmi munkát több mint húsz éve végzi. Mi a véleménye a közös munkahelyi tájékoztatásról az értekezletről? — Mint bizalmi, előre meghatározott időben értekezletet nem tartok, ha azonban a titkár elvtárstól valamilyen anyagot kapok, amit ismertetni kell, ebben az esetben feltétlenül összehívom a csoportomhoz tartozó dolgozókat, sokszor harcias vita alakul ki, de az előreviszi feladataink megvalósítását. — Most, hogy lassan nyugdíjba készül, lesz-e utánpótlás? — Van bizalmihelyettesünk, aki szintén szívesen foglalkozik ezzel a feladattal. — Ha majd nyugdíjba megy, megtartja-e a kapcsolatát a vállalattal? — Határozottan kijelenthetem; ez természetes. Aki' itt a gyárban hosszú éveket tölt munkában, és főleg a szak- szervezeti mozgalomban, az vissza-visszajár. Azután itt vannak a nyugdíjastalálkozók, és az egyéb rendezvények, amelyeken ott akarok lenni. Az élet nemcsak házimunkából áll. Én úgy érzem, amit rám bíztak, azt megtettem — jelenti ki határozottan. — Végül, milyen erkölcsi elismerésben részesült a szakszervezeti és a termelő munkája során? — Nagyon szép kitüntetéseim vannak. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést, az MSZBT-munkáért arany koszorús jelvényt kaptam, több oklevél kitüntetésben is részesültem. Márton Miklósné esetében nemcsak igen jó dolgozótól kell nemsokára búcsúzni nyugdíjba vonulása miatt, hanem egy bizalmitól is, aki nagy szeretettel és lelkesen látta el a bizalmi feladatot. Horváth József A parkettán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Köztudott, hogy még mindig nagy szükség van a pedagógusokra. Államunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy képzett szakemberek kezébe kerüljön az ifjúság nevelése és e felelősségteljes munkát végző emberek körülményei egyre jobbak legyenek. Az alábbi eset megtörtént. Kérem az olvasókat, tekintsenek el a konkrét hely megnevezésétől, ám a történtek tanúlságai- ról érdemes elgondolkozni... 1. Hárman barátnők, óvónők. Barátságuk a főiskolai élet izgalmai, drukkjai, élményei közepette szövődik észrevétlenül, meg- bonthatatlanul. Az eltöltött évek kiváltják a fiatalokból az egymásrautaltság, a gondokban, bajokban, s időnként az örömökben való osztozás érzetét.. Az utolsó vizsgák izgalmai közben úgy döntenek, olyan munkahelyet keresnek, ahol továbbra is együtt maradhatnak. Búvárkodva böngészik a közlönyt, mígnem találnak is olyan helyet, ahol fogadnák őket. Vonzónak tűnik a beígért kezdőfizetés és a lakásmegoldás lehetősége. Mielőtt döntenének, az egyik szülővel személyesen is megjelennek a leendő munkahelyen. Az óvoda ideális munkahelynek ígérkezik. Rend, tisztaság, fegyelem, jó felszereltség. A lakást is szeretnék megnézni, ám meg kell elégedniük azzal, hogy a nem messze lévő, többemeletes épületek egyikében van. Rohanás vissza a főiskolára, tisztességgel helytállni a még hátralévő kötelezettségeknek és beadni a pályázatot. Minden olyan jól megy, hogy jobbat, szebbet kívánni sem lehet, mint mondani szokás — ahogyan a nagykönyvben meg van írva. 2. Túl a sikerrel vett akadályokon, szeretnék nyáron látni, hogyan is néz ki a lakás, amit szeretnének minél otthonosabban berendezni.. Egy ízben el is utaznak a több mint 100 km-re fekvő munkahelyre, de különböző okok miatt most sem szemrevételezhetik jövendő otthonukat. Közeledik a munkábaállás napja, a munkaszerződést augusztus 1-gyel kötötték. Többszöri érdeklődés után megtudják, hogy a lakás még mindig nincsen rendben. Augusztus 15-ig szabadsággal kezdődik munkaviszonyuk. Elérkezett ez a nap is. Csomagokkal felpakolva, a Ladák rugóit alaposan igénybevéve megjelennek a munkahelyen. És ekkor kezdődik az, amiből okulni kell. Nem a jelzett helyen, hanem attól jóval távolabb kaptak lakást. Egy volt magánházat alakíttatott át a tanács mintegy 10—14 személy részére alkalmas szolgálati lakássá. Nem kis összegébe kerülhetett. A lakás ellen kifogás nem lehet, ha csak az nem, hogy a környezete rendezetlen, a szobák mennyezetéről csün- genek a vezetékek, a közös konyhában lévő gáztűzhely nincsen bekötve, a villanybojlerek hasonlóan, a szoba nem zárható, függönyök, sötétítők nincsenek, a szuterinban kazán áll, amely ugyancsak rájuk vár működtetni, ha egy-két hónap múlva meleget áhítanának. Az elégedetlenséget tudtára adják az ügyben érintett vezetőknek. Megértés, magyarázkodás van, segítés nincs. Legfeljebb ígéret. Azt ugyebár mindenki megérti, hogy a lakásokat nem akaszthatják le a fogasról. A pályázatban egyébként is férőhelyet hirdettek meg, s ezt biztosítják is. Az írott beszéd szent, térdet kell előtte hajtani. A szülők becsapottnak, félrevezetettnek érzik gyermekeiket. Nem akarnak belenyugodni abba, hogy ott maradjanak. A fiatalok sírnak, dolgozni szeretnének. Némi kis családi perpatvar után maradnak. — Gyerünk gyorsan a bútorboltba. — Csakhogy az ezen a napon zárva tart. Az első éjszakát a lányok a parkettán töltik. A történet hitelességéhez hozzátartozik még az, hogy egész rövid időn belül sor került a gáztűzhely és a bojler bekötésére, a függönyök felszerelésére, csillárt is kaptak, s zárhatják a szobákat. A téli fűtés megoldásának gondjain is segíteni fognak az illetékesek. „Azóta" tehát barátságosabb a keserű szájízzel emlegetett szolgálati szoba, a bebútorozás után kezdi az otthon érzetét kelteni. Azóta. Vajon miért nem „azelőtt”? NAGYFALUSI ALBERT Nyugdíjasok a tájházért Rozscséplés a tájház udvarán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Magyaíkeszin a termelő- szövetkezet által megvásárolt parasztház, melyet társadalmi összefogással tájháznak rendeztek be, látogatott helye lett a községnek. A helybelieken kívül vidékiek és külföldiek egyaránt szívesen látogatják. Az általános iskolások több esetben itt tartották a környezetismereti és a történelmi órákat. Külön öröm volt a nagycsoportos óvodások naiv érdeklődése. A nyáron azonban nagy volt a gond. Az idő és az időjárás erősen kikezdte a táj- ház tetőzetét, ami feltétlen javításra, felújításra szorult. Esőzéskor több helyen beázott és félő volt,( hogy maradandó károsodást szenved a ma már ritkaságszámba menő épület. A termelőszövetkezet rozsot nem termeszt, így körül kellett nézni, kinek van a környéken rozsvetése. Ireg- szemcsén egy gazdától sikerült szerezni rozsot. A gépműhely, az iroda dolgozói és a nyugdíjasok felaján(TUDÓS1TÓNKTÓL) Szeptember 1-től 7-ig 61 nyugdíjas foglalta el a Tolna megyei Tanács zamárdi üdülőjét. Voltak évente visszatérők és akadtak, akik először vették igénybe a szíves vendéglátást, a gyönyörű környezet adta pihenés lehetőségeit. Az idős emberek szinte megifjodtak. Többen vállalkoztak a fürdőzésre, akik az ízületi bántalmak miatt nem engedhették meg ezt maguknak, azok hosszabb-rövidebb sétát tettek. Naponta többször is lesétáltak a vízpartra. Gyönyörködtek a hullámok játékában, a vitorlásokban, a víz hátán szörfözők sikeres, vagy sikertelen próbálkozásaiban. lőtték, hogy társadalmi munkában learatják a zsúpnak szánt termést. Előkerültek a kézikaszák, a sarlók. A kézi cséplés sem okozott gondot. A munkát a nyugdíjasok fél nap alatt olyan gyakorlott mozdulatokkal végezték, Kapuzárás előtt Az esték is mozgalmasan teltek. Akik unták a tévét, olvastak, vagy beszélgettek. Felelevenedtek a munkában töltött évek viszontagságai, eseményei. A vidám történetek mellett előkerültek az eddig, agyonhallgatott kudarcok is, de az idők távlatából ezek már nem is tűntek olyan keservesnek, mint a történések idején. Hétfőn a tévéadás szünetelt. A jelenlévők nagy érdeklődéssel nézték meg a Rutkai házaspár diavetítéses előadását, amely az idei kemmintha csak a minap hagyták volna abba. A táj házra két idős ember feltette a zsúptetőt, amely sárgás szalmaszínével fogadja az odalátogatókat. (Minárik Lajos) ping-világtalálkozóról, illetve a nyugdíjasklub tagjainak pécsi és szentendrei autóbusz-kirándulásáról készült. Hetedikén a Tolna megyei Tanács zamárdi üdülőjében befejeződött a szezon. Telelőbe kerültek a kerti székek, padok, a sportfelszerelések, ping-pongasztalok, a gyerekek homokozójátékai. Az üdültetés az idei évre befejeződött, de a téli hónapokban sem lesz kihalt az üdülő. A leltár után a tágas ebédlő és a társalgó átalakul gyógyszert csomagoló üzemmé, a jövő évi üdülési szezon kezdetéig, a téli hónapokban munkát és keresetet biztosít a rászorulóknak. Pozsonyi Ignácné A köz összefogásával (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kölesden, a központi iskola lekerített udvarán sóderhalom, téglakupac, terméskő, óriási betongerendák. — Bővítésről, felújításról — mintegy hárommillió forintos munkáról — van szó, azért e nagy felfordulás, tájékoztat Farkasfalvi József igazgató. — Égetően szükség volt az építkezés megkezdésére, ezzel elérjük azt, hogy gyakorlatilag minden osztályt itt, a központi épületben tudunk elhelyezni, — a leendő kilenc tanteremben. És még egy másik gondunk is véglegesen megoldódik: kibővül a napközis konyha, korszerűsödik a raktározás, az előkészítés, megszűnik a zsúfoltság. A beépített hasznos terület a három szinten 340 négyzet- méter lesz. A már említett költségvetési összeg állami támogatásból, tanácsi községfejlesztési alapból és nagyon jelentős társadalmi munkából jön össze! A községünkben működő, vagy a községhez kapcsolódó vállalatok is felajánlották segítségüket: az Egyetértés mgtsz, az áfész, az Alsótengelici A. G., a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság — a szállításról, rakodásról gondoskodik, sőt pénzbeli támogatást is nyújtanak. — A munkáról mindenki tud, mindenkit mozgósítottak ... Ha az iskola — a gyermekek érdekében — fordult a szülőkhöz segítségért, mindig meghallgatásra talált. Falunkban hagyománya van a társadalmi munkának. Annak idején — jó tíz éve — osztálytermeket alakítottunk ki, hogy a délutáni tanítást megszüntethessük, sportudvart hoztunk létre, óvodát bővítettünk, iskolaudvart betonoztunk, — hogy csak a nagyobb összefogást igénylő munkákat említsem! Most is külön szülői értekezleten mondtuk el elképzeléseinket, kérésünket! Már megvannak a vállalkozók a közfalak felhúzására, a vakolásra, a víz- és villanyszerelésre. Sőt a tanári kar férfi tagjai — néhány szülő segítségével — tevékenyen részt vállaltak az alapárok kiemelésénél és a teljes alapbetonozást is elvégezték. Az elmondottaknál csak az anyagköltség terheli a számlánkat. A községi tanács határozata értelmében 50 és 100 forin. tos téglajegyeket is árusítanak a tanácstagok. Ezt ki-ki a körzetében propagálja! Nagyon kedvező tapasztalatokat hallottam és szereztem: a lakosság nem zárkózott el az önkéntes vásárlás elől, még olyanok is segítik terveink megvalósítását, akiknek gyermekei már rég nem tanulói az általános iskolának. A vízügyi igazgatóság gépei is segítik a munkát Konrád László Fotó: Konrád Zsolt
