Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám

ArtÉPÜJSÁG 1983. szeptember 23. Tudósítóink írjak Egy szakszervezeti bizalmi életéből (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyár Szak- szervezeti Bizottsága együtt­működik a vállalat gazdasá­gi vezetőivel a termelés ér­dekében, és intézményesen védi, támogatja a dolgozók érdekeit, hogy jogaik minden területen érvényre jussanak. A hatvanhét bizalmit magá­ba foglaló széles körű háló­zat, lelkesen látja el a fel­adatát. Erről beszélgettünk Már­ton Miklósnéval, a cipőgyár egyik szakszervezeti bizal­mijával, aki 1959 óta dolgo­zik a vállalat tűződéjében, mint betanított munkás. Szorgalma, munkaszeretete tette lehetővé, hogy a tűződei munkaműveletek valamennyi fázisát elsajátítsa, jelenleg minőségi bevizsgálóként dol­gozik. Mártonná most 54 éves, négy felnőtt gyermeke van. Amikor a bizalmi fel­adatot elvállalta, gyermekei még kicsik voltak, de mindig szakított arra időt, hogy meg­ismerkedjen a mozgalmi élettel úgy is, mint párttag, ) de úgy is, mint szakszerve­zeti aktíva. — Amikor ezt a megtiszte­lő feladatot elvállaltam, nem tudtam még, hogy ez mivel jár. Tetszett nekem, hogy részt vehetek a dolgozók ügyes-bajos ügyeinek intézé­sében. A szakszervezet veze­tősége sokat segített. A bi­zalmi feladat ellátásához szükséges brosúrákat, irodal­mat kaptam és szinte napra­kész információt arról, hogy mit kell tenni. — Voltak-e nehézségei? — Voltak bizony. Sokszor kellett népszerűtlen feladato­kat ellátni, különösen akkor, amikor a norma- vagy bér­rendezésre került sor. Ekkor kellett érvényesülnie a fel- világosító munkának, a meg­győzésnek, és legfőképpen a dolgozókkal való baráti kap­csolat kialakításának. Ez nem volt nehéz, hiszen köztük él­tem, velük dolgoztam. — Milyen a kapcsolata a közvetlen vezetőivel és a fel­sőbb vezetéssel? — Nem . dicsekvésként mondom, de kiváló. Ez a mű­vezetőknek is jó, nagyon sok terhet veszek le a vállukról, akkor amikor „kényes” ügyekben kell dönteni, felvi­lágosító munkát végezni. A felsőbb vezetőkkel külö­nösebb kapcsolatom nincs. A jogköröm kizárólag a mun­kahelyemre vonatkozik, így csak a magasabb szintű érte­kezleteken kerülünk egymás mellé. Ilyenkor hozzászólá­sommal adok tájékoztatást, nem hallgatva el a gondokat, a nehézségeket sem. — Beszélgetésünk elején említette, hogy feladata el­látásához megkapja a szük­séges irodalmat. — Igen. Ennek nagyon örülök, mert enélkül nem le­het eredményes munkát vé­gezni. Persze ^nemcsak a vo­natkozó irodalomra támasz­kodhatok, hanem a közvet­len kapcsolatokra is, ami na­gyon szoros a szakszervezet titkárával. — A bizalmi munkát több mint húsz éve végzi. Mi a véleménye a közös munkahe­lyi tájékoztatásról az érte­kezletről? — Mint bizalmi, előre meghatározott időben érte­kezletet nem tartok, ha azon­ban a titkár elvtárstól vala­milyen anyagot kapok, amit ismertetni kell, ebben az esetben feltétlenül összehí­vom a csoportomhoz tartozó dolgozókat, sokszor harcias vita alakul ki, de az előre­viszi feladataink megvalósí­tását. — Most, hogy lassan nyug­díjba készül, lesz-e utánpót­lás? — Van bizalmihelyette­sünk, aki szintén szívesen foglalkozik ezzel a feladat­tal. — Ha majd nyugdíjba megy, megtartja-e a kapcso­latát a vállalattal? — Határozottan kijelenthe­tem; ez természetes. Aki' itt a gyárban hosszú éveket tölt munkában, és főleg a szak- szervezeti mozgalomban, az vissza-visszajár. Azután itt vannak a nyugdíjastalálko­zók, és az egyéb rendezvé­nyek, amelyeken ott akarok lenni. Az élet nemcsak házi­munkából áll. Én úgy érzem, amit rám bíztak, azt megtet­tem — jelenti ki határozot­tan. — Végül, milyen erkölcsi elismerésben részesült a szakszervezeti és a termelő munkája során? — Nagyon szép kitünteté­seim vannak. Kiváló mun­káért miniszteri kitüntetést, az MSZBT-munkáért arany koszorús jelvényt kaptam, több oklevél kitüntetésben is részesültem. Márton Miklósné esetében nemcsak igen jó dolgozótól kell nemsokára búcsúzni nyugdíjba vonulása miatt, hanem egy bizalmitól is, aki nagy szeretettel és lelkesen látta el a bizalmi feladatot. Horváth József A parkettán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Köztudott, hogy még mindig nagy szükség van a pedagógusokra. Államunk nagy erő­feszítéseket tesz, hogy képzett szakemberek kezébe kerüljön az ifjúság nevelése és e felelősségteljes munkát végző emberek körülményei egyre jobbak legyenek. Az alábbi eset megtörtént. Kérem az ol­vasókat, tekintsenek el a konkrét hely megnevezésétől, ám a történtek tanúlságai- ról érdemes elgondolkozni... 1. Hárman barátnők, óvónők. Barátságuk a főiskolai élet izgalmai, drukkjai, élményei közepette szövődik észrevétlenül, meg- bonthatatlanul. Az eltöltött évek kivált­ják a fiatalokból az egymásrautaltság, a gondokban, bajokban, s időnként az örö­mökben való osztozás érzetét.. Az utolsó vizsgák izgalmai közben úgy döntenek, olyan munkahelyet keresnek, ahol tovább­ra is együtt maradhatnak. Búvárkodva böngészik a közlönyt, mígnem találnak is olyan helyet, ahol fogadnák őket. Vonzó­nak tűnik a beígért kezdőfizetés és a la­kásmegoldás lehetősége. Mielőtt döntené­nek, az egyik szülővel személyesen is meg­jelennek a leendő munkahelyen. Az óvoda ideális munkahelynek ígérkezik. Rend, tisztaság, fegyelem, jó felszereltség. A la­kást is szeretnék megnézni, ám meg kell elégedniük azzal, hogy a nem messze lé­vő, többemeletes épületek egyikében van. Rohanás vissza a főiskolára, tisztességgel helytállni a még hátralévő kötelezettségek­nek és beadni a pályázatot. Minden olyan jól megy, hogy jobbat, szebbet kívánni sem lehet, mint mondani szokás — aho­gyan a nagykönyvben meg van írva. 2. Túl a sikerrel vett akadályokon, szeret­nék nyáron látni, hogyan is néz ki a la­kás, amit szeretnének minél otthonosab­ban berendezni.. Egy ízben el is utaznak a több mint 100 km-re fekvő munkahelyre, de különböző okok miatt most sem szem­revételezhetik jövendő otthonukat. Köze­ledik a munkábaállás napja, a munka­szerződést augusztus 1-gyel kötötték. Több­szöri érdeklődés után megtudják, hogy a lakás még mindig nincsen rendben. Au­gusztus 15-ig szabadsággal kezdődik mun­kaviszonyuk. Elérkezett ez a nap is. Cso­magokkal felpakolva, a Ladák rugóit ala­posan igénybevéve megjelennek a mun­kahelyen. És ekkor kezdődik az, amiből okulni kell. Nem a jelzett helyen, hanem attól jóval távolabb kaptak lakást. Egy volt magánházat alakíttatott át a tanács mintegy 10—14 személy részére alkalmas szolgálati lakássá. Nem kis összegébe ke­rülhetett. A lakás ellen kifogás nem lehet, ha csak az nem, hogy a környezete ren­dezetlen, a szobák mennyezetéről csün- genek a vezetékek, a közös konyhában lévő gáztűzhely nincsen bekötve, a vil­lanybojlerek hasonlóan, a szoba nem zár­ható, függönyök, sötétítők nincsenek, a szuterinban kazán áll, amely ugyancsak rájuk vár működtetni, ha egy-két hónap múlva meleget áhítanának. Az elégedetlenséget tudtára adják az ügyben érintett vezetőknek. Megértés, ma­gyarázkodás van, segítés nincs. Legfel­jebb ígéret. Azt ugyebár mindenki megér­ti, hogy a lakásokat nem akaszthatják le a fogasról. A pályázatban egyébként is férőhelyet hirdettek meg, s ezt biztosít­ják is. Az írott beszéd szent, térdet kell előtte hajtani. A szülők becsapottnak, félrevezetettnek érzik gyermekeiket. Nem akarnak bele­nyugodni abba, hogy ott maradjanak. A fiatalok sírnak, dolgozni szeretnének. Né­mi kis családi perpatvar után maradnak. — Gyerünk gyorsan a bútorboltba. — Csakhogy az ezen a napon zárva tart. Az első éjszakát a lányok a parkettán töltik. A történet hitelességéhez hozzátartozik még az, hogy egész rövid időn belül sor került a gáztűzhely és a bojler bekötésé­re, a függönyök felszerelésére, csillárt is kaptak, s zárhatják a szobákat. A téli fű­tés megoldásának gondjain is segíteni fognak az illetékesek. „Azóta" tehát barát­ságosabb a keserű szájízzel emlegetett szolgálati szoba, a bebútorozás után kez­di az otthon érzetét kelteni. Azóta. Vajon miért nem „azelőtt”? NAGYFALUSI ALBERT Nyugdíjasok a tájházért Rozscséplés a tájház udvarán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Magyaíkeszin a termelő- szövetkezet által megvásárolt parasztház, melyet társadal­mi összefogással tájháznak rendeztek be, látogatott he­lye lett a községnek. A hely­belieken kívül vidékiek és külföldiek egyaránt szívesen látogatják. Az általános isko­lások több esetben itt tartot­ták a környezetismereti és a történelmi órákat. Külön öröm volt a nagycsoportos óvodások naiv érdeklődése. A nyáron azonban nagy volt a gond. Az idő és az idő­járás erősen kikezdte a táj- ház tetőzetét, ami feltétlen javításra, felújításra szorult. Esőzéskor több helyen be­ázott és félő volt,( hogy ma­radandó károsodást szenved a ma már ritkaságszámba menő épület. A termelőszövetkezet ro­zsot nem termeszt, így körül kellett nézni, kinek van a környéken rozsvetése. Ireg- szemcsén egy gazdától si­került szerezni rozsot. A gépműhely, az iroda dolgo­zói és a nyugdíjasok felaján­(TUDÓS1TÓNKTÓL) Szeptember 1-től 7-ig 61 nyugdíjas foglalta el a Tolna megyei Tanács zamárdi üdü­lőjét. Voltak évente visszaté­rők és akadtak, akik először vették igénybe a szíves ven­déglátást, a gyönyörű kör­nyezet adta pihenés lehetősé­geit. Az idős emberek szinte megifjodtak. Többen vállal­koztak a fürdőzésre, akik az ízületi bántalmak miatt nem engedhették meg ezt maguk­nak, azok hosszabb-rövidebb sétát tettek. Naponta több­ször is lesétáltak a vízpartra. Gyönyörködtek a hullámok játékában, a vitorlásokban, a víz hátán szörfözők sikeres, vagy sikertelen próbálkozá­saiban. lőtték, hogy társadalmi mun­kában learatják a zsúpnak szánt termést. Előkerültek a kézikaszák, a sarlók. A kézi cséplés sem okozott gondot. A munkát a nyugdíjasok fél nap alatt olyan gyakorlott mozdulatokkal végezték, Kapuzárás előtt Az esték is mozgalmasan teltek. Akik unták a tévét, olvastak, vagy beszélgettek. Felelevenedtek a munká­ban töltött évek viszontagsá­gai, eseményei. A vidám tör­ténetek mellett előkerültek az eddig, agyonhallgatott ku­darcok is, de az idők távla­tából ezek már nem is tűn­tek olyan keservesnek, mint a történések idején. Hétfőn a tévéadás szüne­telt. A jelenlévők nagy ér­deklődéssel nézték meg a Rutkai házaspár diavetítéses előadását, amely az idei kem­mintha csak a minap hagy­ták volna abba. A táj házra két idős ember feltette a zsúptetőt, amely sárgás szalmaszínével fogad­ja az odalátogatókat. (Minárik Lajos) ping-világtalálkozóról, illet­ve a nyugdíjasklub tagjainak pécsi és szentendrei autó­busz-kirándulásáról készült. Hetedikén a Tolna megyei Tanács zamárdi üdülőjében befejeződött a szezon. Tele­lőbe kerültek a kerti székek, padok, a sportfelszerelések, ping-pongasztalok, a gyere­kek homokozójátékai. Az üdültetés az idei évre befe­jeződött, de a téli hónapok­ban sem lesz kihalt az üdülő. A leltár után a tágas ebédlő és a társalgó átalakul gyógy­szert csomagoló üzemmé, a jövő évi üdülési szezon kez­detéig, a téli hónapokban munkát és keresetet biztosít a rászorulóknak. Pozsonyi Ignácné A köz összefogásával (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kölesden, a központi iskola lekerített udvarán sóderha­lom, téglakupac, terméskő, óriási betongerendák. — Bővítésről, felújításról — mintegy hárommillió fo­rintos munkáról — van szó, azért e nagy felfordulás, tá­jékoztat Farkasfalvi József igazgató. — Égetően szükség volt az építkezés megkezdé­sére, ezzel elérjük azt, hogy gyakorlatilag minden osztályt itt, a központi épületben tu­dunk elhelyezni, — a leendő kilenc tanteremben. És még egy másik gon­dunk is véglegesen megoldó­dik: kibővül a napközis konyha, korszerűsödik a rak­tározás, az előkészítés, meg­szűnik a zsúfoltság. A beépített hasznos terület a három szinten 340 négyzet- méter lesz. A már említett költségvetési összeg állami támogatásból, tanácsi köz­ségfejlesztési alapból és na­gyon jelentős társadalmi munkából jön össze! A köz­ségünkben működő, vagy a községhez kapcsolódó válla­latok is felajánlották segít­ségüket: az Egyetértés mgtsz, az áfész, az Alsótengelici A. G., a Közép-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság — a szállí­tásról, rakodásról gondosko­dik, sőt pénzbeli támogatást is nyújtanak. — A munkáról mindenki tud, mindenkit mozgósítot­tak ... Ha az iskola — a gyermekek érdekében — for­dult a szülőkhöz segítségért, mindig meghallgatásra ta­lált. Falunkban hagyománya van a társadalmi munkának. Annak idején — jó tíz éve — osztálytermeket alakítottunk ki, hogy a délutáni tanítást megszüntethessük, sportud­vart hoztunk létre, óvodát bővítettünk, iskolaudvart be­tonoztunk, — hogy csak a na­gyobb összefogást igénylő munkákat említsem! Most is külön szülői értekezleten mondtuk el elképzeléseinket, kérésünket! Már megvannak a vállalkozók a közfalak fel­húzására, a vakolásra, a víz- és villanyszerelésre. Sőt a ta­nári kar férfi tagjai — né­hány szülő segítségével — tevékenyen részt vállaltak az alapárok kiemelésénél és a teljes alapbetonozást is elvé­gezték. Az elmondottaknál csak az anyagköltség terheli a számlánkat. A községi tanács határoza­ta értelmében 50 és 100 forin. tos téglajegyeket is árusíta­nak a tanácstagok. Ezt ki-ki a körzetében propagálja! Na­gyon kedvező tapasztalatokat hallottam és szereztem: a la­kosság nem zárkózott el az önkéntes vásárlás elől, még olyanok is segítik terveink megvalósítását, akiknek gyer­mekei már rég nem tanulói az általános iskolának. A vízügyi igazgatóság gépei is segítik a munkát Konrád László Fotó: Konrád Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents