Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
A KÉPÚJSÁG 1983. szeptember 21. Laktanyáktól Indiáig Bemutatjuk a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesét Az országos hírű férfikar élén Zámbó István, érdemes művész. Sokan, sokféleképpen ismerik. Ki az országos hírű kórussal találkozott a Zene- akadémia nagytermében, ki a televízió képernyőjén csodálta a táncosokat, más a virtuóz népi zenekart hallgatja gyakorta a rádióban, sokan — országszerte ezrek és ezrek — a laktanyák színpadain találkoznak a művészekkel, azaz — a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesével. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy a mindig, mindenütt lelkes tapssal jutalmazott együttes jövőre ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Érdemes hát néhány pillanatra belelapozni az együttes képzeletbeli históriás könyvébe; nemcsak a közelgő jubileum okán, hanem mert igen érdekes dolgokra bukkanhatunk. Például arra, hogy amikor az ország még szinte romokban hevert, az új, demokratikus hadsereg vezetői már azon fáradoztak, hogy gondoskodjanak a katonák szellemi táplálékáról, kulturális neveléséről is. így 1948 nyarán felkérték Szabó Iván szobrászművészt — aki akkor a NÉKOSZ együttes tánccsoportját vezette —, hogy alakítson hivatásos katona táncegyüttest. Szabó Iván nyomban tán- costoborzót hirdetett, s szeptemberben már létre is hozta a Honvéd Központi Tánc- együttest. Nyomában megkezdődött a kórus szervezése is: egyre-másra jöttek a Zeneakadémia énekszakos hallgatói, munkásdalárdák dalosai s jó hangú sorkatonák. Amikor pedig az együttes kiegészült a jórészt zeneaka- démista növendékekből verbuvált szimfonikus zenekarral, elérkezhetett a nagy pillanat: a 150 tagú társulat — az ország első hivatásos együtteseként — 1949. április 29-én bemutatkozott a Városi (ma Erkel) Színház színpadán. A díszelőadás nagy sikert hozott. Hőskor volt e? a javából. A művészek esőben-hóban, télen-nyáron nyitott katonai teherautókkal járták a laktanyákat, táborokat, falusi művelődési házakat, miközben páratlan szorgalommal készültek-tanultak. Az eredmény nem is maradt el: a világhírű Alekszandröv együttes koreográfusa, Ko- zsenkov csakhamar valódi művészeket faragott az amatőrökből lett táncosokból, a kórust pedig Vásárhelyi Zoltán néhány év alatt országos rangra emelte. így senki sem lepődött meg azon, hogy — éppen harminc esztendővel ezelőtt — 1953. szeptember 29-én, a fegyveres erők napján Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a Parlamentben az együttest kitüntető Vörös Csillag Érdemrendet. A művészek képviseletében felsorakozott egyenruhások között ott állt az Országházban egy fiatal, ígéretes tehetségű énekes, Ilosfalvy Róbert. Az énekkar tagja volt, éppúgy, mint Réti József, Palcsó Sándor honvéd, Kibédi Ervin, a tiszti iskoláról jött Tarnay Gyula, vagy a sorkatona énekes, Horváth Ádám, napjaink jeles tévérendezője. Az együttesben nevelkedett mai hírességek névsora ezzel persze korántsem teljes, hiszen Kovács Dénes hegedűművésztől Lukács Ervin karnagyon és Seregi László táncművészen át Gregor József s Leblanc Győző operaénekesig a színpadművészet szinte minden területén működik egy-egy neves egykori „honvédos”. S ha már a hírességeknél tartunk, néhány olyan világnagysá-ról se feledkezzünk meg. akik színpadra léptek az együttessel; így az énekkart dirigáló svájci Ansermet-ről, a zenekart többször is vezénylő szovjet Anoszovról és Ferencsik Jánosról, s a csodálatos Paul Robesonról, kit a kórus kísérhetett egykor. És kiváltképp ne feledkezzünk meg Kodály Zoltánról, aki több kórusművet is írt az együttes számára, a honi ősbemutatókat jelenlétével tisztelve meg. Az együttes nemcsak itthon, hanem külföldön is soksok sikert aratott az elmúlt évtizedek alatt. Íme egy röp- statisztika: a katonaművészek eddig 22 országban jártak, 47 alkalommal; 345 külföldi városban 620 előadást tartottak, összesen mintegy 850 ezer néző előtt. A külhoni vendégszereplések hosz- szú sorát az 1951-es szovjet turné nyitotta meg, s azóta az együttes — honi kultúránk, a magyar népművészet utazó „követeként” '— bemutatkozott Indiában éppúgy, mint Csehszlovákiában, Mexikóban és Bulgáriában, Kubában és Finnországban. Legutóbb — idén májusban — Szíriában vendégeskedtek, a kórus pedig részt vett a középkori zenének szentelt júniusi etampes-i fesztiválon. Az énekkarral, szimfonikus zenekarral, tánckarral, népi zenekarral és színészcsoporttal együtt 240 tagú együttes ma is a honi kulturális élet egyik jelentős fellegvára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az együttes tavaly novemberben — a váci művelődési központban — tartotta tízezredik előadását, s eddigi produkcióit 7 millió hazai néző tekintette meg. A közönség most is igényes, sokszínű műsorok között válogathat, hisz Déryné egyenruhás utódai — az együttes kényelmes autóbuszain — azért járják az országot, hogy a hazafiság érzését táplálva műveljék, szórakoztassák nézőiket. Történelmi és új katonadalok, klasszikus zeneművek és derűs színpadi játékok, néptáncok sokasága és a kórusmuzsika reprezentánsai alkotják a bőséges repertoárt, az évi 300 előadás során színre kerülő, látványos műsorokat. Az együttes azzal is beírta nevét a honi kulturális krónika legszebb lajaira, hogy — afféle mecénásként — jeles zeneszerzőket buzdított hazafias-honvédelmi tárgyú művek komponálására. így Szokolai Sándor, Petrovics Emil, Farkas Ferenc, Aram Hacsaturjan és a finn Aulis Sallinen írt nagyformátumú kantátákat a katonaművészeknek, akik e jelentékeny alkotásokat az ország nyilvánossága előtt — tévé- és rádióközvetítésben — mutathatták be évről évre a Zene- akadémián. A hasonló, nagy jelentőségű, országos érdeklődésre számot tartó produkciókról most sem mond le az együttes. Legutóbb például a táncosok közreműködtek Markó Iván Izzó planéták című sportcsarnokbeli monstre vállalkozásában s az augusztusi rockcsemege, az István, a király színrevitelében. Az együttesnek ugyanis az a célja, hogy a laktanyai előadások mellett minél nagyobb szerepet játsszon művészeti életünkben, fontos mondandóval hallatván hangját. Ehhez minden eszköz — ahogy mondani szokás — kéznél van. A jeles koreográfus, Novák Ferenc, az együttes művészeti vezetője kitűnő csapattal dolgozhat. A kiegyensúlyozott, összeszokott karok mellett például olyan neves művészekkel, mint Zámbó István Liszt-díjas érdemes művész, a kórus vezető karnagya, vagy Dévai Nagy Kamilla, Szvorák Katalin és Balogh Márton énekes szólisták, a Liszt-díjas táncművész, Bangó Erzsébet, s a televízió képernyőjén mind gyakrabban látható Szalai Antal és népi zenekara. Ezek a méltán országos hírű-rangú művészek ma éppúgy az együttes reprezentánsai, mint ahogy azokká válhatnak a közeljövőben az újjáalakult tánckar tagjai. Itt ugyanis — aligha túlzás — tánctörténeti esemény zajlott le néhány hónapja: a Pécsi és a Győri Balett létrejötte után most harmadszor — a néptáncos berkekben először — történt meg, hogy az Állami Balettintézet végzős osztálya csaknem teljes létszámban együtt maradva kezdte pályáját. Az idén végzett néptánc-osztály most a „honvédhoz” szerződött. így lesz egyre fiatalabb a patinás együttes. M. G. SOMOGYI^ Tavaszias újdonságokat hozott a hamisítatlanul őszies hetipiac Kaposváron. Hónaposretket 5 forintért, zöldhagymát 3-ért kínáltak csomónként, és volt zsenge fejes saláta is, darabonként 7- ért. A burgonya árát néhány termelő végre mérsékelte — így 8 forint volt kilója —, drágult viszont a főzőhagyma. 12, de néhol már 15 forintért is mérték. Az utóbbi áron fogyott á savanyítani való uborka is. A legdrágább, 18 forintos zöldpaprika alig különbözik már a két héttel ezelőtti lecsópaprikától. Alma-. paradicsom- és fűszer- paprikát egyaránt 20 forintért, csípős cseresznyepaprikát 30 forintért kínáltak. Hovatovább a minőségtől függetlenül kérnek tizet a paradicsom kilójáért. Drága csemege lett a 30 forintos zöldbab és a kis cső-, mónként 10-re tartott "zöldborsó. Színesítette a választékot a 26 forintos padlizsán. A gombapiac legkívánatosabb portékája a 100 forintos vargánya volt. Az alma egyre mosolygósabb. Derűt ébresztő a 6—10 forintos ár is. 25 forint az új dió kilója. Alighanem egy falusi felvásárló merész magánakciójának örvendhettek a tojásvásárlók, akiknek még jutott az 1,50-es rántottáraafcvaló- ból. Sajnos, ez az olcsó tojás sem törte meg a többi árus makacsságát; ők 2—2,50-ért kínálgatták. A tömött kacsához tömött pénztárca kellett. 280 forintot kértek a csapzott jószágokért. 140 volt egy fejletlen jércepár. 60 forint a pecsenyecsirke kilója, 50 a tyúké. Dunántúlt napló A mezőgazdaság legnagyobb olaj fogyasztói a kukoricaszárítók. Az országban évente 6,8—7,5 millió tonna kukorica terem, s ennek zömét szárítva tárolják. Az energiatakarékosság jegyében született az a négy év előtti kormányhatározat, amely szerint fokozatosan át kell térni a magas víztartalmú, nedveskukorica-tárolási módszerre. Az ötéves terv végére a termés 30 százalékát kell szárítás nélkül, nedvesen tárolni, felhasználni. Az időarányos terv nem teljesült, mivel a gazdaságok az első kudarc után megtorpantak. A fő problémát a szakmai felkészületlenség okozta. Sem középszinten, sem egyetemi fokon nem volt tananyag a nedves tárolás. A kutatás is csak most jutott el oda, hogy az e téren folytatott kutatások eredményeit összegezze és közreadja. Mohácson, az Üj Barázda A tankönyvszezon hullámainak elcsitulásával a könyvkiadók és a terjesztőik megkezdték a felkészülést a könyvszakma egyik legnagyobb akciójára, a téli könyvvásárra. A napokban formálódnak a Móra Kiadó tervei is, készül a legfiatalabb olvasóknak szánt újdonságlista. Tizenötödik kiadásban jut az olvasókhoz több generáció kedvenc olvasmánya a „Tamás bátya kunyhója”. Bihari Klára hat éven felülieknek szánt műve „A fekete tündér lánya” címmel jut az olvasókhoz. A kötet az írónő 1960-ban, a Magvető kiadónál megjelent mesekötetének és a legújabb termésének javát tartalmazza. Ismét hozzáférhetővé válik Cooper „Nagy indi&nkömyve”, immár ötödik kiadásban. Az idei téli könyvvásári listáról sem hiányzik majd az imTsz-ben tanszéki tudományos napot rendezett a tárgykörben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, a Baranya megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályával és a MAE megyei szervezetével közösen. Ebben az évben 80 ezer hektárról 59—60 ezer vagon kukorica- termés várható, s a termésnek csak kb. 6,9 százalékát — 3825 vagont — tárolják szárítás nélkül. Néhány gazdaság azonban elöl jár e téren. A Bikali Állami Gazdaságban az összes termés 55,2, a szigetváriban 50,7, a mohácsi Űj Barázda Tsz-ben 29,6, a véméndiben 27,1, az egyházaskozáriban 21,6 százalékát már nagy víztartalommal tárolják, hasznosítják. Számos módszer terjedt el, de a kémiai eljárások közül a propionsavas, az ecetsavas és hangyasavas tartósítás költsége — tekintve, hogy ezeket importálni kell —, megegyezik az olajjal történő szárítás költségeivel. Nem vált be a széndioxidos tárolás sem, a formalingázos tárolás viszont csak átmeneti megoldásnak ajánlható. A legolcsóbb és leghatékonyabb a tejsavas erjesztéses módszer. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A csákvári fazekashagyományokat ápoló Univerzál Ipari Szövetkezet régen várt ötletes megoldásra, szervezett árusításra vállalkozott. Az éveken át tapasztalt, kissé szűkös, csaknem eldugott raktári szolgáltatás helyett új boltot, ízlésesen berendezett „cserepesbutikot” nyitottak. A forgalmas főutcára nyíló, figyelmet felkeltő helyiségben a megszokottnál nagyobb választék, rendezettség és különösen udvarias kiszolgálás fogadja a betérő érdeklődőket, átutazókat és turistákat. A jellegzetesen zöld-sárga edények, kancsók és tányérok mellett egyéb hasznos áruk is kaphatók. Nem véletlen, hogy a megnyitás óta eltelt idő alatt a korábbinál jelentősebb a forgalom. Érdemes tehát törekedni az igényesebb, érdeklődést felkeltő ellátásra, kiszolgálásra és természetesen a jó propagandára. PETŐFI PÉPE Elfoglalták helyüket az iskolai csengőszóra azok is, már hagyományosan megjelenő Fiúk könyve és a Lányok könyve. A nagy sikerű Pom Pom meséi sorozat hat kis darabját egy kötetben is közreadják. A könyvben a Radirpók, a szegény Gombóc Artúr, a Bátor Tintanyúl, a Festéktüsszentő Hapci Benő, a Madárvédő Golyókapkodó és a Civakodó Cipőikrek című mesék kaptak helyet. A mai gimnazisták életéből választotta témáját Dániel Anna, „Az együttes” című könyvében. A mű a közkedvelt csíkos sorozatban hagyja el a nyomdát. A Diákkönyvtár újdonsága lesz a Karinthy Frigyes novelláiból válogatott kötet „Gurul a pénz” címmel. A könyv az író erkölcsi-pedagógiai célzattal is bíró elbeszéléseiből ad ízelítőt a fiatalok számára. A Diákkönyvtár akiknek hétközi diákotthonok teszik lehetővé, hogy városi vagy községi társaikhoz hasonlóan szakos képzésben részesülhessenek. Sőt,, már előfordult, hogy valaki sírva tagadta meg hazautazását a tanyára pénteken délután az igazgatói irodában: nem a komfortosabb élet ~ idegenítette el otthonról, hanem az iszákos apától fél, retteg serdülő lánya. Ha nem épül meg a biztos városi menedék, föl sem lázad kiszolgáltatottsága ellen ez a fiatal élet. Ugyanitt az elmúlt tíz évben mindössze ketten maradtak ki a továbbtanulók névsorából, a nyolcadik osztály elvégzését követően. Korábban viszont hatvan százalékot is elért a mindenféle képzésnek végső búcsút mondó tanyai diákok aránya a közelben. A középiskolákban együtt haladhatnak idegen nyelvi óráikon a többiekkel, míg korábban az ábécénél kellett kezdeni. Csupán érzékeltetésül: ezt hozta tizennyolc általános iskolai diákotthon a Tiszakécske, Solt- vadkert, Bocsa környékieknek, Bács-Kiskun tanyai gyerekeinek. Az egyenlő esély kézzelfogható lehetőségét. Ennyi, de még több is föltétlenül hozzátartozik az érem egyik oldalához. A másik oldalt érzékelteti: a kiskőrösi járás jelenleg alig több mint ezer lelket számláló községében, Imrehegyen kétszázzal csökkent a népesség, miután megszüntették a felső tagozatot. További kétszázzal fogyott a lakosság az alsó tagozat fölszámolása után."Hasonló esetekben érzékeny közéleti vérveszteséget okoz a pedagógusok elköltözése, hiánya is. Az iskolamegszüntetések túlhajtásai — amennyiben erről van szó — egyéb károktól sem mentesek. tyTkEIB ÉRESSE Archimedes jutott eszébe Karl-Marx-Stadt megyei test- várlapunk jegyzetírójának az újítókról. Szerinte a nagy tudós Heuréka! felkiáltásához hasonlót mondhatott az a 33 ezer 900 karl-marx-stadti, aki ez év első felében újítási javaslatot nyújtott be. A munkakönnyítő, minőségjavító, anyag- vagy energiamegtakarító újítások márkában kifejezett értéke több mint 75 millió, pedig a benyújtott javaslatok közül eddig csak 6 ezer 400 került bevezetésre, illetve ennyi az, amelyiknek az anyagi haszna máris mérhető. Az újítók száma 1600-zal több mint az előző félévben 'volt és az anyagi megtakarítás is 6 százalékos növekedést mutat. Figyelemre méltó, hogy minden ötödik újító munkás, 12,8 százalékot tesz ki a nők aránya, míg a fiatalok 26 százalékban vannak az újítók között. Az újítóktól továbbra is várják a jó ötleteket, újítási javaslatokat. másik új kötete Mándy Iván pályaképét vázolja „Most mit akarhat egy író?” címmel. Ugyanebben a sorozatban készül a magyar színműirodalom két klasszikusának — Szigligeti Ekjének és Csiky Gergelynek — ma is érdeklődésre számot tartó darabját, -a Liliomfit és a Buborékokat tartalmazó körtet. A Domokos-sorozat harmadik füzete a szavak birodalmába vezeti az olvasókat. A nagy sikerű Most légy okos Domokos-hoz és az 1982- ben megjelent Szemfüles Domokoshoz hasonlatosan, Éva Vancurová — a sorozat szerzője — Domokos játszik a szavakkal című művében is a szülők bevonásával kívánja — játékos kérdések és szemléletes rajzok segítségével — elérni célját — ezúttal a szókincs gyarapítását, a kifejezőkészség fejlesztését. „Sikeremberek”: Balogh Márton énekes és a Szalai Antal vezette népi zenekar. Pom Pom és társai Ifjúsági könyvújdonságok
