Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

1983. szeptember 21.

‘NÉPÚJSÁG 5

Kukorica.

szemtermések 8—24, bői fejlődött „csövön’

„Egyéves, lágyszárú, egylaki növény, 1—2 méterre, néha magasabbra is nő. A néha 6—40 hosszanti sorokban ülnek a torzsá- . A kukorica legfontosabb abrak- és szálastakarmány-növényünk. Főleg a meleg égöv alatt, de más termőtájakon is emberi táplálékot készítenek a magjából, nálunk azonban csak egyes fajtáit (Csemege kukoricát) illetve tejes csöveit fogyasztják.” (Kertészeti Lexikon)

A „csuhu”-tól a kombájnig

„Most pedig, hogy ezen Neve Napján Személy Szerént nem tisztelhetem, Arról engedelmet kérek, mert nem mehettem el, Mivel a Kukoritzám szedetlen, azt, ha jó idő lesz, szedetni (kell); hanem Kívánom, hogy Atyám Uram Ezen Neve Napját tőlthesse el jó egészséggel, Én pedig, ha ráérek, úgy is iszom az egészségéért” — írta Végh József őcsényi jobbágy 1791. szeptember 28-án Mihály nevű apósának. A hat emberöltő előtti levél, amelyet a Baranya megyei Levéltár őriz, egyszerre tanúskodik a sárközi jobbágyság kulturális fejlettségéről, írástudásáról, ám arról is, .milyen jelentősége volt a kukoricának, amelynek szedésével nem lehetett várni.

Szekszárdon és környékén csak a 18. század utolsó harmadában jelent meg az Újvilágból származó növény. A megyeszékhely, mivel szűkében volt a szántóföldnek, nem szívesen próbálkozott a bizonytalan újjal, csak az 1780-as évekre ismeri föl igazi fontosságát. Az apátság örökébe 'lépett Szekszárdi Alapítványi Uradalom három nagy területet jelölt ki „kukoritzaföld”-nek: Csatárt, Batot és a palánk! lapföldet, később még a Duna árterében levő Török szigetet. Ez nem elégíthette ki az igényeket, ugyanis egyre-másra találkozhatunk a korabeli adásvételeket rögzítő Protocollumban kukoricással olyan helyeken is, ahol szőlő díszlett vagy gyümölcsös virágzott. A „Remetei hegyen” 1798-ban a „Csőtőnyi Völgyiben” 1815-ben gondoznak néhány kapás kukoricát. (A kapás akkora területet jelentett, amekkorát egy ember napkeltétől napnyugtáig megkapált.)

Olykor még a szőlő rovására is termesztették a kukoricát, mert a Tolna megyei Levéltárban lelhető iratok szerint már 1803-ban olyan rendeletet ad ki Légrády Imre tiszttartó, amelyben a tilalom és áthágóinak büntetése így szerepel egymás mellett: „Szöllő közé Kukoricát Vettni tiltva légyen. Aki rendeléseket által hágja, ha Nemes 12 írtra, ha pedig Nemtelen 12 páltza ütésekre bűntetettnek.’” Ugyanez a rendelet mutatja azt is, milyen nehéz munkának számított a kukorica kapálása, mert a puttonyosnak csak 15 krajcár, a széna kaszálónak 17, a „Kukoritza Kapásnak” viszont 18 krajcár jár bérül, úgy, hogy „Mindenféle munkásnak ebéd, kenyér nélkül és bor. A fehér szeméinek bor nem adatik”.

A szőlőben vagy másutt mégis termesztették azt a növényt, amelynek a termésén kívül a szárát és a csövet borító fedőlevelét is felhasználták. Ma már műanyaggal kötöző szőlősgazdáink nem bíbelődnének vele, de egykor a káka, a venez (hársfaháncs) mellett a „csuhu”, vagy ahogy ma neveznénk, csuhé is a szőlővesszőket ölelte. Ősszel a fürtöket kötözték a padlásra vagy a „gang”-ra (folyosóra) ezzel az apró szálakra szedett levéllel, mondván, ha egyszerre „termett”, együtt használjon.

A szabadságharc után a kukorica másról is nevezetes lett: széles e hazában kedvelt búvóhelye volt a betyároknak, szegénylegényeknek. Dömötör János, a múlt század neves, dunaszentgyörevi születésű költő-- je Mező Jóskáról nemcsak azt írja „állítólag semmi egyéb bűne nem volt, mint hogy nem akart osztrák katona lenni”, hanem azt is, „az üldözők fehér, Tolna, Somogy és Baranya megyéket fölverték érte, a dunai réveket akárhányszor lezárva tartották miatta, hogy ne menekülhessen; pedig azt állítják róla, hogy három falu határát soha el nem hagyta s ott sem bántott soha senkit, csak a zsandárokat... Maga lőtte agyon magát egy nagy kukoricavetés közepén, melybe még bemenekült. A nóta még egyszer megsiratta, hogy olyan rideg temetése volt s azt hirdette róla, hogy

A gerjeni kukoricza de sárga,

Abban történt Mező Józsi halála,

Piros vére úgy folyt le mint az patak, Édesanyja siratná, de nem szabad.”

Ki gondol vajon a gerjeni kukoricatörők, vagy kom- bájnosok közül a mostani őszön Mező Józsira? Aligha mesélik már a róla kelt legendákat. Éppoly hihetetlennek tűnnek azonban egyszerűbb tények is. Valaha Szekszárdon — akárcsak a szüretet — a kukorica szedésének idejét is a mezőváros vezetése szábta meg. Sokszor csak azért engedélyezte előbb, mert „az egérsereg miatt a termés veszendőnek mutatkozik”, vagy azért, hogy a szüreti munkák miatt ne késve hozzák be a határból a terményt.

Mennyi lehetett hajdanán a megye kukoricatermése? A ma embere számára ez is szinte hihetetlenül kevés. 1904-tben. Leopold Lajos neves közgazdászunk Gyárak nélkül című munkája szerint 753 383 mázsa burgonya, 637 548 mázsa búza mellett csupán 328 954 mázsa termett a hajdani egész vármegyében. Ezzel szemben — a filoxéra elleni eredményes védekezés bizonysága ez — már 238 657 hl bort szűrtek a tolnai gazdáik. Igaz, azok a boralkuszok, akik a nagykereskedők számára előlegezték meg a bor árát, amikor bornézőbe mentek lekicsinylőén nem azt kérdezték, mennyi a bor ára, hanem azt: „hogy a kukorica?” mutatva ezzel, hogy ha nem is sok, de értékben mégis valami köze van egymáshoz a kettőnek.

Mit mondanak majd évszázadok múltán a mostani kukoricatermesztésről? A RSZE-t biztoson emlegetik majd, de lehet, hogy eszükbe jut az a kukorieakom- bájnos is, akinek a fél falu haragosa lett. Az eset úgy történt, hogy — miint kezdő kombájnosnak — elnézték, ha gépét fölemelve néhány lépésnyit kihagyott, ezt azután érdemesebb volt böngészésre kibérelni. Pechjére a munka végére beletanult a kombájnozásba is, így alig hagyott el már szedetlen sorokat, amit a kiterjedt rokonság személyes sértésnek vett. Még szerencséje, hogy úgy nem járt, mint Mező Józsi...

TÖTTŐS GÁBOR

Es mi Hogy csináljuk?

Tíz év alatt a kukorica termésátlaga megduplázódott

Valamennyi termesztett növény közül a kukorica foglalja el a maga 73 477 hektárjával a legnagyobb területet Tolna megyében. A búza a szántóterületből 61 876, a napraforgó pedig 17 424 hektárral részesedik. Amíg a megyében az országos gabonaterület 4,7 százaléka van, addig az összgabona-tömeg- hez 6,2 százalékkal járul hozzá. Zömében természete, sen kukoricával és búzával.

Hazánkban vannak olyan északi megyék, ahol az össz- kukoricaterület a tízezer hektárt sem éri el, noha a megye összterülete jóval meghaladja Tolnáét. Az elmúlt tíz évben a termésátlagok, csaknem megduplázódtak, ami elsősorban az iparszerű termeléstechnológiák elterjedésének közsönhető. A’ bábolnai IKR, a bajai központú BKR, a KSZE ,a nádudvari KITE partnergazdaságaiként a megyei nagyüzemek is szakosodtak e fontos növényből a növekvő árukibocsátásra.

Az országos ellátásban való emelkedő részesedés miatt állapította meg Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a területi és ágazati vezetők részvételével megtartott gazdaságpolitikai aktívaértekezleten: „Tolna megye erőssége a gabonatermesztésben és az állattenyésztésben van.” Gyakorlatilag napjainkban is az év eredményének alakulásában meghatározó szerepet tölt be a kukorica, amely részben az állatállomány számára szükséges takarmánybázis egyik forrása. Az ágazat hosszabb távon termésátlagaival az országos első helyet szerezte meg a megyék rangsorában.

A kukoricatermesztésben születtek meg a minden edTörökbúza, tengeri

A kukorica

Bár a kukoricával könyvtárnyi irodalom foglalkozik, származása mégsincs megnyugtatóan és egyértelműen tisziázva. Származását illetően olyan tévhit is elterjedt, hogy az ősvilágból származik, amit az is alátámasztani látszik, hogy eddig a kukorica vad ősét nem találták meg, mai formájában pedig a kukorica vadon nem képes szaporodni. Az azték ásatásoknál talált kukorica, alakját tekintve már megegyezett a mai „modern” kukoricával. Humboldt szerint Amerikából származik, ahol termelését a VII. században a toltékok vezették be.

Ma a kukorica közép-amerikai származását tekintjük elfogadhatónak. Amerika felfedezésekor az ott talált őslakosság — peruiak, inkák, aztékok, mayák —, már kiterjedten termesztették a kukoricát és szent növényként tisztelték.

Az őskukorica elmélet szerint valamilyen eddig ismeretlen vad ősből többszöri mutációval jött létre a termesztett kukorica, majd a vad ős kihalt. Ennek ellentmond, hogy sem az ősi formát, sem annak egészen közeli rokonát nem lehet fellelni, de lehetősége nem kizárt.

A kereszteződéses úton lét- . rejött (vagy létrehozott?) származási sémák közül főleg az az elgondolás érdemel figyelmet, melyben a kukorica két — ma is fellelhető — rokona is szerepel: a kukoricával megegyező kromoszómaszámú Euchlaena mexi- cana és az Euchlaena peren- nis. Az előbbi egyéves, az utóbbi évelő. A kukorica e szerint többszöri kereszteződéssel jött volna létre.

digi reális elképzelést felülmúló termésátlagok, fajlagos hozamok. Ilyen eredményekben bővelkedő esztendő volt az 1982-es év, amikoris a bonyhádi Pannónia, a nagy- mányoki Gábor Áron, a ko- csolai Vörös Csillag, a bátai November 7., a zombai Egyesült Erővel, a regölyi Kapos- völgye Egyesült téeszek, valamint a dalmandi és a Tamási Állami Gazdaság produkált árukukoricából 10 tonnát meghaladó hektáronkénti hozamot. Ez az eredmény a fejlett tőkés államok ágazatait is túllépte.

Mindemellett szólnunk kell a termesztéstechnika legfontosabb tényezőjéről, a vetőmagról. Már csak azért is, mert a területünkön előállított minden 1000 vagon vetőmagból mindössze 160 vagonnal használnak fel gazdaságaink. A többi más megyébe, illetve exportra, méghozzá tőkés exportra kerül. A vetőmag-szaporításban a legnagyobb részesedést, és a vele járó legnagyobb anyagi és szakmai befektetést a Dalmandi Állami Gazdaság végezte, és végzi, s szinte egyedül irányítja ezt a fontos munkát. Erről csak az elismerés hangján lehet beszélni, átlagon felüli szakmai hozzáértésük a megyéből kikerülő vetőmagon keresztül országosan is realizálódik.

Jelenleg a kukoricatermesztés anyagi ráfordításai a termelők részére biztosítják a többi növénnyel arányos nagyságú jövedelmet. Ezzel magyarázható, hogy ezt a növényt nagyobb területen termelik, s a termelői kedv is egyre növekszik. A korszerű technológiák nemcsak a termelésre korlátoszármazása

Í

Tlaloc-Aztec, az esőisten, kukoricanövénnyel.

Hazánkban a szláv eredetű kukorica név terjedt el leginkább, de ismert a tengeri és a török búza elnevezés is.

Mint minden növényi mag, a kukoricaszem is egyike a természet csodálatos energia- tároló eszközének. Abból a kukoricaszemből, amelynek súlya mindössze 0,1—0,3 gramm, pár hónap alatt 2— 2,5 méter magas növény fejlődik, amely az elvetett maghoz hasonló 500—1100 szemet hoz. A növény élete folytán először olyan részeket hoz létre, amellyel a talajból és a levegőből felvett víz és tápanyagok, valamint a napfény energiája segítségével energiaátalakító „gyárakat” létesít, amit a gyökerek, a szár és levelek segítségével valósít meg, majd az energia tárolására és ebből új növények kialakítására, a kromoszómákban tárolt információk megvalósítására létrehozza a magot, az új nemzedék kiinduló bázisát.

zódtak, hanem kidolgozták a jövedelmező tárolás és feldolgozás változatait is.

A megye mezőgazdaságának az elmúlt évben mintegy 600 ezer tonna kukorica elhelyezéséről kellett gondoskodnia. Az ehhez szükséges tárolóteret nagyobbrészt a

A szólás is így tartja:

A bátai November 7. Termelőszövetkezet tavalyelőtt került az ország hektáronként legtöbb kukoricát termelő gazdaságai közé. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdeztük Németh Valér Győzőtől a szövetkezet termelési főmérnökétől.

— Semmi különöset nem csináltunk, azt tettük ezzel a kultúrával, amit megkíván. A KSZE termelési rendszerhez tartozunk, s rajtuk keresztül kaptuk meg a legjobb fajtákat. Kizárólag Pioner hibridekkel dolgozunk. Itt a Sárközben egyébként nagyon' nehéz a talaj munka, ezért csak 2—3 évenként szántjuk meg nyáron a talajt, más években csupán lazítunk, azaz tárcsázunk. Ezt a rendszert 1980-ban kezdtük el, az azt követő évtől pedig vetésforgóban termeljük a kukoricát. Jelenleg napraforgó a váltónövényünk, de a búzát is közbeiktatjuk.

— Pedig úgy mondják, és bizonyítják is, hogy a kukorica monokultúrában is szépen terem.

— Meglehet, hogy vannak ilyen területek is az országban ... Nálunk azonban nagyon fontos volt, hogy valamiképpen megszabaduljunk a kiirthatatlannak tűnő fe- nyérciroktól. Ez azonban csak vetésforgóval lehetséges. A fenyércirkot ugyanis napraforgóban lehet irtani, a búzában pedig nem él meg. Az ellene használt vegyszer igen drága — hektáronként 6000 forint —, ami 20 mázsa búza vagy 6 mázsa napraforgótermésnek felel meg. A termésátlagunk növekedésének hozzávetőleg 10 százaléka származik a vetésforgó alkalmakereskedelmi vállalat — a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, — valamint az üzemek saját tárolóiban biztosították. A minőségromlás nélküli tárolást, ezenkívül a különféle kooperációs tárolóteret is megalapozták.

Bétán boldogok

zásából. Ráadásul: a kártevők, például a kukoricamoly sem szaporodik el annyira nálunk, mint monokultúrában.

— Milyen módszereket alkalmaztak még ezen kívül?

— Igen nagy gondot fordítunk például a vegyszeres gyomirtásra: a terméstöbbletnek körülbelül 10—15 százaléka származik a szakszerű gyomirtásból. A tőszámunk is optimális, hektáronként 70 ezer körüli, — a mi fajtáinkkal. A műtrágyát nem a vetés előtt tavasszal, hanem már az előző év vé gén kiszórjuk.

— Várhatóan milyen hozamokat érnek el idén?

— A termésbecslés szerint nem lesz olyan magas az átlag, mint tavaly volt, de nem lesz nagy a különbség.

— Ebben az aszályos évben a belvíz sem pusztított.

— Ha magas a Dunán a vízállás, nálunk minden kultúrában vannak belvizes foltok. Idén az aszály miatt egyetlen hektár belvizes területünk nem volt. így van ez mindig: ha az ország sír, rí az asztálytól, Bátán boldogok az emberek. Mert „normál években” csak a kukoricában 50 hektárt tett tönkre a víz.

— Milyen gépekkel dolgoznak?

— Sokat jelentett nagyon, hogy felújítottuk a kombájnparkunkat is. A jelenlegi gépeink a Claas dominátorok, tökéletesen dolgoznak. A gépeket kezelő dolgozók is jól képzettek ,s nem mindegy, hogy milyen munkát végeznek. Hisz aki elveti a kukoricát, annak a feladata a betakarítás is.

Ha az ország sír,