Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

ÍvÉPÜJSÁG Csökkenteni kell a fegyverkészleteket Jurij Andropov válasza SPD-képviselök levelére 1983. szeptember 21. George Bush befejezte budapesti látogatását Losonczi Pál fogadta George Bush amerikai alelnököt. (Telefotó: KS—MTI) A Szovjetunió vezetésének mélységes meggyőződése sze­rint az, ami ma a nemzetkö­zi politikában történik, éles ellentétben áll Eruópa és a világ népeinek érdekeivel és törekvéseivel. A felelősség ezért azokat terheli, akik a nemzetközi kapcsolatok de- stabilizálására törekszenek, a szocialista országokkal szem­beni, s ezzel együtt az ösz- szes többi ország feletti ka­tonai fölény elérésére törnek — hangsúlyozta Jurij Andro­pov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke abban a válaszban, amelyet a nyugatnémet Bun­destag szociáldemokrata kép­viselőinek egy csoportja által hozzá intézett felhívásra adott. A történelem folyamán már nem egyszer buktak meg az ilyen tervek és tö­rekvések, s meggyőződésünk, hogy így lesz ez ebben az esetben is. Ehhez azonban minden eddiginél aktívabb és határozottabb cselekvésre van szükség, hogy meg le­hessen akadályozni az ese­mények veszélyes menetét, hogy megóvjuk az emberisé­get a nukleáris fenyegetéstől — mutatott Fá a szovjet ve­zető. " A Bundestag-képviselők felhívását és Andropov vá­laszait a TASZSZ hírügynök­ség ismertette kedd délután. A szociáldemokrata képvi­selők megállapították, hogy az európai nukleáris fegyver­zetek korlátozásáról Genfben folyó tárgyalások döntő sza­kaszukba érkeztek, s annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy ez év végéig esetleg nem sikerül ered­ményt elérni ezeken a tár­gyalásokon. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke válaszá­ban rámutat: a Legfelsőbb Tanács küldötteivel együtt valamennyi szovjet ember osztia a felhívásban megfo­galmazott aggodalmat. A genfi tárgyalások eredmény­telensége valóban a fegyver­kezési hajsza kiszélesedését jelentheti. Ezeknek a tárgya­lásoknak a célja nem csu­pán megállítani a fegyverke­zési hajszát, hanem a fegy­verzetek — mindenekelőtt a nukleáris fegyverzetek — csökkentésének az elérése is. A felhívás szerzői utalnak arra is, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság területén vannak a legsűrűbben tele­pítve a nukleáris fegyverek, s az ország lakosságának 72 százaléka elutasítja az új amerikai nukleáris fegyverek telepítését az NSZK-ban. A szerzők támogatást kérnek ahhoz árkövetelésükhöz, hogy azonnal szüntessék be vala­mennyi nukleáris fegyver gyártását, fagyasszák be a már meglévő nukleáris po­tenciált, a Szovjetunió csök­kentse az SS—20 kódjelű középhatótávolságú rakéták számát, s az Egyesült Álla­mok mondjon le a Pershing —2-sek és manőverező ro­botrepülőgépek telepítéséről. A nyugatnémet képviselők további kedvező eredmények Az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka — Hollai Imre el­nökletével — hétfőn megtar­totta záróülését. Hollai Imre, a 37. ülésszak elnöke a záróülésen elhang­zott beszédében rámutatott, hogy az ülésszak elért bi­zonyos pozitív eredményeket, ugyanakkor számos fontos nemzetközi probléma, min­denekelőtt a leszerelés kérdé­se megoldatlan maradt. A nemzeték közössége előtt álló egyik legfontosabb feladat az elérését sürgetik a genfi tár­gyalásokon. Válaszában Jurij Andro­pov kijelenti: a ‘világnak nincs szüksége pusztító fegy­verkészletek további növelé­sére. Sőt éppen ellenkezőleg: azok radikális csökkentésére van szükség — a felszabadu­ló eszközöket és erőforráso­kat a legfontosabb gazdasá­gi és társadalmi problémák orvoslására kell fordítani. Ez a Szovjetunió szilárd meg­győződése. ez az álláspontja a Varsói Szerződés többi tag­államának is. Egyben ez a válasz az önök levelének köz­ponti kérdésére is — állapít­ja meg Jurij Andropov. A Szovjetunió mindent megtesz annak érdekében, hogy elke­rülhető legyen a' nukleáris katasztrófa felé való sodró­dás. Önök felhívással fordulnak hozzánk, hogy szüntessük be mindenfajta nukleáris fegy­ver gyártását, fagyasszuk be minden nukleáris fegyver- készletünket, csökkentsük az SS—20-as rakétáink számát abban az esetben, ha az Egyesült Államok lemond a Pershing—2-sek és a szár­nyasrakéták telepítéséről. A Szovjetunió nemcsak teljes mértékben osztja és támogatja ezeket a követe­léseket, hanem hajlandó je­lentős mértékben tovább is menni. Mi azt javasoljuk, hogy mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt történ­jen meg a nukleáris fegyve­rek befagyasztása. Ez magá­ban foglalja a nukleáris kész­letek valamennyi alkotóele­me mennyiségi növelésének tilalmát, az új típusú és faj­tájú nukleáris fegyverek te­lepítéséről való lemondást, moratórium elrendelését min­dennemű nukleáris robbanó­töltet kipróbálására, vala­mint moratóriumot a nukleá­ris fegyverhordozók új faj­táinak és típusainak kipró­bálására. Továbbra is ér­vényben van az a javasla­tunk, hogy Európa legyen mentes mindenfajta nukleá­ris fegyvertől, közepes ható- távolságútól és harctéritől egyaránt. És mindez nemcsak jóaka- ratú óhaj. A Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy ezt a programot azonnal foglalják szerződéses kötelezettségbe, s lépésről lépésre hajtsák végre teljes egészében. A kez­deti lépéseket a Szovjetunió és az Egyesült Államok te­hetné meg, figyelembe véve, hogy a többi nukleáris hata­lom is hasonló módon csele­kedne. Ami az SS—20-as rakétá­kat illeti, Jurij Andropov is­mét megerősítette azt az is­mert javaslatot, hogy szovjet részről készek a csökkentés után csupán annyi közepes hatótávolságú rakétát hagyni, amennyivel Anglia és Fran­ciaország rendelkezik. Nemrégiben — emlékeztet rá a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke — a Szov­jetunió újabb, jelentős lépést tett a megállapodás elérése érdekében: beleegyeztünk az európai területen leszerelés­re kerülő valamennyi raké­ENSZ-határozatok teljesíté­sének elérése — mondotta. A regionális országcsopor­tok képviselői felszólalásaik­ban elsősorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatokról folytatandó, átfogó tárgyalá­sok kérdésével foglalkoztak. A 77-ek csoportja nevében Banglades ENSZ-képviselője élesen bírálta a Nyugat, első­sorban az Egyesült Államok obstrukciós álláspontját, amely mindenféle módon akadályozza a tárgyalások megkezdését és új, igazságo­tánk megsemmisítésébe, ma­gától értetődően abban az esetben, ha sikerül kölcsönö­sen elfogadható megállapo­dást elérni az európai nuk­leáris fegyverzetek egészét tekintve, beleértve azt is, hogy az Egyesült Államok le­mond új rakétáinak telepíté­séről, valamint a közepes ha­tósugarú légieszközök megfe­lelő csökkentéséről. Ez a jó- akaratú lépésünk azt jelenti, hogy lemondanánk az Euró­pában leszerelésre kerülő kö­zepes hatótávolságú rakétá­ink áttelepítéséről az ország ázsiai területeire. Megszűnne továbbá az az NSZK-ban hangoztatott aggodalom is, mely szerint ezeket a rakétá­kat bármikor újból korábbi állásaikba lehetne vissza­helyezni. Ilyen módon a Szovjetunió azt akarja, hogy jelentős mértékben, harmadrészükre csökkentsék a közepes ható- távolságú nukleáris eszközö­ket Európában, s a jövőben ne telepítsenek a földrészen hasonló típusú fegyvereket. Ennek során a Szovjetunió nem tart igényt egyetlen ra­kétával, egyetlen repülőgép­pel sem többre, mint ameny- nyivel a NATO rendelkezne. A Szovjetunió kész arra, hogy fegyverzetének egy je­lentős részét megsemmisítse. Felvetődik a kérdés: mi kell még a becsületes és igazságos megállapodáshoz? És egyál­talán akar-e megállapodást az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama? A szovjet vezetőhöz inté­zett felhívásukban a nyugat­német képviselők elismerik a fasiszta Németország bűnös­ségét, azt, hogy a Harmadik Birodalom milyen óriási szen­vedéseket okozott más né­peknek. Ebből a felismerés­ből fakad a szociáldemokra­ta politikusoknak az a meg­állapítása, hogy a Szovjet­unió és az NSZK egyaránt egy nukleáris tömegpusztító fegyverektől mentes, reális biztonságban élő Európát, a ■ kölcsönös előnyökön alapu­ló együttműködést óhajt. A felhívásnak ezzel a ré­szével kapcsolatban Jurij Andropov röviden kitér a két ország kapcsolataira, s meg­állapítja: a hetvenes évek elején a Szovjetunió és az NSZK együtt álltak az eny­hülés bölcsőjénél. Sem a szovjet nép, sem az NSZK lakossága nem óhajtja a „hi­degháború” felélesztését, nem mehetnek el közömbösen amellett, hogy Európától ide­gen érdekek nevében kísér­letek történnek mindazoknak a pozitívumoknak a semmis­sé tételére, amelyeket a ke­let- és nyugat-európai orszá­gok közös erőfeszítéssel értek el kontinensünk békés jövő­je érdekében. Meggyőződésem, hogy a Bundestag képviselői köte­lességüket és a rájuk háruló felelősséget felismerve fog­nak cselekedni. Még van esély arra. hogy megmentsük az emberiséget a fegyverke­zési hajsza úiabb fordulójá­tól — feleződik be Jurij And­ropov válasza a nyugatnémet szociáldemokrata képviselők felhívására. sabb nemzetközi gazdasági rend megteremtését. A jövő hét elején a 38. ülés­szak megkezdi a szokásos, három hétig tartó általános politikai vitát. A 38. ülésszak munkájában előreláthatólag 34 állam- és kormányfő vesz részt. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — mint is­meretes — nem lesz ott a közgyűlésen, mert az ameri­kai hatóságok nem ' voltak hajlandók leszállási enge­délyt adni repülőgépének. Charles Lichenstein, az amerikai ENSZ-delegáció he­lyettes vezetője a szovjet PANORÁMA BUDAPEST Kedden a MOGÜRT Kül­kereskedelmi Vállalat szék­házéban mintegy nyolcszáz­millió rubel értékű szerző­dést kötött a MOGÜRT és szovjet partnere, az Avtoex- port. A legjelentősebb ma­gyar exporttétel: 7368 autó­busz. A szovjet szállítások közül kiemelkedik a 29 ezer személygépkocsi, ebből 25 ezer különböző Lada-típus, a többi Moszkvics és Volga. GENF Kedden Genfben teljes ülést tartott az európai kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. * A Gelli-ügyben eljárást folytató genfi vizsgálóbíró hétfőn közölte hogy az a le­tartóztatott börtönőr, aki se­gédkezett Licio Gellinek, az olasz P—2 titkos szervezet vezetőjének megszöktetésé. ben, beismerte: 2 millió sváj­ci frankot ígértek szolgálata­iért a „közvetítők”. HELSINKI A szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a finn külpolitika alapja. A szerződés mindkét fél érde­keit szolgálja — jelentette ki Erkki Pystynen, a finn par­lament elnöke Helsinkiben. A politikus azon a fogadáson szólalt föl, amelyet a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Finnországban tartózkodó küldöttségének tiszteletére adtak. VARSÓ Jerzy Urban, a lengyel kor­mány sajtószóvivője kedden, szokásos heti sajtóértekezle­tén bejelentette, hogy az ENSZ közgyűlésének üléssza­kán Henryk Jablonski, az ál­lamtanács elnöke vezeti egy hétig a lengyel küldöttséget. HAVANNA A hónap végén tárgyaláso­kat tartanak- a salvadori ge­rillák és a kormány képvise­lői. A találkozóra — a ko­lumbiai államfő közvetítésé­vel — Bogotában kerül sor. A tárgyalások témájáról sem a kormány, sem az ellenzék nem adott tájékoztatást. SANTIAGO Pinochet tábornok-elnök hétfőn utasította a chilei bel­ügyminisztériumot, hogy vonja vissza a Rodolfo Se- guel szakszervezeti vezető el­len emelt vádat. BEJRÜT Valid Dzsumblatt, a drúz- szocialistapárti tábor vezető­je élesen elítélte a közvet­len amerikai beavatkozást és figyelmeztetett: „Ha folyta­tódik a közvetlen amerikai beavatkozás, amely megaka­dályoz bennünket Szűk el- Garb elfoglalásában, senki sem korlátozhatja azt a jo­gunkat, hogy palesztin vagy más szövetségeseinkhez for­duljunk támogatásért”. ENSZ-küldöttségnek arra a kérdésére válaszolt, vajon „helyes-e az ENSZ központ­ját olyan országban működ­tetni, amely nem tudja telje­síteni kötelezettségét és biz­tosítani a megfelelő feltéte­leket a tagországok képvise­lőinek részvételéhez”. Lichenstein előtt már John Hughes, a külügyminiszté­rium szóvivője közölte, hogy ha: a New York-i helyi ható­ságok nem tiltják ki a szov­jet külügyminiszter gépét a város repülőtereiről, ezt ma­ga a kormányzat tette volna meg. (Folytatás az 1. oldalról) tos az országaink közötti fo­lyamatos együttműködés és véleménycsere. Mindkét fél világosan kinyilvánította el­kötelezettségét az európai, a világbéke és a nemzetközi biztonság iránt, s kölcsönös készségét kétoldalú kapcsola­taink további erősítésére, va­lamint a nemzetközi színté­ren való folyamatos részvé­telre. Az alelinök kifejezte meg­győződését, hogy magyar partnereivel sokat tettek a két ország között .meglévő szívélyes és folyamatos kon­taktus fenntartása érdekében. — Szilárd meggyőződésem, hogy ezek az erőfeszítések mindkét részről folytatódnak majd és további, együttműkö­déshez vezetnek — tette hoz­zá. George Bush — hangsú­lyozva, hogy látogatása hoz­zájárult Magyarország jobb megismeréséhez, a magyar nép érdekeinek megértéséhez — köszönetét mondott a szí­vélyes fogadtatásért. Kérdésekre válaszolva az alelnök kifejtette: a magyar vezetőkkel folytatott tárgya­lásai nyomán szélesebb, ár­nyaltabb képet alkotott ma­gának Magyarországról. Meg­ismételte: kölcsönös az a szándék, hogy a kapcsolatok — különösen a kereskedelmi kapcsolatok — terén fejlődés következzék be. — Eszmecse­rét folytattunk arról, hogyan lehet ezt megvalósítani, s úgy gondolom, hogy a meg­oldást a jobb megértés, a jobb megismerés jelenti — mondotta. Kitért arra is, hogy a gazdasági kapcsola­tok bővítésének útját a keres­kedelem kiszélesítésében lát­ja. Nincs szükség arra, hogy e területen kölcsönösen bár­miféle különleges engedmé­nyeket tegyünk — hangoz­tatta, kifejtve, hogy a piaci kapcsolatok érvényesülése segíti elő a kereskedelmi kon­taktusok bővülését. Bátorító- nak érzem az eddigi fejlő­dést — mondotta. Egy másik kérdésre válaszolva az alel- nölk kijelentette: bízik abban, hogy a jövőben mód nyílhat a legnagyobb kedvezmény el­vének folyamatos érvényesí­tésére. (Mint ismeretes, az amerikai törvényhozás jelen­leg évenként határoz arról, érvényesítse-e ezt az elvet Magyarországgal kapcsolat­ban.) Miként az alelnök el­mondotta, budapesti megbe­szélésein e kérdésről részle­tes eszmecserét folytattak. Az MTI tudósítóinak kér­désére válaszolva George Bush elismerte: a nagyhatal­mak között fennálló, különö­sen a Szovjetunió és az Egye­sült Államok viszonyában jelenleg mutatkozó feszültség következtében a kis országok isi kárt szenvednek. „Az USA arra törekszik, hogy e fe­szültség minél kevésbé befo­lyásolja ezeknek az államok­nak a helyzetét. Ez a feszült­ség egyébként ma nagyobb, mint bárki is szeretné” — mondotta a többi között. Az amerikai alelnök egy kérdésre válaszolva elmon­dotta: levelet hozott Reagan elnöktől Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének. A levél tar­talmát nem ismertette, de el­mondotta: az amerikai elnök az Egyesült Államok együtt­működési szándékáról bizto­sította az Elnöki Tanács el­nökét, és utalt arra, hogy a két ország kapcsolatai folya­matosan javulnak. „Nem dip­lomáciai formulát használok — hangsúlyozta George Bush —, hanem őszintén je­lentem ki, hogy megbeszélé­seink, amelyeket a magyar vezetőkkel folytattunk, való­ban igen jók voltak. Voltak nézetkülönbségeink, de eze­ket őszintén vitattuk meg. Olyan nyíltságot tapasztal­tam, amely számomra ösz­tönző, s feltétlenül tájékoz­tatom minderről országunk elnökét.” Az alelnök elmondotta: mind ez ideig nem született döntés arról, hogy Reagan elnök indul-e az 1984-es vá­lasztáson, azonban ez nagyon valószínű. Ebben az esetben változatlanul ő lesz az alel- nökjelölt. Egy kérdésre reagálva George Bush elismerően szólt azokról a magyar származá­sú amerikaiakról, akik hoz­zájárultak az Egyesült Álla­mok tudományának, gazda­ságának, kultúrájának fejlő­déséhez, egyúttal a két nép kapcsolatainak ápolásához is. Annak a nézetnek adott ki­fejezést, hogy a bővülő tudo­mányos és kulturális csere mindkét ország javát szolgál­ja, s egyszersmind elősegíti az Egyesült Államok és Ma­gyarország kapcsolatainak fejlődését is. Hivatalos magyarországi látogatását befejezve délután elutazott hazánkból az Ame­rikai Egyeesült Államok al- elnöke. George Busht és kí­séretét katonai tiszteletadás­sal búcsúztatták a magyar és amerikai zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Az alelnök fogadta a bú­csúztatására felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd felcsendült a magyar és az amerikai himnusz. Ezután George Bush — Lázár György társa­ságában — elhaladt a dísz­század arcvonala előtt, majd az amerikai alelnöktől és kí­séretének tagjaitól elköszönt Marjai József, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Garai Róbert, és az ünnepé­lyes búcsúztatásra megjelent több más magyar közéleti ve­zető. Az elutazásnál jelen volt Harry E. Bergold, valamint Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagy­követe. A repülőgép lépcsőjénél Lázár György és felesége szí­vélyes búcsút vett George Bushtól és feleségétől, s né­hány perccel később az al­elnök különgépe a magasba emelkedett. ENSZ-közgyűlés Hollai Imre beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents