Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 14. Állandósul a válság Kedd esti kommentárunk. Ismét rendőrsortűz volt a válasz a tiltakozásra Pa­kisztán Szind tartományának egyik kis városában. Ez már a sokadik alkalom, hogy a rendőrség a legvéresebb eszközhöz folyamodik a csillapodni nem akaró tömeg­elégedetlenség letörésére. Minthogy idestova egy hónapja tart a tiltakozó hul­lám, amely tehát nem tekinthető már sem véletlennek, sem pedig gyorsan múló állapotnak. Hat esztendő múl­tán a katonai uralom akkor is válságban van, ha a je­lenlegi vezetésnek — mint nem először Ziaul Hak tá­bornok uralmának történetében — a mézesmadzag és a husáng együttes alkalmazásával ismét sikerülne átver­gődni a kritikus szakaszon. Ezúttal a mézesmadzag a választások kilátásba he­lyezése, legkésőbb 1985 márciusáig. Sőt, a tábornok­elnök a napokban már azt pedzegette, hogy esetleg előbbre hozzák az időpontot. Ziaul Hak hat évi kor­mányzása azonban igen óvatossá tette a betiltott párto­kat az államfő minden, normalizálást sejtető ígéretével szemben. Különösebb illúziók nem lehetnek, mert Ziaul Hak sosem rejtette véka alá: a választásokkal saját hatalmát akarja törvényesíteni. S akkor még mindig nincs szó a hat éve érvényes rendkívüli állapot feloldá­sáról, a demokratikus szabadságjogok helyreállításáról. Az elnök mindaddig nem veszti el magabiztosságát, ameddig a gazdaságilag és politikailag legfontosabb or­szágrész, Pandzsáb nem forrong, továbbá ha — az elő­zővel összefüggően — számíthat a legszervezettebb és legfegyelmezettebb hatalmi központra, a hadseregre. A jövő megjósolhatatlansága miatt általában a törté­nelmi múltból szoktak hasonlatosságot keresni. Például Bhutto, volt polgári elnök hatalmának megrendülése is szórványos városi tüntetésekkel kezdődött, amelyek da­gadtak, s fél év múltán feloldhatatlan, országos válság­gá mélyültek. Lehet, hogy most is ilyen folyamat kezde­tén áll Pakisztán? A rendszer sorsa nemcsak a hatalom birtokosainak fontos, hanem mindazoknak a külső erők­nek, amelyek Pakisztánt tekintik szövetségesüknek Kö­zép- és Dél-Ázsia felbolydult térségében. GYŐRI SÁNDOR A libanoni válságról tárgyal az Arab Liga Inniszban Valid Dzsumblatt, a libano­ni Haladó Szocialista Párt fő­titkára hétfőn sürgette az arab országokat, hogy „hatá­rozottan támogassák a liba­noni hazafias erőket, akik bátran szembeszálllnak az arab haza létét fenyegető újabb hadjárattal”. Ezt a lí­biai rádió jelentette, amely­nek adását Párizsban vették. A fripold rádió szerint a jelenleg Líbiában tartózkodó drúz vezető helytelenítette, hogy — mint ő fogalmazott — az. arabok hallgatnak, amikor az amerikaiak és a franciák támogatását élvezve a falan- gista hatóságok keresztes- hadjána'tot indítottak a mu­zulmánok és a libanoni haza­fias erők ellen. A szírdai-szaudi-drúz ter­vezet támogatását sürgette az arab országoktól Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára hét­főn Tuniszban. A szervezet tanácsának ülésszakát meg­nyitva Klibi arra hívta fel a libanoni konfliktusban érin­tett feleket, hogy vegyék fel ismét a párbeszéd fonalát, és tegyenek lépéseket az ország­ban uralkodó helyzet orvos­lására. Olaszország vadászrepülő­gépeket küld Bejrutban állo­másozó egységeinek támoga­tására. A gépek ciprusi tá­maszpontról felszállva bizto­sítják a légd fedezetet. Eköz­ben a La Stampa megbízható Az ENSZ Biztonsági Taná­csában hétfőn a Szovjetunió ellene szavazott annak az amerikai kezdeményezésű határozattervezetnek, amely — név szerinti említése nél­kül — a Szovjetuniót ítélte volna el a dél-koreai repülő­gép-incidens miatt. Az Egye­sült Államok így sikertelenül próbálkozott azzal, hogy a Biztonsági Tanácsban ke­resztülvigye a határozati ja­vaslatot. forrásra hivatkozva, kedden hírt adott arról, hogy az Egye­sült Államok katonai akciót készít elő Libanonban. Az olasz kabinet úgy dön­tött, hogy továbbra is a liba­noni válság politikai megol­dását szorgalmazza, és nem kívánja csapatait megbízni a mostanitól eltérő feladattal. Mindamellett „minden ren­delkezésre álló eszközzel” szavatolni kívánja a nyugati négyhatalmi erők kötelékébe tartozó olasz egységek .,biz­tonságát”. E bejelentésről szólva a sajtó rámutat, hogy a kor­mány ugyanazt a kockázatos utat járja, mint a négyhatal­mi erők más alakulatait ki­küldő amerikai, francia és angol kormány. A minisztertanácsi közle­ményből kitűnik, hogy a ka­binet további 153 milliárd lí­rát szavazott meg a libanoni katonai vállalkozás pénzügyi .fedezetére. Noha hivatalosan ismét a rendfenntartó tevé­kenységet hangsúlyozzák, po­litikai körökben rámutatnak: Olaszország minőségi változ­tatást hajt végre bejrúti egy­ségeinél. Lapvélemények szerint a libanoni válság szempontjá­ból is fontos lehet Bettino Craxi kormányfő és Giulio Andreotti külügyminiszter ezen a héten esedékes pá­rizsi és londoni tárgyalása. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint nemlege­sen szavazott a dél-koreai repülőgép megsemmisítését elítélő határozati javaslatra Lengyelország képviselője is; Kína, Guyana, Nicaragua, és Zimbabwe küldötte tar­tózkodott a szavazástól. A határozattervezet elfogadá­sa mellett volt az Egyesült Államokon kívül Franciaor­szág, Jordánia, Málta, Hol­landia, Pakisztán, Togo, Nagy-Britannia és Zaire. Reagan elnök felhatalmazta a nyugati négyhatalmi erők kötelékében Libanonban állo­másozó amerikai csapatokat a nehéztüzérség és a légierő be­vetésére arra az esetre, ha támadás érné a tengerész- gyalogosok állásait. A The Washington Post hírmagyarázói szerint ez az intézkedés veszélyesen fokoz­za a libanoni szembenállást, és mindenekelőtt az amerikai hadihajóknak biztosít lehe­tőséget a Szíriái állások bom­bázására. Az Egyesült Álla­mok hadihajó-csoportosítása hétfőn újabb négy hajóval, az amerikai katonai legénységi állomány pedig kétezer ten­gerészgyalogossal egészült ki. Róbert McFarlane, az ame­rikai elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja az intézkedé­seket azzal a kijelentéssel in­dokolta, hogy az Egyesült Ál­lamoknak a térségben „meg­bízható szövetségesnek” kell mutatkoznia. Korábban a washingtoni diplomácia ki­zárólag a nyugati négyhatal­mi erők részeként Bejrútba küldött amerikai tengerész- gyalogosok védelmére hivat­kozott. A döntés meghozatalában részt vett William P. Clark nemzetbiztonsági tanácsadó, George Shultz külügyminisz­ter és Caspar Weinberger hadügyminiszter. A hétfői szavazásra azután került sor, hogy a múlt pén­teken a Biztonsági Tanács­ban az Egyesült Államok nem tudta megszerezni a kellő támogatást a Szovjet­uniót elítélő határozatterve­zethez. Az Egyesült Államok, Japán, Franciaország és Nagy-Britannia által megfo­galmazott eredeti javaslat után a mostani, „tompítot- tabb” tervezetet sem sikerült azonban határozattá emeltet­nie Washingtonnak. PANORÁMA BUDAPEST A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és az Orszá­gos Béketanács meghívására Abu Majzer, a PFSZ végre­hajtó bizottságának tagja, a palesztin béketanács elnöke augusztus 21—szeptember 11. között látogatást tett hazánk­ban. Abu Majzert fogadta Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára és Garai Ró­bert külügyminiszter-helyet­tes. GENF Kedden teljes ülést tartott az európai nukleáris fegyve­rek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldött­ség. KABUL Több mint száz afgán el­lenforradalmár Kabul tarto­mányában jelentkezett a biztonsági szerveknél és át­adta fegyvereit — jelentette a Bakhtar afganisztáni hír- ügynökség. BECS II. János Pál pápa kedd délután ausztriai látogatásá­ról hazautazott Rómába. Az egyházfő az osztrák katoli­kusok országos találkozója alkalmából töltött 72 órát az országban. A rendezvénye­ken a pápa összesen 17 be­szédet tartott, amelyekben lényegében változatlanul fo­galmazta meg már ismert nézeteit a római katolikus egyház, illetve a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. HAMBURG Az egyik legnagyobb nyu­gatnémet hajógyár, a Ho- waldtswerke Deutsche Werft Ag. hamburgi telepét hétfőn megszállták a gyár munká­sai. Akciójukkal a tervezett nagyarányú munkáselbocsá­tások ellen tiltakoztak. A vi­lágválság hatására súlyos gondokkal küzdő nyugatné­met hajógyár 11 ezer munká­sából négyezret tervez a közeljövőben az utcára ten­ni; ebből kétezret a hambur­gi telepről. Hamburgban mintegy háromezren tüntet­tek a hajógyári munkáselbo­csátások ellen. Vasutassztrájk A belga vasutasok múlt hét végén „vadsztrájkként” indult munkabeszüntetése egyre jobban terjed más közlekedési dolgozók és a közhivatalok körében is. A vasutasok eleinte csak szórványosan léptek sztrájk­ba a Martens-kormány jö­vőre tervezett költségvetési takarékossági intézkedései ellen. A kormány ugyanis takarékossági intézkedésként meg akarja szüntetni az ál­lami alkalmazottak kétéven­ként esedékes kötelező bér­emelését, és megszüntet szá­mos pótlékot. A szakszervezetek nem tá­mogatták a vasutasok meg­mozdulását, amely azonban ennek ellenére teret nyert; Belgiumban a hét elejére lényegében megbénult az egész vasúti forgalom az országban, sú­lyos fennakadások keletkez­tek az áthaladó nemzetközi vasúti forgalomban. Kedden sztrájkba léptek a brüsszeli városi közlekedési vállalat dolgozói is, leállítva az autó­busz- és metró járatokat. A vasúti közlekedés meg­bénulása a , lakosságot érő kellemetlenség mellett súlyos veszteségeket okoz a termelő vállalatoknak is, mivel a dolgozók jelentős hányada ingázó, s vonattal jár mun­kahelyére. A sztrájk hatal­mas közlekedési dugókat okoz Brüsszelben és a többi városban. Akadozik sokhe­lyütt a postaforgalom is. A BT napirendjén a repülőgép-incidens Szuperhadgyakorlat Közép-Amerikában ■agy fenyő - másodszor Az eddigi legnagyobb sza­bású közép-amerikai hadgya­korlat kezdődött meg augusz­tusban Hondurasbah. Már a harci alakulatok felvonulása is hosszú heteket vett igény­be, maguk a manőverek pe­dig jó fél évig elhúzódnak és csak 1984 elején fejeződnek be. A páratlan méretű erőde­monstrációkban 6 ezer hon- durasi és — a legutolsó ada­tok szerint — mintegy 10 ezer amerikai katona vesz részt. Az amerikai vezetés már a hadgyakorlat kezdete­kor megfélemlítő flottafel­vonulást rendezett. A Ran- ger repülőgép-anyahajóval az élen hét másik hadihajó, egy cirkáló, három romboló, egy fregatt, egy gyorsnaszád és egy üzemanyagtöltő hajó sorakozott fel Nicaragua csendes-óceáni parti vizei­nek határán. A hadgyakor­latra a Karib-tengerre ren­delték földközi-tengeri bázi­sáról a Coral Sea anyahajót is. Tucatnyi kísérőjéhez csat­lakoznak a hondurasi flotta kisebb hajói. A földön, ví­zen, levegőben folyó össze­hangolt hadmozdulatok ürü­gyén amerikai szakértők fel­ügyelete alatt a legmoder­nebb katonai infrastruktúra épül ki az ország több körze­tében, köztük utak, távközlé­si hálózat, radarrendszer, le­szállópályák. Reagan amerikai elnök be­szédeiben ugyanakkor igye­kezett csökkenteni az erőfi­togtatás jelentőségét. Nor­mális méretű „rutingyakor­latként” emlegette a „Nagy fenyő—2” fedőnevű manő­versorozatot. Holott már a februárban megrendezett „Big Pine—1” is hatalmas erőket mozgatott meg, pedig akkor „mindössze” 7 ezer amerikai zöldsapkást irányí­tottak a térségbe. Ügy tűnik, a hagyomá­nyosan kiemelten kezelt Pa­nama-csatorna övezete mel­lett az Egyesült Államok egy­re inkább kulcsszerepet szán Hondurasnak közép-amerikai stratégiai terveiben. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az ország Nicaragua és Sal­vador között, vagyis a robba­násveszélyes válsággóc kö­zéppontjában fekszik. Kiváló felvonulási terepnek kínál­kozik tehát egy esetleges Ni- caragua-ellenes agresszióra — nem véletlen az sem, hogy épp e hosszú és nehezen el­lenőrizhető határvidéken épí­tették ki a somozista ellen­forradalmárok is bázisaikat. Innen a térség összes katonai mozgása nyomon követhető, legfőképp az, érkeznek-e fegyverszállítmányok Nica­raguából a salvadori gerillák számára. Honduras politikai példát is kínál arra, hogyan kelle­ne kinéznie Washington szá­ja íze szerint egy közép-ame­rikai demokráciának. Hiszen Roberto Suazo Córdova hondurasi elnök (jobbra) üdvözli Vessey tábornokot, az amerikai haderő vezérkari főnökét Tegucigalpában 1981-ben vá­lasztásokat tartottak, s a fegyveres erők visszavonul­tak a kaszárnyába. Igaz, a polgári elnök, Roberto Sua­zo Córdova és a nemzetgyű­lés azóta is csak másodlagos szerepet játszik a szálakat a háttérből mozgató hadsereg­vezetés mellett. A polgári politikusok — még ha egyes esetekben nem nézik is iga­zán jó szemmel, hogyan vá­lik az ország szinte megerő­sített katonai bázissá —, vé­gül mindig meghajolnak a tábornokok érvei előtt. A végeredmény: az USA-nagy- követség, a CIA-kirendeltség és a dúzzadó létszámú ta­nácsadói gárda befolyása egyre nő, s lasan a panamai főparancsnoksággal vetekedő központ épül ki Közép-Ame­rika Haiti után legszegé­nyebb államában. Washington a karibi tér­ség Kuba mellett fő veszély- forrásának kikiáltott Nica­ragua megfélemlítését szol­gáló gyakorlattal egy időben igyekszik néha békülési haj­landóságát is demonstrálni. Ezért indult többször is tár- gyalókörútra Richard Stone, az elnök különmegbízottja. S a Kissinger-bizottság fontos diplomáciai eseményként be­harangozott kinevezésére is nagyjából a hadgyakorlatok kezdetét jelző flottafelvonu­láskor került sor. Az egykori külpolitika-mágus vezetésé­vel alakult csoport feladata egy hosszú távú és követke­zetes közép-amerikai politi­ka kidolgozása lenne. ELEKES ÉVA Amerikai katonai szakértő segíti a kiképzést a somozista ellenforradalmárok egy ik hondurasi bázisán Amerikai katonák szállnak helikopterre a San Pedro Sula-i támaszponton a hadgyakorlat egyik bevetésén

Next

/
Thumbnails
Contents