Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

1983. szeptember 14. Nemzetiségi kongresszusra készülve Küldöttválasztó gyűlések A német nemzetiségűek választásra összegyűlt csoportja a beszámolót hall hatja Páriban — Minden szükséges támo­gatást megadunk ahhoz — idézte a XII. pártkongresz- szus határozatát Serfőző An­tal, a tamási nagyközségi pártbizottság titkára Pári­ban — hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politi­kai életünknek, őrizzék és fejlesszék anyanyelvi kultú­rájukat. A hazánkban élő nemzetiségiek és a szomszé­dos országokban élő magyar­ság jelentős mértékben hoz­zájárulhatnak népeink ba­rátságának é§ együttműkö­désének elmélyítéséhez. A magyarországi németek VI. kongresszusára készülve hétfőn este Németkéren, Pá­riban és Tevelen tartottak küldöttjelölő és -választó gyűléseket. Németkéren a művelődési házban Györ- köny, Dunakömlőd, Bikács és Németkér képviselői je­lentek meg. Schiller József, a paksi városi pártbizottság titkára nemzetiségi politi­kánkról beszélt. Lückl Já­nos országos választmányi tag — német nyelven — ér­tékelte a két kongresszus kö­zötti időszakot. Ezt követő­en Rohn Mátyás és Kuti Im­re györkönyi lakosokat, va­lamint Foster József duna- kömlődi lakost egyhangúlag megválasztották küldöttnek. Tevelen a pártbizottság székháza adott otthont a kül­döttgyűlésnek, ahol Kisdo- rog, Zomba és Bonyhádva- rasd lakói jelentek meg. Bechtl Henrik országos vá­lasztmányi tag és Jándi Jó­zsef tsz-elnök a nemzetiségi politikáról szóló tájékoztató­ja, illetve beszámolója után Szauer János, a teveli általá­nos iskola igazgatója kért szót. Hozzászólásában arról beszélt, hogy a német nyelv- oktatás, amit a nemzetiségi általános iskolákban végez­nek, már egy bizonyos szintű nyelvtudást feltételez a ta­nulóktól. A valóságban ez nem így van. Ugyanis a csa­ládban már csak a nagyszü­lők beszélik az anyanyelvet. Kitért még a pedagóguskép­zés gondjaira is. Kevés a fő­iskoláról kikerülő tanár, akit ezekben az iskolákban alkal­mazni lehet. A hozzászóló kérte, hogy a megválasztott küldött a kongresszunak ad­ja tovább ezeket a gondokat. Tevelen Kovács Ferencet, a bonyhádi művelődési köz­pont nemzetiségi előadóját választották küldöttnek, ö maga az NDK-ban tanult, pedagógus végzettségű. Páriban Serfőző Antal, a tamási nagyközségi pártbi­zottság titkára adott számot a szűkebb környezet nemze­tiségi politikájáról. A leg­utóbbi felmérés alapján Pá­riban 280, Tamásiban 35 fő vallotta magát német nem­zetiségűnek. — Alapvetőnek tartottuk és tartjuk — mondta Serfő­ző Antal — a nemzetiségi értékek és a hagyományok ápolását. A nemzetiségi népi együttes Páriban 1972 óta működik. A honismereti szakkör országos pályázaton díjat nyert 1980-ban, a pári sváb ételeket összegyűjtő I dolgozatával. Amatőr NDK- beli színház szerepelt Tamá­siban. A népművészeti na­pok keretében hagyomány- őrző együtteseknek nyílik lehetőség a fellépésre, bemu­tatkozásra. Páriban a könyv­tárban 160 kötet német nyel­vű könyv található, Tamási­ban a könyvtár folyóiratokat kínál szintén német nyelven. A községi tanácsoknál pedig megvan a lehetőség, hogy amennyiben valaki anya­nyelvén kívánja ügyét in­tézni, azt megteheti. Páriban Lehr János országos választ­mányi tag beszámolója után a községben jól ismert fia­talembert, Schiszler Ádámot választották küldöttnek, aki már idáig is sokat tett a he­lyi nemzetiségi kultúra őr­zéséért, ápolásáért. Az elkövetkező hetekben tovább folytatódnak a kül­döttválasztó gyűlések Nagy- mányokon, Bonyhádon, Ka- posszekcsőn, Lengyelben, Gyönkön és Szekszárdon. — dkj — Szekszárdon tartotta ülését a takarékszövetkezetek országos választmánya (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap a Fogyasztási Szö­vetkezetek Tolna megyei Szövetségének székházában ülésezett a takarékszövetke­zetek országos választmánya Vödrös Dánielné, a választ­mány elnöke elnökletével. Részt vett az ülésen, dr. Imre István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa elnökhelyettese, dr. Majoros Anna, a választ­mány titkára, a SZÖVOSZ főosztályvezetője is. Első napirendként a vá­lasztmány elnöke adott szó­beli tájékoztatót a fogyasztá­si szövetkezetek IX. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáról. Jelentése úgy summázható, hogy a taka­rékszövetkezetek a közel 2 éve tartott kongresszus óta dinamikusan fejlődtek, idő­arányosan végrehajtották a kongresszusi határozatokat. Feladatuk számos tevékeny­séggel bővült, 1983. szeptem­ber 1-től gépkocsi előjegyzési számlát vezetnek saját jogon, bekapcsolódhatnak nagyobb összegű kötvények kibocsáj- tásába, tovább nő a felada­tuk a kölcsönfolyósítások, a valutabeváltások terén. A második napirend elő­adója dr. Imre István, a SZÖVOSZ elnökhelyettese volt. A választmány elé ter­jesztette „A takarékszövet­kezetek tevékenységének komplex értékelése, funkció­jának távlati fejlesztési irá­nyai” című írásos előterjesz­tést, amihez szóbeli kiegészí­tést fűzött. Bevezetőben szólt arról, hogy a 27 éve éppen Tolna megyéből, Dunaföldvárról el­indult takarékszövetkezeti mozgalom eddigi történetét a rendkívül dinamikus meny- nyiségi növekedés és a struk­túra jelentős átalakulása jel­lemezte. A takarékszövetke­zetek azon az úton haladtak, amelyet az alapításkor kije­löltek. Az ágazat jelentősé­gét, megbecsülését fejezi ki, hogy az országos tanács az év második félévében önálló napirendkét tárgyalja meg azt az előterjesztést, amit ma a választmány megvitat, mi­nősít és javasol az országos tanács elé terjeszteni. Az előterjesztés rögzíti, hogy a Minisztertanács hatá­rozata alapján a Pénzügymi­nisztérium is áttekintette a takarékszövetkezeti gazdál­kodás állami szabályait és támogatott minden olyan ésszerű kezdeményezést, amely valóságos pénzügyi forrásra, meglévő és megte­remthető szövetkezeti erőre támaszkodik. Mindezek alapján a kong­resszus határozatainak dön­tő többsége megvalósult, vagy megvalósítása folyamatban van. A továbbfejlődésnek két irányát kell meghatározni: — egyrészt a jelenlegi keretek között fennálló lehetőségek jobb kihasználását, másrészt a banki funkciók teljesebbé tételét az érdemi gazdasági együttműködés irányába. E két törekvés mellett is fő követelmény, hogy a takarék- szövetkezetek őrizzék meg működésük előnyösnek bizo­nyult sajátosságait, az önál­lóságot, belső demokratiz­must és a kisvállalati jelle­get. Az előterjesztést széles kö­rű vita után a választmány jóváhagyta és kérte a SZÖ­VOSZ vezetését, hogy az el­hangzott észrevételekkel, ja­vaslatokkal kiegészítve ter­jessze az országos tanács elé. Befejezésül dr. Majoros Anna főosztályvezető adott tájékoztatást a szocialista munkaverseny-mozgalom ér­tékelési rendszerének korsze­rűsítéséről, amit a választ­mány tudomásul vett. SZOBOSZLAIJENŐ Ülésezik a választmány Öntözésről, gépekről, tervekről II. Kevés a vasárlő ___________________________________________NÉPÚJSÁG 3 S zállításra készítették elő ezeket a gépeket Tehát 1954-től gyártanak szériában öntözőberendezése­ket Szekszárdon. Ez alatt 4 berendezést fejlesztettek ki. Az alumíniumprogram 1973 táján lefutott. A hetvenes évektől fogtak hozzá az öntözőberendezések új családjának a kialakítá­sához, az önjáró berendezé­sekről van szó. Kevesebb lett a mezőgazdaságban a mun­kaerő, nagyobb területeket kellett volna beteríteni cső- / vekkel, ezért kerekekre, mo­torhajtással szerelték az ön­tözőberendezést. A legtöbb gondot az okozta, hogy a cső egyben a berendezés tenge­lye is. Sikerült ezt a műsza­ki-technikai feladatot is meg­oldani. Az acél-alumínium szer­kezetet több műanyag fel- használásával készítették el. Ezek is természetesen új módszert kívántak. A fejlesztés további ágaza­ta pedig a csőrendszerek szerkezeti anyagának, tehát nem a hordozórésznek, kor­szerűsítése volt. Az alap- anyagárak növekedése is in­dokolta ebben az irányban a kutatást, a könnyebb gyárt- hatóság is, a termelési költ­ségek visszaszorítása. Pél­dául a mai helyzet a követ­kező: Egy folyóméter acél­alumínium öntözőgép-cső- szerkezet 2753 forintba kerül, a műszáltömlős körülbelül 500 forintba, a műanyag töm­lő pedig 200—300 forint kö­zött van. De ez utóbbi a kö­vetkező folytatás fő témája. Akkor majd erről részlete­sebben. Jelenleg a MEZŐGÉP egyik slágere a JAT 110-es berendezés. A TURBÓMAT —90 már a jövő. Most az a cél, hogy a be­rendezéseket minél több olyan alkatrészből, anyagból állítsák, elő, amelyek a köny- nyűszerkezetes témakörbe tartoznak. A HTM magajá- rós, tömlős öntözőberende­zés a korszerűbb változata a régebbieknek, ez laza mű­száltömlővel juttatja ki a vi­zet, saját motorral a csövet felcsévéli és „elmegy” a táb­la másik végébe, folyamato­san mozog. A berendezések korszerű­sítése más irányba is elmoz­dult, mint amilyen témakör­ben eddig kutattak. így pél­dául a vízturbinák kifejlesz­tése volt a következő feladat. Ennek az a lényege, hogy az öntözőtelepről érkező víz nyomása hajtja a berende­zésbe szerelt meghajtó mo­tort is, a vízturbinát. Tehát nem kell külön benzinmoto­ros segédhajtás, hanem ez a turbina egyben meghajtómo­tor is. Olcsóbb így a beren­dezés, mert leginkább külföl­di négyütemű és kétütemű motorokat vásároltak a ko­rábban gyártott berendezé­sekhez, amelyekhez az alkat­rész beszerzése, a javítás meglehetősen nehézkes volt. A vízturbinát tehát a fej­lesztési osztály „tette az asz­talra”. Ez a korábban hasz­náltaktól abban tér el, nagy előnye is egyben, hogy az ér­kező víznek kisebb nyomású­nak kell lenni, tehát nem szükséges a tápláló szivaty- tyúállomástól nagy nyomású vizet, sok-sok energia fel- használásával kijuttatni, hogy a külföldi eredetű tur­binát meg tudja hajtani. A házi szerkesztésű élettartama is azonos, mint a korábban használtaké volt. A nyomás elégséges, ha 3,5—4 Bar, míg korábban 7 Bar nyomás kel­lett egy berendezés üzemel­tetéséhez. A csövek, és szórófejek, a hordozószerkezetek fejleszté­se azonban csak egyik olda­la az öntözési „témának”. A másik a szivattyúrendszerek, a vízadó helyekről a csapa­dék eljuttatása. A DIGÉP lett igen jó partnere a szek­szárdi gyárnak. A fejlesztési osztályok munkatársai évek óta kicserélik tapasztalatai­kat: hogyan működik a szi­vattyú, miként „fogadja” ennek vizét a szekszárdi ön­tözőrendszer. A közös bemu­tatók, a fejlesztés jelenlegi és távlati összehangolása egyben utal arra is, hogy a hazai öntözőipari gépek és felszerelések gyártásában a két jelentős cégnek közös a célja: a mezőgazdaságnak minél jobb hatásfokkal dol­gozó felszerelések adása. A jelenlegi géppark, amely a mezőgazdasági üzemekben van, az igényeknek csak tö­redékét elégíti ki. Ugyanis a növénytermesztésben még sokkal nagyobb lehetőségek volnának az öntözés kihasz­nálására, ezzel kapcsolatban a termelési eredmények, hek­táronkénti hozamok növelé­sére. PALKOVÁCS JENŐ A körforgós öntöző több mint százméteres sugarú körben tud dolgozni A HTM-et sorozatban gyártják, a szerelőcsarnokban az alvázon dolgoznak a munkások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents