Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
1983. augusztus 13. 83 nyarait Látogatóban a konkurrenciánál Mi lesz az újság címe? Tíz nap krónikája készült el — Tényleg az? — Még annál is jobb. Sok gyerekkel tudok beszélni. Nálunk az iskolában nincs német nyelvoktatás. Apuká- mék tanítottak és a nagyma- máméknál Városlődön meg Szászváron tudtam csak gyakorolni. — Miért fontos neked, hogy megtanuld a német nyelvet? — Mert ahány nyelvet tud valaki, annyi ember... — Állj! Ezt mi, felnőttek mondjuk így. A te szavaiddal mondd, hogy miért fontos! A szünet csak villanásnyi. — Egyszerűen azért, mert jó. G. Lengyel Éva lagerleite- rin, azaz táborvezetőnő, a fiú válaszát hallva elmosolyodik, s bár nem szól bele az eszmecserébe, tudom a mosoly okát. Két éve nem volt ilyen derűs se ő. se segítőtársai. Akkor még nem érett be annyira a vetés, nem volt olyan jól vizsgáztatható az a német nyelvtanítás, amelynek eredményességét a nyári olvasótáborok is mérték, mérik. Megjegyzendő, hogy otthon, a német származású családokban is történhetett valami, mert amikor Ofalu- ból eljött meséket, vidám történeteket mondani Schnell Erzsébet középiskolás diáklány, az első, irodalmi német nyelven előadott mese elhangzása után közkívánatra ófalusi nyelvjárásra váltott. Az idei táborozok létszáma azonban a várt kilencven alatt maradt majd hússzal, de visszatérők szép számban vannak. — A társaságnak úgy 30— 35 százaléka régi ismerős — mondja ragyogó arccal Bau- er Matyi, aki ifivezetőként van jelen. Most éppen ötödik alkalommal, és akárhányszor eljön majd akkor is, ha jövőre megkapja a szakmunkásbizonyítványát. Általános iskolásként ismerkedett meg a györkönyi fiú a német olvasótábor életével. Ifivezetőként pedig már tavaly azzal a felelősséggel, amit a táboroztatás jelent. Tömött szatyrú asszonyok — elvégezvén a napi bevásárlást — megálltak egy-egy szót váltani egymással a fa- luközpontban, futó .pillantást vetettek ránk, jövevényekre, majd továbbsiettek. Dübörgő gépek ;s az elzörgő lovas- kocsik zaja szakította időnként félbe a (beszélgetéseket. Megszokott, mindennapi kép tárult elénk a 2400 lelket számláló Ozorán. iA tanácsházán pezsgő élet zajlott. Telefomcsörgés, egymásnak kilincset adó emberek alakították a képet, tették dolgossá ezúttal is a napot. Sándor József tanácselnöktől megtudtuk, hogy feladatai nem csökkentek a nyáron, sőt, talán még növekedtek is. — Változik a 'falukép — mondja — hisz az idén több mint tíz családi házat építenek magánerőből, de a tanács tervei is jelentősek. Folyamatban van. az általános iskolai politechnikai műhely építése, a tavaly kisajátított családi (ház helyett is új készül, s a termelőszövetkezettel együtt építjük az öregek napközi otthonát, amiben majd helyet kap egy 200 adagos üzemi konyha. A várnál folyó feltárási munkák is adtak feladatot. A munkaerő-toborzáson, túl az építőtáborosoknak- szállást biztosítottunk, és most van folyamatban öt udvarrész kisajátítása. Ezek .mellett aztán jócskán akad még tennivaló. Visszatérő gondot jelentenek a „fülemüle-perek”. A legtöbb esetben tíz négyzetméterért „megy” a vita. Az elnöki iroda ajtaján .bekopogok is .megoldást kapnak problémáNe vitatkozzunk azon. hogy szerencsés dolog voll-e három után a negyedik nemzetiségi olvasótábort Váraljáról a Sötétvölgybe helyezni. Mindkét létesítmény gyermekeknek szánt, itt is. ott is jól lehet táborozni akkor, ha tartalmas. jó a program és az azonos érdeklődésű gyerekek megtalálják benne a nekik legmegfelelőbb foglalatosságokat. Hogy a már visszatérő olvasótáborosok egyike- másika összehasonlításokat tesz és azt mondja, neki Váralja tetszik jobban? Szíve joga. Tartani azonban nem kell attól, hogy a negyedik német nemzetiségi olvasótábor idei lakói soványabb tarisznyával vesznek egymástól búcsút augusztus 10-én. a délelőtti órákban. Azért vagyok ebben biztos, .mert hétfőn, — augusztus 8-án — rögtönöztünk egy gyors leltárát, s igen rövid idő alatt az derült ki, hogy mind a gyerekek, mind a velük foglalkozó felnőttek jó mulatságot. a költő szavaival élve férfimunkát tudhatnak maguk mögött. Nem lesz gond megszerkeszteni azt a négyoldalas, igazi újságot, mely az 1983. évi nemzetiségi olvasótábor életének krónikáját ígéri. Először. Másodszor pedig, szeptember 10-ig bezáróan beérkezik arra a pályázatra, melyet a Hazafias Népfront Országos Elnöksége. a Gorkij Könyvtár és a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalat hirdetett meg. A körülbelül 130 példányban elkészülő. csak a gyerekek által írt újságból. minden táborozó is kap egyet. Emlékbe. Gondolom, igen becses lesz ez az emlék, noha aligha kerülhet bele a sok közül annak a nagy napnak a tudósítása, amikor ,.a hóhért akasztották", azaz a tv pécsi körzeti stúdiójának munkatársai jártak itt riportot készíteni. (A riportot először augusztus 25-én sugározza a televízió a német nemzetiségi adás műsorában, az ismétlésre pedig 27-én kerül sor.) Miért mondom, hogy akasztották a hóhért? Mert itt nemcsak Stang Márta riporter kérdezett, hanem a gyerekek is. Főként az idei tábor lieblingje, egy talpraesett, tízéves szakcsi kisfiú. Faust Konrád János. A gyerek most lesz ötödikes, otthon, a családban tanult meg németül és az édesapja tavaly csak azért nem próbálta meg eljuttatni a németül anyanyelvi fokon beszélő Konrá- dot, mert még .most is tartottak attól, hogy „kicsi" a tíznapos olvasótábori program megélésére. Az aggodalmakat a szőke hajú, vékony termetű kisfiú már az első napokban eloszlatta, a televíziósok megjelenésével pedig ő lett a nap hőse. Talpraesettsége mellett igen szép beszéde miatt. — Én szerettem volna már hamarabb is eljönni, de csak most sikerült. — És ilyennek képzelted a tábort? — Nem tudtam elképzelni, de azt gondoltam, hogy valami jó dóig. jukra. Tervezik — és jövőre kivitelezik —, 'hogy az iskola fűtését széntüzeléssel oldják meg. iMár most egyezkednek, egyeztetnek a (Műemléki (Felügyelőséggel, (hogy az építendő kémény ne „zavarjon” ,be a vár képébe. 'A tanácselnöktől elbúcsúzva rövid sétára indultunk. Az egyik terebélyes gesztenyefa alatt, a 91 éves Kiss Imre bácsival találkoztunk. (Bevásárlásból, jövet lepihent egy kicsit a padra. — Szolnok megyéből kerültem Ozorára (1919-ben — kezdi a beszélgetést —, azóta itt élek. Egészségből még van, ihála, istennek, de tudja, úgy vagyok,, hogy itt se, meg már máshol se szeretek lenni. (Magam kínlódok., Főzök meg mosok magamra. Hol az egyik lányomhoz megyek el Budapestre, hol a másikhoz, (Keszthelyre. Azok is gyakran, meglátogatnak. Jönnek nemsokára megint. Van egy kis földem, azzal még elvacakolok valahogy. (De az idén nem, lehet dicsekedni vele. Hat év óta egyedül vagyok ... (Na, jó egészséget! — mondja, majd botjára támaszkodva elindul, a falu szélén lévő magányába. 'Horváth Márta, a budapesti Szikra 'Ruházati Kisipari Szövetkezet ozorai részlegének adminisztrátora, megyei tanácstag nagyon, szereti szülőfaluját és az ott élőket. Igyekszik mindent megtenni, hogy épüljön, szépüljön lakóhelye. — Tizenegyen vagyunk testvérek és én, vagyok a legfiatalabb — kezdi a bemutatkozást. — A munka utáni szórakozásiból nekem kevés jut. Inkább a ház kiörüli teendőkből veszem ki (bőven a részem. Mosok, takarítok, főzök özvegy édesanyámra és a velünk élő beteg nővéremre. Moziba, diszkóba csak akkor jutok ©lv ha nővéreim valamelyike eljön és besegít a ház körüli munkákba. (A vendéglő Ozorán is hangos. Érkezésünkkor vagy húsz tekintet fórdcrT"felénk. Aztán mikor már „(megszokják” az idegeneket,, újra sö- röskorsóikhoz nyúlnak. Ki„.Müller (Kati néni” dalosai Sándor József tanácselnök Both IHelga pariból jött Horváth (Mária: Szeretem Ozorát és az embereket Faust Konrád Szakosról — Akkor jobb volt, most más okoz örömet... Mi más? Az, hogy a gyerekék bátrabban kapcsolódnak a némét nyélven folyó beszélgetésékbe, hogy a táncház miniatűr svábbállá alakult, amikor itt volt a párt nemzetiségi tánccsoport. Hogy nincsenek húzódozók. Hogy csodálatos agyagfigurákat készítették a fazekassághoz vonzódó gyerékék, pedig a téma kötött volt. A Von dér Bohne, die bi's zom Hűmmel reichte, azaz Az égigérő paszuly című népmesét kellett megeleveníteniük. A kézimunlkásök gyönyörű hímzéseket készítettek és sváb viseletbe öltöztetett babákat. A nyelvjárás- gyűjtők, riporterek, irodalmárok, még a dalosok, táncosok is kitettek magukért. Schuth János pályatársa - ,mat, a Neue Zeitung munkatársát kérdezném, hogy mi lesz a tábori újság címe, de el kellett mennie egy napra előadást tartani. Aki még telelhet a kérdésre, Manz Alfréd elhárítja a válaszadást, mert a kínálkozó Unsere Zeitung — a Mi Újságunk elnevezés — szokványosnak tűnik. A névadás tehát hétfőn még az elvégzendő feladatok rály Istvánné üzletvezető-helyettessel beszélgetve megtudjuk, hogy jó a forgalmuk, hisz egész nap van, vendég. Az elmúlt meleg napokon nagyon sok (üdítőt eladtak, nem ment viszont a kávé. Azt inkább télen fogyasztják — rummal „tupírozva”. Érdekes módon (fagylaltból sem fogy el annyi mint amikor .tanítás van. Emberek jönnek, mennek, szüntelenül változik a kép. Az új arcok között ismerősöket is felfedezünk. Szénái Imre, ia művelődési ház igazgatója a szombati műsor plakátját rajzszögezi az ajtóra. Godena István kézbesítő pedig újságokat, leveleket hozott, azok egy részét osztja most ki. A tőlük kapott in- fonimáció szerint a község kulturális élete jó. Fővárosi művészek fellépése gazdagítja a választékot. Mimiden szombaton disco vagy bál van a sörkertlben, vagy ahogy a helybeliek ismerik, a Kula- kertben. Az egyi'k hétvégli bál bevételét az öregek napközi otthonának építésére ajánlották fel a rendezők és a zenészként közreműködő Godena testvérek. A vendéglőből a tsz-írodá- ba vezet az utunk, ahol Ba- ráth György elnökhelyettessel és Gyémánt András főkönyvelővel töltünk el kellemes perceket. Itt fő téma az időjárás. — Jól jött az előző napi eső a másodvetéseknek és a többi növényekre is — állapítják még mindketten. Aztán a munkára, az eredményekre terelődik a szó. Megtudjuk, hogy hízósertésből 1677 darabot, hízómarhából a háztáji bérhizlalással együtt 296 darabot édtékesítettek eddig. Emelkedett a fejési átI Bauer Matyi, a „veterán'’! olvasótáboros listáján szerepelt. Van okom abban hinni, hogy máig megtalálták a legmegfelelőbb lap- címet. S abban is bizonyos vágyók, hogy belekerülnek a 'krónikába az 1983. évi nemzetiségi olvasótábor vezetőségének tagjai is. Különös tekintettel az évek óta vissZa- térőkre, mint Suth János újságíró, Gehring Éva és Müller Katalin tanár, Mánz Alfréd tanárjelölt, Sohmidt Károly né díszítőművész, Glöck- ner Jánosné tanár, a mórá- gyi együttes vezetője. Búcsúzaikor futunk össze Wágner Anna német szakfelügyelővel, aki ez allkall ómma l vett részt először az olvasótábor tíznapos munkájában. — Hogy tetszik a tábori élet? — Niagyon. Nem is gondoltaim volna, hogy félig játék, félig munka címén annyi értéket hozhatunk össze, mint (amennyit Sikerüti. — Jövőre is szívesen táborozna itt? A szakfelügyelő igenje egy- ibebangzik a gyerekek viszontlátást kívánó igenjeivel. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor Kiss Imre: „Van egy kis földem, azzal elvacakolok kicsit” lag is. A beruházások közül hamarosan megvalósul az egyik. Szeptember 10. és 15. között kívánják üzembe helyezni az új sütödét, amelyet teljesen a deesi mlinta alapján készítettek. Egyelőre egy kemence „kezd”, majd januártól „beindítják” a másikat Is. Aztán a fiatalokra terelődik a szó. A termelőszövetkezet és a tanács sokat tesz azért, (Sikerrel, hogy megtartsák őket. A jó kereseti lehetőség mellett a művelődési, a sportolási és szórakozási igényeiket Is igyekeznek kielégíteni. Nem Véletlen tehát, hogy szüli őflalujukban maradnak az ozorai fiatalok. Egy n(apot töltöttünk Ozorán, hogy bepillanthassunk az ozoraiak életébe, dölgos hétköznapjaiba. S hogy ez nem volt felesleges időtöltés, az biztos. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Czakó
