Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

1983. augusztus 13.

NÉPÚJSÁG 3

Iparunk jelene és jövője (IV.)

A nagyvállalatok

és a „kisbolygók”

tásáva'l alighanem megszűnne az ismert mottó szeriinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj.

lA vállalati belső mechanizmusok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazai ipar eddigi fejlődését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a niagyválHalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelőerők koncentrációjához, ha- nöm a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítási, szervezeti, érdekeltségi modell.

A nágy kapacitású nagy- vállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretékben garantálható — csak erre van példa a Világban — a nemzetközi versenyhez nélkülözhetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a veszteségek forrása, nem a forpía a hibás, hanem a nagyvállalatok belső működési rendje. Ezeket érdemes mindenütt testreszábottan megváltoztatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem is helytelen, uniformizált belső mechandz- múst felszámolni, ezért, hogy a nagyvállalatók eléggé nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vállalatokra tartozó feladat.

A nagyvállalatok köré persze kellenek a „kis bolygók” — a számos kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmk-k — a nagyvállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemeik termelésiének kiszolgálása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben a vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is — mint eddig — kezdeményezhet vállalatalapítást, sőt most talán a szaktárcák részéről éppen célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nemcsak úgy, hogy korábbi nagyvállala tokát szednék szét.

Az így kialakuló vállalati

struktúra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsítésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki feladatok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fontos iparszervezési teendő: a vállalatok, ágazatok közötti együttműködés fejlesztése.

Az utóbbi években a magyar gazdaságban is kialakult az úgynevezett „válság ágazatok” csoportja: a kohászat, az alumíniumipar, a nehéz- vegyipar egyes ágait sorolják ide. (Persze micsoda különbség szocialista vagy kapitalista gazdaságban tartozni valamelyik válság-iparághoz. Alapos túlzás a kapitalista Világból kölcsönzött szóhasználat, amikor nálunk például a MÁT, vagjiis Magyar Alumíniumipari Tröszt ma is munkaerőhiánnyal küszködik, s nem rendezett tömeges elbocsátásokat.)

Nos, a tőkés válság által sújtott magyar ágazatok termékei, ha például nem közvetlenül kerülnének exportra, hanem — hiszen lényegében, a könnyűipart nem Számítva, alapanyagokról van szó — sakkal magasabb készültségi fokon, a feldolgozó- ipar késztermékeiként, ötletes, magas színvonalú gépekbe, műszerekbe, berendezésekbe bedolgozva (az alule- mez, az öntvény, a PVC stb.). sok ezer mérnökórát hordozva, akkor számunkra például a kohászat nemzetközi válsága kevésbé volna terhes, és PVC-gyáraink beruházási költségéinek megtérülése is felgyorsulhatna.

Vagyis el kellene érni, hogy ne csák egy-egy gyár keresse a recesszió ellenszerét, hanem egy teljes vertikum, termelési lánc.

*

Jövőnk alapja az, amit létrehoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdálkodni. Ebben Senki és semmi nem gátol bennünket. Ez az ipar jövője: a szellemes, korszerű, hatékony munka, változatos szervezeti formákban, rugalmas, bölső kooperációban, a termékék gazdag választékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözhetetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk.

GERENCSÉR FERENC

— Vége —

A transzszibériai

Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, hatásfokának javításához néhány nagyszabású szervezési feladatot is el keli végezni. Ezekre a Központi Bizottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki feladatok elvégzése aligha gyorsul fel,, illetve nélkülük a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet.

Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sokkal „isarkosabb”, tisztázottabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazdálkodó egységekén belül: önállóbb és felelősségtelibb munka valamennyi részlegnél, főosztálynál, gyáregységnél, üzemnél.

iEz természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagynak a vállalaton belüli, egyenlőségre törskvő jövedelemelosztással. Figyelemre méltó, hogy a vállalatok közötti differenciálódás menynyivel gyorsabban halad előre, mint áltálában a vállalatokon belüli. Úgy tűnik, a gyárak közötti differenciálódást jobban elviselik a kollektívák, mint a brigádon, •műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s a vállalati támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy .automatikusan létrejön, ezért lőhet hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton belül azonban már egyszemélyi döntésekre lenne szükség s ettől ebben a kérdésben még sokfelé ódzkodnak.

Pedig a munka ott és akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértelműbb érdékelt- ségi rendszert teremtenék, s éhhez részlegenként önállóbb 'intézkedési jogkörrel rendelkező szervezetüket alakítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb, differenciáltabb jövedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja a főnök, a főosztály, a központ utasítását.

A vállalati belső felelősségi, érdekeltségi rend átalakíakár tanulni is azokból. Miért n e építkeznének például valahol fából, amikor ez a leginkább kéznél levő építőanyag? Szigetelőképessé- géről és más jó tulajdonsá- ga;ró' ner- is beszélve. A nálunk legszokott, utcasorokba rendeződött települések (természetesen csak falvakról van szó) az első néhány ezer kilométeren minden bizonnyal ezért is hiányoznak. A szórt építési mód meggátolja azt, hogy egy véletlen tűzesetnek netán utcasorok essenek áldozatul. Arra is fel kell figyelni ugyanakkor, hogy a tájat szüntelenül és minden irányban a láthatár peremén elvesző villanyvezetékek szabdalják.

■Kelet felé haladva, a faházak egyre szebbek, mutató- sabbak lesznek. ÍNem egyet építés közben: látunk és a nem szakember is megállapíthatja hogy az ácsmunkáról itt sejtlhetőleg mindent tudnak. Egyre több a tetőtéribeépítés, az erkély, az épületeken. is mérhető a jobb mód. A faházak egyébként a nagyvárosokban 'békén megférnek sok emeletes hatalmas lakótömbökkel, A helyzet ugyanaz, mint Szekszár- d on. a Bakit a és a gazda telkes beépítésű részek közt csak éppen az arányok elütőek, de azok aztán jócskám

A folyókról alkotott hagyományos elképzeléseinket fokozatosan. fel kell adnunk. Om.szknál az Hrtiszt, No.vo- szibirszknél az Obot, Krasz- nojarszknál a Jenyiszejt keresztezzük. Méghozzá valamennyit a ifeiső folyásánál, így elképzelni is bajos hogy deltájuk táján mekkora víztömeget Ihlömpölygetnek az Északi-iJeges-tengerbe, ha már itt is ilyen, szélesek. Hadd idézzem ismét Csehov doktort:

„ ,.. a gyönyörű itáj csak a Jen.yiszejn.él kezdődik. Ne sértődjenek meg a Volga féltékeny tisztelői, de én még soha életemben nem láttam

ipompásabb folyót a Jenyi- szejnél... Az innenső parton épült iKrasznojarszk a legszebb és lég-különb szibériai város; a túlsó parton hegyek emelkednék, amelyek a Kaukázusra emlékeztetnek — olyan párásak, ábrándosak. Ott álltam és azt gondoltam: milyen okos, merész és teljes étet ragyogja Ibe idővel ezeket a partokat!”

Az író jóslata teljesedett.

(■Folytatjuk.)

ORDAS IVÁN— BAKÓ JENŐ

HÉTRŐL

HÍRRŐL

Az elmúlt héten változatlanul tartott a rekkenő hőség, továbbra is sokan vannak szabadságon, akik meg dolgoznak, azoknak egyszerre több ember munkáját kell elvégezniük. Azért ebben is van Valamiféle íratlan vállalati, üzemi rendszabály: csúcsmunkák, határidős féladátok idején, vagy éppen az aratás 'kellős közepén csak kivételes esetiben mennek szabadságra azok, akik több szállal kötődnék munkahelyükhöz. Ök legfeljebb akkor mennék el, há beutalót kaptak erre az időpontra, vagy a gyerekre kell Vigyázni, mert bezárt az óvoda, a bölcsőde, a napközi.

Hát persze, akadnak sokán, akik az évi rendes fizetett szabadságukat nem pihenéssel, regenerálódással töltik, hanem erre az időre is munkát vállalnak más üzemben, iparos mellett, vagy éppen otthon akad a 'ház körül, a kertben annyi munkájuk, amire talán nem is elegendő a nyári szabadság. Falun és városon egyaránt óriási méretű az építkezés, egy-egy félkész családi ház körül hétköznapokon is 15—20 ember nyüzsög. Tapasztalni számtalanszor — pedig hányszor mondtuk ennek éppen az ellenkezőjét —, hogy bizony nem fogytak ki a falusi ezermesterek. Az idősebbeket a fiatalok is követik, s sokuk nemcsák a földművesmunkáihoz, vagy a szűkébb szakmájához ért, de otthon van a házfalazásban éppúgy, mint a Villany-, vagy a vízvezeték- szerelésben. Természetesen Így aztán falun és városon egyaránt gyakori a kaláka, s egy-egy jó „mester” híre hét falun túl is elterjed.

Érdemes lenne egyszer összeszámolni, hogy mondjuk egy-egy közepes méretű ház megépítéséhez hányféle anyagra van szükség. Meg azt is, hogy — ha sikerül megkapni — .mennyi ébből az ép, és mennyi a selejtes. A törött, horpadt, nem megfelelő méretű anyag nem biztos, hogy gyári hibás, meglehet, hogy éppen szállítás közben ment tőnkre. Pedig hát ahogy a héten hírül adtuk, a terjedő konténerizáció következtében mind kisebb a lehetősége annak, hogy a gyárból a rendeltetési helyére szállított áru útközben megsérüljön. Időtálló 'acélból és alumíniumból készülnék a konténerek, jól tűrik az időjárás viszontagságait, s most már nem csupán kisebb, hanem nagyobb — barminctonnás — konténereket iís alkalmaznak, amelyek nemcsak tengelyen, de repülőn és hajón is szállíthatók. Országonként azonos felépítésűek a konténerek, s a rakodásuk jól gépesíthető.

A megyesziékhelyen több mint félévtizede kezdődött a konténerizáció az ipari üzemeknél és a kereskedelmi vállalatoknál egyaránt. Tavaly kezdte el építtetni a MÁV Székszárdon azt az új iparvágányt, amelyre egyszerre 20 vagont be lehet állítani, s innen a Volán speciális rakodó-szállító teherautóival viszik el a konténereket oda, ahova a gyártó vállalattól küldték. Ez a pályaudvar nem kis pénZbe, 30 millió forintba került, s már üzemel. Idén az első hét hónapban már kétezer konténert fogadtak, s az évi várható forgalom több lesz, mint tavaly volt.

A konténereik alkalmazásával igen sok és nehéz fizikai munkát takarítanák meg, de még mindig meglehetősen sok ember foglalkozik az üzemékben anyagmozgatással, s nagyon néhéz fizikái munkával. A Si- montornyái Bőrgyárban — s ott is különösen a meszesműhelyben — dolgozó emberek munkáját már sokszor .próbáltuk szemléletesen leírni, de az az érzésem, hogy aki nem szagolta még a bomló fehérje penet- ráns bűzét, az elképzelni sem tudja, milyen körülmények között telik itt évről évre a műszak nyolc órája. A szőrtől, a fagy- gyú'töl, a rajta maradt húsdaraboktól kell megtisztítani a bőrt, feltárni ahhoz, hogy később jól kidolgozhassák. Nem csoda, ha kevesen mennek innen nyugdíjba, nem csupán a szag, hanem az állandó nedvesség és pára, valamint az embertelenül néhéz fizikai munka miatt. Kiss Ferenc, az ötvenöt éves húsolómunlkás így beszélt a munkájukról; „A társ a fontos. Megkímél rninA szekszárdi konténer-pályaudvaron

HÉTRE

hírre

Dinnyerakodás iMözsön az Üj Élet Téeszben

den felesleges mozdulattól. Varga Istvánnal régóta dolgozunk együtt.

A két ember ott fönn a pódiumon dolgozhat rengeteg verejtékkel, de vidáman

— az ő munkastílusuk szerint — is. Amikor lehajolnak és megfogják a gyémánttal a ■bőrt. már eldől, hogy ugyanabban a pillanatban mozdultak-e, vagy valamelyik egyetlen ütemet késett. De ilyenkor még lehet korrigálni. A levegőben a bőrt még lehet irányítani. A hengerek vagy a kések közé azonban ugyanabban az időben kell érnie a bőrnek, hogy aztán a következő mozdulattal a bőr másik felét húsolják le. ■Aztán a következő mozdulattal a stuccolók elé kell teríteni a bőrt.

— Ha idegen áll mellettem, akkor jobban izzadok. — mondja."

Ritka szép vallomás ez munkáról, emberségről, s azt tanúsítja, hogyha az ember kollégái között jól érzi magát, a nehezebb munka is könnyebben elviselhető.

Nem könnyebb munka az oké sem, akik a mezőgazdaságban keresik meg a kenyerüket. A minap egy dombóvári traktorossal beszélgettem, aki egy Rába gépnek a kezelője. Természetesen a gépről, s úgy véli, hogy akármilyen korszerű is az erőgép, Vagy a kombájn, a traktoros minden hup- ■pianót megérez. Merthogy egészen más aszfalton, vagy mégoty asztalsimaságúra el- tmunkált talajon közlekedni. Arról nem is sZólVa, hogy a dologidőben ha egyszer reggel felült valaki a gépre, nem érdemes arról sötétedés előtt leszállnl Merthogy a munkát helyettünk úgysem végzi el senki, iha jó az idő, menni kell, s az sem mindegy, hogy mennyi pénzt visz haza az ember. „Boldogulni Csák így lehet” — mondta a traktoros, felhajtotta a szőlőmárikát és a szó szoros értelmiében rohant a gépéhez. Elkapta tott Sabionszöveg. közihely, de igaz; csak kemény munkával lehet jelentős jövedelemhez jutni, olyanhoz, amiilyennek h'a birtokában van Valaki, nyugodt lelkiílsme- •rettel hajthatja esténként álomra a fejét.

Azok a szép termésátlagok, amelyek idén eddig is születtek, a becsületes munkát dicsérik, s a hozzáértést példázzák. A most elkészült gabonamérleg alapján ez az ágazat a megyében több kenyér- és takarmány gabonát termelt, mint az előző évben. Már szépen sorol a másod- és tarlóvetés is: összesen 9005 hektáron került a nyáron földbe a vetőmag, ebből 181 hektár a zöldség. A zöldségnöVények között tartják ugyan számon, de gyümölcsként fogyasztjuk a dinnyét. Sajnos, idén kevesebb termett még ott is, ahol öntözésre volt mód, viszont régen völt ilyen m'ézízű görögdinnye Tolna megyében, mint mostanában. A mözSi Új Élet Tsz-iben a jövő hétre már nem marad dinnye, indulnák hazafelé a pótkocsis teherautóval a csányi dinnyések. Jövőre is jönnek, persze csak akkor, ha a végelszámolásnál nem járnak rosszul. S hogy ez irrtit jelent? „Több legyen, mint a tavalyi”

— mondja talányosán és jőkedűen a diiny- nyés, áki alig várja, hogy megpihenhessen, s persze az ország különböző részeire elszerződött heveSi dinnyésekkel végre megbeszélhesse; hol és mennyit hozott a március elejétől augusztus közepéig tartó sza- k'adatlan munka.

A dinnye, mármint az egészen apró, vagy jó öklömnyi nagyságú savanyúságnak sem utolsó. A meggyszezon óta szinte egyfoly-. fában tart a háztartások zömében a befő- 2iés. Én miagam is szívesn főzök, és befőzök is, s hát bizony előfordul, hogy ez a munka a késő esti órákig eltart. De úgy hiszem, megéri, s nemcsak azért, mert olcsóbb, mintha üzletben venné meg az ember — J üveg pándi meggy a boltban 25 forintba kerül —, hanem azért is, mert a befőtt, a ■lekvár, a savanyúság mindig kéznél van. És az aztán igazán fontos, hogy még ilyen tarhonyaszikkasztó hőségben is gondoljon • az ember a kemény téli hónapokra.

DVM