Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

1983. augusztus 13. a Képújság Nyughatatlan emberek Kántás József (jobbra) Véner Lajos főmérnökkel tárgyal Szükségünk van rájuk. A nyughatatlan emberek viszik előre a világot. Nem a handa- bandázók, a linkelők, a szö- vegjánosok. Ök nem nyugha­tatlanok, hanem a mások ki­használói. A nyughatatlanok sorsa nőm egyszerű. Mindig meg kell vívniuk a csatáikat. Nem nagyokat, a naponkénti „csatát. Mert többnyire ember­társaikat irritálják, irigyeik akadnak, sőt, ellenségük is. A nyughatatlan ember többnyi­re boldog. Egyszerű oknál fogva: azt csinálja, amit sze­ret. És ezt szívvel-lélekkel te­szi. A boldog ember pedig gyanús ... Gyanús, főleg olyan korban, amikor a világ­fájdalom, a megnemértés di­vat. Az alábbiakban két nyug­hatatlan embert mutatunk be. Kántás József villanyszerelőt, aki az MMG-AM szekszárdi gyárában dolgozik, szakszer­vezeti főbizalmi, és Edelényi Gábort, a Magyar Televízió híradóiának operatőriét, aki Őcsénvben tartózkodik a vi- torlázórenülő-versenven. ná- ' Iánál mp« nvughatatlanabb emberek között. Az „öreg”... „Kántás papa”, mert így hívják, sokszor jutott kelle­metlen helyzetbe nyughatat- lanréga miatt. Emlékszem, nem volt olyan gyűlés a gyár­ban, ahol ne szólalt volna fel a villanyszerelők munkavé­delmi bakancsa miatt. A sok és haragos kirohanás végül is eredményes volt. A villany- szerelők megkapták a bakan­csot. Amit másnap elvittek a bizományiba (!). Kántás Jó­zsef emiatt is „kiverte a bal­hét”. Fegyelmit követelt. Vé­gül fellázadtak ellene a vil­lanyszerelők: milyen jogon szól ő bele az ügyeikbe ... Szedje össze a szakszervezeti bélyeg árát, szerezzen szak- szervezeti segélyt, aztán kész. Az „öreg” elvesztett egy csa­tát. A másik esetben szintén a villanyszerelők ügyében csa­tázott. Nem volt megfelelő a biztonsági berendezés, és még az is hozzátartozott az ügy­höz, hogy délután, vagy éj­szaka egyedül dolgozott a vil­lanyszerelő. A szabályok sze­rint minden munkaterületen minimum két ember kell. Természetesen nem vették figyelembe a mondanivalóját. Egy délután ő volt az ügyele­tes villanyszerelő, belobbant az egyik szerelvény, és Kán­tás Józsefnek mindkét kézfe­je megégett. Ezután lett biz­tonsági berendezés, de vil­lanyszerelő társai nem álltak ki mellette. Ezt a csatát is el­vesztette. — Az ember úgy érzi ilyen­kor, hogy hagyni kell a nyug- hatatlanságot, és nem törődni az embertársainkkal — mon­dom neki jó öt évvel az ese­mények után. — Az emberbe beleivódik gyerekkorában, hogy segíteni kell máson, ezt nem lehet „kitörölni” azzal, hogy meg­sértődöm. A többség az min­dig velem van, de a kisebbség azonban meg tudja keseríteni az életemet. Az a lényege a dolognak, hogy amit teszek, azt mindig meggyőződésből tegyem, akkor nincs tévedés, akkor érdemes ... Kántás Józsefnek könnyű — mondanánk. A műszergyár­ban a „Kántás papa” fogalom. Mondják: több a „kuncsaft­ja”, mint a jogsegélyszolgá­latnak. Ha valahol igazat érez. akkor ."négy és intéz­kedik. Állítják róla, hogy be­téve tudja a kollektív szer­ződést, és mindenféle jog­szabályt, amit tudnia kell. — Miért nyugtalan mosta­nában? — Sok mindenért. Kezdjük a leglényegesebbnél, a terme­lési tanácskozásnál. Mondjuk, hirdetjük: a termelési tanács­kozások nagyon fontosak. De, mégis készületlenül állunk neki. Az anyagellátás, vagy a szervezés kérdésében. Miért? Mert bármelyiket megpisz­káljuk, mindig történik vala­mi: előkerül az anyag, és lesz munka. Addig miért nem le­hetett megoldani? Nem gyá­ron kívül, hanem belül követ­jük el a hibákat, akkor belül kell keresni az okokat is, és nem kívül. Egy .másik kérdés: a nagyüzem szakemberek nélkül marad, mert nem a nagyüzemben tudják megfi­zetni őket. Ez nagyon rossz. Ugyanakkor a • gyárban megint 150-en vannak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, sőt, még analfabéta is van köz­tük. És a műszeriparban dol­goznak! Hát hogyne lennék nyugtalan! Egy ilyen beszélgetést ne­héz érzékeltetni. Kántás Jó­zsef nem „panaszgép”. Elis­meri a jót, az eredményeket, de a még jobbat akarja, és ezért nincs olyan fórum, ame­lyen ne mondaná el a véle­ményét. Ha kell, a vezérigaz­gatóval is szemeszáll. S erre a reagálás? Volt már olyan értekezlet, ahol megkérdezte Fekete Rudolf vezérigazgató: „Itt van-e az öreg mert akkor jó értekezlet lesz?” — Én mindig felkészülten megyek fel Pestre, mert csak akkor tudok érdemben hozzá­szólni — mondja, s ez így is van. Az „öreg” hét év múlva megy nyugdíjba. A gyors döntések embere... Edelényi Gábor gimnazista korában határozta el: film­operatőr lesz. Az lett, némi kacskaringó árán, ami mégis erénnyé vált. Érettségi után elhelyezkedett a filmgyárban segédmunkásnak. Amikor megtudták, hogy operatőr sze­retne lenni, mindent elkövet­tek. hogy messze kerüljön a kamerától. . Operatőr van elég, de segédmunkás nincs. Később műszerésztanuló lett Csepelen. A kacskaringó ezen ága is csak jót eredményezett számára, a mai munkájában tudja hasznosítani. Amatőr­filmes lett. Saját kamerával. A konzerviparnál alakítottak egy filmesstúdiót, természe­tesen odament, innét küldött tudósításokat a híradónak. Ma, 42 évesen már elmond­hatja, hogy harminc ország­ban filmezett. Sikert aratott az egyórás Kötelék című do­Edelényi Gábor kumentum-riportfilmje. A nyughatatlan ember révbe ért. És nyughatatlankodik to­vább. — A videó-technikában van a jövő. A Munkásőrség Or­szágos Parancsnoksága létre­hozott egy videó-stúdiót, ott is dolgozom. — Volt autóversenyző, és most a repüléssel foglalko­zik ... — Szeretem megtapasztalni azt, amit filmezek. Így kerül­tem az autóversenyzők közé. És ez a szerelem hozott a re­pülőkhöz is. Ök az igazi nyughatatlan emberek. Persze, minden nyughatat­lan embernek vannak irigyei és ellenségei is. Amikor nem divatos kellemesen érezni magunkat külhonban, akkor Edelényi Gábor minden ■ út után lelkendezve számol be tapasztalatairól. Amikor nem sikk élvezni a munkát, akkor ő örül, hogy emberekről tu­dósíthat, olyan emberekről, akik tisztességgel végzik mun­kájukat. Nagyképűnek mond­ják, pedig csak biztos a dol­gában. Mert aminek egyszer nekiáll, azt akkor „csontig le­rágja”. Magabiztos. S nem mindig azok látszanak maga­biztosnak, akik valóban azok, hanem az olyan emberek, akik blöffölnek, és tudják: mikor, hol, hogyan kell visel­kedni. kinek keli igazat ad­ni, kinek nem. A munkájá­ban és a tehetségében bízó ember gyakran nagyképűvé válik — masok szemében. — Sokat beszélünk a pénz­ről — mondja —. pedig a do­log. a siker nyitja nem ebben van. Csak azt az értéket kell és kellene megteremtem, amely lehetővé teszi: ami jó, arra mondjuk, hogy jó es ami rossz, azt rosszként könyvel­jük el. Nem ezt tesszük, ösz- szemossuk. lesz egy átlag. És ezért nem tudják nagyon so­kan, hogy mit érnek. — Ezek szerint csak az ma­rad, hogy higgyjen magában az ember ... — Hinni kell saját magá­ban, de ez nem megy, talán csak akkor, ha már elmúlott negyvenéves. De addig, igen­is, meg kell mondani neki, hogy mit csinált jól és rosz- szul. Helyette azonban csak átlagosan állapítjuk meg a munkájának a minőségét. Va­lahogy úgy vagyunk: szeret­nénk. ha minden ember ar­tista lenne, de nem adjuk meg számára az „artistakosz- tot”. Azt akarjuk, hogy háló nélkül mutassa be a mutat­ványt, de nem hagyjuk háló nélkül dolgozni. És amikor pedig sürgős vagy fontos do­logról van szó. azt várjuk el tőle, hogy elsőre ugorjon háló nélkül és balesetmentesen. — Milyen ember ez az „Edelényi Gábor"? — Felszínes ember. Semmi­hez sem prt tökéletesen, de mégis sok mindenhez éli Nem beszélek egyetlen nyelvet sem. tökéletesen, de szerelek .Spa­nyolországban spanyolul ren­delni az étteremben. így aztán beszélek — gyalázatoson — öt-hat nyelven. Szeretek ab­ban az egy-két perces tudósí­tásban megmutatni valamifé­le emberit. Egy mozdulatot, ami nem a kamerának szól, szerelek örülni az eredmé­nyeinknek. S megadatott ne­kem, hogy örüljek, hiszen húsz éve ismerem keresztmet­szetében az országot. Embe­rek sikereiről számolhatok be és ez nagy dolog. Közben nyugtalan és nyughatatlan vagyok, mert tudom, hogy ezt jobban is lehet, és lehetne csinálni. Ezért nem érzem magamat sohasem a csúcson, mert .mindig van még egy hegycsúcs, amit szeretnék megmászni. * Nyughatatlan emberek. Ilyenek. Ilyenek? Is-is. Sokan » vannak. Köztünk élnek. Sze­retjük őket, haragszunk rá­juk, de titokban elismerjük őket. A Kántás Józsefeket, az Edelényi Gáborokat, mert az átlaghoz képest valamilyen többlettel rendelkeznek. HAZAFI JÓZSEF Országgyűlések rendhagyó helyszíneken Ha az Elnöki Tanács ösz- szehívjia az országgyűlést, senki sem kérdi, ugytan, ho­vá. Mi sem természetesebb, hogy a helyszín a pesti Dunia- parton álló Parlament épü­letébe. Alkii jártas múltunk­ban, tuidljla, hogy a török hó­doltságig, azáz Buda oszmán kézre kerülőéig ugyancsak Pesten, a Rákos mezején jött össze a nemesség törvényt al­kotni, azután pedig a Báos- hez közlel fekvő ideiglenes fő­városban, Pozsonyiban -tartot­ták a tekintetes karóik és ren­dek országo-s gyűléseiket, a diétákat. Általában így volt. Akad­tak azonban szép számú ki­vételek, a megszokottól eltérő helyen, helységben tartott or­szággyűlések is. I. Károly Ró­bert történetesen azért tartott 1323Jban Temesvárobt ország- gyűlést, mert az Anjou-ház hívei a déli részeken voltak túlsúlyban, az őt ellenző oli­garchiák viszont az északi országrészéket bírták. Ezért is építtetett először Temesvá- rott várkastélyt magárnak. A különleges politikaihka- toniai helyzet hozta miagával, hogy Hunyfaidi János kor­mányzáságának .ideje alatt az 1452. február 12-re, Pozsony­ba hirdetett országgyűlés testületileg átlovagoilt Bécsbe és ott együttes ülésen tárgyal­tak az ausztriai rendekkel ar­ról, hogy miként bírhatnák rá Frigyes császárt V. László és a korona kiadatására. Hogy ott tárgyalhassanak, annak az adott lehetőséget, hogy Fri­gyes ekkor éppen Rómában tartózkodott, ahol ez idő tájt, március 16-án koronáztatta meg magát római császárrá. Egyébként ez volt az utolsó római koronázás. Amikor Fri­gyes V. Lászlóval visszatért és a pápa sem tudta rábeszél­ni a korona és V. László ki­adására, az osztrák és cseh rendek csapatai Bécsújhelyi megostrom-olták. Frigyes en­gedett, a magyar küldöttség megállapodott a tizenhárom esztendős V. Lászlóval, hogy 1452. november 11-ire össze­hívja a magyar országgyű­lést, mégpedig BéeSbe, amely­re azután a főurak, a köz­nemesek és ,a városok követei is igen nagy számban men­ték el. A tanácskozások jó hosszú ideig tartottak, általá­ban az „Am Hof” téren még ma is álló templomiban, ftt, a ma is Am Hof-nak neve­zett téren ismerték el 1453 januárjában a főúriak, főpa­pok és a köznemesség a ki­rály, V. László hatalomátvé­telét. iEgyébkémt hosszú folyamat eredményeként alakult úgy, hogy a rendek, a főórák és a király következetesen Rá­kos mezőjét, illetve Pestet te­kintsék tanácskozásaikhoz a legalkalmasabb helyszínnek. Kezdetben Esztergom és Fe­hérvár (ima Székesfehérvár) a formálódó első rendi ország- gyűlések helye, ám közben 1'279-lben Tétény, 1289-iben a Fejér megyei Föveny, a kö­vetkező esztendőiben a mai Óbuda. Hunyadi Mátyás gyakran tartott országgyűlést székhe­lyiétől távol. Már mindjárt királlyá választásának évé­ben, 1458-bain december 6- árla Szegedre hívott össze or­szággyűlést, hogy sürgősen megváltoztassa a honvédelmi törvényeket, amelyekről az előző hónapok háborúiban kiderült, rosszul szolgálják az ország védelmét. Mátyás azért hirdette Szegedre a gyű­lést, mert kedvelte a várost, hli'sZen ifjú-gyermek korában sokszor megfordult benne. Szegeden és környékén élt a Szilágyi-család egyik ága, anyai rokonsága, és számított a .támogatásukra. 1463-ban Tolnára hirdetett országgyűlést, fejedként híva meg oda a nemességet, hogy onnian egyenesen a török el­len vezethesse őket. 1468-ban ismét egy másik yidéki város­ban, Egedben tartott ország­gyűlést, 1485 tavaszán pedig Vácott, noha nem volt jelen, mert Bécset ostromolta. Viharos országgyűlés szín­helye volt Hatvan 1525-lben. A király az ifjú II. Hajós jú­lius 3-án érlkeZett a városba. A gyűlés a szabad ég alatt Zajlott, egy nagy mezőn. Az uralkodó, a külföldi diploma­ták és a főúriak, főpapok ré­szére emelvényt ácsoltak. A köznemesség számát egy je­lenlévő tizennégyezerre be­csülte. VeribőcZi István hatal­mas beszédben vádolta a ki­rályi tanácsot, amelynek tag­jai — Szálkái prímás, Bátho­ry nádor és Sárkány Ambrus országbíró — induliátogan vé­dekeztek. Sárkányt oSáknem lekasZalbölták a kiiiráJly emel­vénye előtt, s amikor elme­nekült, II. Lajos nyomban el­adományozta birtokait Szapo- lyali alvezéreinék. Ezután a nemesrég elCsiapta az ugyan­csak elmenekült Báthory! és helyébe Verbőczit választotta nádorrá. A következő esztendőben a mohácsi, csatatéren elvér­zett az ország. Ugorjunk át egy századot. A magyarság török.től-tatár- tól és császári zsoldosoktól szenved.. Az elégedetlenke­dők élére ekkor egy kiváló férfi Bocskai István váradi kapitány, bihari főispán áll. A szabad hajdúkkal győzel­met győzelemre halmozva, már mint erdélyi fejedelem, 1605. április ilö-re ország­gyűlést hirdet Szerencsre. IA tanácskozást a szerencsi református erődtemplom fa­lai között, 1605. április 17— 20. között tartották, amelyen a felső-magyarországi, és1 er­délyi rendeken kívül a -Habs­burg fennhatóság- alatti, terü­letekről is eljöttek a nemes­ség követei. Itt kiáltották ki Bocskait 'Magyarország, feje­leimévé. A törvényeket nem a korábban- szokásos latin, hanem -masya-r nyelven hoz­ták. ;Itt született meg, az az emlékirat, amelyben a ne­messég igazolta és indokolta felkelését, annak jogosságát. Itt határozták el- a további hadműveleteket .amelyek so­rán- a seregek Sopronig, Po- zsonyig nyomulnak, s 1606. június 23-án megkötik a bé­csi békét. Az 1321-ben épült szeren­csi templom -mai nemesen egyszerű formáját 1480 kö­rül kapta-. (Kívülről semmi sem árulja el hogy valami­kor. hazánk történetének egyik fontos- állomása -volt. CSONKARÉTI KÁROLY Ex libris a szerencsi or szággyűlés emlékére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents