Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
1983. augusztus 10. Képújság 3 Iparunk jelene és jövője (I.) Az iparilag fejlett 32 ország között A meszesmühelyben (II.) Itt csak az ember bírja ki... s Kivel cserélne szívesebben, bárki is? Aki családi házának alapjait ássa éppen, vagy aki már évék óta a saját tágas otthonában Iákik, csa'k hol a tetőt, hol a kerítést kell javítania, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát 'kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésénél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre tenni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lelhetünk-e, vittük-e már valamire; s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javításra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállát a kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszorosan felülmúlták a mai jövedelmi nehézségekét. A FEJLŐDÉS MOTORJA A megélhetési gondokat, persze, akkor tetézte az elosztási modell: a magántulajdonosi társadalmi beren- dezfkedettség. De az elosztani- va'ló is kevés volt, a szűk iparral bíró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította elő, nagyjából a jelenlegi egyihetedét. 1938-ban a nemzeti jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy százmílliárdot tett ki. Egy ipar nélküli, főleg mezőgazdaságra építő ország jövedelemtermelő képessége ráadásul jelentősen ingadozik; az időjárás szeszélyeit még a korszerű agrotechnika és agrokémia sem képes kiküszöbölni. Egy ipari ország, ahol a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli még. mégha az áldott ország az alapvető ipart nyersanyagoknak szűkében van is (mint Magyarország 1983- ban), rugalmasságban, manőverezési képességben és gazdasági függetlenségben lényegesen felülmúlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlődés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyarapodott, mint a megelőző másfél száz évben. Megszűnt a munkanélküliség, a létbizonytalanság; az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon bélül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari potenciál gyors ütemű növekedése. Az ipari növekedés adatai a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta ismerték. Az ipari termelés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950-től a kilencszeresére nőtt. Az élelmiszer- és építőiparral együtt a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja. Jelenleg csaknem két és félszer töhb embernek nyújt biztos .megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt. AZ ELSŐ HELYEN AUTÓBUSZBÓL Rendkívül nehéz minden szempontból, matematikai pontossággal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszonyát. Mutatósorolt vizsgálata szükséges ahhoz, hogy többé-kevés- bé elhelyezzük egy ország teljesítményiét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rangsorában legalább a közép szakaszban, de mindenképpen az első kéttucatban helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közé az ipari termelékenység szintje, valamint az egységnyi termelésiben felhasznált anyag- és energiaszükséglet adata tartozik, bár mindkét mutató az utóbbi 2—3 éviben figyelemre méltó javulásnak indult. A jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított-termelési arányszámaiiban ia világ- ranglista 10—115. helyén állunk. De, az egy lakosra jutó auíóbusztermelésben az első helyet foglaljuk el, a téleví- ziógyártásban a 7—8., a ba- uxittermeléSben a 6—7., a műtrágyagyártásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye, nemcsak rneny- nyiségi jelző. Hiszen az aútó- bu'szipar végtermékében — általában a gépkocsigyártásban — több más ágaZat — kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszámgépipar, elektromos álfcátrészipar stb. — eredményei összege- ződnek. VILÁGSZERTE ismert MAGYAR VÁLLALATOK Számos más magyar gyár nevét említhetnénk — Medicor, Taurus, SZIM, Mofém, Forgácsolószerszám Ipari Vállalat, Borsodi Vegyikombin át s'tb. — amelyek ugyancsak az utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csatlakozva a régebb óta ismerték — Tungsram, Ohino- in, Csepel, Orion, Elzétt, BHG stb. — köriéhez. A 70-es évek második felében ránk tört gondok — cserearányromlás, dekonjunktúra a tőkés piacokon, az ezek nyomán sürgetőbbé vált termék- és technológi'awáItás, a versenyképesség javitásánák feladata — óhatatlanul a háttérbe szorították annak tudatát, hogy e feladatok végtére is egy nagy teljesítőképességű, nem az út elején álló, s egy, már nem kevés eredményt felimutótó ipar számára fogalmazódtak meg. (Folytatjuk) GERENCSÉR FERENC Együtt élni nehéz ? i ‘ . ' A címben feltett kérdésre a legtöbb gyakorló házasember azt válaszolja, hogy: „Persze! Csak ki kell próbálni!” Megrögzött agglegények, őszinte pillanatukban, valószínűleg azt felelik, hogy egyedül se könnyű. Most azonban nem házassággal és párválasztással kívánunk foglalkozni, hanem mindazzal, amivel nehezebbé tesz- szük egymásnak az elkerülhetetlen, mert ember voltunkhoz tartozó együtt-, vagy egymás mellett élést. A példákat valószínűleg végeláthatatlanul lehetne sorjáztat- ni, éppen ezért alább csak a viszonylag jelentéktelenekből következik egy csokorra való. Kezdjük a boltban. Békésen állunk érkezésünk sorrendjében a kenyérpult előtt. Jön egy nagydarab férfi, aki valamilyen furcsa képzettársítás révén egy kiérdemesült T 34-esre emlékeztet. Undorral végigmér bennünket, aztán 8—10 embert megelőzve a sor elejére vág és harsányan kér két kiflit. A törékeny kis eladólány hivatása magaslatán áll, nemcsak a pult mögött. Visszaküldi a sor végére. Tank úr nem megy, hanem ilyen szavakra fakad: — Amíg ezt mondja, már ide is adhatta volna! Ráordítunk és közben szégyelljük magunkat, hiszen az ordítozás se könnyíti a társadalmi együttélést. Nem mozdul, de legalább kivárja, amíg a sornak az a része elér hozzá, amelynél eleve állnia kellett volna. Ugyanitt, másik sor. A 'pénztárnál. A vevőtárs (többnyire nő) teli kosárral előttem. Vagy tizenöten mögöttem. Vevőtársnő megvárja, amig a huszonharmadik tételt blokkolják és csak akkor veszi elő a pénztárcáját. Guberál, lehetőség szerint a legapróbb pénzérmék között. Mi nem vagyunk jelen számára, csak ő van, egyes- egyedül. Még mindig ugyanitt. Az előttem álló vásárló mérlegelésre váró gyümölcse a mérlegen. Az enyém a kezemben. A mérlegelésre hivatott hölgy elmerülten beszélget az utánam következővel és eszében sincs mérlegelni. Sok intim részletet megtudunk egy távollevő harmadikról. Aztán megkérdem: — Nem zavarjuk? Mogorván rám néz és elkezdi végezni a dolgát. Még az ajakbiggyesztésén is látszik, hogy de bizony zavarjuk. Mi a csudának kell nekünk épp itt vásárolnunk? Más. A szekszárdi állomásfőnök mártír arccal mutatja az új váróterem falát. Csakugyan mártír, mert szereti a szakmáját és a munkahelyét. Az utasok nem. Az utasok firkálnak, rohadt gyümölcsöt csapkodnak a falhoz, sőt a jelek szerint van, aki vakarja a falat, ami már idegorvosra tartozna. A MÁV igyekszik megteremteni a kulturált utazás feltételeit. Az utasok egy része nem. Ugyanez vonatkozik a vendéglátóiparra és a majd minden presszóban csíkokra vágott műbőr huzatú székekre. — Én puhára főzném a kihasított részt, — mélázik egy galamblelkű ismerősöm — aztán megetetném az illetővel. Nyersen se ártana. Olvasom a lapunkban, hegy az új Ofo- tért üzlet még el se készült, máris betörték az ablakát. Valószínűleg élvezték a csörömpölést. A nagy bérház kulcsra zárt motortárolója hosszú hónapok óta alkatrészbeszerzésre szolgál. Egymás motorjáról. Ugyanitt kiszívják a tankból a benzint is. Utóbbi kisebb, az ellopott alkatrész olykor több száz forintos kár. A nagy bérházban legkevesebb 300-an laknak. Tehát a tettes kideríthetetlen. Legfeljebb csak az tudható róla, hogy nem szeret együtt élni lakótársaival. Nem is tud. Ismét más. Környékünket hetek óta minden éjjel 2 és 3 óra közt harsány eszmecsere hangja veri fel. A lakásokban 25—30 C-fok meleg, természetesen nyitott ablaknál alszunk. És ébredünk. A csevegők a Gemenc-szálló felől jönnek, sejthetőleg a bárból. Csendrendelet van, rendőrség is van, épp a szomszédban. A csendrendelet a zajongókat nem zavarja, a zaj a rendőröket. Együtt élni nehéz... (A kérdőjelet az előző mondat végéről szándékosan mellőztem.) O. I. A stuccolók A két művezető maradt a „gáton” iA ritka emberek közé tartozik Kiss. Ferenc. Ötvenöt éves. Megérett a könnyebb munkára. De marad. — Ha könnyebb munkát kérnék, akkor „könnyebb” lenne a nyugdíj is — mondja., s ezzel elintézi a-z ügyet. Kiss Ferenc a ihúsolómunká- sok elejéhez tartozik. A legjobbak közé. Zavarban van. Mit is mondjon, a (munkáról? Egyáltalán el lehet- ezt mondani? Forsza van a húsolásnak. Ez meg az ember vérében, az izmaiban., a.z ízületeiben van,. Megértheti más,? — A társ a fontos — böki ki végül, az alacsony, jó kötésű ember. Csak el ősz hajszálai és a göbös tenyere árulkodik koráról. Az arca olyani, mintha különleges k o zme t ikumofckal k ez élté k volna. Sima, és csak itt-ott látszanak az ötvenöt év ráncai.: — A társ, miért fontos? — Megkímél minden felesleges mozdulattól. Varga- Istvánnal régóta dolgozunk együtt. Nem mondja, de kiérzödik .és mások is eligazítanak társügyiben. A két ember ott fönn, a pódiumon: dolgozhat rengeteg verejtékkel, de vidáman — az ő munkastílusuk szerint — is. Amikor lehajolnak és- megfogják a gyémánttal a bőrt, már eldől, hogy ugyanabban, a pillanatban mozdultak-e vagy valamelyik egyetlen, ütemet késett. De ilyenkor még lehet korrigálni. A levegőben ,a bőrt még lehet irányítani. A (hengerek vagy a ikés-ek közé azonban 'Ugyanabban, az időiben kell érnie a bőrnek, hogy aztán a következő mozdulattal a bőr másik felét Kiss Ferenc húsolják le. lAztán a következő mozdulattal a stuccolók elé kell teríteni a ibőrt. — (Ha idegen áll mellettem', akkor jobban izzadok — mondja Kiss Ferenc. ERŐTŐL DUZZADÓ EMBEREK... — Jönnek ide erőtől duzzadó emberek, de aztán félóra múltán összecsuklanak — .tájékoztat egyöntetűen két díjlbirkózó típusú térmunkás: Szabó László és (Pataki László. Ha rájuk nézek, hiszem is. Itt állóképesség kell, nem dudoro'dó izmok. Habár ahogy elnézem őket, a hátukon ifát lehetne hasogatni, olyan kemény minden izmuk. A meszesmühelyben a munkarend úgy van megáld lapítva, hogy az ott dolgozók határozzák meg, miikor mennek haza. Hajnali négykor nekikezdenek egy mennyiségnek, s; míg ,az nem kész, addig maradnak. Senki sem szeret tovább maradni, így többnyire előbb végeznek, mint a napi nyolc óra. De ezt az előnyt senki sem irigyli tőlük. Pataki László kioktat a gyémánt használatáról. A kezében tartja, nem nyújtja nekem, az az övé. Képzeljem, el,, hogy miképpen, működik,, és kész. — Valamikor ezt a munkát a legjobb tímárok végezték — mondják. — Manapság már az utcáról is lehet jönni. — Lehet, lehet, de aztán maguk kinevetik. — Kösse fel az alsóneműt, aki ide akar'jönni. Ebben, van, némi igazság. A hatezer forintos keresetet sehol sem adják csak úgy. Persze, beszélnek azért gépesítésről is. Az utóbbi időben sok segítséget adnak a targoncák, -nem kell húzni, vonszolni kézikocsikkal a nyersbőrt. A targonca jön, dudál és hozza-iviszi az. anyagot. (Beszélnek automatikus szerkezettel ellátott hú- sológépekről ... Simon.tor- nyán ilyen még nincs. Nagy pénzbe kerül. (Nézem a fiatalokat. Duzzadnak az erőtől. Aztán. Kiss Ferii bácsi arcát figyelem. Tizenhat éves, korában operálták ihaskéregrepedés'sel. És még minidig itt van, a meszesműihelvben! ■— Voltam én cseléd is. tízéves koromban, — mondja. Ezzel azt is akarja jelezni, hogy ahhoz képest ez. a mai munka gyerekjáték. Kicsit összekeveredik bennem a világ. Kiss Ferenc, az apró göbös ujjaival, még. jó pár tonna nyersbőrt lendít a géphez, de ebben: is csak az a lényeg, hogy jó társa legyen... Olyan, mint Varga 'István. Már másfél órája vagyunk a műhelyben. A szagok eltűntek. Az orrunk az okosabb, megszokta az irritáló közeget. iCsaik a talpunk alatt érezzük a, nyúlós, ragadós nedvességet. Ügyesen kell lépni', s aztán nincs semmi baj. A csúszásveszélyt elkerülhetjük. Dél van. Jön, a váltás. A mai délelőttös adag elkészült. A két művezető megtárgyalja a megtár gyalandót. A targoncás, a délutánná műszak adagját készíti elő. Király László is kezd nyugtalan lenni. Műszakváltáskor neki dolga van. Elbúcsúzunk. Kint azért jó nagyot szippantunk a friss levegőiből. HAZAFI JÓZSEF Fotó: KAPFINGER ANDRÁS
