Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
MESTERSÉGES DRÁGAKÖVEK Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 202. szám. ARA: 1,80 Ft 1983. augusztus 27., szombat HÉTRŐL HÉTRE hírről hírre (3. old.) SZÁZÉVES FÖSZAKACS (9. old.) A REPÜLŐ SEGÉDSZÍNÉSZ (10. old.) Adottságok és törekvések Nem újdonság, hogy igaz megállapításokat frázissá koptatunk. Jó két évtizeddel ezelőtt az általános iskolai osztályfőnök órái kezdetekor József Attila verssorait mondatta kórusban a gyerekekkel: „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A tanév végére aligha figyelt bármelyik gyerek is az idézet értelmére. Azóta is olvashatjuk, hallhatjuk, olykor torz változatban is e szavakat, közhelyfordulattá váltak. Egy időben unos-untalan az alkotás öröme szerepelt a munkáról szóló írásokban, beszélgetésekben. Ezt vélte fölfedezni tevékenységében szakmunkás és orvos, mondhatni bármely foglalkozás művelője. Manapság a leggyakoribb fordulat: „megtalálom a számításomat”. Jellemző, hogy mikor, mi válik divatos szóhasználattá. Annyi azonban bizonyos, hogy az efféle állítások egyszerűsítenek. Mindegyikben van igazság, de nem a teljes igazság. Hiszen valóban pontosan és szépen érdemes dolgozni. Az is tagadhatatlan, hogy választott szakmájában ki-ki szeretné meglelni az alkotás örömét. Ráadásul, meglehetősen szubjektív annak megítélése, hogy mi az alkotó tevékenység. És abban sincs semmi kivetnivaló, ha bárki azt tartja lényegesnek, hogy megtalálja a számítását. Magyarán, hogy munkáját anyagilag és erkölcsileg elismerjék. Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy hol ez, hol az a kifejezés ismétlődik, legfeljebb megunjuk vagy rájövünk, hogy immár elvesztette tartalmát, jelentését. A baj akkor kezdődik, ha a panel-szöveg eltakarja az összetettebb valóságot, ha elfeledtet lényegi összefüggéseket, ha kiszorít gondolkodásunkból fontos ismérveket. Nevezetesen: manapság a munkaerkölcsre hivatkozni fölös prédikációnak tetszik. Mintha az anyagi érdekeltség — ami nem mellékesen korántsem valósult meg még tökéletesen — mindenre megoldást kínálna, ösztönző hatását dőreség volna tagadni, de valóban szükségtelenné teszi a munkával kapcsolatos erkölcsi normákat? Aligha. Avagy elavult volna a hivatástudat? Nincs rá szükség, mert a teljesítmény önmagáért beszél? No és a teljesítményben, a jónéhány pályán egzakt módon nem is mérhető teljesítményben, nem rejlik benne? Mi kell a jó teljesítményhez? Megfelelő képzettség, az adott szakma kellő ismerete, szorgalom, a tehetség kibontakoztatásához szükséges feltételek, körülmények. Utóbbiak kevéssé függnek az egyén szándékától, bár többnyire alakíthat rajtuk. A tehetség, a szorgalom viszont személyekhez kötődik. Mondhatni, hogy vagy van valakinek vagy nincs. Ami persze — bármilyen jól hangzik is — nem egészen igaz. Velünk született adottságaink nem nyújtanak garanciát arra, hogy erőfeszítések nélkül, pályánk végeztéig „megéljünk” belőlük. Részben azért, mert a világ fejlődik, az ismeret- anyag folytonosan bővül. Azaz mai tudásunk a jövőben kevésnek bizonyul. Arra a magatartásra, hogy ne adjunk ki többet magunkból, mint amennyit muszáj. A napi feladatomat megoldottam, a kötelezettségemnek eleget tettem, ellenértékét megkaptam, ki kívánhat ennél többet... Az elkényelmesedéstől éppenséggel a hivatástudat óvhat meg. Pontosabban: a hivatástudat nem engedi — legalábbis addig nem, míg képességeink határáig nem értünk — az elégedettséget. Mert arra ösztönöz, hogy korábbi eredményeinket fölülmúljuk. Való igaz, hogy az ilyesfajta törekvés nem egyszer konfliktusokhoz vezet. Aki újat, többet akar, nyilván szembekerül azokkal, akik az átlagost éppen megfelelőnek, s nem megváltozásra érettnek tartják. Presztízsféltésből, kényelmességből — számos okát tudjuk. Ám az is igaz, hogy napjaink jellemző sajátossága a megújulás szükségszerűségének a felismerése. Lehet-e megújulni anélkül, hogy ne volnánk felkészülve az eddigitől eltérő megoldásokra? A megújulás szándéka a hozzá szükséges szakmai ismeretek nélkül puszta óhaj marad. Hangzatos szólamokkal bárki előállhat, cselekedni csak az képes, aki az eszközöket birtokolja. Hosszú távon az előbbrelépésre sarkalló hivatástudat nélkül veszteség éri az egyént. Lemarad társaitól, rosszabb esetben kívülreked választott pályáján, bár ez nyilván szélsőséges eset. Az egyéni veszteségek ösz- szessége azonban társadalmi veszteséggé is válik. A fejlődés gátjává. MAROS DÉNES Leszerelési tárgyalások Jurij Andropov újabb javaslata A leszerelési tárgyalások sikerét szolgáló újabb fontos javaslatot tett Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Pénteken a Pravda kérdéseire adott válaszaiban kijelentette: ha Genfben sikerül megállapodásra jutni az Egyesült Államokkal a közepes-hatótávolságú rakéták kérdésében — beleértve, hogy az Egyesült Államok lemond az új rakéták telepítéséről Nyugat-Európában —, a Szovjetunió nem csupán az angol és a francia rakéták számának megfelelő mértékre csökkenti területének európai részén lévő közepeshatótávolságú rakétáit, hanem kész a leszerelt rakéták megsemmisítésére is. Ebben az esetben a Szovjetunió meglehetősen nagy számú rakétát semmisítene meg azok közül a legkorszerűbb fegyverei közül is, amelyeket nyugaton SS—20 néven ismernek. Jurij Andropov rámutatott: a szovjet javaslat min(Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése Az Elmölkii Tanács pénteken ülést tartant. Magtiár- gylaltta la ManisZfcentianlácis előerjesztését aiz Állami Balett Inltézet átszervezéséről. A táncképzés követeülmlényei, a miaiglais művészi szlíinvionalllhoz szükséges elméleti szakismeretek okitiaitáisia indolkolltitá tették, hegy az intézet beépüljön a miagytar SeHsöolkltafási intézmények rendszerébe. Az Blinlöiki Tanács ezzel összefüggésben módosította az oktatási rendszeriről szóló, 1961. évi Ilii. törvény és az 1973. évi 24. számú. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. Az új szabályozás 1983. szeptember l-!én lép hatályba. A továbbiakban az Ellnökii Tanács kinevezésről döntött, bírákat mentett fel és választott. (MTI) NYÁR UTÁN — ŐSZ ELŐTT (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) bAtaszék kulturális élete (7. old.) A IV. ORSZÁGOS ÉREMBIENNALÉ (11. old.) HONISMERET ÉS KÖZMŰVELŐDÉS (11. old.) ROSZTOVI (8. old.) (8. old.) ROMÁNIA gyógyfürdői (9. old.) CSEMPÉK MILLIŐI (12. old.) A HAZUG GAZDAG ÉS A BECSÜLETES SZEGÉNY (13. old.) KETTES FOGATOK DÉL-MAGYARORSZAGI BAJNOKSÁGA (14. old.) AKI KITÖRHET A SZÜRKESÉGBŐL (14. old.) Megyénkben 17 424 hektáron termesztenek napraforgót. Augusztus 17-én kezdődött meg a korai érésű fajták betakarítása — a lombtalanítás után — a kocsolai termelőszövetkezetben. Ezt követően pár nap múlva a többi nagyüzem hasonló érésű tábláin is megindultak a kombájnok. A hét végén a megye valamennyi gazdaságában megkezdődött a napraforgó „aratása”. Felvételünk a kajdacsi határban készült. Fotó: G. K. Hz egész megyében vágják a napraforgót
