Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
2 Képújság 1983. augusztus 24. Műholdromboló fegyver kipróbálására készül az amerikai hadügyminisztérium Baráti országok sajtója a szovjet javaslatról A Pentagon augusztus vegén kísérletet tervez olyan új műhold romboló fegyverrel, amely képes megsemmisíteni mlinden, Föld körüli pályára állított űrlétesítményt — adta hírül a The New York Times. >A műhold romboló fegyver rendkívül nlagy érZékenysé- gű robbanófejjel felszerelt 'kétlépcsős rakéta, amely 'a szputnyik infnaSugárzását észleli — ítrjia a TASZSZ hírügynökség. A rákétát külön erre a célra felszerelt F—15- ös vadászbomlbázótól indítják e:l, a föld felszíniétőil 18 mérföld mágasságböl. A vadász- bombázó különleges berendezéseinek felszerelése és a rakétának a vadászbombázó- hoz Való erősítése mindössze hiat órát vesz igénybe. A feltételezések szerint a jövőben kiét naij't hoznak létre. F—15- ös vadiászbombá'zókból, fe- dlél zetükön műből dirombo'l ó fegyverrel. Szék teljes harc- készültségben állandóan őr- járatozrtak majd az űrben. 'Az aemrikaj láp szakértőktől úgy értesült, hogy az új műholdromboló rendszer teljes előállítása több tízmtil- líiiárd dollárba kerül, Az űr- fegyver kifejlesztése két évtizedig tartott. A kísérleteik az utóbbi évekban gyorsultak fel, azután, hogy az Egyesült Állam óik megszakítóit Ha a tárgyal ásóikat a Szovjetunióval a kozmosz fegyvermenteslté- séről. A világsajtó váltózlatlan érdeklődést tanúsait a világűr fegyvermentesíltésére téti új szovjet javaslatok iránt. — Az újabb szovjet javaslatok ismét azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió következetesen küzd a nukleéáris fenyegetés elhárításáért — hangsúlyozza kedd; számában a Rabotnyieseszko Deio, a Bolgár Kommunista Párt küzipantli lápja. — A szovjet szerződéstervezet elfogadása lehetővé tenné; hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny kiterjesztésiét a Világűrrre — írjla a Rude Pravo, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja. A lap emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a világűribe jutás kezdetétől sílkra- szálllt a kozmosz militarizá- láisát megelőző nemzetközi megállapodások megkötéséért. Nagyszabású NATO-hadgyakorlatok Readex—2 83”' fedőnéven haditengerészeti hadgyakorlat kezdődött kedden az Atlanti-óceán nyugati részén és a Karib-tengeren. A szeptember 17-ig tairtó manőverekben 32 amerikai hadihajó — köztük a Independence és a John F. Kennedy repülőgép-anyahajó —, három brit és holland hajó, valamint 35 ezer katona vesz részt. A hadgyakorlat független a hondurasi területen folyó közös amerikai—thondunáSi „Big Pine—2” (Nagy Fenyő—2) manővertől. Megfigyelők szerint azonban mindkét gyakorlat része a közép-amerikai haladó erők megfélemlítését szolgáló erőfitogtatásnak. Nagyszabású NATO-had- gyakorlat kezdődött a hét elején Dánia területén is. A szeptember 9-ig tartó katonai demonstrációban légi, haditengerészeti és szárazföldi egységek vesznek részt. Amerikai katonák érkeznek Hondurasba az Egyesült Államokból. Számuk már elérte az ötezret. (Telefotó). PANORÁMA BUDAPEST Csou Csien-nan, a Kínai Népköztársaság gépipari minisztere, aki Méhes Lajos ipari miniszter meghívására tartózkodik hazánkban, megkezdte tárgyalásait a kínai és a magyar gépipar együttműködésének lehetőségeiről, és ismerkedik a magyar gépipari vállalatok tevékenységével. Csou Csien-nan-t fogadta Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Kedden ülést tartott az ENSZ palesztin kérdéssel foglalkozó nemzetközi konferenciáját előkészítő magyar nemzeti bizottság. Harmati Sándor, az előkészítő bizottság elnöke bevezetőjében rámutatott: népünk helyesli és üdvözli az ENSZ kezdeményezését, hogy Genfben nemzetközi konferencián vitassák meg a közel-keleti térség problémáit, s fogalmazzanak meg javaslatokat a kibontakozás előmozdítása érdekében. Az augusztus 29- én kezdődő tanácskozáson a magyar delegációt Domokos Mátyás, a Külügyminisztérium főosztályvezetője vezeti. TUNISZ Tuniszban kedden befejeződött a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet végrehajtó bizottságának kétnapos ülése. A tanácskozáson Jász- szer Arafat elnökletével megvitatták az El-Fatah szervezetén belüli viszályt és véleményt cseréltek a PFSZ és a Szíria közötti kapcsolatok megjavításáról. N’DZSAMENA Száz fős különítmény élén hétfőn N’Dzsamenába érkezett Jean Poli tábornok, a közép-afrikai országban lévő francia intervenciós csapatok újonnan kinevezett parancsnoka. Előzőleg tíz francia harci repülőgép — hat Jaguar és négy rendkívül korszerű Mirage—1 vadászbombázó — érkezett a csádi főváros repülőterére. Azonos nyelven Kedd esti kommentárunk. Észak- és Dél-Európa két kiemelkedő politikus-egyénisége: Olof Palme svéd és Andreasz Papandreu görög kormányfő athéni tárgyalásait méltán övezi világszerte érdeklődés. A két államférfi nevéhez nagyszabású kezdeményezések fűződnek. Olyanok, amelyek nemcsak regionális értelemben — vagyis a földrész északi és déli pólusán —, hanem világviszonylatban befolyásolhatják a nemzetközi politika alakulását. Palme az észak-európai atomfegyvermentes övezet létesítésének gondolatával irányította magára a figyelmet. Amikor napjainkban Európában is megatonnákban mérik a tömegpusztító fegyverek hatásfokát, egy atomfegyvermentes övezet kialakítása mindenképpen az enyhülés, a leszerelés irányában ható tényező, így fogadták a javaslatot Helsinkiben, Koppenhágában, s egyes norvég politikai körök is örömmel üdvözölték. Érthető módon kedvező visszhangra talált Palme indítványa a szocialista országokban, amelyek már évek óta a nukleáris katasztrófa elhárítását és a kiegyensúlyozott npkleáris leszerelést tekintik diplomáciai tevékenységük legfőbb céljának. Athén egy friss ötlettel lepte meg közös piaci partnereit, úgy is, mint az EGK soros elnöki tisztségét betöltő állam. A görög kormány az elmúlt napokban javasolta: a NATO hat hónappal halassza el az euro- rakéták telepítését. Az athéni elképzelés szerint ily módon több idő állna a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére, hogy a genfi tárgyalásokon valamilyen kompromisszumot találjanak a közép-hatótávolságú nukleáris hordozóeszközök tekintetében. Aligha keltett meglepetést, hogy a semleges Svédország Athénban tárgyaló kormányfője a maga részéről támogatásáról biztosította a görög indítványt. Hasonló értelemben nyilatkozott erről Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokraták elnöke. Ezzel szemben az NSZK kormánya nevében Genscher külügyminiszter azon nyomban visszautasította Athén javaslatát, mint ahogy elutasította azt a brit, a holland és az olasz kormány is, valamint a NATO szervezete. Az utóbbin aligha lehet csodálkozni. Az atlanti paktum végtére is körömszakadtáig ragaszkodik 1979. decemberi döntéséhez, az 572 rakéta Nyugat-Európába telepítéséhez. Sőt, amint az egyre inkább kiderült, a NATO úgynevezett kettős határozatából tulajdonképpen csak az első elemet — vagyis a telepítést — kíséri a szervezet részéről kettőzött figyelem. A másik elem: a nukleáris leszerelés ügyében folytatandó tárgyalás mintha egyre kisebb érdeklődést váltana ki. Mindez aggodalomra ad okot. Az év vége, a telepítések kezdete rohamosan közeledik. S amint fogynak a lapok az 1983-as naptárból, úgy nő a tiltakozás ereje a robotrepülőgépek és Pershing—2 rakéták befogadására kijelölt NATO-tagállamokban. Érthető okokból: a szovjet állásfoglalásokból, moszkvai megnyilatkozásokból világosan kiolvasható, hogy a Szovjetuniót és a szocialista országokat fenyegető nukleáris csapásmérő eszközök elhelyezését vállaló országok fenyegetettsége óhatatlanul megnő. Nem is szólva arról, hogy az újabb tömegpusztító fegyverek megjelenése Európában egyszersmind a nukleáris konfliktus lehetőségét is növeli. Ilyen körülmények között a kontinens északi és déli országának közös törekvése mindenképpen roppant tiszteletreméltó. Stockholm és Athén azonos nyelvet használ korunk kihívásával szemben, s ez reménnyel tölti el kontinensünk valamennyi békeszerető lakóját. GYAPAY DÉNES Hatvan éve történt Visszhang és tanulságok A világ első antifasiszta felkeléséről a korabeli magyar sajtóban i. „A budapesti bolgár követség a következőik közlését kéri: A helyi sajtót a legutóbbi napokban külföldről származó rendkívüli riasztó híreik ánaisztottiáik e!l, amelyek a bolgár helyzetet nagyon kedvezőtlen színben igyekeznék feltüntetni. A budapesti bolgár követség értesülése szerint ezek a hírek nagymértékben túlzottak. A helyzet Bulgáriában sóikkal nyiu- godtaibb, mint ahogy ezt a fent említett célzatos hírek beállítani igyekeznek. A külföldi kiküldöttek által előidézett kis Zavarokat mindenütt gyorsan elnyomták. Az országban a rend tőkéiét es. Oamkav Sándor miniszterelnököt az egész bolgár nemzet melegen és teljes erejéből támogatja, Bulgária csupán békét és nyugalmat kíván”. A Budaipesti Hírllap 1923. szeptember 25-5 számában jellent meg a fenti közlemény, amelyet az új bolgár követ, a.fasiszta puces révén hatalomra került Alexander Oamkov miniszterelnök által kinevezett Todor Ilkomonov szerkesztett. A nyilatkozat tartalma korántsem a valóságot tükrözte. Bulgáriában ez lildSő tájt la Világ első anfa/fiasiiszta felkelését fojtották vérbe. Ez kiderül egyebek között az Estkon szerbhez tartozó Magyar- ország csímű láp kiküldött különtiudósítójának, Nagy Bélánölk együk írásából. Az újságíróbak az volt a feladata, hogy VeliZar Lazarov tábornokot (a felkelés egyik hóhérját) interjúvolja meg, ám nem érte be ennyivel. Tudósításának címe („Tízezer halottja van a bolgár bolsevik felkelésnek”) arra utál, hogy e tényeket az ák- koiri legneaktíiósább lapok sem tudták elhlalligaitűi. A PARASZTPÁRT TANULSÁGOS TRAGÉDIÁJA Az események feltartóztathatatlan áradata begy hónappal előbb, 1923. június 9- -én Virradóm indult meg, amikor Alexander Oank-ov vezetésével, Iván Rusizev és IVan Vallkov tábornokok irányításával — Borisz Cár hallgatólagos, de sürgető áldásával — végrehajtatták a ka- tobai-fasiszta államcsínyt. (Előtte már negyedik éve a hatalmat a Bolgár Népi Föld- művesszövetslég gyakorolta. Ennek a pártnak a vezére Alexiandlar Sztiámbolijszki egyben Bulgária mftniszter- elinlökte is volt. Olyan polgára demokratikus politikát folytatott, hogy a szociáldemokrata Rónai Zoltán a Bécsi Magyar Újságban is rámutatott: „Bulgária az egyetlen álltám, mely el tudta ítélni a saját háborús bűnöseit”, Vagyis azokat, áfciket a legnagyobb felelősség terhelt a bolgár nép súlyos megpróbáltatásaiért az első világháborúban. Sztambolijiszfci haladó, de mégis csak polgári politikája természetesen nem érintette 'alapvetően a bagylburzsoáZiia társadalmi-gazdasági bázisát. Következetlensége a kommunista párt és a munkásosztály iránti viszonyában is megmutatkozott, s ez döntően befolyásolta .az eseményeket. Szitiamlboliiijisizki az önálló fölídiműVeSszövetségd, iazaz parlasztpárti kormányzás meggyőződéses híve volt, s nyilvánvalóan illúziókat kergetett. Erről tanúskodik Király Allbertnek az emigráns kommunista lapban, a Munkásban, a puccs után megjelent elemzése is: „A bolgár parasztpárt tragédiája megvilágítja az orosz forradalom igazságait, amelyek arra tanítják a világ proletariátusát, hogy a földművesszegé- nyek felszabadítását eSák az ipari proletárt átus uralomna- jutása hozhatja meg; a munkások és parasztok szövetséges forradalma”Sztia/mboliijszki rbinlszter- - elnöksége állatit azonban olyan törvényeket fogadtak el, amelyek már veszélyt jelentettek Borisz cár és a tőkések számára, hiszen egy jóval radikálisabb változás ■ ígéretét hordozták. Erről tanúskodnak és tudósítanak a korabeli magyar újságok is, ■immár az államcsíny után. A Pesti Napló nem leplezi örömlét és megjegyzi, hogy „az új bolgár kormány eltörli a magántulajdon szabadságát sértő Sztaimboliijszki-iféle törvényeket”. A hírhedt Milotiay Istvánnak a Magyarország című lapja is a nagytőkéseket sújtó törvények eltörlését méltányolja. E törvények ■miláft sem vezettek eredményre annak idején a Horthy és a SztarbbalijsZkii képviselői közötti titkos tárgyalások, amelyekkel a Bethlen- k ormány igyekezett leküzdeni a fehérterror következtében beállt külpolitikái eliszi- getellltséglét. Akkoriban a föMműVesszÖvetség vezéréről a magyar daj tóiban hagyományosak voüfak olyan jelzők, mint parlasztd'ifctátar, bocs- 'kordifctátar, parasztbolseVis- ita, sőt: a paraszt Lebiln! A FASISZTA PUCCS Vagyis 1923 eílején Alexander SZtamboliijszkit és kormánylát mliállőibb el kellett távolítani. Ennek egyetlen módja volt: a katonai puccs, amelynek szervezésében és végrehajtásában a bolgár nagyburzsoázia és a cár csakis az akkor kibontakozó olasz jellegű bolgár fasiszta mozgalomra — mlint utolsó eszközre — támaszkodhatott. Magyarországon óvakodtak elismerni az államcsíny fasiszta jellegét. Mindemellett Andrássy Gyula gróf, aki ugyan „nem óhajtott érdemi nyilatkozatot tenni” a Magyar Hírlapnak, azt mégis elmondta, hogy „az erőszak mindinkább kezdi felváltani mindenfelé a parlamentarizmust”. Tömör, de kegyetlenül pontos a szófiai amerikai követség június 11—i je-. lientése, amelyet egy nappal később az emigráns kommunista lap, az Űj Előre is átvett. Az első mondata szerint jaz agriárfcormlányt gondosan előkészített katonái államcsíny buktatta meg”, az utolsó szeriint „az államcsíny fasiszta jellegű” volt. Húsz nappal a' puccs után a Munkás-ban Révai József is kiemelte: „A puccs ellenforradalmi, sőt flaSilszta jellege, ,s hogy a bolgár imperializmus restjauárciójáról van szó, olyan nyilvánvaló, hogy ezt egyszerűen letagadni nem lehet”. A klatoniaii-fflaSisZüa államcsínyre a bolgár nép azonnal válaszolt. Ugyanezen a napon spontán módon kirobbant a júniusi felkelés, amely a Szrednla Gorában (iá bulgáriai Közép-hegységben) érte el a legnagyobb méreteket. A felkelésben a legújabb kutatások szerint mintegy százezer ember vett részt. NEM TUDTAK ELHALLGATNI... Harthyék már a felkelésről szóló hírek érkezése előtt is nyugtalanok voltak. Féltették a Oanlkov-lkormányt, hiszen tisztában voltak azzal, hogy — miként azt a Magyarország, a klerikális Űj Lap és más újságok megfogalmazták — „Bulgáriában a polgárháború elkerülhetetlen”, azaz gyanították, hogy a nép fegyverrel a kezében ellenáll a fasizmus első támadásának. így is történt, a magyar uralkodó körök csak június 20-ia ultán nyugodtak meg valamelyest, amikor már biztosra vehették, hogy Sztambolijiszkit megölték. És Az Újság volt az alap, amely a Világon egyedül közölte Sztlambolijiszkö kegyetlen lemészárlásának történetét és pontos helyét (erről évtizedeken keresztül hamisan tájékoztatták minid a bolgár, mind a v-ilág közvéleményét). A lap emellett arra is rámutatott1, hogy „ha (Sztambo- liijisZkli) életben maradt volna, a kormánynak állandóan féltenie kellett volná a hatalmat”. A júniusi felkelést sem tudták elhallgatni a korabeli magyar lapok. A Friss Újság „'Véres polgárháborúról tudósított, a 8 Órai Újság arról, hogy „Sztalmbo- Hijszki ellenállást szervez”, hasonlóképpen a többi, az országban megjelenő lap is. A teljes igazságot a fölkelés leverése után, június 19-én az Űj Előre írta meg: ja bolgár kormány győz a parasztságon, csapatai kíméletlen irtó- hiáborút folytatnak a föld népié ellén”. De az irtóháború sem segített. A bolgár nép nem nyugodott bele a fasizmus győzelmébe. ALEXANDAR GYUROV (Folytatjuk)
