Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
1983. augusztus 24. NÉPÚJSÁG 3 Korszerűsödő általános iskolák Beszélgetés Drecin József művelődési miniszterhelyettessel A 180 ezer első osztályos tanulóval együtt 1 millió 270 ezer — az előző évinél 25 ezerrel több — diák ül be augusztus 29-én az általános iskolák padjaiba. Jó helyzetben vagyunk, mert — gazdasági és más gondjaink ellenére — az oktató-nevelő munka megújításában bíztató eredmények születtek. Természetesen ebben a tanévben sem lesz kevesebb a tennivaló. Felkérésünkre Drecin József művelődési miniszterhelyettes a felkészülésről, az oktatás anyagi-technikai feltételeiről, körülményeiről, korszerűsítéséről adott tájékoztatást. — Egyes településeken még hiányosak, néhol rosszak a feltételek, még mindig sok az elavult felszereltségű iskola és szükség- tanterem. Milyen fejlesztésről lehet számot adni? — Az elmúlt tanévben a 3567 általános iskolából 722 működött váltakozó tanítással. A 40 ezer 442 osztályterem kilenc százaléka minősíthető szükségtanteremnek, s mintegy ötezer tantermet használnak váltakozva. A most kezdődő oktatási évben 1375 új tanterem várja a tanulókat, nagyobb részük új, önálló iskolaépületben van. Ez tette lehetővé ezer új tanulócsoport szervezését, s azt is, hogy ne növekedjék az osztályok tavalyi huszonhetes átlaglétszáma. A tanácsok 1983-ban 4 milliárd forintot irányoztak elő az általános iskolai hálózat fejlesztésére, ez csaknem 700 millióval haladja meg a VI. ötéves tervben erre az évre tervezett összeget. Ez döntően annak eredménye, hogy több megyei tanács meggyorsította a fejlesztéseket, illetve korábban kezdte meg eredetileg későbbre tervezett iskolák építését. Javítja a képet az is, hogy a tanácsok az általános iskolákra költik felújítási pénzeik jelentős részét. A beruházások jelenlegi, szükségszerűen lassúbb üteme mellett fontos a meglévő épületek jó állapotának megőrzése. Az elmúlt évben a 'kulturális ágazat teljes egészében 2 milliárd 745 millió forintot fordított erre a célra, amelyből 1 milliárd 29 millióval részesültek az általános iskolák. — Jelentősek még az egyes iskolák közötti különbségek, ami nyilvánvalóan késlelteti a tanulók egyenlőbb esélyeinek megteremtését... — Kétségtelen, hogy a folyamatos felújításokra az említettnél még több pénzre lenne szükség. Tény, hogy iskoláinknak mindössze negyede nem szorul felújításra, ötödrészüket meg már nem is érdemes felújítani, hiszen legtöbbjük vályogból készült. Tetézi gondunkat, hogy az oktatóhelyek 21 százaléka eredetileg más célt szolgált. Az egy tanteremre jutó tanuló- csoportok száma mégis csökkent, miután több terem épült és épül. mint ahány csoport alakult. Természetesen segít ebben az úgynevezett egyéb helyiségek, tehát a napközis szobák, az úttörő- és klubhelyiségek, a könyvtárak igénybevétele. Az iskolák közötti különbségek felszámolása a tárca régi törekvése. A kiegyenlítés, a felfelé ni- vellálást jelentő közelítés azonban még hosszú időt igényel. Meg kell fontolni alaposan minden döntést, hiszen a helyi gondok átmeneti, kapkodó megoldása egyrészt rontja a meglévő színvonalat, ugyanakkor más természetű, meglehet: súlyosabb problémát szülhet. Nyilvánvaló, hogy a tanteremhiány felszámolásának legjobb módja egy új iskola, amely nemcsak fedelet, hanem korszerű, színvonalas, hatékony oktatást teremt a gyerekeknek. Ám lehet ez az iskola mégoly nagyszerűen felszerelt is, ha zsúfolt, kevesebbet képes nyújtani, mint egy tárgyi ellátottságban szegényebb, kevésbé korszerű, de nyugodt légkörű intézmény. Az optimális megoldást mindenütt az összes mérlegelést érdemlő szempont összevetésével kell megtalálni. — A jó iskola fogalmába beletartozik a taneszközök és állóeszközök korszerűsége is. Milyennek látja ebből a szempontból az országos helyzetet? — Igen jelentősnek tartom az iskolavilágítási program végrehajtását. A megyei tanácsok pályázatokkal folyamodhattak vissza nem térítendő állami támogatásért. Valamennyi jóváhagyott pályázat költségigényét fedeztük, az eredetileg előirányzott összeg háromszorosát: 62 millió forintot utaltunk az illetékes tanácsoknak. Gyors ütemben folynak a világítás-korszerűsítési munkálatok. A pályázatba be nem vont, illetve nem vonható, jelenleg nem megfelelő megvilágítású tantermek ilyen jellegű átszerelése azonban még sok pénzt és időt igényel... A tanácsok minden évben — idén is — számottevő összegekkel egészítik ki a taneszköz-beszerzésre központilag biztosított 60 millió forintot. Az új nevelési-oktatási tervek bevezetésével egy- időben készülnek az alapvető fontosságú taneszközök. GRENTTZER RÓBERT Egy országos ankét előtt Széles körű összefogás a rokkantakért Az emberiség kezdetiétől szinte Papjainkig Ihatott 'az a szemlélet, hogy a testi fogyatékosság Vagy más maradandó betegség miatt munkaképességükben gátolt emberek nem lehetnek a társadalomnak teljes értékű Hágják A tudomány fejlődése, a szociális Szemlélet kibontakozása e nézeteket nemcsak mag- cáfolta, hanem számos példával bizonyította Is, hogy rehabilitációval és a megfelelő munkafeltételek megteremtésével ezek az emberek ás hasznos tlagijáiivá vál- hátnlalk a közösségnek. Ez a felismerés a társadalom érdekeit és az érintett személyek testi, lelki gyógyulását is szolgáltja. Két esztendővel ezelőtt, a rokkantak nemzetközt éve hazai rendezvényéinek középpontjában állt e kérdés megvitatása, s a magyar nemzeti szervező bizottság már ország-világ előtt megnyugtatóan jelenthette, hogy ha e téren még vannak is hiányosságok, a kérdés alapvető rendezésének feltételei hazánkban adották. Hazánkban — az alkotmány szellemének megfelelően — már a születés pillanatában megkezdődik a testi fogyatékosok szervezett gondozása. Állami feladat a velük összefüggésben jelentkező minden egészségügyi nevelési tevékenység. A gondolkodás 'életkornak megfelelően tagolt. A miagyar gyógypedagógia intézmény- rendszere 162 különböző típusú iskolát és nevelő otthont, 409 általános iskolai keretben működő speciális tagozatot, illetve osztályt ölel fel. A gyógypedagógia iskolák az általánosan fejlesztő és művelő feladataik mellett előkészítenek a foglalkozási rehabilitációm is. Miután a rehabilitációs nevelés eredményessége attól is függ, hogy az érintettekről az iskolaköteles koron túl miiként gondoskodnak, fejlődőben van hazánkban az érintett iskolarendszer és a felnőttvé- delimi szociális gondoskodás közötti rendszeres kapcsolat. A felnőtt kodba lévő ímeg- változött munkaképességűek rehabiltitációjlát iá kormánynak egy 1967-iben kiadott átfogó renldelete szabályozta. A Szociális Intézetek Központja irányításával raegallakul- tak a speciális szakmunkás- képző intézetek és átképző műhelyék, is így lehetőség nyílik a megfelelő szakmai képzésre, munkára felkészítésre is. A rendelet nyomán számos vállalatnál — 'itt Tolnia megyében is — külön részlegek létesültek, egyebek között ia mozgásukban korlátozottak f oglaíllk o Ztátásána. Megszervezték az országos m ozgásSzer vi r ehiabi Ili t ác i ős hálózatot, amelynek első feladata volt, hogy mind a 19 megyei kórházban létrehozzák a rehabilitációs fekvőbeteg-osztályokat. A jelen feladata már az, hogy a fekvőbeteg-osztályokhoz kapcsolódóan minden megyében megszülessék ia speciális já- róbetegosztály iis, amelynek feladata — az üzemegészségügyi szolgálattal karöltve — a munkába irányítás szakszerűsége és a rászorulók gyógyítása, megfelelő gyógyászati segédeszközökkel történő ellátása. A gyógyászati segédeszközellátás jó megszervezése fontos része a gondozásnak, miután az ilyen ellátás — az egészséggondozási általános elvéknek megfelelően — állampolgári jogon illeti meg a rászorulókat. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a isZak- munlkástanulók, valamint az üzemi baleseteit szenvedettek, a foglalkozási megbetegedések miátt gyógyászati segédeszközre szorulók éppen úgy ingyenes szolgáltatásban részesülnék, mint azolk Is, akik különlegesen drága segédeszköz, mint például a bioelektromos felső Végtag használatára szorulnak. Az állam tehát sokoldalúan segíti azoknak a beilleszkedését, lakik megváltozott munkaképességük következtében spediális gondozást igényelnék. A fokozottabb gazdaságosságra való törekvés gondokat okoz a különböző egészség- ügyi segédeszközök ellátásában. A Gyógyászati Segédeszközök Gyára tudniillik sók irányú állami támogatás mellett szintén nyereSégérde- keTtségű vállalat. E tény és a gondozásra szorulók igényei viszont sök esetben ellentétes irányba haltnak. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége — amely imár iaz ország minden .részében rendelkezik a mozgássérültek érdekeit védő helyi szervezettel — ez év őszén a megoldatlan pröhlémák megvitatására olyan széles körű ankétöt szervez, iából valamennyi érdekelt hatóság — mín'iiSztiériumök, egészségügyi szervezetek, pénzügyi intézmények —.részvételével kívánja felvetni tagjainak 'általános pröblémáit, keresve az együttes megoldás lehetőségét. Az előkészítő munka során az országos központ felhívással fordult megye; tag- szervezeteihez, hogy széles körű Véleménycserével segítse a mozgássérültek mindazon problémáinak megismertetését, amit az ankét napirendjére kívánnak tűzni. Az eddig beérkezett panaszokból, javaslatokból úgy tűnik, hogy az érdékeltek — felismerve a kérdés személyüket is érintő fontosságát — nagy aktivitással kapcsolódták az őszi ankét előkészítésébe. — la — A Bajkáltól Bratszkig (II.) Az erőmű rekesztés szintén megtörtént. A különbség csak annyi, hogy itt a gát 5190 méter hosszú, 125 méter magas, a talpánál 101, a koronájánál 29 méter széles és 106 méter magas víztömeget tart vissza, s a tenger 5500 négyzetkilométer felületű. A duzzasztógátba egyébként 5 millió köbméter betont építettek be, ami két Cheops piramis létrehozására lenne elégséges. Ezt a helyszínen hallottam, nem számoltam utána, de szívesen elhiszem. Ha mindaz, amit előbb leírtam és még néhány ezután. következő adat netán szenv- telenül hangzana, akkor ez az írás rossz. Annál is inkább, mert amikor az ember eljut a duzzasztógát tövébe, később pedig a belsejébe, nem a precízen felsorolt adatokát érzékeli, hanem a saját törpeségét. Odafenn a gát koronáján vonat dübörög. Jó 40 méterrel alább két sávon robognak a gépjárművek. Végül ide- lenn van egy több emeletes csarnok, mellyel kapcsolatban talán a ..székesegyház- nyi” jelző használata lenne a legalkalmasabb, bár igen távoli a valóság érzékeltetésétől. A csarnok hossza ugyanis 500 méter, magassága nagy bérháznyi. Itt sorakozik a 18 darab, egyenként 225 000 kV kapacitású turbina, melyek mellett még további kettő beépítésére is van hely. — Itt termelik legolcsóbban az áramot a Szovjetunióban — magyarázza Olgánk. — 22 milliárd kW/év. 1 kW előállítása 0,05 kopejkába kerül, használatáért a fogyasztók 2 kopejkát fizetnek. A Szovjetunió egyéb területein 3 kopejkát, ami még mindig nem sok. Magyarország számomra egyik legkedvesebb épülete Örvényesen van. A hazánkban időnként szokásos háborús megszakításokat leszámítva 700 esztendeje vízimalom működik ezen a helyen, aminek a technológiája tulajdonképpen egyszerű. El kell rekeszteni egy vízfolyást, lapátkereket állítani az útjába, melynek mozgatásáról a víz energiája gondoskodik. Az már csak részletkérdés, hogy ezt az energiát őrlésre vagy netán áramfejlesztésre hasznosít- juk-e. Bratszkban ez az elA duzzasztógát A csarnok falán rendkívül szemléletes, működő makett mutatja a beáramló víz útját, a felhasználást és az egész technológiát. Egy másik táblán az erőmű felépítése óta termelt áram naprakész mennyisége látható. Nem üzemi titok, az egymást követő turistacsoportok bármelyik tagja feljegyezheti. 1983. augusztus 1- én 402 920 milliárd kW-nál tartottak. Az erőmű idáig nyolcszorosán fizette ki építési költségeit. A fél kilométeres teremben négy meglettebb, testes férfi sétál, ök a szolgálatban lévő műszak fele létszámát jelentik. Kívülük még ketten vannak a számunkra láthatatlan vezérlőpultnál, ketten pedig a transzformátorok központjában. A transzformátor errefelé nem ház, amiként a szigetelő csigák is valóságos erdőt képeznek. Felfigyelek egy figyelmeztető táblára. Érteni vélem, de azért a biztonság kedvéért lefordít- tatom a szövegét. Szakasztott mása azoknak, amilyenek odahaza is láthatók és a nagyfeszültségű távvezetékek megmászásáról igyekeznek lebeszélni. Csakhogy itt a szöveg a következő: „VIGYÁZZ! 500 000 VOLT!” A távlat kedvéért buszo- zunk még egy keveset. Végig a gát hosszában, majd visz- sza. így letekinthetünk az An- gara „régi” medrének szintjére, mely innen felülről kö- zepecske folyócskának tűnik. Persze, más tudni és más érzékelni, az „érzékszervi csalódás” " kifejezés még sehol nem vált olyan érthetővé számomra, mint itt. Bratszkba visszafelé más utat választunk és átmegyünk a tengermenti települések egyik-másikán. Történetesen egy családiházas beépítésűn is, amolyan kertvároson, mely talán a legrokonszenvesebb valamennyi látott hasonló közül. — Mintegy négyezer családi ház van itt! — kapjuk a felvilágosítást. — Valamennyit távolabbról hozták ide, ugyanis ha az eredeti helyükön maradnak, most a Bratszki-tenger fenekén lennének. Egy magazinnál (falusi áruház) megállunk és a magyarok fél óráig hódolhatnak azt hiszem már Európa- szerte ismert bevásárlási szenvedélyüknek. Az áruház egyébként három osztályra tagozódik, valamennyinek külön bejárata van. Jobbra a papíráruk, ajándéktárgyak és tartós fogyasztási cikkek. Középütt az élelmiszerosztály, balra a ruházati. Pillanatok alatt eldöntőm, hogy nem viszek haza 380 rubeles hófehér sarkiróka-boát a feleségemnek. Nagy úr füles prémsapkát vásárol, egyik útitársunk karakül kucsmát. S. Kati posztó topánkát egyéves unokahúgának. Előbbi kettőt fel is próbálják, még szibériai körökben is nagy feltűnést keltve a rekkenő melegben. Megkockáztatom abbéli véleményemet, hogy Nagy Pista bátyám úgy fest, mint egy öreg burját, de autóbuszunk vezetője kijavít: — A burjátok alacsonyabb termetűek! (Folytatjuk) Ordas Iván—Bakó Jenő Szökőkútsugarak a városban A fél kilométeres gépterem a 18 turbinával
