Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
2NÉPÜJSÁG 1983. augusztus 18. Folytatódott a BT vitája Líbia USfl-ellenes panaszáról . További francia csapatok indulnak Csádba Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden folytatta vitáját Líbiának az Egyesült Államok agresszív, magatartásával kapcsolatos panaszáról. A vitában több zsooi'atista és el nem kötelezett ország élesen bírálta az Egyesült ÁlHamok'n’ák az afrikai kontinensen és a Földközli-tenger térségében folytatott politikáját. Az amerikai kormány csádi beavatkozását és Líbia- ellenes fenyegetéseit összefüggésbe hozták Wasihing- tonnak a Közel-Keleten, illetve a közép-amerikai térségben folytatott agresszív magatartáséval. Rámutattak, hogy mindez szerves része az amerikai imperializmus agresszív globális stratégiájának. A Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia ENSZ-képviiselője egyaránt bírálta az amerikai magatartást. Kifejtették: a washingtoni kormány növekvő agresszivitása Afrika északi részén és a Közel-Keleten rendkívül veszélyes helyzetet teremtett. Felszólították a BT-t, ítélje el az Egyesült Ál Iáim Okát, és minden eszközzel akadályozza meg annak Líbia ellen irányuló agresszív cselekményeit. Nicaragua ENSZ-kép viselője elutasította az amerikai elnöknek azt a kijelentését, hogy Osád a francia érdekszféra része. Afrika csakis az afrikai kontinens országainak érdekszférája — mondotta. A felszólaló párhuzamot vont az Egyesült Államoknak a Földközi-tenger térségében, illetve Közép- Amerikában folytatott politikája között, s rámutatott, hogy Washington folyamatos provokációi él nem kötelezett országok ellen irányulnak. IHataradZsan Krisnán indiai küldött szerint a Földközi-tenger és Észak-Afrijea térségében kialakult súlyos helyzet az erőszak alkalmazására, s az ezzel való fenyegetésre, illetve a külföldi b" avatkozásra vezethető visz- sza. A BT ezt követően a folytatás időpontjának megjelölése nélkül elnapolta a kérdés vitáját. Franciaország újabb egységeket szándékozik Osádba küldeni — jelentette be kedden a francia hadügyminisztérium. A közlemény nem tesz említést az újabb kon-* tingens létszámáról, hírügynökségi jelentések szerint azonban hamarosan ezer főre emelkedik a közép-afrikai országban tartózkodó francia „kiképzők” létszáma. N'Dzsamenából érkező jelentések szerint a már Csád- ban állomásozó francia egységek egy részét az ország keleti, részébe irányították. Az amerikai és a zairei küldött az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. (Telefotó — AP—MTI—KS) Francia ejtőernyősök szállnak repülőgépbe Nantes-ban. Az úitrány: Csád. (Telefotó) Honecker Katowicében Az NDK párt- és állami küldöttsége, amely hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Lengyelországban, szerdán Erich Honecker vezetésével a katowicei vajdaságba látogatott, arra a , vidékre, ahonnan az NDK lengyelországi behozatalának 20 százaléka származik. A vendégek tiszteletére baráti nagygyűlést tartottak ezer bányász részvételével. A nagygyűlésen felszólalt Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke. Beszédében a többi között méltatta az első szocialista német állam létrejöttének törtéhelmi jelentőségét. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy — Wojciech Jaruzelskivel tavaly Berlinben folytatott megbeszéléseinek megfelelően — jó irányban halad a két ország együttműködése. PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunió parlamenti csoportjának meghívására amerikai szenátorok egy csoportja tartózkodik a Szovjetunióban. A küldöttséget Clai- borne Pell szenátor vezeti. Az amerikai vendégeket szerdán fogadta Vitalij Ruben, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnöke. MANAGUA Nicaragua karib-tengeri partjainak közelébe érkezett kedden a Coral Sea amerikai repülőgépanyahajó négy hadihajó kíséretében. LUANDA A dél-afrikai hadsereg Angola megszállt déli területén összevont egységei északi irányban előrenyomulnak az orszáp belsejébe — jelentette az ANGOP angolai hírügynökség. •• Ünnep, viharfelhőkkel Szerda esti komimemtárunk. Mind fontosabbnak tűnnek azok az események, amelyek immár negyedik napja követik egymást Pakisztánban,. Augusztus 14-e, az ország nemzeti ünnepe; harminchat esztendőivel ezelőtt kiáltotta ki az államaiaipító Ali Dzsinna az indiai gyarmatbirodalom muzulmán részeinek függetlenségét. Nos, a nemzeti ünnepem Moharmmed iZiaul Halk tábornok, államfő szenzációsnak szán-t bejelentésit tett. E szerint 1985 márciusában megszüntetik az országban ,1977 óta uralkodó írenidkívülii, állapotot és megtartják az általános választástAzt ihihetnők, hogy ilyen bejelentésit örömmel fogad egy olyan ország, népe, amely több ,minit hat esztendeje a katonai diktatúra ökle alatt él. Nemi így történt. iAz ellenzéki pártok, tőlük .szokatlan, egyöntetűséggel „a rendkívüli állapot leplezett folytatáséra irányuló törekvésnek" minősítették a ,Hak-tervet, és köszönet helyett országos engedetlenségi mozgalmat indítottak „a demokrácia .kivívásáért”'.! Fellépésük valóban, meglepő. Megértéséihez legalább valamennyire ismernünk íkeld az előzményeket. A pakisztáni hadsereg 1977. július 5-én — Hak tábornok, akkori vezérkari főnök irányításával — megfosztotta .hatalmától a rendkívül népszerű Zulfilkar Ali Bhuttót, az ország miniszterelnökét. A forgatókönyv a szokásos volt: Hak tábornok azt ígérte, hogy „Csupán rövid ideig, az> új választás kiírásáig” gyakorolja a hatalmat. Azóta, — e legutóbbivá,1 együtt — a generális-elnök pontosan, tizennyolcszor (!) ígért új választást, ide valami minidig „közbejött”. 1979-ben például az, hogy Rhutto Pakisztáni Néppártja, — a felmérés szerint — elsöprő győzelmet aratott volna.. í,gy a tervezett szavazás helyett Hak tábornok felakasztana az ex-kormány- főt. IBhutto népszerűsége azóta is meglepően, időtálló. Szétvert és feloszlatott pártja megfigyelőik szerint szűrnie egyedül .nyerne meg minden szavazást. Az ellenállók a kivégzett <kormán,yifő felesége, lánya és fia köré tömörülnek. Ziaull Hak módszerei a Carter-ikabinet lidejién — „emberi jogok” jeligére — még kiváltottak némi taktikai rosszallást Washingtonban, de Reagan katonapolitikai, ,íkuicsország”-;kon,cepciója nyomán, Ha,k óriási politikai és katonai támogatást élvez az lUSA-tól. Megeshet, hogy ez a külpolitikai háttér lehetővé teszi a tábornok-elnök számára az újabb iidőnyerést — de már csak a legkeményebb eszközökkel. Pakisztánból máris világgá repítették az újabb letartóztatások hírét. HARMAT ENDRE Ülést tartott az egészségügyi dolgozók szakszervezetének megyebizottsága •Tegnap délelőtt kibővített ülést tartott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsága Szekszárdon. Az ülésen megjelent dr. Füzii István, az egészségügyi dolgozók szák- szervezetének főtitkára, dr. Király Ernő, a megyei párt- bizottság titkára és Horváth József, az SZMT vezető titkára. A napirend után a megye- bizotteág személyi kérdésekről döntött. Kelemen Józsief- nét, a megyebizottság titkárát egészségügyi állapotára való tekintettel Saját kérésére i és érdemei elismerése mellett felmentette megye- bizottsági tagsága és titkári tisztsége alól és dr. Kiss Máriát, Szekszárd volt főorvosát választotta be tagjai sorába és megválasztotta a megyebizottság titkárának. Az ülés befejező részében dr. Fűzi István főtitkár nyújtotta át Kelemen József nőnek, a magyar szákszervezeti mozgalom legmagasabb 1 tüntetését, a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatot. Hidunk a harmadik világhoz (2.) Közös vonások, közös függés A XIX. század elejétől, közismerten, újabb forradalmi változások zajlottak le a Vil ágkupital i zmusban. Csak az ipari forradalommal létrejövő gazdasági-technikai fölény tette lehetővé Nyugat- Európának, hogy gyarmatosítsa és gazdasági egységgé szervezze az egész világot. Kelet-Burópa helyzete és lehetőségei is alapvetően megváltoztak az új történelmi korszakban. A világkapitalizmus úgynevezett félperi- fiériájává lépett élő, ahol a kezdődő és felemás iparosítás alig változtatott a mező- gazdaság „ázsiai” elmaradottságán, s az exportorientáció egyoldalúsága által is állandóan újratermelt szélsőséges külső függésen. Az Áttörés nehézségei ,A XIX. század folyamán fókozatosan és ellentmondásosan „modernizálódó” kelet-európai gazdaságúk változatlanul a nyugat-európai centrumhoz kötődtek, annak egy-egy országát yagy éppenséggel csupán egy-egy iparágát szolgálták a maguk egyoldalú fejlettségével (mint például a híres magyar malomipar), s a világhoz CSak a nyugat-európai centrumon keresztül kapcsolódtak, ahogy ez köztudott a magyar gazdaságnak szélsőséges osztrák, majd német exportorientációjáról. Nem arról van szó tehát, hogy a kelet-európai országok, köztük hazánk, nem fejlődtek volna a XIX. század második felétől kezdve, mégpedig rohamosan, hanem arról, hogy egyoldalúan és ellentmondásosan, vagyis egy függési rendszeren belül fejlődtek, amit az „eredeti” elmaradottsággal szemben alulfejlődésnek nevez a szaktudomány. De ugyanez volt a sorsa az imperializmus világrendszerében a valódi gyarmatoknak is — bár többnyire lényegesen alacsonyabb szinten, mint KetetiEurópáíban —, mivel az anyaországok „fejlesztették” őket, Ghánában a kakaógazdaságot, másutt a gulmi, szizál-, jutagazdaságot teremtették meg, a közép- amerikai országok „ibanán- köztárSaságokká” váltak, Indiában meggyökerezett a modern textilipar. Ám ez .a fejlettség nem volt egyéb, mint egy-egy funkció a tőkés világgazdaságban, a maga nyilvánvaló korlátáival, amit a nyersanyagának ingadozásai közvetlenül is megjelenítenek, s ráadásul egy olyan fejlettség, amelyből nem lehet kikerülni, vagy legalábbis igen nteh'éz az áttörés egy yalóban önálló nemzetgazdaság megteremté- ise irányában. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy igen sók a közös vonás a X.IX. századi Kelet-IBurópa és a XX. századi harmadik világ gazdasági fejlődése, helyesebben- „alulfej lődése”, függő, torz, egyoldalú és zsákutcába vezető fejlődése között.' Természetesen lényegi különbségek iis vannak, amelyeket történelmileg a legkönnyebben úgy ragadhatunk meg, ha elutasítjuk a modernizáció egymást követő „hullámainak” elvét. Korántsem arról van szó ugyanis, hogy az iparosítás első „hulláma” Nyugat-Európában játszódott le, majd a második hullám már elérte Ke- let-Európát és Latin-IAImerii- ka egyes országait, s aztán egy újabb, immár harmadik hullámban Közel-Kelet és Ázsia bizonyos országait is, így szép egymásutánban. Mert ezek a ,hullámok”, vagy szakaszok nem ismétlik*, önmagukat, hanem szakaszról- szakaszra lényegesen eltérő feltételek között követik egymást. Az angol—francia iparosítás nemcsak az első, hanem az egyetlen is volt, a kelet-európai más ennek alá-, rériíáelten és egyáltalában nem azt ismételve játszódott le. Fokozott mértékben érvényes ez a többi „szakaszra”, amelynek már egy iparosított világ ellenséges gazdasági közegében és politikai függésiéiben kellett lejátszódnia. Mindazonáltal, a függő iparosításoknak Kelet-Euró- pától Délkelet-,Ázsiáig vannak közös vonásai éppenséggel a közös függés következtében, amely már Világtönté- neimileg is a híd szerepében mutatja be Kelet-Európát a világkapitalizmus centruma és perifériája között. MINDEN FORDÍTVA TÖRTÉNT Kelet-Európa híd-jéllege nem korlátozódik azonban a gazdasági fejlődésre, hanem a társadalmi-politikai és kulturális fejlődésben bontakozik kj igazán. A „fejlesztési eufória korát” Kélet-Európá- ban is megelőzte a politikai függetlenségért vívott harcok időszaka. Egy olyan időszak, amikor a kelet-európai népek nemzeti kulturális fejlesztését helyezték előtérbe, ezzel fogalmazták meg a nemzeti állam függetlenségének, s az egész nemzetépítésnek a programját. Korántsem a nyugat-európai fejlődésmo- dellről van szó, amelyben a nemzetgazdaság, a nemzeti állam, a nemzeti kultúra (avagy nemzeti identitástudat) szervesen, egymásraépül- ve és harmonikusan fejlődött. A történelmi megkésettSég mliatt az önálló nemzeti kultúra megteremtése megelőzte a politikai függetlenség kivívását, ugyanakkor a nemzeti állam önállósága is Jóvfal megelőzte az .önálló heritöéfgázdaság kSépttsését. Mfeáden fordítva játszódott le, mint Nyugat-Európában, nem alulról-ffelfelé, hanem fölülről-lefelé. Az állaim kezdettől fogva aktív szerepet játszott az iparosításban. Az állami beavatkozásiban döntő súlya volt az államkapitaTísta szektornak, hiszen, a megké- settséget CSak tudatos, központit fejlesztéssel lelhetett kompenzálni és a fejlett országok nagy külső, gazdasági-politikai nyomásával szemben a gazdaság spontán mechanizmusai nem voltak elegendők, szükség volt az állam közvetlen védelmére is. De hát nem ugyanez a helyzet, fokozott miértékben,, a fejlődő országok iparosításával, avagy szélesebb értelemben vett modernizálásával is? A niemzetépítésben, ugyanez a felülről-lefelé modell jellemzi őket is, az állam még inkább mindenható szerepet tölt be, sőt talán még nagyobb a kulturális szféra, a nemzeti tudat szerepe is a politikai függetlenségért vívott harcban és a modernizálás megindításában. A politikai tényező sajátos prioritását és a kulturális szféra viszonylagos dominanciáját a gazdasággal szemben jól ismerjük a, kelet-európai •történelemiből, s most mindenütt viszontláthatjuk a világban. Az is közös vonás, hogy valamennyi, fejlődő ország felidézi történelmi múltját, a ,JmúLt szellemeit”, a jelen szolgálatában, a modernizálásra való mozgósításban. Nemcsak a magyar reformkort jellemezte ez, fiiaméin még .inkább ez jellemzi a mai fejlődő országokat. Ért,h eteti em, hoigy miért szemléljük érthetetlenül ennek a historizáló modernizálásnak a saját. történelmünkből olyan jól isméit jelenségeit. A nemzeti múlt jegyében és szimbólumai kíséretében való megújulási törekvésük imiélyséeesen közös a magyar reformkor törekvéseivel. GAZDASÁGI KAPCSOLATAINK FEJLŐDÉSE Múltunk inkább elválasztott az, Európán, kívüli, világtól, mintsem összekötött volna vele. A második világháború u tán azonban mindinkább közvetlen, szálakkal kötődtek össze a viliág legtávolabbi térségei is, gazdasági, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. Gazdasági és kulturális beszűkülésünk és ia világitól való elszigetelődésünk tehát egyformán, túlhaladottnak bizonyult. A hetvenes évek elejétől kezdődő világgazdasági válság aztán végleg brutális erővel lökött bennünket a viliágegészbe, a világgazdasági összefüggésekbe, s akauva-akaratlaniul a világrendszer egészébe helyezve kell élnünk, dolgoznunk, gondolkoznunk. IA második világháborút követően ,is földrajzi helyzetünkből, adódóan külkereskedelmünk nagy részét az európai országokkal bonyolítottuk. Azonban már a hatvanas évektől kezdve elkerülhetetlen volt a fokozott nyitás a fejlődő országok felé is, s ennek eredményeként a külkereskedelmi forgalom voikumemie 1960 és 1980 között mintegy tízszeresére emelkedett, az egész külkereskedelmi forgalomban való részaránya pedig megduplázódott, 4—5 százalékról, csaknem ilO százalékra emelkedett. Ma már elmondhatjuk, hogy ez a terület a maga évi 14 százalék ikörüli fejlődésével az utóbbi két évtized legdinamikusabb kereskedelmi relációja volt. S így ma már döntő része van, külgazdasági stabilitásunk megteremtésében is. Valószínű feltevés, hogy az évszázad végére a fejlődő országokkal való kereskedelem részesedése a 20 százalékot is megközelítheti, vagyis egész külke- resekdelmünk egyötödét, ami újabb minőségi ugrás tesz a harmadik világgal váló kapcsolatainkban. Ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztését a világpiac realitásai szinte kikényszerítik, szükségképpen, együtt járnak a gazdasági és politikai kapcsolatok intenzívebbé válásával is. ÁGH ATTILA a Magyar Külügyi, Intézet igazgatóhelyettese
