Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
1983. augusztus 18. Ki nyitotta ki a kerítést? Vadkár 750 hektáron A kár mindig megrendítő. A kárt pótolni nagy-nagy erőfeszítésbe és végül perbe kerül. Ez lesz a következménye annak a ma még felmérhetetlen kárnak is, amely a szekszárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet érte. A Sió, a Csörge-tó, a Kese- lyűsi út határolta háromszögben sok-sok ezer forintos költséggel kialakítottak olyan nagyüzemi szántóföldi táblákat, amelyen a korszerű gépeket gazdaságosan lehet használni, ugyanakkor a terület .meliorációs rendezése révén a táblákon termesztett növények fejlődéséhez a legjobb feltételeket tudják megteremteni. Hétszázötven hektár területről van szó, amelyet most nagy vadkár ért. Az történt ugyanis, hogy nem ismeretlen tettesek kierős kerítést. Járműveiknek nyitották meg az utat a kútfúrók. és a vízügyiek is. így hiába költött sok százezer forintot, több milliót egyes részeken, a kerítés elkészítésére a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság, az mit sem ér. A vadnak az a szokása, hogy megtalálja a kerítésen a nyitott átjárót, és szívesen kimegy védett területéről a szántóföldi kultúrára — csemegézni. Az természetesen a mező- gazdasági növénytermesztés technológiájából következik, hogy egy kukoricával elvetett óriási táblát rendszeresen ellenőriznek: a vetés után, a növekedés közben, akkor, amikor a csövek már erősödnek. kitellenek, amikor a növényi kártevőket kell figyelnek rajta kell lenni a növényeken, különösen ilyen nagy kiterjedésű kukoricatáblán. A múlt hét elején a szövetkezet vezetői ellenőrizték ezt a kukoricatengert. Megdöbbenve tapasztalták, hogy nagy kárt okoztak a kukoricatáblában a vadak:vaddisznók, szarvasok. Az okot is megtalálták. A kútfúró vállalat kinyitotta több helyen is a kerítést: kivágták a dúcokat, elszaggatták az igen erős drótokat és e réseken törtek járműveikkel a Sió-partra, illetve a gemenci rezervátum felé. Onnan meg a vadak a szövetkezet kukoricatáblájára. Az első napokban, a múlt heti esőzés előtt még nem nagyon lehetett észrevenni a kárt. Mert a vadak csak a kerítések térségében garázdálkodtak. Letiportak fél labda- rúgópályányi kukoricást, csaA ikútfúrók bódéja elé állított bábu nem riasztotta el a vadakat rok között, hogy egy gépkocsi elfér rajta... De az eső után — látni még a vaddisznók túrásait is. a szarvasok csapását, nyomát — A vadak már az óriási tábla közepe felé tartottak. Megnéztük a Sió-töltés tetejéről a végeláthatatlan kukoricaerdőt, de még százméterekre is ellátszik a vadkár. Szarvast, vaddisznót. őzet azonban nem látódé itt újabb rést nyitottak az autók számára, lezárni felejtették, kapu készítését elmulasztották pásokat vágtak a növényso- tünk. Nincs a világon olyan nyitották a vadak útját álló ni, s általában a gazda szeméEzt la nyolcméteres kerítésszakaszt a szövetkezet kérésére állították ihelyre... A Bajkáltől Bratszkig (7.) Emberek, esetek, ételek Ha már ennek a sorozatnak 6. részét dr. B.-vel történt találkozásommal zártam, aki olyan elgondolkodtató módon féltette a turistáktól a Bajkál lelkét, talán érdemes lesz más apróságokat is feleleveníteni. A Dajkáitól IrkutszíMba visszatérve fél délutánunk maradt öntevékeny kóborlásra, bevásárlásra, városnézésre. Bármilyen hosszabb útról legyen szó, ez a jól szervezett programnak mindenihogyan fontos része. Az IBUSZ becsületére váljon, hogy erről kellő alapossággal gondoskodott. A turistacsoport ugyanis bizonyos fokiig emlékeztet az óvodásba: kéz a kézben követi az óvó nénit és hallgatja nem mindig legsikerültebb magyarázatait... A m'i „óvónéhink” például a statisztikai adatok megszállottja volt, fölös bőséggel ontva elénk az olyanokat, melyeket vagy megjegyezni felesleges, Vagy egyszer hallani is sok. Az öntevékeny portyázáson az ember ismét felnőttnek, saját magáért és legszűkebb társaiért felelősnek érzi magát és ez nem rossz. Barátom különböző zene- szerszámokkal óhajtotta megörvendeztetni fiait) egyik kedves útitársnőnk pedig gyerekjátékokra specializálta magát. Én, híven a boltba járás iránt otthonról hozott ellenszenvemhez, az üzlet előtt csomagmegőrzéssel foglalatoskodtam és azzal, hogy bámultam Inkutszk valósággal kavargó forgalmát. Egyszer csak kijön a „Melódia” nevű üzletből úti- társnőnk, S. Kati, egy mosolygós, nagyon idős orosz bácsival. Kati kezében virág. A virágot az idős orosz halászta elő a táskájából, mert meghallotta az „ismerős” magyar beszédet és annak dallama eszébe juttatta a régi szép sármelléki napokat, amikor is 1944—45-ben itt szolgált a légierőknél. Magyar lánynak Virág jár, ez csak természetes? íAz sokkal kevésbé volt természetes, míg mindezt megértettük az én összesen legfeljebb 50 szóra rúgó orosz nyelvkincsem felhasználásával. Címosere következett, amiből éppen csak újsütetű öreg barátunk neve maradt ki. Azt viszont tudjuk, hogy IrkutsZkban, a 10. sz. iskola mellett lakik és ez is valami. Esetek persze magyarokkal is előfordultak. Viselkedésünk olykor a legelemibb udvariassági normáknak se felel meg. Gondolok az egyik hősi emlékmű öröklángjának hőmérsékletét kézzel kitapintani akaró útitársunkra, akinek bárdalotíanságát szerencsére egyetlen helybeli se vette észre. Vagy arra a nem is tudom milyen gondolkodásúnak nevezhető honfitársunkra, aki a legőszintébb csodálkozással fordult hozzám: — Mit szól hozzá, Iván?! Itt senkin Sincs rongyos ruha! Vissz aitfsodálk óztam: — Miért? Odahaza ilyenekhez szokott? iTartok tőle, hogy egyikmásik magyar fejben furcsa megvilágítási viszonyok uralkodnak. 'Kedves útitársunk volt egy mezőtúri fazekasházaspár, melynek nőnemű fele minden étkezésnél kellő és ízes alapossággal ecsetelte, hogy mit és hogy főz ő otthon. Természetesen mást és másként, de az még véletlenül se jutott eszébe egyiküknek (egyikünknek) sem, hogy az orosz kasztot kritizálja. Miska bácsit szó szerint idézem: — Mi talán ízletesebben eszünk, de az ő étkezési kultúrájúik messze a miénk fölött van! Szibériai fiatalok 'Nem volt étkezés, amikor hiányzott volna az asztalról szénsavasán, de inkább anélkül a gyümölcslé. Ugyanígy természetes volt az előétel, a Saláták egyvelege, a hal, a zöldségféle, netán a kefir, utóételül édesség, végül pedig az elmaradhatatlan és nagyon jó tea. Egy kis fantáziával el tudom képzelni, hogy mostanság néhány üzemi étkezdében Szibériát járt tárSaHm hiányolni fogják az ebédzáró teát. A kávét már nem, mert magyar ízlés szerinti', tehát infarktusra előkészítő kávét alighanem az egész földgolyón csak Magyarországon főznek. Az orosz fagylaltokról pedig csak áradozni lehet. IMIindez nem szubjektív ömlengés. Visszafelé a Sere- metyevo 2. repülőtér hatalmas csomagmérlegénél sorba álltunk. Az volt a legszerencsésebb, a'ki otthoni súlyánál maradt, társaságunk túlnyomó többsége azonban hízott. Srác ^ÍéPCUSÁG 3 Nagy területen legázolták az embermagasságúra nőtt kukoricát a szarvasok és a vaddisznók erő. amely képes lenne a sok állat megszámlálására, s végül kiterelésére. Igyekeztünk behatolni a kétméteresnél is magasabbra nőtt. igen jó termést ígérő táblába, azonban a vadesapáson, no meg a leszaggatott, legázolt kukoricán kívül mást nem láttunk. Szomorú látvány. Ezen a határrészen tavaly, a kukorica átlagtermése meghaladta a kilenc tonnát hektáronként. A mostani előzetes becslések szerint ennél még nagyobb termésre lehetett volna számítani. Az ország jelentős részén szárazság van. a növényi kultúra nem hoz termést, a kukorica derékig érő magasságig nőtt. besilózzák — ahol meg jó volt az időjárás, a gondos gazda szerint vetették, ápolták a növényt, s még az időjárás is kedvező volt. — ott a vadak tettek iszonyatos pusztítást. A szövetkezet vezetőségének tagjai megkeresték az illetékeseket. A vadgazdaság nem tehet a kárról, az ő kerítését, amely sok millió forintba került a rezervátumban, szétszedték. Az egyik megrongált kerítésszakaszt úgy, ahogy visszaszerelték — másutt viszont kiszaggatták. A vizesek által szaggatott részt még nem mindenütt állították helyre... Kedden reggel a szekszárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetősége levelet irt a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság keselyűs! erdészetének, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalnak ... Tehát min-cn bizonnyal következménye lesz az esetnek ... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald /Károly„Minden vendég kedves...” Pedig kenyérihez csak szelet- kíék formájában jutottunk. Igaz Viszont, hogy volt kétféle zsömle, ’lángos, palacsinta, tészta és hagyon valószínű, hogy a „szoljknka” nevű leves kálómérteke Sincs az ilyesfajta táblázat legalján... IA Skanzenben látott vőle- gényváró pá'linkásbutykos természetesen nincs éttermi forgalomban. A szeszt nagyon mérsékelt erejű sőt képviselte, ha pedig bont kívántunk inni, a boltokban korlátlanul lehetett vásárolni. Az orosz (grúz) borok mellett majdnem mindenhol bolgárt, és asak elvétve magyart. A honli szesz-exportot furcsa módon a Dry-Gin képviselte, amit szerintem — ez persze .magánvélemény — itthon is cSak kemény elhatározás árán lehet meginni. iA szibériaiak vitaminszükségletüket elsősorban vadon termő gyümölcsökből. de még inkább zöldségfélékből fedezik. Az alma valószerűtlenül drága. 14 rubel kilója. A tajga egyébként évente és hektáronként 40U—1000 kiló málnát. szamócát, áfonyát, berkenyét terem. Csakhogy a tajgában gyűjtögetni nem éppen ugyanaz, mintha az ember Szekszárdiról felkerekedik és kisétál a Csörge-tó- hoz vagy Sötétvölgybe... (Folytatjuk) ORDAS IVÁN—BAKÓ JENŐ
