Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

2 MÉPUJSÁG 1983. augusztus 17. Hu Jao-pang nyilatkozata Rakétatelepítés Az SDP bírálja a Kohl-kabinetet Az ellenzéki Német Szo­ciáldemokrata Párt kedden újból rendkívül élesen bírál­ta a nyugatnémet kormányt azért, mert az nem gyako­rol kellő nyomást az Egye­sült Államokra, hogy -a genfi tárgyalásokon megfelelő, kompromisszumos' megoldást érjenek el. IHorist Ehmikie, az SPD par­lamenti frakdiójiániak al,el- nöke, a DBA nyugatnémet hírügynökségnek kijelentet­te: a iKoihl-ikoirmány semmit sem tesz azért, hogy a nyu­gatnémet alkotmány 'előírá­sainak megfelelően' megvéd­je az ország lakosságát a' ve­szélyektől. -Ehlmike szerint :a nyugatnémet kamoeHár tava­lyi, washingtoni. látogatása­kor „hűségeskiüt” tett Rea­gan amerikai elnöknek arra, hogy aiz, NSZK vezetése ab­ban. az esetben is támogatni fogja az amerikai rakéták telepítését, ha a többi nyu­gat-európai ország esetleg elállna lattól. Az SPiD parlamenti cso­portjának aflelraöke leszögez­te: Kohl kancellár és Gen- Sídher külügyminiszter azon. kijelentései, amelyek szerint még Várni lehetőség megegye­zésre 'Genfiben, elsősorban azt a célt szolgálják, hogy megigyőzEíák .az ország közvé­leményét: az esetleges genfi- kudarcért a nyugatnémet kormányt semmilyen, felelős­ség sem terheli. Az igazság ezzel szemben, a;z, hogy Hel­mut Kohl, viseli majd a fő felelősséget azért, ha a Rea,- gan-kormány a genfi tárgya­lásokon, figyelmen kívül hagyja a nyugatnémet és ál­talaiban, a nyugat-európai ag­gó d/alfnaJkat — áillapitotta meg Harst Ehímke ,a DBA- nla.k adott interjújában. Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Pórt K'B főtit­kára a, kínai külpolitikáról nyilatkozott jlapán, sájtótu- dősítókniaik. Kínia és a Szov­jetunió' 'kapcsolatairól szólva kijelentette: „Reméljük, hogy a Szovjetunióhoz, fűző­dő viszonyunk normalizálód­ni, fog.. Ezek a kapcsolatok jelenleg még nincsenek eb­ben a stádiUmíban. Ügy vé­lem, azonban, végiül is .mind­két ország arra, törekszik, hogy a normalizálódás felé haliad jón, mindkét ország né­pei .érdekeinek és a viilágbé- kénék is megfelelő normali­zálás felé”. Hétfői .pekingi nyilatkoza­tában — melyet az Űj Kínia hírügynökség ismertetett — Hu Ja o-pang hangsúlyozta, hogy országa minden, állam — így Japán, ,a Szovjetunió, a,z Egyesült Államok, Nagy- .Rriitannia és Franciaország — népével baráti viszony kialakítására törekszik. (Kína 1997-lben visszaállít­ja Hongkong feletti fennha­tóságát — közölte Hu Jao- pang. Hidunk a harmadik világhoz (I.) flz „európai tudat” fogságában Hazánkban viszonylag meg mindig kevéssé ismeri a köz- tudat az Európán kívüli or­szágokat, mivel nemzeti tör­ténelmünk folyamán kevéssé érintkeztünk velülk. Nem csu­pán nem voltunk gyarmatosí­tó ország, hanem inkább ma­gunk is „gyarmatosították” voltunk, s a külső függés és a földrajzi fekvés egyformán elszigetelt bennünket az Európán kívüli népektől. Így történelmi tudatunk és nem­zeti önismeretünk igen cse­kély mértékben támaszkod­hat az egész világtörtén,elem­mel való összevetésre, a ma­gunk történelmi sorsának más, távoli népek sorsával való egybevetésére. Ezeket az országokat rendszerint fejlődő országoknak nevez­zük az ENSZ udvarias kife­jezésével — bár többségük korántsem tartozik a leg­gyorsabban fejlődő országok közé, ellenkezőleg —, az egész térséget pedig harma­dik világnak. A harmadik vi­lág nem túlságosan szeren­csés kifejezés, az ötvenes években született. Azt a tér­séget, amely sem az első, a fejlett kapitalista, sem a má­sodik, a szociálisba világhoz nem tartozik, nevezte Geor- ges Sauvy francia újságíró harmadik víl ágnak, s ez a semleges elnevezés hamar elterjedt. Az enyhüléssel persze kitűntek az elnevezés korlátái is, némely fejlődő ország nagyon is egyértelmű­en közeledett az „első” vagy „második” világhoz. A fejlő­dő országok erős differenciá­lódásával az js mindinkább megmutatkozott, hogy a tér­ség korántsem egységes, a legszegényebbék, mint „ne­gyedik világ” egyre határo­zottabban elkülönültek és el­maradásuk fokozódott nem­csak a fejlett tőkés országok­tól, hanem a harmadaik világ egészétől is. NINCS SZÉLES SZAKADÉK A harmadik világ válságá­ban a hetvenes években egy olyan ideológia született, amely csak két világot is­mer, az iparilag fejlett és az elrrtaraidot’t országok, aZaz az „Észak” és a „Dél” ellenté­tét. Félő, hogy ha nem ért­jük ennék az újabb konflik­tusnak a természetét, nem értjük meg jelenlegi helyze­tünket sem a világban, hi­szen gazdasági-tár,áa'dlalmi nehéziSégeinik ugyanabban a világgazdasági korszakvál­tásban gyökereznek, mint a harmadik világ problémái. A hetvenes évek végére egyér­telműen kiderült, hogy a ke­let-európai szocialista orszá­gok nem tudtak egy nekifu­tással és végérvényesen ki­törni az „elmaradottságból”, vagy „akiílfajlettiSégfoől”, Vagyis behozni az elmara­dást a legfejlettebb országok­kal szemben. Sőt, a fejlődés lelassulásával és belső prob­lémáik kiéleződésével számos ölyan jelenség bukkant fel a kelet-európai szocialista or­szágokban — az alapvető társadalmi különbség, azaz a különböző termelési mód el­lenére —, amely a „fejlődő” országok jellemzője, mint például az exportorientált, fel gy o rsí tott i parfé j lesztés kudarca, az azt követő eladó­sodás, és így tovább. Ko­rántsem véletlen, hogy Ro­mánia már a hetventeis évek végén a „fejlődő ország” stá­tusáért folyamodott az ENSZ- hez, hiszen a fejlődésiben nincs is olyan széles áthág­hatatlan sZalkádék a kelet- európai szocialista országok és a fejlődő országok között. SZERECSENTÖRTÉNETEK A kelet-európai országok egy sajátos „európai” tudat­tal élték végig történelmü­ket, s mivel ezt a tudatot jó­részt Nyugat-Európából importálták, vagy annak ha­tású alatt alakították ki, ez az „európai” tudat nem tük­rözte reális történelmünket. Bármennyire is az európai népek közösségéhez tartoztak ezek a népek, a kultúrájukat ez a közösség formálta, a XVII. századtól kezdve, ami­kor megkezdődött a világka­pitalizmus kialakulása, mind jóbban maguk is függő hely­zetbe kerültek Nyugat-Euró- ■pától. Attól a Nyugat-iEuró- pától, amely gyarmatosította a világot és közben átalakí­totta a Saját belső — ipari és társadalmi — fejlődését i,s. A nyugat-európai tudat elfoga­dása ettől kezdve mindin­kább kompenzáció volt a Va­lóságos függésért és elmara­dottságért, s egyben el is vágta a lehetőségét a tényle­ges helyzet megértésének és az abból való kitörésnek. Jó­részt NyiugatoEurópa, a vi­lágkapitalizmus centruma, közvetítésével jutottunk hoz­zá az Európán kívüli Világ­ról szerzett ismereteinkhez, ,s (nyuigat-)európai szemmel nézzük'a világot. Átvettük az európai fennSőbbség tudatát — amely gyakran az Euró­pán kívüli népek kultúrájá­nak és történelmének nem­csak megvetését jelentette, hanem egyben megsemmisí­tésük programja is volt —, s ezt a tudatot mindmáig dédelgetjük, pedig a reális helyzetünk kezdettől fogva ellentmondott ennek. A nyu­gat-európai országők ugyan­is reálisan birtokolták a vi­lágot, generációról generá­cióra tömérdek ismeretük halmozódott fel gyarmataik­ról, vagy a függő országok­ról, amelyekkel háborúkat vívták, kereskedtek, amelye­ket meghódítottak. Ezek az első kézből szerzett ismere­tek és a rájuk épített elmé­letek harmadrangú „import­cikké” silányultak, mire el­értek Kelet-Európába — mint afféle szerecsenekről szóló történetek —, ahol nem volt meg a közvetlen isme­ret és a gyakorlati érintke­zés kontrollja. Nem az a baj, hogy mindmáig keveset tu­dunk a fejlődő országokról, hanem ez a kevés, amit tu­dunk róluk, akadályoz ben­nünket megismerésükben és megértésükben, mert magá­ban hordozza még mindig az európai fensőbbség tudatát. A VILÁGKAPITALIZMUS PERIFÉRIÁJÁN Úgy is mondhatnánk, a wi- 1 ágkapitalli zmu-s peniíféri á jé - ról csak perifériális tudatunk van. A harmadik világ csak történelmi tudatunk pere­mén bukkan fel az egzotikum ködébe burkolózva. Pedig sokkal több olkunlk lenne ar­ra, hogy az Európán kívüli népekkel vállaljuk a törté­nelmi sorSközöSSéget. Nyu­gat-lEurópa XVII. századi ter­jeszkedése ugyanis nemcsak azzal járt, hogy meghódítot­ták és gyarmatosították Ame­rikát (és az atnerikai arány­ból Afrika megkerülésiével !kere:slkedei!mii kapcsolatot építettek ki Ázsiával), ha­nem egyúttal azzal is, hogy a kereskedelmi utak áthelyező­désével kedvezőtlen helyzet­be jutott KöZép- és Kelet- Európát viísszalökték a feu­dalizmusba, a második job­bágyságba és nyersanyagter­melő hátországukká, perifé­riájukká süllyesztették. Ma­gyarország és Lengyelország ugyan nem vett részt a gyar­matosításban, de a lengyel gatíoná, s a magyar bor (és a vágóállat) a nyugat-európai piacon fontos eleme volt az akkori „gazdasági világrend­nek” és a gyarmatosítás drá­májának. Kelet-Euróipa gaz­daságai maguk is egyoldalú és függő gazdaságokká vál­tak. Gazdasági mechanizlmu- suk intézményesítette ezt a függést, és a strukturális el­maradottságot, sokban emlé­keztetve a Valódi gyarma­tokra. Korunk gazdaságtörté- ■netíráshan már jórészt közhelynek számít Kelet- Európa és Latin-Amerilkta tör­ténelmi párhuzama. Mindkét térség a Világkapitalizmus első perifériájának szervező­dött meg és indult él törté­nelmi útjára, s a történelmi utak a továbbiakban bár­mennyire különböztek is. az közös maradt, hogy ennek a Strukturális elmaradottság­nak a jegyeit nem sikerült teljesen leküzdeni még a XX. század végére sem. ÁGH lATTILA, a Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese '(Folytatjuk) Következik: Közös voná­sok, közös függés. Nemzetközi konferencia Veszprémben A nők a termószetitudomá- myoik, a technika és az orvos­lás (történetében' címmel iné'gynpaos nemzetközi kon­ferencia kezdődött kedden. Veszprémiben:, aiz Akadémiai Bizottság sZékiháziában.. Az első ilyen nemzetközi ta­nácskozás: megrendezésére az UNESCO védnöksége alatt került sor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, valamint más hazai tudományos' , in­tézmények és társaságok, il­letve a -Technikatörténeti Nemzetközi Együttműködési Bizottság (IGOHTEC) és a N emaetköz i Tudományt örté- n.etii és Tudományfiiliozófilaii Szövetség (íIUHPS) 'szervezé­siében. A megnyitó ülésen Szabadváry Ferenc, az Or­szágos Műszaki Múzeum fő­igazgató ja, az IUHPS mia­gyar nemz,éti bizottságának elnöke köszöntötte a 18 or­szágiból!' érkezett 'résztvevő­ket, majd dr. Turiné Frank Zsuzsa', a MTESZ tudom,any­ás tieohinckaitörténeti, bizott­ságának elnöke tartott meg­nyitó előadást. Az 'UNESCO képviseleté­iben Roul Bak,kast szólalt fel. Hang,súlyozta,, hogy az UNESCO fennállása óta kü­lönös gondot fordít a nemek közti egyenlőség megvalósí­tására, a, nőket érintő hátrá­nyos megkülönböztetések felszámolására. Felszólalt a megnyitó ülésen, Ervin, Hie- bert, az IUHPS elnöke is. A tanácskozás a megnyitó után szekcióülésekkel foly­tatta munkáját. Ezeken át­tekintik a nők szerepét a tudományos, életiben, a ter­mészettudományok és a mű­szaki tudományok történ,eté­ben, a XIX. és a. XX. század folyamán, ‘ PANORÁMA BUDAPEST Nkomo hazatért Kedd esti kommentárunk. A zimbabvei főváros, Harare repülőterén keddre virradó éjjel a szokottnál több biztonsági ember várakozott a londoni járat érkezésére. A brit fővárosból ugyanis hazatért Joshua Nkomo ellenzéki politikus, aki annak idején meglehetősen za­varos körülmények között távozott öthónapos önkéntes szám­űzetésére. Mugabe miniszterelnök és hívei azzal vádolták, hogy a kormány megdöntésére szervezkedik, s emberei az országban garázdálkodnak. Nkomo szerint élete veszélyben forgott, merényletet terveztek ellene, ezért döntött úgy, hogy átmenetileg Londonba emigrál. Hosszú lenne részletezni Mugabe és Nkomo ellentéteinek valós okait. Tény, hogy a hajdani Rhodesia népeit ősidők óta megosztja a törzsek rivalizálása. A függetlenségi harcot is két fegyveres szervezet: a Mugabe által irányított ZANU és Nkomóval az élen a ZAPU vívta. A jelenlegi kormányfőt elsősorban a sona törzsek, Joshua Nkomót pedig a matabelék támogatták. Zimbabve lakosságának túlnyomó többségét a sonák alkotják, a matabele törzsbeliek aránya 15—17 száza­lékos. A függetlenség kivívása után a törvényhozásban is meg­maradt nagyjából ez az etnikai arány. Mugabe kormányában is főleg a ZANU egykori vezetői jutottak tárcához, Nkomónak — látványos gesztusként — az egyik kulcstárcát ajánlották föl. A ZAPU radikálisai azonban eleve türelmetlenkedtek. Vezérüket igyekeztek Mugabe ellen hangolni, noha Nkomo számára a parlamenti matematika is világosan jelezhette, hogy a többséggel szemben nincs értelme az ország egységét, a bé­kés fejlődés kibontakozását kockáztatni. Mostani döntése a visszatérésről ismét arról tanúskodik, hogy kész az együttműködésre. Hazautazása előtt természete­sen sokan feltették a kérdést: személyes szabadságát nem fenyegeti-e veszély? Bizonyosnak tűnik, hogy Mugabe és Nkomo közt a hazaindulás előtt kapcsolatfelvételre került sor. Másrészt, ha Nkomo most nem szánja el magát, a kormány megfoszthatta volna képviselői mandátumától. A zimbabvei törvények értelmében ugyanis az a honatya, aki 21 egymást követő parlamenti ülésen nem vesz részt, elveszíti mandátu­mát. Döntése tehát szükségszerűnek mutatkozott. ^Kérdéses, vajon radikális hívei megértéssel viseltetnek-e iránta, s a Zimbabve jövője szempontjából létfontosságú nyugalom és törzsi megbékélés jegyében hajlandóak-e feledni vélt, vagy valós sérelmeiket. GYAPAY DÉNES India közvetít Srí Lankán A Tamil Egyesült Felszaba- dítósi Front elfogadja az in­diai kormány által felajánlott jószoligéCisti missziót a Sri Lankán élő tamilok és szin- galézek közötti etnikai nézet- eltérések elsimítására — je­lentette be hétfőn Appapilai Amirthalingan, a Tamil Egye­sült Felszabadítási Front fő­titkára. India közvetítői aján­latát kedvezően fogadta Jú­nius, Dzsajavardene Sri Lan- ka-i elnök is. Amirthalingan vasárnap óta tárgyal Üj-Delhiben az indiai kormány és a parla­ment vezetőivel. Amerikai F-16-osok Japánban ILosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratiban, üdvözölte Suhant,o indonéz elnököt, az Indonéz Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából. MANAGUA Paul Tsongas demokrata- párti, szenátor vezetésiével lameriikai tónyimeigállapító küldöttség érkezett Nicara­guába. Paul Tsongas mássá- ahuisettsL szenátor — Reaigiain amerikai elnök közép-ameri­kai politikád árnak eeyliik el­lenzője — Managuában tár­gyalót a niioaraguiai kormány vezetőivel is. Az F—16 típusú, nukleáris fegyverek hordozására is al­kalmas repülőgépek telepíté­se a japán területen fekvő Misava amerikai légitámasz­ponton fokozza a szigetország számára azt a- veszélyt, hogy nukleáris harctérré válik — írja keddi kommentárjában a Pravda. A lap emlékeztet arra, hogy az 50 amerikai repülőgép te­lepítését tavaly határozták el, amikor a japán nemzetvédel­mi hivatal vezérigazgatója, Tanikava Kazuo (hadügymi­niszter) az Egyesült Államok­ba látogatott. Indokként a „távol-keleti szovjet fenyege­tés fokozódását” hozták fel. A Pentagon elképzelése sze­rint a repülőgépeket manőve­rező robotrepülőgépekkel lát­ják majd el, ami egyben azt is jelenti, hogy az F—16-osok majdnem háromezer kilomé­teres távolságra tudnak majd nukleáris eszközt célba jut­tatni. A japán vezetők most azon törik a fejüket, hogyan te­remtsék elő a misavai légitá­maszpont átalakításához szük­séges 370 millió dollárt. A Pentagon ugyanis a japán „biztonság garantálása” fejé­ben a telepítési költségeknek csaik egynegyedét viseli. Szekszárdtól a Bajkálig (6.) Harc a víz tisztaságáért Tiszta víz. A tófenék 1 méterről fényképezve. A Bajkál-szálló vízcsapjai­ból tisztítatlanul folyik a tó vize. Ezt a mondatot, azt hi­szem, célszerű ismét elolvas­ni, mert sóik minden rejlik mögötte. A nagyon tudatos, átgondolt környezetvédelem, amiről az utóbbi években idehaza is sokat beszélünk. A Szovjetunióban se hallgat­nak róla, csak éppenséggel többet tesznek. Gyakorló új­ságíró létemre se tudom meg­érteni, hogy hírközlő szerve­ink miért hanyagolták el an­nak a vitának az ismerteté­sét, mely a Bajkállal volt kapcsolatos és ami a Szovjet­unióban egyáltalán nem guba alatt zajlott. Tele voltak vele a lapok. Hadd igyekezzem most én pótolni ezt a mulasztást. 1947-ben Irkutszkban egy tudományos konferencia (megállapította, hogy az óriá­si országban az Angara és a Jenyiszej medencéjében leg­nagyobb a vízi energia kon­centrációja. Az energiaforrá­sokra ipart lehet telepíteni, ez magától értetődik. 1953- ban határozat született egy cellulózgyártó nagyüzem fel­építésére a Bajkál mellett. Megkezdődött az építkezés és szinte párhuzamosan a vita. A Lityeraturnaja Gazeta már 1959-ben követelte: „Váljék a Bajkál védett területté!”. Ezt akadémikusok nyílt levele követte a sajtóban, hasonló szellemben. (Az Oroszorszá­gi Föderációban 1960 óta van érvényes természetvédelmi törvény.) 1961-ben a Komszo- mollszlkajia Pravda fúj t riadót: „Veszélyben a Bajkál!”. 1962- ben az Izvesztyija csatlako-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents