Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-16 / 193. szám
1983. augusztus 16. NÉPÚJSÁG 3 Egy tehén - 6860 liter tej Elsők a tejtermelési versenyben ■Mint minden esztendőiben, idén iis értékelték, és jutalmazták azokat a tehenészeti teleppel bíró nagyüzemeket és kistermelőket, alkük különböző kategóriában a legjob- halknák bizonyultak. Díjazták azokat, akik a legtöbb tejet értékesítették 100 hektár területről, akik tejtermelése az előző évihez Viszonyítva jelentősen emelkedett, a legtöbb árutejet értékesítő kistermelőket, s azbkat, akik egy tehén után a legtöbb tejet adták le tavaly a tejcsarnok- ban. Sohleiicker János kocsolai kistermelő az, aki tavaly a legtöbb tejet adta el: az éves átlag 6860 liter volt. * Kocsolára éppen délidőben érkeztünk, .s pontosan akkor, mikor a gazdaasszony fejte a tehenet. Műanyag vödörbe, és nem sajtárba, ugylanis a sajtár kicsi, abban nem férne el. — Mi a titka anniak, hogy a teheneik ilyen szépen termelnek? — kérdeztük Sdhleilker Jánosáétól. — Ha - kinéz az udvarból, itt szemben egy hatalmas miagy rétet lát. Amikor kora tavasszal alig serken a fű, akkora mint az ujjam, már szedem, kaszálom, hordom az állataimnak. Mi a titka? Az állatokat állandóan figyelni kell, gondozni és etetni lehetőleg miinél több zölddel. A zöldtakarmánytól ontják a téjet a jószágok. — Mennyi idősek a tehenek? — Mindkettő nyolcéves. A Szegfűt Szakoson, a Pirost meg itt Koosolán vettük. Alhogy mondták, mindkét állatnák az anyja is igen sóik tejet adott. Azt mi, sajnos, már nem tudjuk, hogy az utódaik beváltak, vagy sem — eladtuk ókét. — Mióta foglalkoznak szár vasmaríhia-tartéisSal ? — Húsz éve, 1963-iban vettük az első tehenet. Korábban csak aprójószágot, meg sertést tartottunk, aztán álltunk csalk át téhéntartásra. Kellett a pénz. Megvettük ezt a házat, meglehetősen rozoga állapotban volt, s rendbe kellett hozni, átépíteni. — Ki gondozza a teheneket? — A két tehenet egyedül én takarítom, másnak hozzá sem engedek nyúlni. Minden reggel és este kaszával megyék a rétre, és liazsnylaWkal jövök vissza. Már mondják is a szomszédok, hogy „te cSak állandóan bugyrozol, hogy bírod ezt a sok munkát?” Szerencsére, bírom, s remélem, még sokáig. Mert én az istállóba még az uramat sem engedem be. Gyalogmunkás a téeszben, hol itt dolgozik, hol amott. Főleg a kinti munkában, kaszálásiban, gyűjtésben segít, meg ő a fuvaros. Mert két lovat ; tartunk, hogy a takarmány- szállításiban ne szoruljunk senkire. — Mennyi takarmányt kapnak az áltatok? — őszintén szólva, én ezt soha nem számolom. Mindig rajtuk tartam a szemem, ha éhesek, adok nékik. Nem sokat egyszerre, cSak keveset, mert hia több kerül eléjük magúik alá gyűrik és azt már nem eszik meg. Jól kell tartani az állatokat, merd igaz, hogy takarmány nélkül egy szer-egyszer kibírja, de akkor már a tej is kevesebb. — Mekkora területen termelnék takarmányt ? — Háromezer öl lucernát kaszálunk, ezt zömében béreljük, de van saját területünk is. A kaszálónk igen messze esik Kocsolától, majdnem Dombóvár alá. De megéri oda járni, mert igen jó szénát terem. Sajnos, idén a második kaszálás kisült, csupán az első sikerült. Kétezer négyszögöl kukoricát vetettünk, a téesztől kapunk 22 mázsát, de még mellé veszünk 25 mázsát. Búzából 15 mázsát szereztünk be. A szalmát a téesztől vesszük, ebből évente 30 mázsa körüli meny- nyiiség kell. Vetettünk takarmányrépát, de ezt is veszünk még, mert 30—40 mázsa elfogy a télen. Emellett szívesen eszik a jószágok a nyers darált krumplit is — éppen a múlt héten fogyott el az utoljái’Az a helyzet, hogy én tápot nem adok a teheneimnek, mert úgy tapasztaltam, hogy hol megették, hol nem. Mlaradok inkább a szemes Bibliáiknál. — Nem járnak legelőre a téhenék? — Ügy szeretem, ha itt vannak szem előtt, inkább én hozom haza nekik, ami kell. Meg aztán olyan a természetük is, hogy inkább itthon szeretnék, mint kinn a legelőn. S persze, így nem Sántulniak le, kicsi a lehetősége, hogy elvetéljenek, én vigyázok rájuk. — Mennyi munkája van az álltatokkal ? — Azt szokták mondani, hogy a tehén kölcsön ad. így aztán ha kapni akárok, adni kell nékem is, s nem kímélni magám a munkában. KúSzekszárdtől a Bajkálig (5.) A haragos Bajká! Permetező esőben indulunk a Blajlkálihoz, arn; szintén hozzájárul ahhoz, hogy a másfél órás út derekán megáll az autóbusz és testületileg áldozunk a babonának. Itt ugylanis Van egy — ebben a pillanatban épp kilátásra nem alltaállmás — kilátópont, ahol valamilyen szalaggal, madzaggal kell felékiesíteni a bokrokat és ahány masni, az emlbernék annyi kívánsága teljesül. Szekszárdi műanyag zacskó esik a babona áldo- doZatául1. Egyik kívánságom az eső megszűnésével kapcsolatos, a másik, hogy Leo- nyid Siükarjev kolléga — aki éppen egy nappal érkezésünk előtt utazott Moszkvába — egy darabig máradjon ott... A Dajkál mindenesetre cseppet se babonás és hagy- já, hogy a róla elnevezett szálló erkélyéről méla elkeseredéssel figyeljük ködbe és párába burkolózott tűk: Harmada magyarországnyi, 31 500 négyzetkilométeres víztükörről van szó és a világ édesvízkészletének egyötödéről (!). A tó legmélyebb pontjla 1620 méter, hőmérséklete 250 méter alatt föld- történeti korok óta azonos: 3,2—3,5 Celsius-fok. ötven hállfajtánalk, 240 rákfiajtánák és 70 ezer borjúfókának ad otthont, mely utóbbiakról a tudósok máig se tudják pontosan, hogy a csudába kerültek a szárazföld kellős közepébe. A tavat 336 különböző folyóvíz táplálja, de csak egy távozik belőle, az Angana, mely épp elég bővizű ahhoz, hogy tán félezer kilométerrel odébb, Bratszknál 7 és fél Baliatonnyi tengerré lehetett duzzasztani. A Baljíkál haragja szerencsénkre nem teljes értékű. Ugyanis ha az északkeleti „barzin”, Vagy az északnyugati „szárma” fúj, akkor 8— A skanzenben Bajkálpart Széna, szalma — télire Uj iskolák és tantermek a tanévnyitásra Az idei tanácsi tervek mintegy 1400 általános iskolai tanterem építését irányozták elő, s azzal számolnak, hogy a termek nagyobb része már tanévkezdetkor fogadhatja a diákokat, ezáltal legalábbis enyhül az iskolák zsúfoltsága. A tanácsok és az építők széles körű összefogással, sok helyen a lakosság társadalmi munkájának bevonásával is nagy erőfeszítéseket tettek. Budapesten különösen nagy erőket mozgósítottak az építők, mert a tavalyihoz hasonlóan nagy a feladat. Az idén 278 új tanterem építését irányozták elő, s ebből 246-ot a tanévkezdéskor szándékoznak átadni rendeltetésének. Ezek nagy része — 150 — meglévő iskolák bővítésével épül fel. Az utolsó simításokat végzik Szolnok megye új. oktatási intézményein, illetve meglévő iskoláin is az építést, korszerűsítést végző brigádok. Augusztus végén 54 ezer általános, és több mint 17 ezer középiskolás kezdi meg az új tanévet az eddiginél jóbb körülmények között: 37 új tanteremmel gyarapodott a megye iskolahálózata. Űj iskolát kapott Jászberény, ahol 16 tantermes, korszerű intézményt készített el a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Szolnokon 8 termes épületszárnnyal bővítették a szandaszőlősi iskolát, ezzel a megyeszékhelyen újabb városrészben szűnik meg a váltott tanítás. A Nógrád megyei Magyarnádorban új, nyolctantermes, Rimócon négytaritermes iskola épül, Salgótarjánban felújítják a gépipari szakközép- iskolát és fiúkollégiumát. Balassagyarmaton még dolgoznak a Rákóczi úti iskola teljes korszerűsítésén. 10 méteres hullámokat ver és a parton horgonyzó kisebb bárkákat, csónakokat játszi könnyedséggel bajigálja be a vízparti háziak udvarára. Minderről bőséges információt kapunk a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Limnológiáii Kutatóintézete bemutatótermében, amolyan házi múzeumban, ahol áttekinthető összeállításban láthatók a víz és vízpart kincsei, a faunla és flóra, továbbá az ásványok. Látunk co- . bolyt, hermelint, flalánik ro- zsomákot, 45 százalék zsírtartalmú golomjánkla halat és omiulia marénát, mely utóbbi jól táplált lazacifiéle. Állatokkal odaikmn a természetben épp úgy nem találkozunk, mint mondjuk a ge- mendi kisvasút mentén. A hektáronként 1—5 jávorszarvas vagy éppenséggel 3—5 coboly bolond lenne emberközelbe kerülni, amikor épp elég helye Van, hogy hábo- rítatlianul éljen. Elvonulunk Lisztvjanka község áruházálba némi bevásárlásra, de erről és más emberközeli élményekről miajtí külön folytatásban lesz szó. A legfontosabb, hogy mlásüap délutánra a Dajkál meggondolja magát és nap- fényiben szikrázva, teljes szépségében mutatkozik. Talán tiszteletünkkel engeszteltük ki, talán azzal, hogy marokból ittuk a vizét, ennek eldöntése babona-szakemberekre („toálbonialőgusokra” ?) vár. Az epedve várt tajga- piknfilk mindenesetre elima- rádt, elmosta az eső. Hozott helyette Viszont egy soha nem feledhető élményt, ülsztwjiankáíól mintegy 20 kilométerre, a tajga mélyén, az Angara partján épült Skanzen megtekintését. Távoli tájról menékítették ide és építették fel pontosan az eredetinek megfelelően a XV1H5I—XIX. századi Szibéria parásztportálnak egy utcasorát. Itt jobbágyság sosem volt, ki-ki annyi földdel birkózott, amennyit családostól megművelni tudott. A középparaszti porta (közép- paraszt = 15—20 tehén, 30— 40 ló tulajdonosa) már malönben minden reggel 5-ikor kelek, kítrágyázok, megpucolom az állatokat, fejek, etetek és viszem a csarnokba a tejet. Nem ritka áz olyan nap, mikor 26—127 liter tejet vesznek át tőlünk. — Tudták, hogy az egész megyében az önök istállójában tartott tehenek adják a legtöbb tejet? — Fogalmunk sem volt róla. Mi sem a jószágdkkal való munkát, sem a leadott tejet nem számoltuk. A csarnokban összesítették, hogy mennyi tejet adtunk át tavaly. Az első díját megkaptuk, de az ünnepélyes átadásra nem tuldtunk elmenni, mert nem volt rá időnk ga az ácsmunka tökéletessége. Szegeket egyáltalán nem használtak, az ötmléteres rönkök, gerendák egymásba eresztése makulátlan. A nagyjából 3 szoba-két kamrásnak mondható ház felépítése kalákában három napig tartott, ugyanannyi házszentelővei. A „tiszta” udvart táncterem burkolására elégséges pallók fedik. Átellen- ben a hombár, a jégvereim, a félszer. Szovjet szakvezetőnk megmutatja a lándzsát, mely- lyel az evenk vadászok elejtették a medvét, majd hajlongva elnézését kérték tettükért, Végül pedig megették. Odabenn a falon ott függ a puska. A Szibériái csak akkor számított vadásznak, ha ezzel az ásatag fegyverrel a fán ülő mókusnak épp a szemébe tudtá ereszteni a golyót. (Némi összefüggés azZal, hogy a hitleristák miért rettegték annyira a szibériai lövészeket.) íAz erődszerű házban egyébként teljes patriarchátus uralkodott, sőt, bizonyos mértékig még levirátus is. Ha valamelyik fiú hosszabb úton volt, férji funkcióit az öcs- cSének illett teljesíteni, nehogy a menyecskének idegenben támadjon kedve körülnézni Az építkezést itt épp úgy, mint a három udvarral bíró nagygazdánál (= 60 tehén, 80—400 ló) a legteljesebb Célszerűség jellemezte. Aminek a helyén kellett lennie, az a helyén volt. Basaparasz- téknál két szamovár is, továbbá a vőlegényfogadásra rendelt páMnkásüveg, melyet ki nem deríthető okiból „negyedesnek” hívtak, noha befogadóiképessége éppenséggel 3 liter. A Skanzenben látható házak, melyek megtekintését a gondos IBUSZ remélhetőleg miiihamarébib beiktatja majd a hivatalos programba is, egyenes ági ősei a kiloiméterdk ezrein át látott maiaknak. Azzal a különbséggel, hogy az anyagfelhasználásnak ez a bősége a mai, fejlettebb tüzelési és szigetelési technika mellett felesleges. Az ősi házakból egy valami hiányzott, ami a maiákban persze megvan. A kémény. A füst bonyolult huzatteremtő rendszer segítségével távozott a kemencéből, de azért sejthető, hogy a galériiaszerű magas ágyon együtt alvó család jól konzervált lehetett... Igaz, a szauna ott van minden udvaron. ’ (Folytatjuk) ORDAS IVÁN—BAKÖ JENŐ Nem sajtárba, műanyag vödörbe ifejik la fejet Régi házak mai utódai , A babonák bokrai
