Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 16. Moziban Balfácán a nagykönyvből Az első gondolatom, az .volt a film -végén., hogy va­jon a magyar .mozinéző bűn­ügyi renidőr-ök nem. tekin­tik-e -hivatásuk elleni me­rényletnek Ol-aude Zidi Gya­nútlan gyakornok című film- víg játékát. E feltételezése­met végűi i-s elvetettem-. Az ellenérvem az, -hogy nincs a .világnak az -a rendőrsége, amely ki taníttatna és a bűn­ügyek felderítésébe -bevetne egy olyan, kétbalkezes balfá­cánt, mint a párizsi- rendőr- képző főszakiskolán száz- negyvenhetediknek végzett rendőrivadék, Michel Cle- ímenit.. .A nevetőizmai-nkra alapo­zott képtelen, -helyzetsorozat azáltal válik egyértelművé, hogy a filmben jószerével minden fordított. És ezért néhány harsány röhögésen — bocsánat!- — -kívül nem is tudunk jóízűen- nevetni raj­ta. IA kezdő képsor egy 1957- es cselekménnyel nyit. .Mi­chel Clement .(Couluche) édesapja, aki elismert bűn­ügyi felügyelő, Don. Quijote- módra igyekszik ártalmat­lanná tenni egy körözött banditát. Hát puskagolyót kap a testébe stációja során, de mindez nem zárja ki, hogy véresen elvánszorosion a rejtekhelyre és .megbilin­cselje a bűnözőt. A .rendőr Don- Quijote egy szem sarjából természete­sen. mi1 .más is akarna, lenni, mint apja méltó (követője. Csakhogy a gyermek egy gó- Iiátbába termetű, kicsit bu­gyuta mama kedvence. A főszereplő jellemzésére a film. alkotói még. rá is tet­tek egy lapáttal. Külsőleg is úgy mutatták, mint ahogy a balfácán a nagyikönyvben meg vagyon írva. Fehér zok­ni a lábán, nadrágszára tíz centivel a .bóka fölött végző­dik és munkahelyén is min­denki agyalágy.ultnak tartja. A film-ben Michel Cle- mentnek természetesen meg kell küzdenie a mindenre el­szánt banditával, Roger Morzinivel (Gerard Dépar- dieu). -Még az első képsorban úgy -tűnik, hogy a bűnöző valóban kemény legény, és olyannak is óhajtják a. törté­netben játszatni a- filmesek. Hát nem ez történik! Később tanúi- vagyunk -annak, hogy (Roger Morzimi) csak tettei­ben. bűnöző, az életben .majdnem olyan, agyalágyult, mint rendőri elügyelő-.gya- korn-ok ellenpárja. Ezek alapján, a várt (feszültség nem. válik konfliktussá. A filimibeni önjelölt- új's-ágírónő cselekedeteiben van- -csak lo­gika-. Az aeyonfcarikírozott, brutálisnak bemutatott pári­zsi (bűnügyi rendőrség mun­kájában. sem produkálhat az élét ilyen -abnormális dolgo­kat.-A komikum alaptörvénye, hogy a hihető, megtörténhe­tő cselekményben — nem is egy, hanem egyszerre több szálon — megtörténnek olyan események, -amelyek­nek éppen, ott logikusan semmi helyük nem. lenne. S és a nem várt illogikus- elem. kitör az emberből az, annyi­ra áhito-tt (kacaj., örül neki, hogy a csizma felkerült az asztalra-. De azt -nem vette észre, hogy odacsempészték neki. -Itt előre odatettók. hogy tessék, most engedélye­zett a, nevetés. Engedélyre pedig nem le­het jóizűt kacagni. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS mivel összeütközik a logikus Balról a kétbalkezes felügyel ő, mellette a hírhedt bandita Tolnai nyári esték Kossuth könyvek Orgonahangverseny (Három évvel ezelőtt indí­totta. -a tolnai művelődési központ a tolnai nyári esték című rendezvénysorozatát. Sajátos hangulatot árasztár­nak a .programok közül a helybeli barokk templomban rendezett orgoniábs.nigverse- nyek. Nagy sikerrel szere­pelt — e sorozatiban immár harmadszor — Lehotka Gá­bor ongonaművész. -Az- el­múlt hét végién tartott hang­versenyén, elsőiként Liszt Fe­renc B. A, C. H. -prelúdium és fúgáját szólaltatta meg. ezután. Pikéti Tibor kará­csonyt idéző Fastorálját. Majd saját, öttételes átira­tában adta elő Far-kas Fe­renc: Régi magyar táncok cí­mű kompozícióját. Műsorá­nak második felében J. S. Bach művei szerepeltek: ko­rai előjátékok, a prelúdium és fúgáik közül -pedig a c­moll. Végezetül a g-moll az or.gonamuzsikát kedvelő, fantázia és fúgát hallhatta nagyszámú tolnai közönség. Lehotka Gábor orgonái Fotó: Báli János Cser Ferencné: Szabás-varrás A Magyar Nők Országos Taná­csa és a Kossuth Kiadó ismét megjelentette Cser Ferencné hasznos könyvét a szabás-varrás alapvető tudnivalóiról. Már az előző három kiadás is igen népszerű volt, a mostani- iránt is nagy az érdeklődés. Ter­mészetesen nem beszélhetünk utánnyomásról, amennyiben az­óta a divat változott, más a szoknyák szabása, hossza, és ezeket a változásokat követi is a könyv. Házilag elkészíteni egy-két szoknyát igen takarékos megoldás, hiszen hovatovább a varratás többe kerül, mint akár a legdrágább anyag. Ugyanilyen érdekes, és alkotó munka lehet megvarrni egy alkalmi ruhát, kezdetben akár olcsóbb anyagból Is. Aki ebben a könyvben foglal­takat megtanulja, az elméletileg már akár varrónő is lehet, a töb­bi az ügyességen, a gyakorlaton és persze a szorgalmon is múlik. Több a könyv egyszerű ,,tanfo­lyamnál", annyiban, hogy divat­tanácsot is ad, mondhatni, hogy esztétikai alapképzést nyúlt. Se­gít eligazodni az anyagfajták, színek és formák harmóniájá­ban. A szabásmintákat ezúttal is Cser Ferencné, a divatrajzokat pedig Vörös Irén készítette. Rádió Élni tudni kell! Jó és igaz mese volt az, amit a Rádiószínház bsmu- tatój®kiént ma egy (hete a (ké­ső esti órákban hallhattunk űrről az óbudai, ezerarcú öregemberről, akit Oláh Gá­bor kerített mikrofonvégre. A mese ajánlószövege doku- mentutmgroteszket ígért „he­gedűre, emlberi és állati han­gokra.” Aki e csaléteknek nem tudott ellent állni, el­gondolkodtató, ugyanakkor derűs' perceket tölíhetett a rádíósZínlházban és hosszan tűnődhet azon, hogy „mik vanrták!”, majd megállapít­hatta újra, meg újra, hogy a legfantáziadúSalbb drámaíró mégiscsak az élet. Oláh Gá­bor riporter és Borenich Pé­ter dramaturg igen jól tet­ték, hogy merték vállalni a dokumentumriportjuk hősé­nek, a 76 esztendős Feri bá­csinak és döntően engesztel­hetetlen környezetének be­mutatását. Rábízva a hallga­tóra, hogy a felvonulta toltak közül ki kivel, miiért azono­sul, hogy kit, miért ítél el. IKi ez a Feri bácsii? Nevez­zük őt magánzónak, hiszen édesegy rokona ő K alkuik Marcinak, a szabad piaci pol­gárnak is. Azért mondom, hogy is, mert ez az ezerarcú öregember Háry János, Ka- kuk Marci, Collas Breugnon és Szent Ferenc keverékének szintúgy mondhatnánk, lévén valahány említett személyből benne valami szeretni, tisz­telni, megmosolyogni, vagy elutasítani való. Jó és rossz ez az öregember. Olvadón ér­zelmes, majd csúfondárosan kemény. Korához nem illően van tele vitalitással. Minden­ből tud pénzt csinálni, hogy önzetlen jótékonykodó lehes­sen, majd, hogy önzésében érzéketlen, akinek elég, hogy ő jól él. Sokkal jobban, mint a környezetében irigységtől, gyűlölködéstől és tehetetlen­kedéstől fuldoklók. Akikor is jobban él ez a kedves vén gazember, amikor „nem úgy ütnek be” az üzleti — a ba­romfikeltetés, hulladékgyűj­tés — ahogy várná, mert böl­csen belátja, hogy „most ez van, ezt kell szeretni”. öt kik szeretik? A min­denkori belőle, meg a gyak­ran változó, de átmenetileg mellette élők. A környezete, elváltán is féltékeny felesége .pödig tomlbol az öregember életvitele miatt, hogy ku- tyák-macskák Eldorádöját tartja fenn; hogy soha nem panaszkodik legfeljebb a he­gedűjével; hogy fiatal nők keresik a kegyéit; hogy mu­togatni! valóan furcsa szerzet, egyben olyan szerencsés fló­tás is, amilyennek csak a mesében illik lenni valaki­nek. .yDolgozzunk, aztán eszünk, iszunk, szeretkezünk” mon­dotta volt a d Okúmén tűm - grotesZk végén nyárspolgár pukkasztó kedélyességgel, de anélkül, hogy közönséges lett volna. Bizonyosak lehetünk benne, hogy mióta meséje elhangzott, följelentették iis­íÉrdéklődéssel vártuk a rá­dió Irodalmi figyelő c. mű­során* szombat délutáni adáSát, lévén annak a tárgya a Dupatáj, Tolna megye Székszárdon megjelenő pe­riodikája, negyedévedként megjelenő folyóirata. A vá- rákozás rugója egyáltalán nem az a fajta provincializ­mus volt, mely elvakít, mondván „ez csak jó lehet!” Kíváncsiságunk oka inkább az volt, észreveszilk-e a Su- monyi Fapp Zoltán szerkesz­tő vezette harmincperces -adás ti szteletrémél tó résztvevői, hogy a Dunatáj az esszé mű­fajának rangifosztottsága el­len tevékenykedő műhely, s e vállalkozásával egyedül­álló. Ördögh Szilveszter, Hege­dűs Mária, Borbély Sándor és Stifner Gábor kérdéseikre válaszolva sok szépet és jót mondottak el a Dunatájról, csak a vállalkozás nagyságát és indokoltságát nem nevez­mét öten-hatan, s készülnek ugyanennyien arra, hogy vég­érvényesen ellássák a baját. Mert... mert... fehérholló ez a fiatalszívű öregember Há­ry Jánost is megszégyenítő, de ártalmatlan niagyotmon- dásaiva-1, élet- és munkasze­retetével. Ha meghal? Ott ahol most él, sok árnyalattal lesz színtelenebb „az a kis világ...” — óa — léik néven. Gondolom, sor ke­rült volna erre akkor, ha az időszakos kiadvány szerkesz­tői közül legalább egy — aki az eszmecserében felmerülő kérdésékre válaszol — jelen van. Bemutatás és értékelés is, így lehetett volna telje­sebb, s erősíthette volna meg a szerkesztőket valóban egyedül ál ló szándék ukban, mely nagyívű szolgálatot ga­rantál nemcsak helytörténe­ti, hanem irodalomtörténeti, nyelvészeti tanulmányaival is tulajdonképpen olyan szín­vonalon, mely fölvehet! a versenyt a műsorban emlí­tett kiadványokkal. Egyébként, a beszélgetés résztvevőinek jó szándéká­hoz nem fér semmi kétség, noha messziről, olykor fönt­ről szóltak, de arról győz­tek azért meg bennünket hallgatókat és olvasókat, hogy a Dunatáj létének ér­telme van. Jó, hogy van! — 11 — Jő, hogy Tévénapló Pajzán históriák Balzac azt írja valahol, . kicsapongásaim munkámban rejlenek”, amit szó szerint kell vennünk, mert önma­gának rabszolgájaként napi 14—18 órát is dolgozott, s teljes munkássága tulajdonképpen ma sem mérhető föl. Az emberi színjáték Daniéra utaló címe valóban olyan összegezésre törekedett, amire korában gondolni sem mert senki, s Balzac minden jelentős művét ebbe a nagy egységbe sorolta. Az emberi színjáték 58 regényt jelent, van közöttük olyan is. ami több kötetes, bár az is igaz, hogy legtöbbjét ma már alig olvassák. De ez az 1829-től 1846-ig készült betűrengeteg, ami egy gályarab kiszolgáltatottságát jelentette számára, remekműveket is magában foglal, a Gobseck, A harmincéves asszony, a Goriot apó, Eugénie Grandet vagy az Elveszett illú­ziók, hogy ne is folytassuk a sort, vitathatatlan remek­mű. Az 1832-től keletkezett Pajzán történetek (Contes Drolatiques) három kötetét azonban Balzac nem vette fel Az emberi színjáték folyamába. Más kor, más tör­ténetek, de az is igaz, hogy a terjedelmes sorozat elüt Balzac egyébként nehézkes, körülményes stílusától: itt a XVI. századba képzeli magát, Navarrai Margit korába, aki épp olyan keretes elbeszélés-sorozatot írt, mint Boccaccio. Balzac azért harsányabb, mint a navarrai királynő, bár abban nem vagyok biztos, hogy minden esetben érdekesebb is. A pajzán históriák legtöbbje alkalmas arra, hogy cse­kély leleménnyel színpadra állíttassék, s három szerző- társJKaló Flórián, Wolf Péter, Mészöly Dezső) szegő­dött Balzac mellé, az eredmény szerint sikerrel, ugyanis a négy történet dramatizálása hosszú időn át sikerrel ment a József Attila Színházban, míg végre televíziós felvétel lett belőle. Ennyi idő és ennyi siker után indokolt-e hát a fejcsó- válás? Mert a négy történet színpadra állítása közepes teljesítmény, függetlenül attól, hogy Balzac kései társai közül kinek mennyi a része benne. Így együtt sok ez a négy történet, mindegyik anekdota csupán, de nem fogja őket egybe semmi, a laza, és önmagában nem is érdekes keretjáték sem, az egésznek nincs mozgása, egyhelyben áll, s a végén meg is únjuk az egyetlen téma körül ke­ringő történeteket. Mindezzel szemben áll a vitathatatlan tény, hogy a színházban sikere volt az előadásnak, sokáig játszották, nyilván egysíkú sikamlóssága miatt, ami viszont elég indok arra, hogy a tv is bemutassa, hisz nyár van, az emberek szeretnek szórakozni, a pikantériának is van létjogosultsága, a szereplők is jók, még akkoris, ha foly­vást önmagukat kell ismételniök. Csak soha rosszabbat, tehetjük hozzá. Cs. L. A lógós Az elmúlt vasárnapi tévéjáték — melyet Fülöp János írt és Fejér Tamás rendezett — a fiatalok, pontosabban az önkéntes ifjúsági építőtáborban dolgozó fiatalok közé vitte el a nézőt. Lovag Laci, a lógós, — akiből hiányzik a komoly elha­tározás — megszökik az építőtáborból. Kalandok sorát éli át. Piaci árusként kezd, majd tüzet olt el és megment két kisgyereket, távvezetéképítő lesz, modellt áll egy szentképfestőnek, és az már természetes, hogy megis­merkedik egy kedves kislánnyal, Balogh Zsuzsával, aki­vel együtt folytatják a „kalandozást”. Beállnak egy csárdába, egy bútorgyárba, egy tsz-kertészetbe dolgozni. Nem pihen ezalatt a keresésükre összeállt „csapat” sem. Az osztálytitkár, aki bízik barátjában, a lelkiisme­retes mérnök, a szabadsága terhére is nyomozó Takács százados, a Lovag úrhoz hasonló elveket valló zsigulis, a pénzsóvár szentképfestő, és a távvezetéképítők fő­nöke kisebb késéssel ugyan, de a nyomukban vannak. Egy véletlen folytán össze is találkoznak. Az okokat kutató felnőtteknek Zsu adja meg a választ: „Ha valaki valahonnan megszökik, ott mindenkinek van felelős­sége.” Végül minden jóra fordul. Laci, a lógós, visszatér az építőtáborba, és megígéri, hogy jövőre mindent bepótol. Zsu is eléri célját, hiszen darukezelöi tanfolyamra me­het. t — él — Georgikon Ha Festetics, akkor Keszthely. Ha Keszthely, akkor I Georgikon ... Talán nem tűnik erőltetettnek a fogalmak ilyetén párosítása, hiszen évszázadok folyamán nőttek egymáshoz. Nevezhetjük a Keszthelyi Agrártudományi Egyete­met mezögazdászatunk „melegágyának”, bölcsőjének is. Hogy mi történik napjainkban egy ilyen egyetemen, arról láthattunk filmrészleteket. Hogy mi indított, in­díthatott egy grófot — közel két évszázad távolában — olyan elhatározásra, hogy a haza számára „alkalmas mezei gazdákat” képezzen, erről beszélgettek az egye­tem vezető tanárai a Georgikon című televíziós műsor­ban. A Balaton-parti egyetem legfőbb célja: a tudo­mány és a gyakorlat egységesítése. Olyan szakemberek kibocsátása, akik az ötéves képzési időn belül, az elmé­leti felkészülés mellett, megfelelő gyakorlati tapaszta­latokat is szereznek. Az egyetem gazdaságtörténeti je­lentőségű kutatási eredményeit állami elismerés is kí­séri. így például: — a Zala folyó torkolatában, a Szig­ligeti-, keszthelyi öböl környékén végzett, vízminőséget javító kutatásokat, a zöldségnemesítő kísérleteket, az export célzatú lótenyésztést... Néhányat említve csu­pán. Mindezek alapja a hagyomány tisztelete, a múlt ered­ményeinek jövőt teremtő őrzése, a meglévő értékek óvá­sa, nemcsak a szűk haza javára. A Georgikon minden­napi élete, ezúttal a televízió közvetítésével is követésre érdemes példává lett. —decsi—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents