Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 163. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. július 12., kedd. Mai számunkból MERRE TART SZOCIÁLPOLITIKÁNK? (3. old.) KÉMÉNYSEPRŐK KÖZÖTT (3. old.) A MODERN RÉZFÜVÖS EGYÜTTES SZEKSZARDON (4. old.) TENGELICI VALLOMÁSOK NAGYDlJON (6. old.) (5. old.) KETTŐS SZEKSZÁRDI SIKER A GEMENCI Hatékonyság Teher a gazdaság vállán. A jövedelmezőség piócája — elszívja a prosperáló vállalatok pénzét. Efféle színezetű kijelentéseket gyakran hallani az úgynevezett alacsony hatékonysággal gazdálkodó szervezetektől. Persze, jobbára csak így; általában divat alacsony hatékonyságú cégekről beszélni, a hatékonyság mérőszerszáma ugyanis — több esztendei és többszöri kísérlet ellenére — hiányzott. Így aztán legfeljebb hozzávetőleg lehetett tudni, melyik cég nem LM meg a mércét. Következésképpen az ..alacsony hatékonyság” bélyegével sem kellett sokaknak szégyenkezni. Most, 1983-tól van már mérce. Nemcsak sejteni: tudni lehet, kik buknak el alatta, s kik ívelnek magasan fölötte. Eszerint — tartósan — alacsony hatékonyságú vállalatnak számít az a szervezet, amely két egymást követő esztendőben nem éri el az ágazati átlagos jövedelmezőség felét. De mi is az a jövedelmezőség? Konyhanyelven a haszon és a ráfordítás egymáshoz viszonyított aránya. Közgazdaságunk — napjaink magyar viszonyait figyelembe véve — kicsit bonyolultabb ennél. Egész precízen: a jövedelmezőségi mutatót úgy számolják ki, hogy a mérleg szerinti nyereséget elosztják a költségekkel, vagyis a nettó eszközértékkel és a bérköltséggel. Fentebb az olvasható: van mérce. Valóban, de ahogy azt a szakemberek is elismerik, nem tökéletes. Igaz, tulajdonképpen nem a mércével van a baj, hanem a meg- mérendőkkel, illetve azok környezeti viszonyaival. Nevezetesen: az árak jó néhány területen tartalmaznak még központi preferenciákat, .másutt a költségnövekedést ismeri el automatikusan az ár és így tovább. Ugyanakkor a jövedelmezőséget a különböző egyedi jellegű támogatások és elvonások is befolyásolják. Egyebek közt az említettek indokolják, hogy a jövedelmezőség kiszámításánál a mérleg szerinti, ne pedig az elszámolás alapjául szolgáló nyereséget vegyék figyelembe. De miért is kell szemmel tartani az alacsony hatékonyságú vállalatokat? Nem lenne elég a veszteségesek és az alaphiányosok listája? Nem lenne elegendő ezek bajainak orvoslására kidolgozni a hatásos gyógyírt? Ha távolabbi céljainkat és közelebbi lehetőségeinket számba vesszük, csak nem lehet a válasz. Az előbbiek közt a növekvő jövedelmezőséget tükröző termék- szerkezet, az utóbbiak közt az ország és a vállalatok pénzügyi helyzete szolgál indokul. Az utóbbinál maradva: amikor nincs elegendő pénz a fejlesztésre, válogatni kell a korszerűsítési lehetőségek közt* Előfordulhat, hogy a gyengélkedő vállalatokba még annyit sem érdemes injektálni, amennyire rászolgáltak — jövedelmezőségükkel, fejlesztési alapjukkal. Vagyis: az országos érdekek úgy kívánják, hogy a több hasznot hozó tevékenységek szippantsák fel a fejlesztési forintokat. A május elején megjelent kormányrendelet nem ad további haladékot az alacsony hatékonyságú vállalatoknak. Az első lépésben engedélyhez kötik a beruházásokat és a létszám duzzasztását. Ezenkívül az irányító szervezetek elrendelhetik az úgynevezett értékcsökkenési leírás zárolását. Ez a pénzügyi attrakció műszaki szempontból azt jelenti, hogy a fejlesztési alapból még a szinttartásra sem nyílik lehetőség. A rendelet külön elbánásban részesíti a recesszió sújtotta vállalatokat. Velük szemben türelmesebb a jogszabály. Cselekvési, kilábalási programot kell készíteniük, s ha 2—3 esztendő elteltével ez sem járna eredménnyel, még mindig egyedi mérlegelés alapján döntenek további sorsukról. Ha a veszteségforrásokat a különböző intézkedéssorozatok dacára sem sikerül felszámolni, meg is szüntethető a vállalat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felszántják, vagy dózerral a föld színével teszik egyenlővé a vállalat telephelyét. Hanem például: eladják a berendezéseket, más gazdálkodó szervezetekhez küldik a dolgozókat. Igen, de mi legyen azokkal, akik nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni? Erről intézkedik egy másik rendelet. A Minisztertanács elnökhelyettese .még májusban úgy intézkedett, hogy a .munkahely nélkül maradók elhelyezéséről, illetve új szakma betanításáról — átképzési támogatással — gondoskodni kell. A június elsején életbe lépett rendelet arra szolgál, hogy a I dolgozók a betanulási időszak alatt ne keressenek kevesebbet, mint korábban. Az átképzési támogatás addig jár a dolgozónak, amíg régi szakmája helyett újat nem szerez — a képzési idő felső határa 30 hónap. I Az alacsony hatékonyságú vállalatok felszámolásának leggyakrabban emlegetett gátja az volt, hogy a vállalati vezetők idegenkedtek a dolgozók áthelyezéséből, átcsoportosításából fakadó konfliktusokból. A pénzügyi és a törvény adta lehetőségek ezentúl adottak. A gazdálkodó szervezetek egyelőre mégsem tolonganak az átképzési segélyért. Amit nem egyszerűen a szokásos munkaerő-tartalékolás magyaráz, hanem az is, hogy a törvényesítés még nem oldja fel az említett társadalmi mozgásokat, konfliktusokat. Ugyanis a mérce e tekintetben is adott, ám pillanatnyi vállalati belső gazdálkodási és hangulati viszonyok minden elrugaszkodásnál mozgóvá, bizonytalanná teszik. Ilyenformán olykor Fortuna istenasszony segedelmével is körülményes előre bemérni azt az optimális ugrásnagyságot, ami lehetővé teszi a minimális energia- (plusz.,pénz- és presztízs-) veszteség és a fennmaradó léc kombinációját. MOLNÁR PATRÍCIA n belga flamand Szocialista Párt küldöttsége Budapesten Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására vasárnap hazánkba érkezett a belga flamand Szocialista Párt küldöttsége, ólén Karéi van Miért elnökkel. A vendégékeit a Ferihegyi repülőtéren Kótad Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában megbeszélésék kezdődték a Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve a belga flamand Szocialista Párt Karéi van Miért elnök vezette küldöttsége között. Találkozott a belgiumi delegációval Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A belga küldöttséggel szívélyes légkörű megbeszélést folytatott Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. A találkozóikon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik és pártjaik helyzetéről, véleménycserét folytatták a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, az európai béke és biztonság megőrzésének feladatairól, valamint az MSZMP és a flamand Szocialista Párt közötti kapcsolatok bővítésének lehetőségéiről. (MTI) Hazánkba érkezett Pierre Mauroy Magyar-francia kormányfői tárgyalások Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatásra vasárnap Magyarországra ér. kezett Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke. Budapesten — ahol a Ferihegyi repülőtéren délben landolt a francia kormányfőt és kíséretét hozó külön repülőgép — ünnepélyesen fogadták a vendégeket. A magyar és francia zászlókkal díszített légikikötőben csapatzászlóval felsorakozott a néphadsereg díszszázada. A fogadtatásra megjelent Lázár György. Marjai József, a Miniszetertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, tovaobá politikai, gazdasági életünk több más vezető személyisége. Ott volt Bényi József, a Magyar Népköztársaság párizsi és Hubert Dubois, a Franca Köztársaság budapesti nagykövete. A repülőgépből kilépő Pierre Mauro.v-t elsőként Lázár György üdvözölte, aki köszöntötte a kíséret tagjait is. Úttörők virágcsokrot nyújtottak át a magas rangú vendégeknek. A díszszázad pa- rancsnoka jelentést tett a francia kormányfőnek, majd A két kormányfő, Lázár György és Pierre Mauroy megbeszélése az Országházban felcsendült a két ország himnusza. Ezt követően a magyar és a francia vezetők kölcsönösen üdvözölték egymást. Az ünnepélyes fogadtatás után a francia miniszterelnök és kísérete — magyar vezetők társaságában — gépkocsival szálláshelyére hajtatott. A francia vendégek a megérkezésüket követő rövid pihenő után a Dunakanyarba indultak. Pierre Mauroy-t és a vele lévő személyiségeket elkísérte Veress Péter, Nagy János külügyi államtitkár és Bényi József. Először Szentendrét keresték fel, ahol megtekintették a Czóbel-kiál- lítást és ellátogattak a Kovács Margit Múzeumba. A Duna-kanyarral ismerkedve, útjuk következő állomása Esztergom volt. Itt a vendégek előbb a bazilikában jártak, majd megtekintették a Keresztény Múzeum képtárát. Ezt követően az érseki (Folytatás a 2. oldalon.) Szabadságolás után a cipőgyárban Munkakezdés az új tűzödei szalagokon Mint arról már hírt adtunk, június utolsó napjaiban kétheti szabadságra leállt a Bonyhádi Cipőgyár. Évek, sőt évtizedek óta gyakorlat ez, hiszen a szalagokon gondot okoz a helyettesítés, és ha egyszerre vesZi ki mindenki a szabadságát, vagy legalábbis abból két hetet, leállhat- nak a szalagok és ez alatt a téemkásoké a „főszerep”. Most azonban több történt, mint a szokásos nyári karbantartás, javítás, lebontották a tűzödei futószalagokat, helyettük felszerelték a korszerű, „Varion” szalagokat. Egy ilyen szalag már üzemelt a mltaír év vége óta, a mostani három azonban korszerűbb, és ami a lényeg, teljes egészében hazái gyártmány. A különbség az új és a hagyományos szalag között, hogy az utóbbin kötött az „ütem”, egyenletes tempóban halad a futószalag és mindenki köteles ehhez az ütemhez alkalmazkodni. A „Varion” annyival „tud” többet, hogy itt megszűnik a szalagos termelés monotonitása, a jobb képességű dolgozók többet termeilheltnek — és kereshetnek. A szalag elején lévő vezérlőberendezés jelzi, melyik munkahelyen „fogyott el” a félkész alkatrész, a diszpécser megnyom egy gombot és útnak indítja a felsőrész- alkaltnészékkel téli műanyag kosarat. A szalag pedig pillanatok alatt oda viszi, ahol a köveltkező műveletet végzik majd. Ma még kézi vezérlésű a „Vlarion”, de az ősszel már komputer vezérli a szalagokat. Ekkor már diszpécserre sem lesz szükség. Betáplálják majd a gépbe az adatokat, azt is, hogy az egyes dolgozók milyen művelethez értenek. Ha az alkatrésszel teld kosár „visszaindult”, az Hétfő délelőtt tíz óra: teljes üzemben a „Varion” szalagok eléktronilkus „agy” „intézkedik”. A gyár műszaki fejlesztési programjában szerepel a tűzödei szalagok korszerűsítése, mégpedig nem ütolsósor- ban azért, mert a dolgozók közt is nagy idegfeszültséget okozott az eddigi kötött ütem. Az új módszer pedig 10—15 százalékos teljesítménynövekedést „ígért”, ami a már több minit fél éve üzemelő első szalagnál be is vált. Több cég összefogásával valósult meg a 8,8 milliós beruházás, az Állami Fejlesztési Bank adja — hitéiként — a felét, 2,4 milliót a gyár fordít rá fejlesztési alapjából, besegít a komputert előállító VILATI, a Könnyűipari Alkatrész Ellátó Vállalat és a rendszer gesztora, a Bőripari Kutatóintézet. Azért vállalkoztak erre, mert a cipő- gyári tűzöde referenciaüzem lett, az ilyen szalagrendszereknek — amelyek nemcsak Cipőgyárakba, hanem konfek- oióüzemdkbe, sőt más iparágaknál is, ahol szalagos termelés folyik, alkalmazhatók — bemutató-üzeme. Ilyen berendezéséket ugyanis itthon és külföldön is értékesíteni lakarnak. Tegnap elsőként a műszakiak jötték be a gyárba, né- hányan már fél ötkor ott voltak, háromnegyed hat előtt Nilkolov Tamás műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatta a tűzöde dolgozóit a tennivalókról, majd hatkor megindultak a szalagok. Ügy számítják, hogy néhány nap alatt mindenki begyakorolja magát, — három napig minden dolgozó biztosított bért kap teljesítményétől függetlenül.
