Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. július 6. Szovjet lapokból Egy zabolátlan óriás Kilencven esztendeje született Majakovszkij Vannak klasszikusok, akik még mindig elevenen élnek az emlékezetünkben, s a szü­letésük dátumával kapcsola­tos jubileumok egyre való- színűitlenebbü'l hatnak. Ki az, aki Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkijt kilencven esz­tendős aggastyánként képzel­né el? — Pedig — az emberi korhatár mai lehetőségei sze­rint — élhetne még. Persze, aki valamelyest a közelébe jiutott e máig legnagyobb szovjet-orosz költő — melles­leg színműíró, filmszínész, képzőművész, versmondó — életművének, az legöre­gebbnek is a puskiini élet­kort, a harmincöt eszten­dőit megért, örökifjú, ke­mény emlbert képzeld a tőle olvasott sorok mögé. Azt, aki a század első évtizedében kü­lönc magatartásával, öltözé­kével, sárga blúzával hívtta ki a polgári jólneveltség rosz- szallását, hajált lenyíratta, s dongó léptei nyomán a va­salt, súlyos cipő fölszaggatta a parkettot. Majakovszkij' futurista mű­vészként indult (a kifejezés­ben a jövő szó latin megfele­lője rejlik). A holnap új, min­den korábbi hagyományon mint ósdi kaoaton túladó mű­vészetét vélték ő és hazai­külföldi társai föltalálni. Ké­sőbb rádöbbent Majakovsz­kij : a hagyományok nem mind eldobnivalók; Puskin, Lermontov, Nyekraszov mű­vészete a technikai lelemé­nyekben tobzódó 20. század alkotóját is termékenyen ösz­tönözheti. Vlagyimir Majakovszkijt ehhez a fölismeréshez minden kétséget kizáróan a világné­zete vezette. Egészen fiata­lon bekapcsolódott a munkás­mozgalomba, gondolkodásán nagyon korán téveszthetetlen nyomot hagyott a maieriaLiz- mus, a marxizmus. 1913-as, a még énoencsak hogy éledező filmművészetről szóló írásá­nak termelési hasonlatát akár vulgáris materialista jellegű­nek minősíflhetnők: „Az olyan jelenségeket, mint a film, a gramofon, a fényképezés — a művészet területén kis ter­melékenységű kézi munka helyett alkalmazott gépeknek kell tekinteni.” Eddig nem sok a különbség ebben az ál­lásfoglalásban a gépimádó expresszionizmus-Hfuturizmus olyan képviselőjéhez viszo­nyítva, mint például az olasz Marinetti. Majakovszkij azonban így folytatja: „Ámde a gép (bármely iparágról le­gyen is szó) azzal, hogy át­vette a munkamegoszttásisal végleg leegyszerűsített tech­nikai funkciókat, nem sem­misítette meg az embert, csu­pán éles vonalat húzott a munka életrekeltője, megszer­vezője és más részről közön­séges, lélektelen elvégzője kö­zött.” S ezt már nem írhatta volna le Marinetti. Izgalmas az egybecsengés az ekkoriban még alapjában véve polgári gondolkodó Lu­kács György és Majakovszkij nézete között: mindketten föl­ismerik a film szerepét, s mindketten a színházművé­szettel való kölcsönhatásiban. Csák míg Lukács az előke­lőbb, finomabb színházmű­vészet ilyen-olyan — szóra­koztató szerepével kapcsola­tos — „'ballasztjait” helyezte volna át a filmművészetre, addig Majakovszkij a fordí­tottját vélte megvalósítandó- nak: a fiümszalag a lehető legtökéletesebb, ám egyedi színészi teljesítményekét vin­né sok ezer példányiban a tö­megek közé, fölöslegessé té­ve megannyi gyatra produk­ciót. Egész alkotó pályája során Majakovszkij a műészet ter­mészetszerű fölfogását kép­viselte. Ügy tartotta, hogy a társadalom mintegy megren­deli a műalkotást, társadalmi szükséglet, igény nélkül nincs is értelme a művészi tevé­kenységnek. S nem nézte Majakovszkij, hogy milyen szinten és műfajban kell hat­nia a tömegekre. Ha kellett, bökversek özönével harcolt a győztes forradalom új társa­dalmának megszilárdításáért, kézzél festett plakátok százait készítette el egyetlen éjsza­ka; adott esetben többre be­csült egy jól sikerült cikória- kávé-borí'tót, mint tárlaitnyi finomkodó csendéletet. De a formai jegyeket sem becsül­te alá: a gondos (nem feltét­lenül pepecselő) kidolgozás teszi „használhatóvá” a mű­alkotást — vélte. Nem voltak könnyű harcai Majakovszkijna'k. Az új rend győzelme — 1917 — után kül­ső-belső támadások, gondok iszonyatos tehertételeivel küszködött. Nyílt és leplez- kedő ellenség támadott. S fő­ként az utóbbit, a gyakran büirokraltáként tenyészőt gyű­lölte Majakovszkij. E politi­kai jelentőségű harcában vív­ta ki a Mlajákovszkij költé­szetéért különösebben nem rajongó Lenin elismerését. Majakovszkij csak 1922-itől váltotta be igazán, amit 1913- ais, saját magáról írott tragé­diájában így fogalmazott meg: „Én / kereséstől dagadt lábbal / kontinenseteken / jártam eleget.” Megfordult az ellenséges — bár a szovjet átalakulás tényeit egyre in­kább elismerni kénytelen — tőkés világ számos központ­jában ; a világjáró szovjet köl­tők, a Jevtusenkók előképe volt — kitűnő előadóként is. Ereje neki is véges volt: önként távozott az életből, akár az általa sokat bírált, mégis egyszersmind roppant­mód becsült pályatárs: Jesze­nyin. A kommunista, a szov­jet em'ber sem védtelen a sors csapásaival szemben. Maja­kovszkijt — rövid kísérlet erejéig — már a vele rokon József Attila is fordította. Ké­sőbb, a felszabadulás után, kitűnő fordítók egész sora tá­madt Radó Györgytől, Szabó Lóriétól, Weöres Sándortól Tandori Dezsőig. Mégsem le­hetünk elégedettek magyar­országi utóéletével. Nem évü­lő gondolatait, kérlelhetetle­nül bíráló indulatát, ötletei­nek sziporkázását jobban hasznosíthatók. Talán az év­forduló erre is figyelmeztet. KOhATI ZSOLT SZOVJETUNIÓ Mélyebb összefüggő sek et megvilágító elemző anyagok és az évszakhoz illő színes, szórakoztató cikkek egyaránt tálálhatók a folyóirat júliusi számában. 'Házi dokumentációjukat is gyarapíthatják a tudomány- történet iránt érdeklődők az­zal az összeállítással, amely egyebek között 111 különbö­ző nemzetiségű No bel-díjas nevét, szakterületét és kitün­tetésének évét tartalmazza. Ezek a fizikusok, vegyészek és orvosok írták aló azt a há­ború veszélyeire é:s elhárí­tásának lehetőségeire felszó­lító kiáltványt, amelyet az Einstein és Russel által kez­deményezett első Pugwash- konferencia 25. évfordulója alkalmából tettek közzé. Békés célzatú és nagysza- ' bású vállalkozást ismertet a Felfedező út az extragalakti­kába című riport. Laborató­riumi közelségből mutatja be azt a két, minden eddiginél nagyobb teljesítményű táv­csővel felszerelt csillagásza­ti műholdat, amely Asztron néven kutatja majd a világ­egyetem eddig kevéssé is­mert tartományát. A Tejút­rendszeren kívüli minden- ségben sok más között azt fürkészi majd, hogyan kelet­keznek az állítatunk ismert vi­lágot alkotó elemek. Háborús mementó és tör­ténelmi dokumentum A fel­legvár összeomlása című ösz- szeállítás. A műfaj hagyomá­nyaihoz híven 'adatokban gazdagon idézi fel a második világháború fordulatát jelen­tő moszkvai—sztálingrádi— kurszki csata sor ozat betető­ző állomását. A 40 évvel ez­előtt lezajlott kurszki ütkö­zetről több, a szövetségesek és az ellenség állásoontját képviselő politikai és katonai vezető véleményét is megis­merhetjük. Békés küzdelmek színhelyére kalauzol a Miért „csalták” Szpasszkoiéba Vik­tor Brjiahiint? című riport, mely arról szól, hogyan lesz- "nek úrrá az ambiciózusan feilődő gazdaságokban és falvakban a „zakemberhiá- nyon. LÁNYOK,ASSZONYOK '1963. június 16-án röppen­tették világgá a szenzációs hírt a távirati irodák: a Szov­jetunióban Föld körüli pá­lyára bocsátották a Viosztok —6 űrhajót, fedélzetén — a világon először — nővel, Va- len.tyina Tyereskova űrhajós, szovjet áíliampolgánrai. Az esemény huszadik évforduló­ja alkalmából a Lányok, Asszonyok júliusi száma köz­li I. Voronyina' Itt Sirály! cí­mű írását, amely az első női űrhajós életútjával' ismerteti meg az olvasókat. T. GsiSztyákova Kinn a te­repen című cikke azt az ér­dekes és hasznos munkát mutatja be, amelyet a geoló­gusok végeznek az ilmeni természetvédelmi területen. Litvániában idén megren­dezitek a II. Nemzetközi Mű­úszó Versenyt a Szovjetszka- ja Zsenscsina oímű lap dí­jáért. Olasz, kubai, holland, svéd és szovjet úszónők ver­senyeztek. Énről az izgalma® és szép küzdelemről számol be I. Bugajec Lapunk díjá­ért oímű, sok fényképpel il­lusztrált tudósítása. A Szov­jetunióban, élő népek művé­szetét ismertető sorozat ez­úttal az ősi kultúrával ren­delkező kaukázusi nép, az abházok gazdag művészeté­ről ad színes képet. Két sikere® magyar ven­dégszereplésről is beszámol a Lányok, Asszonyok. J. Gri- sina A győri balett a Rosszi- jában című cikke Mankó Ivánnak és fiatal társulatá­nak forró sikerű moszkvai fellépéséről szól, L. Pegyen- csuik írása pedig arról tájé­koztatja az olvasókat, hogyan fogadta a moszkvai Nagy­színház közönsége Mészöly Katalint, aki Verdi Trubadúr című operájának Azucena szerepében mutatkozott be, nagy sikerrel. 'A júliusi szóm tanácsokat és ötleteket ad a gyerekek­nek, hogyan tölthetik el ér­dekesebben a szünidőt, hasz­nos tudnivalókkal segíti azo­kat. akik virágokkal, növé­nyekkel szeretnék üdébbé tenni otthonukat, erkélyüket. szputnyik Világszerte vitáznak a marxizmusról: elavult-e vagy sem? Megújulásra szorul vagy csak az értelmezésében, vah hiilba időnként, itt-ott? Erre és megannyi más izgal­mas kérdésre válaszol a fo­lyóirat vezércikke, a Vita a marxizmus—ileninlzmusról. Szorosan kapcsolódik a té­mához egy másik publikáció: A ibolsevízmus születése. Nyolcvan évvel1 ezelőtt az OSZDMP második kongresz­szusán megalakult a bolisevi- kok pártja. Az évforduló kapcsán a munkásmozgalom nagyjainak — Niagyezsda Kropszk'aja, Alekszamdr Sot- man, Rozaiija Zemljacska és mások — visszaemlékezéseit közli a Szputnyik. Ebben a számban olvashat­juk Szergej Obrazcovmak, a Szovjetunió Kiváló Művészé­nek Az emlékezet könyvét lapozva oímű memoárját. •Mit tehet az emberiség, hogy idejében megállít­hassa egy világpusztító nuk­leáris háború kirobbanását? A Militarista őrület című írás a kardlosöntető Washing­ton igazi arcát tárja az ol­vasók elé. 'Az energiaforrások témája nem kerül ,le a napirendről. Gázmezők a jég alatt cím­mel' riportot közöl a lap Urengoj'ból, ahol a szakem­berek előzetes becslése sze­rint az energiahordozók, mindenekelőtt földgáztarta- lékok nagyobbak, mint Algé­ria, Anglia, Hollandia, Kana­da és Mexikó összes készlete együttvéve. Valószínűleg sokakat érde­kel majd Oleg Amitonov re­pülőtervező portréja. Lehet-ie újat mondani a Bermuda -h áromszögr 51? Aki a téma iránt érdeklődik, Leo- nyid Pocsivalov Az ördög ke­lepcéjében oímű írásából meggyőződhet róla, hogy igen. Ezenkívül eg" különleges ásványmúzieumról, soha nem látott színű perzsáfoundákról, a naptár históriájáról és a barnamedvékről találunk még érdekes, olvasmányos anyagokat a Szputnyik júliu­si számában. SZOVJET IRODALOM A folyóirat júliusi száma — teljes terjedelmében — Alesz Adamoviics — Danyiil Órányin Fejezetek a blokád könyvéből oímű dokumen- tumregényének második könyvéit közli. ■A szerzőpáros dokumen­tumregényének első könyvét a Szovjet Irodalom két éve adta közire, s azóta könyv- alakban ,is megjelent a Mag­vető Könyvkiadónál, és igen élénk és elismerő kritikai visszhangot, olvasói érdeklő­dést váltott ki. Bizonyos, hogy a regény második köny­ve is érdeklődésre tarthat számot. Magyar emlékházak Törökországban Múzeum lett két törökor­szági emlékhelyünk, a küta- hyai Kossuth-ház és a tekir- diagi Rákóczi-ház: mindkét épület felújítását tavaly fe­jezték be az Országos Műem­lék Felügyelőség szakembe­rei. Az 1848—49-es magyar sza­badságharc bukása után Kossuth Lajos délre, a Bal­kánra menekült a császári seregek elől. Rövid bulgáriai tartózkodását követően né­hány hónapig Törökország­ban, az Isztambultól három­százhúsz kilométerre lévő kisvárosban, Kütahyában is élt. A házat, amelyben lakott, a török állam vásárolta meg magántulajdonosától, majd pedig restaunáltatba. A házban a török hatósá­gok felkérésére magyar szak­emberek állandó kiállítást hoztak létre.' A kütahyad Kos- • suth-anyagot a Magyar Nem­zeti Múzeum — az Iparművé­szeti és Néprajzi Múzeum közreműködésévél — állította össze. Az emlékházban az 1848—1849-es szabadságharc korát idézű bútorokat, fegy­vereket, zászlókat, ruhákat, képeket, iratokat és könyve­ket helyeztek el. A Kossuth-iháznál ismer­tebb és a magyar turistáik ál­tal egyelőre látogatottaibb a tekirdagi (rodostói) Rákóczi- ház. Az 1708-as trencsényi csatavesztés után a túlerőben lévő császáriak a pestistől megtizedelt kuruc csapátokat lépésről lépésre visszaszorí­tották. Rákóczi Ferenc segít­séget keresve elhagyta az or­szágot, de a távöilétében megkötött szatmári békét nem fogadta el. Egy ideig Len­gyelországban és Franciaor­szágban talált menedéket. Törökországba, ahová a Porta hívta meg, 1717-iben ér­kezett. Azt remélte, hogy az osztrák—török háború lehető­vé teszi a szabadságharc új­bóli megindítását. A két há­borús fél azonban békét kö­tött, és a török kormány Ro­dostót választotta a fejede­lem lakhelyéül. III. Ahmed szultán 1720- ban megvásárolta Tekirdag egyik örmény utcájának há­zait, és ezeket jelölte ki a buj­dosók szálláshelyéül. Az ut-- cát ma Maoar Sokaknak, az­az Magyar utcának nevezik. A ház bejárati ajtajától bal­ra márványtáblát helyezett el az utókor, amelyen török és magyar nyelven ez olvasható: „E házban élt 1720-tól 1735- ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703-tól 1711- ig a magyar nép szabadság­harcát vezette, s később tö­rök földön talált menedéket. Ezt az emléktáblát a szabad­ságharc 250. évfordulóján a Magyar Népköztársaság állí­totta”. A múzeumnak helyet adó „ebédlőházat”, a fejedelem annak idején olasz és török mesterekkel építtette, és sa­ját festésű színes stukkókkal díszíttette. A ház eredeti tár­gyainak többségét Kassán őr­zik, róluk a szakemberek hű másolatokat készítettek, hogy végleg benépesítsék a Már­vány-tengerre tekintő szobá­kat. Híres a fejedelem karos- széke, amely híven mutatja: idős gazdája jól értett az asz­talosmunkához. „És az ő gyö­nyörű szakálla sokszor tele forgáccsal, hogy maga is ne­veti magát” — írta Mikes Ke­lemen, akinek írószobája a hagyomány szerint az ebédlő mellett volt. A törökországi emlékházak méltóképpen fogadják tehát látogatóikat, amely a két or­szág fejlődő kulturális kap­csolatainak egyik nagy ered­ménye. A Kütahya és Pécs, Tekirdag és Sárospatak kö­zött kialakult testvérvárosi viszony pedig kedvezően hat egyéb kapcsolatainkra is. Re­mélhetőleg teljesül az a régi magyar kérés is, hogy nem­zeti könyvtárunk megnyitá­sára szervezett kiállításhoz a török múzeumok adják köl­csön a náluk esetleg fellelhe­tő Corvinákat. A díszes ki­vitelű kódexek láthatóságát megengedő törvényjavaslatot most dolgozzák ki Törökor­szágban. ÉRNI PÉTER A Rákóczi-ház Tekirdagban Nyári egyetem Húsz országból együttesen több, mint háromszáz részt­vevőt várnak az idén július 25-én megnyíló debreceni nyári egyetemre. Az ország legrégebbi és legnagyobb nyá­ri egyetemén ebben az évben először külön speciális kurzus is indul július 6-án az Ame­rikai Egyesült Államokból ér­kező 22 hallgató részére. Jú­lius 25-én aztán ők is csatla­koznak a magyar nyelv és kultúra bemutatását, megis­merését szolgáló fő program­hoz. A hallgatók napi köte­lező magyar nyelvoktatáson vesznek részt. ( Hazánk kul­turális-tudományos, gazda­sági és politikai életéről fó­rumokon tájékozódhatnak. Megtekintik a Debreceni és az Állami Népi Együttes mű­sorát, kirándulnak hazánk különböző tájaira, lehetősé­gük lesz ének- és néptánc- tanulásra is. Közös alkotás Hat hazai és külföldi mű­vész közösen faragja kőbe az 1968-ban alapított, s az UNESCO támogatását élvező szársomlyó-hegyi szobrász al­kotótelep nemzetköziségének szimbólumát. A hatalmas mé­retű kőplasztikának a tervét is közösen alkották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents