Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 157. szám ARA: 1,40 Ft 1983. július 5., kedd Mai számunkból ISMÉT TERMEL A MARKUSHEGYI BANYA (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.' FALUSI SZPARTAKIAD MEGYEI DÖNTŐJE (5. old.) hatarjaras (3. old.) Tulajdon Hogyan lesz nálunk milliomossá egy esztergályos? A dolgot idejében kell elkezdeni. Ö akkor kezdte, amikor a telekárak meg az építőanyagárak alacsonyak voltak. Vett egy kis telket és fölépített rá egy kis házat. Nem kellett sokáig várnia, hogy duplájáért eladhassa, mint amennyibe neki került. A többi pénzt azonban nem kocsmába vitte, hanem nagyobb telket vett és nagyobb házat épített rá. A tőke tehát forogni kezdett és forog mind a mai napig, méghozzá úgy forog, mint hólabda a lejtőn: egyre vastagabb lesz. A vastagodás titka pedig: mindig meg kell előzni egy lépéssel a következő telekár- és építőnyagár-emelkedést. Most már egy többszintes, körpanorámás csodapalotánál tart, de bizonyos, hogy itt sem áll meg. Pedig már milliomos. Ami engem tűnődésre késztet, az először is az, hogyan nevezhetnénk a forrást, amelyből az esztergályos milliomossága származik. Vajon úgy lett csodapalota-tulajdonos, hogy milliókat keresett az esztergályos műhelyben? Nyilvánvalóan nem. Hogy szakszerűen szóljak: tulajdonosságának forrása nem az úgynevezett első gazdaság. Netán fusizásból, munkaidő utáni — otthoni vagy magánműhelybeli — esztergályozásból származnak milliói? Nem. Nyilvánvaló tehát, hogy nem az úgynevezett második gazdaságból. Honnan? Lehet, hogy az elnevezés nem szakszerű, közgazdasági elmélkedésben legalábbis sohasem találkoztam vele, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy az esztergályos milliói a harmadik gazdaságból származnak. Az esztergályosnak pozitív arcképe rajzolódik ki egy napilapban nemrég megjelent riportból. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna ez: a riport nem minősíti harácsoló- nak az esztergályost, nem minősíti spekulánsnak sem. És ez azért érdekes, mert felkínál egy történelmipolitikai horderejű kérdést: hogyan is állunk mi most a tulajdonnal? Ez esetben, természetesen a kistulajdon- nal. Én magam a következőket gondolom: Arról a jövőről, amely most már a mi jelenünk, úgy gondolkodtak eltervezői harminc évvel ezelőtt, mint a tulajdonközösség mintaparadicsomáról. Közös tulajdonú házakban lakunk majd, közös tulajdonú étkezdékben eszünk, közös tulajdonú járművekkel közlekedünk. E jövő ellenzői pedig úgy gondolkodtak: ha minden közös, senkinek sincs semmije. A milliomos esztergályosról készült riport azt példázza most számomra, hogy jelenné vált jövőnk eltervezői is, ellenzői -is tévesen gondolták. A mai Magyarország ugyanis sokkal inkább a kistulajdonosok országa, mint a korábbi valaha is volt. összehasonlítható statisztikai adataim persze nincsenek, de szolgáljon bizonyításul az, amit egy nyugdíjas művezető ismerősöm mesélt: — Milyen volt egy hétvégém negyven évvel ezelőtt? Hát először is, laktam a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen a bérháztulajdonosé volt. Megtisztálkodtunk, betettük a konyhai falikútba a sört, és kiültünk a gangra ultizni. Az asszony persze takarított közben, verte a szőnyeget az udvaron, vagy mosott a konyhán, fateknőben. Meccsre is jártunk, villamoson, de visszafelé lehetőleg gyalog, mert a villamos drága volt. Milyen egy hétvégém most? Hát először is, lakom a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen az enyém, hiszen a ház szövetkezeti. A sör a hűtőben, a takarítás porszívóval megy, a mosás géppel. Gang nincs, de nem is ülnénk ki rá, mert vár a telek, amely természetesen az enyém. Autóm nincs, de a telekszomszédnak van, ő visz ki bennünket. Nekünk egy sufni áll a telken, neki egy hétvégi ház. Jövőre mi is építkezünk. Ismerősöm folytatta még az összehasonlítást, de ennyi is elég: az ő példája nem egyedi. A falusi lakások szinte mindegyike, a városi lakások nagyobb fele saját tulajdonú. A saját tulajdonú városi lakásszám növekedni fog, állami bérház szinte nem is épül már ezután. A I nyaralótelkek és úgynevezett „hobbikertek” sokasága valósággal bekerítette már a lakótelepüléseket. A személyi tulajdonú autók száma egymillió fölött, az egyéb, úgynevezett tartós használati cikkekből (hűtőszekrény, mosógép, televízió) a háztartások közel állnak a telítettséghez. Hogy ebből mi minden következik — milyen politikai, életmódbeli, gondolkodásbeli konzekvenciái vannak —, abba most nincs időm belemenni, csak egyetlen ajtót hadd nyissak ki, azt is egy pillanatra, és ha úgy tetszik, visszafelé: milyen érdekes volna megírni az elmúlt évtizedek történetét, kizárólag a tulajdonhoz való viszonyunk szempontjából. Én attól az időtől kezdeném a magam személyes történetét, amikor a kistulajdon ázsiója mélyponton állt, az ötvenes évek elején. SzoI morú örökség következtében egy falusi félház telekkönyvi birtokosa voltam. Iskolai-egyetemi kérdőíveken szégyenkezve vallottam be; tudtam — sőt hittem is —, hogy igazi megbecsülésre csak az számíthat, akinek semmije sincs. Ráadásul nem is akármilyen ház volt: többszobás, üzlethelyiséges, alápincézett, nagykertes — az alföldi utca vertfalú parasztházai közt igen tekintélyesnek számított. Amikor a pesti családalapítás kényszerétől hajtva sikerült megszabadulnom tőle, és árából egy szoba-konyhabútorra, meg egy vőlegényruhára tellett éppen, úgy éreztem: hálistennek, most már semmim sincs, vége a szégyennek, igazi megbecsülésre számíthatok. A történet persze, csak némi iróniával volna megírható, annál is inkább, mert most már tudom, hogy amikor én boldogan megszabadultam a tulajdontól, a riportbeli esztergályos már készen állt arra, hogy tulajdonossá váljék. Ö tudott valamit, amit én nem. Csoda-e, ha kettőnk közül ő vált milliomossá? F. V. Helmut Kohl Moszkvában Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, és Hans-Ddetrich Gen- soher külügyminiszter, a kancellár helyettese hétfőn délben a szovjet vezetés meghívására Moszkvába érkezett. 'A vendlégeket a repülőtéren Nyikölaj Tyáihonov miniszterelnök, Andrej Gromi- ko, a minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, és más hivatalos személyiségek fogadták. Ez az első legmagasabb szintű találkozó az NSZK és a Szovjetunió vezetői között azóta, hogy a nyugat-európai országban új kormány jutott hatalomra. Magas szintű megbeszélésekre azonban már korábban is sor került, amikor Andrej Gromiko külügyminiszter idén januárban Bonnban járt. Tárgyszerűnek és nyílt légkörűnek nevezték Moszkvában a hétfői szovjet—nyugatnémet hivatalos megbeszélést, amelyen a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi élet legidőszerűbb kérdéseiről' volt szó. A tárgyaláson szovjet részről jelen volt Nyikölaj Tyihonov, az SZKP KB Politikái Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, Dmtttrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja; a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese. A tárgyaláson a Német Szövetségi Köztársaságot Helmut Kohl szövetségi kancellár és Hans- Dietrioh Genscher alkancel- lár, külügyminiszter képviselte. A kiadott közlemény szerint a megbeszélésen szovjet részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió az NSZK-val fenntartott kapcsolatai alapjának a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét tekinti. A tárgyaláson szovjet és nyugatnémet részről is kívánatosnak mondották, hogy folytatódjon a két ország közötti konstruktív együttműködés. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti gazdasági együttműködés, miközben számottevő hasznot hajt a két fél számára, kedvező hatással van kapcsolataik egészére nézve is. Megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a gazdasági együttműködést tovább mélyítsék. A nemzetközi kérdések áttekintése során nagy figyelmet szenteltek az európai biztonság problémájának, amely különösen élesen vetődik fel, tekintettel arra, hogy Nyugaí-Európa, s elsősorban az NSZK területére új közepes hatótávolságú amerikai nukleáris fegyvereket akarnak telepíteni. iA Szovjetunió képviselői a tárgyaláson kifejezték azt a reményüket, hogy atz NSZK kormánya, számotvetve az adott körülmények között reá háruló felelősséggel, olyan realista álláspontra helyezkedik ebben a kérdésben, amely megfelel a béke és a nukleáris háború elhárítása érdekeinek. Az eszmecsere során érintették a genfi tárgyalásokkal, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről' folytatott tárgyalásokkal! és a madridi találkozóval kapcsolatos kérdéseket is. Helmut Kohl sífcnaszáLlt amellett, hogy mélyüljenek és sízélesebb körűvé váljanak a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatai a legkülönbözőbb területeken. Hangsúlyozta, hogy e jószomszédi és hosszú távú kapcsolatoknak a moszkvai szerződés, valamint más szerződések és megállapodások betartására kell épülniük.- A kancellár kijelentette, hogy az NSZK kitart a béke és az erőszak alkalmazá- sáról' való lemondás politikája mellett. Hangsúlyozta azt is, hogy az NSZK a NATO szövetségi rendszerének tagja. Az európai közepes ható- távolságú rakéták kérdéséről szólva Helmut Kohl megismételte a NATO kettős határozatának alátámasztására szolgáló, már ismert korábbi érveket. Szaljut űrállomás Megkezdődött a második munkahét Második munkahetét kezdte meg a Világűrben Vlagyimir Ljaihov és Allekszandr Alekszandrov. A két szovjet űrhajós, miután a hétvégét a programnak megfelelően pihenéssel töltötte, hétfőn hozzákezdett a Kozmoszi—1443 kirakodásához. A Szaljut—7 űrállomással március 10. óta összekapcsolva keringő űrjármű 3 tonna súlyú szállítmányt vitt magéval az űrhajósoknak. Ennek kirakodásét a Kozmosz beréndezéséhez tartozó, síneken mozgó targoncák könnyítik meg. Lja- hov és Alekszandrov előkészíti a Szaljut—7 fedélzetén levő NDK-gyártmányú fényképező berendezést is, amely- ivei felvételeket készítenek majd a Föld kontinenseiről és óceánjairól. A két kozmonauta sikerrel esett át a súlytalansághoz való alkalmazkodás első, legnehezebb szakaszán. Ljahov parancsnok, akinek ez már második útja a világűrbe, szinte meg sem érezte szervezete átállását az új körülményekre. Alekszandrov fedélzeti mérnöknél a szokatlan idegen közeg az első napokban vémyomásmöveke- dést és szokatlanul erős szomjúságérzetet váltott ki, de az első hét yégére ezek a kellemetlen tünetek is megszűntek. I Szekszárd, Gróf Pál utca Megkezdték a játszótér építését Sokáig felvonulási épületeknek adott helyet a szekszárdi Gróf Pál utcai tízemeletes házak eltőti hatalmas tér várva azt az időt, hogy a beépítési tervnek megfelelően Itt is megkezdődhessen a játszótér építése. Ahogy gyarapodik városunk újabb és újabb emeleites házakkal, úgy növekszik a gond, hiszen kevés a játszótér. A szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályának munkatársai a jelenlegi igényekre dolgozták át az eredeti tervet. Az új tervnek megfelelően nemrégiben meg is kezdődtek a talajelőkészítési munkák. A teljes játszótér- építést a városi tanács megbízása alapján a tanács költségvetési üzeme végai. Hogy milyen lesz ez a hatalmas területű játszótér ? Szinte valamennyi gyermekkorosztály megtalálja majd kikapcsolódási és játéklehetőségét. A homokozó, hinták, padok a már álló foci- és a még el nem készült lábtenisz- pálya mellett télen 'korcsolyapálya is lesz a gyerekeknek és a fiataloknak. Egyszerre, egy időben két-háromszáz lakótelepi gyermek töltheti el itt a szabad idejét. A közel hárommillió forintos munkában a szekszárdi Városi Tanács a lakosság társadalmi munkájára is számít. Kép és szöveg: — szűcs — Ezen a területen lesznek a hinták és más játszószerek A játszótér útburkolatait fektetik le a költségvetési üzem dolgozói
