Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

B^fepÜJSÁG 1983. július 30. Mongólia A csandamani sírleletek Mongol régészek az utóbbi húsz évben jelentős munkát végeztek az ország északnyu­gati részén talált ősi nomád temetkezési helyek feltárásá­nál. Ezen a tájon több mint 500 sírt kutattak fel és tet­tek hozzáférhetővé. Közü­lük a legnagyobb érdeklő­dést a csandamani leletek váltották ki tudományos kö­rökben. Ezek a sírok különböző történelmi korokból szár­maznak. A régészek igen nagy gonddal tanulmányoz­ták a vaskorszakból, vala­mint a korai hun korból, az időszámításunk előtti VII— III. századból származó sírok tartalmát. Csandamanban többféle te­metkezési módra találhattak példát a kutatók. A két mé­ter mély, kőbe vésett sírhe­lyek feltehetőleg a nomád törzsek előkelőségeinek szol­gáltak végső nyughelyül. Az egyszerűbb sírok között vol­tak olyanok is, amelyekbe koporsó nélkül temették el az elhunytat, s vékonyabb- vastagabb földréteggel fedték el a holttestet. A sírokból előkerült leletek egy része vasszerszám, de akad köztük néhány csont- és agyag használati tárgy is. A kor emberének művészi törekvéseire utalnak a kü­lönböző állatképmások. A sí- irok tartalma hasonló az eur- ázsiai sztyeppék más vidé­kein fellelt temetkezési he­lyek leleteihez. A tárgyak díszítőelemei a mongol pusz­ták állatait ábrázolják, az argál juhot, a hóleopárdot, az őzet és a szarvast. Az ukrán falu új arca Valamikor az ukrán Zlato- usztovka település egyetlen nevezetessége a szélmalom volt. Napjainkban a faluban modern lakóházak, tanácsház, iskola, kultúrpalota, óvoda, áruház van. A Rosszija kolhoz központi épületét díszes parkok veszik körül. A tej, hús, zöldség és más termények eladásából a kolhoznak komoly bevétele van, amelynek jelentős részét lakások, szolgáltató intézmé­nyek és utak építésére fordít­ja. Nemrég adták át a több tízezer kötetből álló könyvtá­rat. A Fekete-tenger partján több üdülője is van a kolhoz­nak. A tervidőszak végére fel­épül néhány egészségügyi in­tézmény is Jesszentukiban és Pjatyigorszkban. A fiatalság visszatér Zlato- usztovkába. Vonzza őket a magas fokú gépesítettség, a változatos munkalehetőség, a magas fizetés és természete­sen maga a falu, amely ma már semmivel sem marad el a város mögött. A régi szélmalom pedig ma piár múzeum. APN—KS Zabolockij kolhoztag családja, a házuk előtt. Ljubova — kiváló gépi fejőnő; tétje, Iván kombájnul, fiuk, Valen- tyin még Iskolás. A kolhoztagok gyermekei, 50 fiú és lány tanulnak a zeneiskolában Jugoszlávia Kedvező kőolaj-kitermelés A Vajdaság öthavi kőolaj­kitermelése, mint ahogy az újvidéki Naftagas kőolajipari kombinát adatai mutatják, a tavalyihoz képest 4,8 száza­lékkal nőtt. A jugoszláv olaj kitermelés az idén — várhatóan — meg­haladja a tervezett 4,3 mil­lió tonnát. Ennek a meny- nyiségnek az egyharmadát a vajdasági olajkutak fedezik. A Bánátban és a Bácskában kitermelt ásványolajat kizá­rólag az újvidéki olajfino­mító veszi át, dolgozza föl, és bocsátja a fogyasztók rendelkezésére. Ezeken a területeken igen intenzív kutató- és feltáró munka folyik napjainkban is. Kikinda és Mokrin kör­zetében található a legjelen­tősebb szénhidrogén kiterme­lő terület. Itt az újonnan végzett fúrások pótolják az időközben kimerülő réxebbi kutak termelését. A próba­fúrások jelentős része sike­resnek ígérkezik. A Közép- Bácskában folytatott kutatá­sok eredményeként Titover- bász körzetében leltek kő­olajra. Becse közelében pe­dig ismét folytatják a szén­dioxid feltárását szorgalma­zó munkálatokat. A Bánátban bővítették az északkeleti részen végzett kutatások területét, így Cser- nye, Tóba, Ittabé körzeté­ben, s a nyugati vidéken is, Majdám, Oroszlámos, Obili- cevo, Basahíd határában. A korábban feltárt körzetek, például Bóka, Verika, Greda és Ürményháza közelében is biztatóak a próbafúrások. Kedvezőek az eredmények Szlavóniában is, ahol Vuko- vár közelében újabb három ígéretes lelőhelyet találtak. Ezek használatba vételével Szlavónia évi kőolaj-kiter­melése elérheti az 1,7 millió tonnát, ami a horvátországi kitermelés egyharmadát je­lenti. Sikerrel bíztat az Adriai­tengerfenék kutatása is. Pula közelében már korábban földgázt leltek. Most Zadar közelében, Dugi Ótoktól dél­re, a Zágráb I. úszószigetről végeznek próbafúrásokat, s a jelek szerint eredménnyel. A crnagorai tengerparton, Ulcinj és Kotor között az újvidéki Naftagas munka­társai folytatnak földtani ku­tatást. NDK Hangszerek és készítőik A világ 80 országába ex­portál hangszereket a Német Demokratikus Köztársaság. Az itt készült hangszereken — többek között — szovjet, cseh, NSZK-beli, holland, lengyel, magyar, francia, brit, svéd, olasz művészek elő­adásában csendül fel a zene. Mindenütt becsülik ezeket a kiváló minőségű, méltán hí­res zeneszerszámokat. Az NDK-ban 11 000 hang­szerkészítő dolgozik. Orgona, és zongoraépítők, történelmi ibi'Menityűs, fa-, rézfúivős, és vonós hangszerek, ütők, száj­harmonikák, erősítők, zenei játékok, hamgszeralkait ré­szek alkotó mesterei. A vá­laszték — a tanulólhangsze­rektől kezdve a koncert­hangszerekig — igen széles. A hangszerkészítés fő köz­pontjai Markneukirchen és Klingenthal. Markneukir- chenben 1677 óta készítenek hegedűket, de a XVIII. szá­zadtól már fúvós- és penge­tés hangszereket is. Klingen­thal 125 éve a harmonikák „bölcsője”. Az orgona- és zongoraépítők Lipcse térsé­gében, Löbauban és Eisen- bergben élnek és dolgoznak, az ütőhangszerek mesterei pedig Weissenfelsben és Drezdában. Az NDK-ban ké­szült legtöbb hangszernek világszerte ismert márkaneve van, ami az itt honos ősi ha. gyoményok hű követését ga­rantálja. Vietnami vezéreszme gazdasági stratégia Szivattyúállomások épülnek. A Bakóitól délre fekvő Hung Chau község szivattyúállomása óránként 64 egDeg köbméter vízzfel lát el nyolcezer Hektár 'rizsföldet. Üj Nyolc éve hallgattak el a fegyverek Vietnamban, öt éve a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság a KGST tel­jes jogú tagja. Az ország, immár kellő háttérrel lát­hatott hozzá a gazdasági élet talpraállításához. CÉL ÉS GONDOK A párt már korábban, vi­lágosan kitűzte a célt. A het­venes évek második felére tervezte, hogy egységesíti Észak és Dél gazdaságát, megteremti a szocialista nagyipart, biztosítja a fo­lyamatos élelmiszerellátást, javítja a lakáskörülménye­ket, kollektivizálja a paraszt- gazdaságokat, az ipari ter­melést 25 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 40 százalékkal növeli, s végleg felszámolja a létbizonytalan­ságot A világos terv végrehajtá­sa azonban távolról sem volt egyszerű. A nemzetvédelmi gondok, a sorozatos tájfunok, s nem utolsósorban a szocia­lizmusba való átmenet ob­jektív törvényszerűségeinek mellőzése zökkenőket oko­zott. Az 1977-es párthatáro­zat világosan kimondta: bár a kizsákmányolást felszámol­ták, s a földek 82 százaléka kollektív tulajdon, nem vet­ték kellően figyelembe a többszektorúság követelmé­nyeit, túl optimisták voltak a szocialista iparosítás üte­mét illetően, s továbbra is a háborús irányítási módszere­ket alkalmazták. Az önkritika, a gazdaság- irányítás korrekciója nyomán Nyugaton már válságot em­legettek. Érdemes tehát szemügyre venni néhány konkrét számot, vajon iga­zuk van-e? BESZÉDES SZAMOK Tudvalévő, hogy a közel háromnegyed évszázados szabadságharcot vívó ország gazdaságilag elképzelhetet­lenül leromlott. Mindazonál­tal megfigyelhető egy állandó felfelé ívelés. Vegyük pél­dául mindennek az alapját, a villamosenergia-termelést. 1939-ben az egész Vietnam 122,5 millió kilawattóra ener­giát termelt. (Jellemző össze­hasonlításul: a háromszor kisebb Magyarország villa- mosenergia-termelése ugyan­abban az évben 1,4 milliárd (!) kilowattóra volt.) A to­vábbi adatok: 1958-ban Észak 1662,3, Dél 221, 1964­ben Észak 548, Dél 469 millió kilowattóra elektromos ára­mot termelt. Ez utóbbi együtt már egymilliárd 17 millió kilowattórát jelentett. 1979- ben az egyesült ország villa- mosenergia-termelése 3 mil­liárd 867 millió kilowattóra, s 1985-re elérik a 4,6 milliár- dot, de ebben még nincs benne Ázsia legnagyobb, most épülő vizierőművének teljesítménye. Számszerűen mérhető az ipari termelés növekedése is: 17,5 százalék, ezen belül a gépiparé 60 százalék. A me­zőgazdaságban — kis mérték­ben — nőtt a rizstermesztés (1975: 10,5 millió tonna, 1979: 10,7 millió tonna), a szója- termesztés (18 ezer tonna, 21 ezer tonna), a bivaly- és ser­tésállomány (2,2—2,3 millió darab, 8,8—9,4 millió darab). A tervezett 40 százalékos reáljövedelem-növekedés azonban csak 30,35 százalék­ra sikerült, s a nagy célt, hogy 1980 végére Vietnam élelmiszerben önellátó le­gyen, nem érték el. A remélt 21 millió tona gabona helyett csak 14—15 millió tonnányit arattak. A hibák feltárása során nem titkolták: a szövetkeze­tesítés néhol erőltetett volt, a felvásárlási árak sokszor az önköltséget sem fedezték, magas volt a kötelező beszol­gáltatás, kiszámíthatatlanul változott a gabonaadó. REÁLISABB PALYA Négy esztendeje a vietnami gazdaság új, reálisabb pályán gördül előre. Az akkor elfo­gadott új gazdasági straté­gia fő pontjai: 1. első a la­koság megélhetésének sze­rény, de stabil biztosítása, 2. a nemzetvédelmet tovább kell erősíteni, 3. fokoza­tosan kell kiépíteni a szo­cializmus anyagi-műszaki bá­zisát. A békegazdálkodás napjainkban a valóságos helyzethez igazodik, az ipar­ban rugalmasabb árpolitiká­ra törekszik, a mezőgazdaság az összes állami beruházás 25 százalékát kapja. Széles kör­ben gépesítenek, csatorna- rendszert építenek az öntö­zésre, s minden erővel nö­velik — helyi erőből is — az energiatermelést. A nyolcva­nas évek tervgazdálkodásá­nak vezérgondolata: „A piac, az áru- és a pénzviszonyok felhasználása a szocialista építés érdekében, a munkás­paraszt szövetség új alapokra helyezése a kölcsönös érde­kek érvényesítésével”. F. A.

Next

/
Thumbnails
Contents