Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983. július 30. NÉPÚJSÁG 9 na A harmonikás felderítő A kurszki (|.ata 1943. július 5. és augusztus 23. között zajlott le. Óriási szerepet játszott abban, hogy gyökeres fordulat állott be a Nagy Honvédő Háború menetében. A szovjet csapatok meghiúsították /az elemségnek azt a próbálkozását, hogy a sztálingrádi csatábán elvesztett stratégiai kezdeményezést ismét a kezébe ragadhassa. Az alábbi történetünk a kurszki csata egyik résztvevőjéről szól. Tizenegy éves kisfiú jelent meg 1942 áprilisában egy faluiban, amelyet elfoglaltak a fasiszták. Nem mész- szire a reggelihez készülődő német katonáiktól, leült egy iház küszöbére és halkan, harmonika zni kezdett. A muzsikára hamar felfigyeltek a katonák, körülvették a fcils- legényt, aki egyre bátrabban játszotta a német slágereket. ■Együtt dúld o Iga ttak vele, hátba veregették, rossz német kiejtésén nagyokat nevettek. Szasa, amint bátrabbnak érezte magát, elkezdte játszani a iRosaimund'a nyitányt, és észrevétlenül bekapcsolta a harmonikáiba épített rádióadót. Az éter szárnyán, elindult az első jelentés: „Megérkeztem. Pontosan a falu közepén húzódik a védelem második -vonala. A bal szárnyon hat löveg, hálóval álcázva tarackok.” Kis idő múlva a Legényke olyan, észrevétlenül tűnt el, ahogy megjelent.-Ez csak egy epizód Szasa Eihman, a 298. lövészhad- osztály „ezred- fiáinak” háborús élményei közül. Egy szibériai faluban hatéves korától a nagyszüleinél nevelkedett. A nagypapa sokszor magával vitte unokáját a tajgába, ahol a kisfiú m-agltanulta olvasni a vadiák nyomát, szokásait, megtanulta hogyan, tájékozódjon az erdőiben a nap állása és ■egyéb jeleik: szerint. Egészséges, keményköltésű fiú lett belőle, aki sokat segített idős nagyszüleinek. iHiarmonikázni a nagymama tanította meg. Szásának kitűnő érzéke volt, egyszeri hallásra iis könnyen megtanulta a dallamokat. (Nagyapó, nagyanyó természetesen nem sejtette, hogy ml vár az unokájukra, de ha tudták volna sem készíthették volna fel jobban. -Később nagy hasznát vette, hogy az öregektől megtanult németül -és tudott játszani a harmonikán.. Szívós, kemény Egy régi fotó: Szasa Eihman, a kurszki harmonikás legényke volt, így később el tudta viselni- a háború nehézségeit és nélkülözéseit, a kínzó hideget és éhséget, -a ném-a erdőkön, a hangtalan mocsár alkon járva-kelve tájékozódni tudott. A 2-ifc harckocsizó hadsereg 34. gépesített brigádjának parancsnoka, Nyikolaj Ohlrnan ezredes nagyon, ragaszkodott a fiúhoz. Azóta, hogy még Szibériában Szasa jelentkezett az alakulatnál, apja helyett apja volt. Amikor a legényke elment egy- egy feladat végrehajtására, az ezredesnek n.em volt nyugalma, amíg a kis- felderítő vissza nem tért. És komolyan elhatározta, hogyha Szasa a háború után nem találja meg a szüleit, magához veszi1. A leszerelés után, azonban Szasa nyomban, útnak indult, ■vissza a faluba, ahol nevelkedett. Nem tudta elképzelni az életét Szibéria nélkül, a 'tajga nélküli, a tajga semmihez nem hasonlítható illatai nélkül. lAIekszandr Elhím-an ma iTyuimenyben él, mérnök az északi és az északnyugati szibériai olajvezetékek k-öz- ipon-tjárnák szállítást osztályán. Szeret vadászni, és bár n.em fiatal ember, fáira dtsá-g nélkül legyalogol tíz és tíz kilométereket. Kifogyhatatlanul tud mesélni 'a tajga csodás állatvilágáról. Az Idén ellátogatott Kurszkba., a- kurszki csata résztvevőinek találkozójára. Alekszahdr Eihman kurszki iskolások körében egykori élményeiről beszél Szovjetunió Gyalog a sivatagon át Lovon, tevén, gépkocsival, sőt vitorlával fölszerelt járművön is átkeltek már a sivatagon. De gyalog, súlyos hátizsákot vive, ráadásul minden segítség nélkül, csak önmagára utalva, aligha vállalkozik az átlagember ilyen küzdelmes és a végcél tekintetében igen kétséges kimenetelű útra. Pedig pontosan ezt tette az a-lma-eibai Kizil-Kum expedíció. Az út tudományos kísérlet volt a javából, amely kitűnő testi és szellemű kondíciót, magas fokú megfigyelőképességet és kombinációs készséget, a veszélyhelyzetek azonnali felismerését és gyors megoldását igényelte. Az öttagú csoport azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki egy mientőprogramot arra az esetre, ha a sivatagban a közlekedési eszköz felmondja a szolgálatot. Néha bizony számolni kell az ilyesmivel. A sivatagok ugyanis egyre inkább Benépesülnek. Gázvezeték- és öntözőcsatorna-építők, geológusok, meteorológusok, olajbányászok veszik a birtokukba. A Szovjetunióban jelenleg több ezerre tehető azoknak a száma, akik a sivatagokban dolgoznak. A lehetőségekhez képest maximálisan jó munkakörülményekre van szükségük és természetesen meg kell szervezni számukra az életmentést és az elsősegély- nyújtást is. A kutatócsoport vezetője, a 35 éves Nyikolaj Kondra- tyenko és társai: a 29 éves Vagyim Zsuravljov sportedző, az ugyancsak 29 éves Pavel Bogdanov lakatos, a 33 éves Helmut Hegel mérnök és a 46 éves Vlagyimir Volkov elektrotechnikus sikerrel teljesítették a kitűzött célt. Mindegyikük 54 kilós hátizsákot cipelt, amelyben főleg élelmiszer és víz volt. Csak éjszaka meneteltek, amikor nem volt olyan tikkasztó hőség, bár a hőmérő higanyszála még ilyenkor is ritkán süllyedt plusz 30 Celsius-fok alá. Az első napok voltak a legnehezebek. Ütjük kezdetben sócserjével borított terepen vezetett. A kiálló gyökerek alaposan próbára tették őket. Sokféle sérülést szereztek. Egy nap Zsuravljovot baleset érte. Ekkor fordult elő először, hogy útjukat nem folytaták éjszaka. Ügy döntőitek, hogy a sebesültet visszaküldik a városba. A kérdés csak az volt: Hogyan? Az akció nagy körültekintést igényelt. Eszükbe jutott a kattarai tragédia, az öt nyugatnémet fiatalember esete. Egyiptomban, a sivatagban 80 mérföldet autóztak kedvtelésből. Az első nap elromlott az egyik kocsi. Ketten a másik autóval továbbutaztak, hogy segítséget hozzanak. Másnap este ez a kocsi is felmondta a szolgálatot. Kénytelenek voltak gyalog folytatni útjukat. Ugyanezt tette a hátrahagyott három fiú is. Nem lévén elegendő vizük, mind az öten szomjan haltak, noha száz méterre haladtak el egy sivatagi kút melett. A mentőosztag három nap múlva talált rájuk. Fokozatosan hozzáedződtek a sivatagi élethez, amelyben minden fordítva történt, mint normális körülmények között. Akkor keltek, amikor más aludni tért, vizet pedig nem mindig találtak a térképen feltüntetett helyeken. Megtanulták elviselni a szomjúságot, amennyire ez lehetséges volt. Egy alkalommal például három kijelölt ponton is hiába kerestek innivalót. S bár némi tartalékuk még volt, ez nem jelentett biztosítékot arra, hogy kitart a következő kútig. Egyik társuk különösen nehezen viselte el a vízhiányt. Rettegett, hogy neki kevesebb jut, mint a többieknek. Öt — maradjon név nélkül — következő expedíciójukra nem vittek magukkal. Az expedíció 23 nap alatt kelt át — az Amu-Darjától a Szir-Darjáig terjedő — Kizil- Kum sivatagon, összesen 520 kilométert tettek meg gyalog. Egyedüláló útjuk során különböző orvos-biológiai kísérleteket végeztek és sok tapasztalatokat gyűjtöttek ,a sivatagban bajiba jutottak mentésével kapcsolatban. A jabloneci kövek története A bizsukészítményeiről világhírű észak-csehországi Jablonec nad Nisouiban július 14. és augusztus 7. között hetedik alkalommal rendezik meg a hagyományos nemzetközi divatékszer-be- mutatót, a „Jablonec 83”-at, amelyen a világ legnevesebb bizsugyártói kápráztatják el a közönséget termékeikkel. A jabloneci „drágakövek” történetének gyökerei a közeli Turnovba nyúlnak visz- sza, amely már évszázadokkal ezelőtt ismert volt drágakő-lelőhelyeiről és csiszoló- műhelyeiről. A XVII. század végén azonban a lelőhelyek kimerülése, az Itáliából elterjedt szép drágakőutánzatok növekvő népszerűsége hanyatlással fenyegette az itteni ékszertipart. Ám a tur- ■nowiak nem adták fel a versenyt, s 1711. táján olyan ösz- szetételű üveget álítottak elő, amely tökéletesebb hatást keltett az olasz műdrágaköveknél. Üj eljárások bevezetésével ismét felvirágzott az ipar, Turnovban és környékén ezüst- és aranyművesek, drágakőgyűjtők, fémművesek, csiszolók százai éltek a valódi és hamis drágakőkészítésből, illetve kereskedésiből. Modestin kereskedő 1758- ból származó feljegyzése szerint a változatos, gyönyörűen színezett üvegmasszálból készült hamis ékszerók és metszett kövek a városnak Világraszóló hírnevet szereztek, Európa, Amerika, Ázsia, Afrika közeli és távoli országaiból, különféle fejedelemségeiből nap mint nap érkeztek a drágakő-kereskedők, hercegek, grófok, lovagok személyesen, hogy sok százezer minta közül rendeljenek, iffietve vásároljanak. E virágzó időszaknak az osztrák örökösödési háború, majd a hétéves háború vetett véget. A XVIII. század második felében a drágakőutánzatú tárgyak készítését Jablonec hiad Níiisouba és környékére helyezték ót. A jabloneci export kezdetei Jan F. Schwann kereskedő nevéhez fűződnek. Schwann sikere rengeteg vállalkozót vonzott a városba, és szédületesen meg is gazdagodtak a hamisgyé- mánt-kereskedelemből, miközben a mesterlegények, munkások nagy szegénységben tengődtek. A Monarchia idején oly nagyra becsülték a jabloneci kereskedelmet, hogy a legnagyobb osztrák— magyar kereskedelmi hajót Gablonzra keresztelték. A divatékszer-készítés fokozatosan különült el az eredeti ékszerművességtől és vált önáló szakmává. A bizsu pedig népszerű, változatos és főleg elérhetően olcsó kiegészítő lett. Minél nagyobb lett az érdeklődés a divatos üveggombok, nyakláncok, hajósatok, fejdiiszók iránt, annál inkább szárnyalhatott a mesterek fantáziája is. A biedermeier divat a fér. fi ruhadarabokon is kedvelte az üveggyöngydíszítést. A múlt század 70-es éveiben a második rokokó korszakban terjedtek el a fekete üvegkészítmények. A szecesszió a díszítőmotívumokban és sokfajta szín, anyag alkalmazásában ihlette meg a bizsukészítőket. A húszas éveikben az egyszerűbb formák jöttek divatba. A divat szeszélyeit pedig nem könnyű követni, s Jablonec ma több mint százezer darabos naprakész mintakollekcióval állja a próbát. Jelenleg a legkeresettebbek az üveggyöngyből, vagy a gyöngy és a fém kombinációjából készült nyakláncok, a közepén másfajta gyöngyökkel hangsúlyozott nyakékek, a stilizált virág, kagyló, gyümölcs, csiga formájú nyakláncfüggők, a fülbevalók, a gyűrűk. A második világháború után újjászervezett bizsu- gyártás az ötvenes évek második felétől nagyüzemi mértékben folyik, és a Jiablonex külkereskedelmi vállalat jut. tatja el a termékeket a világ minden tájára. A jabloneci nagyvállalat a közelmúltban ünnepelte 25 éves fenállását, A gyártási folyamat 32 szakmát foglal magába, s készítményfajtától fügően divatékszer, csillár és dísztárgyak készítésére tagolódik. A jabloneci nagyvállalat több mint 26 ezer dolgozót, 80 százalékban nőket foglalkoztat. Tőkés kivitele sokszorosan felülmúlja a szocialista országokba irányuló exportot, bár a legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A kereslet-kínálat alakulásának, a divat változásainak megfelelően termékeit 3-4 évenként igyekszik megújítani, annál is inkább, mert a hagyományos ver. senytársak mellett új riválisok jelentek meg a piacon, az olcsó munkaerővel dolgoztató Dél-Korea, Tajvan és Hongkong. Csehszlovákia Rigában, Lettország fővárosában minden év nyarán megrendezik a népi iparművészek kiralködóvásárát. Színhelye egy 100 hektárnyi területen fekvő néprajzi múzeum, a Jul'gattó partján. Ebben a Skanzenben kilenc- ven-egynéhány paraszti épületet gyűjtöttek össze, kezdve a kunyhóktól a tágas parasztportákig, fából épített templomokat, szélmalmokat. A házakat, gazdasági épületeiket Lettország különböző részeiből szállították ide, gerendánként szétszedett állapotban, majd eredeti formájúikban összerakták. A kiállítás anyagát mindennapi használati tárgyak, régi bútorok, munkaeszközök, .népművészeti tárgyak teszik látványossá. Ez a hangulatos környezet közelebb hozza a látogatókat a népművészet forrásához. Sok nézője volt a kerámia- táirgyáfcnak. Láthattunk Olyanokat, amelyek modern formákon őrzik a hagyományos díszítő elemeket, sókan viszont fazekasok munkáiban gyönyörködtek. Ezek megőrizték az agyagedények hagyományos formáját és díszítési módját. A fenyves árnyékában sorakoztak a borostyánikészítők sátrai, pultjai. A borostyán ékszerek külföldön is hírnevet szereztek az ügyes kezű lett mestereknek. Lettország középső és nyugati vidékén különösen elterdjedt ez a szakma, sok helyén egész családok foglalkoznak vele. Egy másik soron a bőrdíszművesek, a kosárfonók, a fafaragóik, az ötvösök állították ki portékáikat. A takácsok még a régi szövőszéket is elhozták magukkal, s ott helyben szőtték a nemzeti díszítésű lenvászon abroszokat, térítőkét. Sokan vásároltak kis gobelineket, ezek az utóbbi időben nagyon divatosak. K. MEDALE ötszáz mester hozta el ruháit, szőtteseit, hímzéseit, kerámiáit, fonott bútorait a rigai népművészeti vásárra Rigai í vásár ||
