Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
A IvÉPÜJSÁG 1983. július 30, „Kórház” a város szélén Híd az intézet és a kinti élet között Zománctábla hirdeti a főnővér szobájában: „Intézményünk olyan munkahely, mint a többi... de, szervezete komplikáltabb egy üzemnél, összetettebbek benne a •cselekvések, bonyolultabbak az emberi kapcsolatok, több benne az érzelmi, indulati tényező, mert a munka tárgya az EMBER.” A nevük bonyolult, Bony- hád városi Tanács V. B. Egyesített Szociális Intézmények Igazgatósága. A valóság ennél egyszerűbb és egyúttal szomorúbb is. Az intézmény a 6-os fő közlekedési út mellett, Bonyhád város szélén, ha nem is kórház, de beteg emberek gondozását vállalja, mivel elme-szociális otthon. Ide ember kell, aki bírja idegekkel, érzelmekkel, türelemmel, szaktudással a fizikái, lelki megterhelést és a nagy felelősséggel járó szakmái munkát. Az Egészségügyi Minisztérium és a SZOT 1981-ben kezdeményezte az egészségügyben a brigádmozga'lom kialakítását, illetve megélőn- kítését, hiszen azárt azelőtt is előfordult, hogy egészség- ügyi intézményben brigádok alakultak, és működnek is. Az előnyök nyilvánvalóak, következnek a kollektív munkából és a felelősségből. Igen ám, de egy szociális otthon, egy kórház nem üzem, a munka mennyiségét és minőségét nem lehet számokkal mérni, paraméterekkel behatárolni. így aztán a pontozható muhkavenseny a brigádmozgalomnak e területéről hiányzik. Azaz nem hiányzik senkinek, hiszen a lelkiismeretes munka iitt kötelező, akii nem így dolgozik, az úgyis kikopik az intézményből. Bonyhádon ez nem okoz gondot, itt nincs vándorlás, stabil és lelkes a gárda. Mint az intézmény igazgatója, Be- nács József elmondta, 24 nővér dolgozik az intézményben — a gyesen lévőkkel együtt —, közülük 22-en szakképzettek és valiameny- nyiien munka mellett, itt az otthonban szereztek képesítést. KutnyánsZkymé Szép Ilona főnővér, az egészségRausch Imréné brigádvezető: A legfőbb gyógyszer a szeretet ügyi főiskolát is így, és innen végezte el, ugyanígy egy másik nővér férje, aki jelenleg főkönyvelő. Mindenki férjnél van, három családban egy, a többiben két gyereket nevelnek. Nem arról Van tehált szó, hogy a nővérekből álló Kossuth Zsuzsanna brigád tagjai ném tudnak miit kezdeni a szabad idejükben, és család helyett pótcselekvésnek tekintik a brigádmozgalmat. Egészen egyszerűen szeretik a munkájúkat, amit csak jó kollektívában és munkahelyi légkörben lehet eredményesen végezni. Három műszakban járnak dolgozni, még az idő egyeztetése sem könnyű a brigádnak. Legfőbb szakmai célkitűzésük a- folyamatos és állandó önképzés. Az intézet orvosa havonta tart előadást, azon mindig részt vesznek. Az éppen tanuló — és itt eddig még mindig tanult valaki —, munkáját segítik, ha szabadságon van, vagy iskolában, helyettesítik. Tanulmányaiban is foglalkoznak vele. A brigádnapló tanúsága szerint — a beszélgetésben ezt nem említették meg —, beteg kolleganőjük helyett dolgoztak annak kertjében, és a táppénz kiegészítésére ezer forintot gyűjtöttek. Amit viszont nem titkolnák, az az hogy a brigád híd kíván lenni az intézet és külvilág között. Az igazgató véleménye: — Nagyon nehéz itt a munka, a lelki megterhelés is hozzájárul a fizikai munkához. Talán a legnehezebb ilyen értelemben a fekvőbetegek ellátása, vannak 'akik négyszeri pelenkázásra szorulnák. Mindemellett ez, mint a neve is mutatta, otthon. A betegek számára nekünk keli pótolni a családot és amennyire lehet, behozni az intézetbe a külvilágot. Sosem felejtem el, amikor a lányok kiállítást rendezték a betegek kézimunkáiból, az udvaron odajött hozzám egy fiatal betegünk, aki a gazdaságunkban foglalkoztatható, mezei, kerti munkára. Azt mondjla nekem ez a fiatalember: Én ezekhez a kézimunkákhoz nem vagyok elég ügyes, de nem lehetne odatenni két cső kukoricát, és ráírni, hogy ezt én kapáltam meg?” Odatettük. Ezeknek a betegeknek is szükségük van tevékenységre, munkára, a lehetőségek szerinti teljes életre. Az otthont és a külvilágot pótolni, ebben látom a brigád munkájának legnagyobb értékét. A brigád minden ünnepet megtart a betegekkel. Névnapjukon saját készítésű ajándékkal köszöntik őket. Van Télapó- és ‘Mikulás-ünnepség, hívtak már zenekart is az intézetbe. A betegek nagyon szeretik a zenét, hát még a táncot! Minden évben elviszik őket kirándulni, a posta Lendület szocialista brigádjával. Egyszer Pécsre is elmerészkedtek. Az „évi rendes majálist” az intézeten kívül tartják meg. Az ünnepségekre és kirándulásokra otthon készítenek süteményt, és ezt a különbséget a betegek is észreveszik, volt rajzverseny is. iEz egészségügyi intézmény, mégis a legfontosabb gyógyszer a szeretet, idézte fel az alapszabályt a brigád vezetője, Riaüsdh Imrémé. — Rengeteg az előítélet velük szemben, pedig az az igazság, hogy ők is beteg emberek, tehát egyfelől betegek, másfelől pedig emberek. Ennek megfelelően kell velük bánni, a babonáknak előítéleteknek velük kapcsolatban sincs semmi létjogosultságuk. Bámulatosan gazdag a brigád szabadidős programja is. A művelődési központ minden jelentősebb rendezvényén ott voltak, színházi előadáson, kiállításokon, sőt maguk is rendeztek már emlékestet, Arany János haláláKutnyánszkyné Szép Ilona: Nézzék meg az intézményünket Az éppen műszakba n lévő brigádtagok mák évfordulóján. Azt meg a Világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy a békegyűlést megszervezték a tavasszal. Elvégre egészségügyi dolgozóik, feleségek és anyák, törvényszerű, hogy felemelik szavukat a békés jövő érdekében. Ez így akár szólamként is hangozhat, de tudni kéll, hojy mögötte mennyi szervező munka áll. Termet kellett szerezni, előadót, műsort szervezni, időpontot egyeztetni. Kedves és családias hagyományai is vannak az intézménynek. Ezek közé tartozik, hogy évente legalább egy családi estet tartanák, az ő munkájukhoz és a három műszakhoz nélkülözhetetlen a család segítsége, fontos tehát, hogy megismerjék egymást a férjek es a családiak. Nem mondták, de nyilvánvaló, hogy ezek az alkalmiak nekik is nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen kikapcsolódásit jelentenék, baráti körben. íigy a háromnapos országjárás is. Nehéz volt megszervezni, nem is vehetett részt rajta mindenki, mégis megérte. Ami viszont érthetetlen, az, hogy hiába pályázták meg a szocialista brigád címet, pedig már rég kiérdemelték. Hivatalos válasz nem érkezett, nyilván azért mert az ő munkájuk értékelésének nin- csenék meg a kitaposott út- jái. Már csák az a kérdés, hogy szocialista tartalom a lényeg, Vagy pedig az értékelés formai kérdései? Nem panaszkodnak, hiszen azért csinálják, mert ez elsősorban nekik fontos, és mert szeretik a munkájukat. Végül a cím, hogy „Kórház” a város szélén, nem véletlen és nem is csak a tévében most ismét futó sorozatra Utal. Ezt a problémát ők meg, sem említették, az intézet igazgatója hozta szóba, majd a városi pántbizottság nőreferense mesélte el. Mindenki úgy érkezik a munkahelyére — kilométerekről van szó — ahogy tud. Gyalog, biciklivel, vagy éppen saját kocsival. Nlincs autóbusz és nincs munkásjárat a számukra. A délutáni műszak befejezése, illetve az éjszakai műszak megkezdése a legnagyobb gond. Megoldott, amennyiben a férjek szállítják őket — Saját kocsin —, ha úgy tetszik, társadalmi munkában, saját pénzen. Az ápolónő nem dolgozó, sőt fizikai munkás? Aki nem tudja elképzelni, hogy ez fizikái munka is a felelősségen és szellemi, érzelmi megterhelésen túl, az próbálja ki. És nem is csak róluk van szó, hiszen az intézménynek saját gazdasága és konyhája van. Ott is dolgozók dolgoznák, nékik miért nem jár a muhkásjárat? IHAROS! ibolya Sziics Mariann r Mint fial a vízben Vulvics Miográd a környék leghíresebb lakatosmestere volt. Azt is mondhatnánk, hogy jónevű kisiparos hírében állt. A történet egy tavaszi napon kezdődött, amikor Vulvics Miográd szerény ebédjét fogyasztotta segédjei társaságában. Pontosan fél egykor a műhely ajtaján dr. Komoródi Rétemé kopogtatott, és a hívó szóra szinte feltépte az ajtót. Zilált külsővel, és nemkülönben zaklatott lélekkel állt meg a küszöbön, majd félve szálait meg. — A mesterrel szeretnék beszélni! — Én vagyok — dörmögte téli szájjal Vulvics Miográd, s az asszony széteső arcát látva, zavarba jött. Kését, amit egyébként a nadrág tompor körüli tájékában szökött megtörülni, az asztalra ejtette, és néhány tétova lépést tett az asszony felé. — Csak önnel szeretnék tárgyalni! Vulvics Miográd visszanézett a két segédre, megvonta a vállát, és egy belső helyiség felé mutatott. — Erre tessék! Elnézést a kuplerájért, de hát ez az iroda. Az egyik széket leporolta, melyről bágyadtan hullott le a vaspor, és az asszony elé tolta, aki azonnal bélero- gyott. — A barátnőm ajánlotta magát. Vulvics Miográd úgy bólintott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, de fennállásának 45 éve alatt már kitapasztalta, hogy a dolgok vagy maguktól derülnek ki, vagy hia érdemes, az ember úgyis kideríti. — Egy fontos munkáról lenne szó — kezdte az asszony, majd Vulvics Miográd enyhén pélyhedző füléhez hajolt, és úgy folytatta. — Számíthatok a diszkréciójára? — Aha — nézett a semmibe Vulvics mester, és úgy 'érezte magát, mint egy körzeti orvos. Ez vagy őrült, vagy valami sumák ügyletet alkar — morfondírozott magában. — Szóval számíthatok a teljes diszkréciójára? — erős- ködött újból az astszony, s a hangja kissé megremegett. — Természetesen. — Kellene nekem egy akvárium! Egy olyan 5x3x2 méteres. — Lehet róla szó. De ez a méret inkább egy terráriumé. Egyszer az áMaitkentnefc eladtam egy ilyen darabot. Ötös üveggel. — Értem. Nekem a lákásomba kellene. — Mikorra parancsolja? — Máris késő. Mi a legrövidebb határidő? VulVics Miográd mélyen ülő szemeivel tüzetesen végigtanulmányozta az asszonyt. Emberismerete azt súgta, hogy ez a nő nem lehet akárki. Manapság egy terrárium, tele krokodillal, meg mlifenékkel, különleges hobby, az egzotikus árról nem is beszélve! — A pénz nem számít! De arra kérem, hogy senkinek ne említse meg! — Tudom, teljes diszkréció. Még az adóhivatal felé is. Az asszony nagyot ‘sóhajtott. — Köszönöm! És ahogy megbeszéltük... — Tudom, teljes diszkréció — bólintotta Vulvics Miográd. Egy hónap múlva az alkotás ott állt az asszony lakásában. A munlka végeztével Vulvics Miográd kiment a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. A kádban azonban egy embernagyságú, halszerű lényt pillantott meg, s a léptei zajára az egy IkisSé összerándult. Először iszonyodva mérte végig, mlajd sarkonfordult, de az asszony útját állta. — Menjen be nyugodtan! Nem bántja magát. Most már beláthatja, hogy nem mlaradhlat a fürdőkádban! — Nem — verej fékezett Vulvics Miográd, hiszen ilyen kopoltyús milaosodát még a tévé ismeretterjesztő kis- filmjeiben sem látott. Nagynehezen összeszedte magát, és fogait összeszorítva, a másodperc töredékei alatt megmosakodott, aminek látható következményeit a törülköző Viselte. Az asszony kifizette a mestert, majd konyakot vett elő. — Ügye megkínálhatom? — Köszönöm, de... — nyelt Vulvics Miográd, aki szíve szerint inkább a műhelyben lett volna ebben a pillanatban. A fürdőszobából hatalmas csobbanó hang szűrődött be. — Utálja, ha iszom — legyintett az asszony. — Ki utálja? — ö — mutatott a fürdőszoba felé. — Azért locsog. — Vagy úgy — válaszolt Vulvics Miográd, mintha bármit is értene. — Ügye segít beletenni az akváriumba? — Én? — A drágám egy kicsit elhízott. Egyedül nem bíróméi. Vulvics Miográd egy kissé elsápadt, és szorosabban fonódtak ujjai a konyakos pohárra. — Tavaly történt — kezdte az asszony minden bevezetés nélkül. — A férjem karácsonyra kapott egy akváriumot. Ez!t! — mutatott a polcon, fénylő üvegre, melyben két piros, négy fékelte és egy ezüst színű halacska hancúrozoctt, látható önfeledtségben. — Tudja, a férjem tudós. A disszertációját én gépeltem. Az egyén társadalmi beilleszkedésével foglalkozott. — Izgalmas kérdés lehet — hörpinitótte föl Vulvics Miográd a konyiákot, s erős kényszert érzett, hogy kiszaladjon a szobáiból, természetesen a legnagyobb diszkréció mellett. — Kérem, ő betéve idézett Dürkheimtől, Freudtól, Reisemanntól, és... szóval ő minden tekintetben zseniális volt. És akikor jött ez az akvárium. Naphosszat ült előtte és nézte. Azt mondta, hogy világra szóló felfedezést tett. — Biológus a tisztelt férje? — Nem. Szociológus. Az összefüggéseket kutatta egyén és társadalom között. Az egyén beilleszkedését a közösségbe. Ez kérem, szocializációs attitűdvizsgálialt. Rájött arra, hogy a természetben minden élőlény megpróbál alkalmazkodni. Elmélete szerint az élő anyag legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodás. Ennek legtökéletesebb formája az azonosulás, az identitás... — Bocsánat, de talán nem is zavarok tovább — szakította félbe az asszony magasröptű előadását Vulvics Miográd, s az identitás szónál egy kissé megborzongott. — Á, dehogy, töltsön csák magának! Szóval a férjem naphosszat ült az akvárium előtt, és tanulmányozta a halakat. Azt mondta: ezek a halak közösséget alkotnak. Ö az egyén, akinek valamilyen módon el kell fogadtatnia magát velük, tehát némiképpen azonosulnia kell, különben a közösség marginális létformájába kerülhet. Így kezdődött. Két hét alatt elfelejtett járni. A lábai uszony- szerűen összekulcsolódtak. Lassan a kezei is elsatnyul- tak, s apró pikkelyek nőttek a bőrén. Vulvics Miográd sápadtan nézett az asszonyra, miközben lelki szemei előtt föl-fölbuklkant a fürdőszoba különös lakójia. — De hát ez szörnyű! Miért nem beszélte le a férjét erről az esztelen kísérletről? — Esztelen kísérletről? Kikérjük magunknak ezt a hangot! Mondtam már, hogy ő zseni. Rajta kívül, csák én hittem és hiszek benne. Őt senki se tudta megérteni, vagy nem is vették a fáradtságot, hogy megértsék. A munkahelyén bolondnak tartották. Vulvics Miográd magába roskadt, és arra gondolt, hogy milyen borzasztó, ha az ember ilyen dolgokon tűnődik. Mennyivel jobb neki! Akármilyen egyén lehet ő dr. Ko- moródi Péter szerint, ő, VUlrvics Miográd mégis jól érzi magát a vasdarabjái között. Azokat lehet püfölni, kalapálni, hegeszteni. Nem neki kell alkalmazkodni, az anyag alakul őhozzá. Egyébként .iá, gondolta VulVics Miográd, ő úgy élt eddig, függetlenül dr. Komoródi Péter munkásságának eredményétől, mint hal a vízben. Ügy élt — gondolta Vulvics Miográd a környék leghíresebb lalkatosmes- tere.
