Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

1983. július 1. NÉPÚJSÁG 3 Könnyítés a gyermekes családok terhein Aki a KSH egyik kiadvá­nyának, a Statisztikai Havi Közleményeknek a legfris­sebb számába belelapoz, jó­szerivel naprakész ismerete­ket szerezhet Magyarország teljes demográfiai helyzeté­női. A számok mögé pillantó olvasónak sokatmondó és igen elgondolkoztató az aláb­bi adatok együttese. HOGYAN ALAKUL A NÉPESSÉG SZÁMA? Hazánkban 1980-ban a né­pesség száma 10 millió 713 ezer; a házasságkötések szá­ma 80 311, az élveszüléseké — az 1979. évi 160 364-es ma­gas szám után — még min­dig a 148 ezret meghaladó. A természetes szaporodás azon­ban — ismét csak összevet­ve az 1979. év több, mint 23 ezres lélekszám-növekedésé- vel — már csak mintegy há­romezer. Ennyivel születtek tehát többen, mint ahányan meghaltak. A tavalyi adatok, ugyanebben a régióban: össz­lakosság 10 millió 700 ezer; 75 557 házasság köttetett, 133 579 élveszülés történt — a lakosság fogyása 10 533. És — még egy ízben búvárkodva ezekben a számokban — a je­len év első négy hónapjában további 12 ezerrel csökkent a népesség száma, ami annyit jelent, hogy az 54 ezer halá­lozással szemben az élveszü- letések száma csupán 42 ezer volt. Távol álljon a szándék, mintha valamiféle nemzetsi- ratást szándékoznánk végez­ni. A fejlettebb gazdasággal rendelkező európai országok nagy részében évek óta re­gisztrálható folyamat a né­pességszám lassú csökkenése és minden statisztikai szám­vetés arra mutat, hogy — fejlődésünk és demográfiai helyzetünk egyenlőtlenségei folytan — magunk is ebbe a kategóriába jutottunk. Több­féle — konkrét adatokon, il­letve előrelátható társadal­mi-egyéni szándékok elemzé­sén alapuló előrejelzés szerint az ezredfordulóig akár a két­százezres számot is meghalad­hatja ez a fogyatkozás. A de­mográfiai hullámhegy a to­vábbiakban, feltehetően, is­mét bizonyos mértékű szüle- tésszám-emelkedést eredmé­nyez majd, a népességszám stagnálása azonban feltétle­nül hosszabb folyamatnak ígérkezik. JÚLIUS 1-TÖL Ezek a folyamatok részben befolyásolhatók, kedvezőbb irányba terelhetők, bármeny­nyire is világjelenségről van szó. A befolyásolás eszközei — nem szólva most a tudati elemekről — tekintélyes rész­ben feltétlenül anyagi termé­szetűek. Égető családpolitikai gondjaink oldásáról, enyhíté­sükről a napokban az ország­gyűlésen is szó esett. Lázár Györgynek, a parla­ment nyári ülésszakán el­mondott beszédéből elevení­tek fel elöljáróban néhány mondatot. „A társadalmi jut­tatások reálértéke az utóbbi két évben is a nemzeti jöve­delemnél nagyobb mérték­ben, összesen 6 százalékkal emelkedett. Azonban így is csak szerény előrelépésre volt mód. Most... július 1-i ha­tállyal 490 forintról 600 fo­rintra növeljük a kétgyerme­kes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egy gyer­mekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegé­szítés helyett pedig havi 300 forintos családi pótlékot kap­nak, a gyermekek 6 éves ko­ráig.” Köztudott, az egy és a többgyermekes családok élet- színvonala, életmódja és anyagi boldogulása nehezebb és szerényebb manapság, mint a gyerekteleneké, vagy azoké, akiknek már keresők a fiaik, leányaik. Napjaink gyermeknevelése sokféle pó­tolhatatlan öröme mellett is jelentős anyagi áldozatválla­lás, bármennyire is szívesen tesszük gyermekeinkért. S a családi pótlék reálértéke, mi­nek is szépítenénk, megko­pott, csökkent a legutóbbi korrekciója óta. Feltétlenül segítség — és nem is lebecsülendő nagy­ságú — a megemelt családi pótlék a családokban. Több, mint 70 éves ez a sajátos se­gítési, pénzügyi forma, amely­nek jogosultsági körét 1946- tól lehet erőteljesen társadal­mi méretűnek tekinteni (ek­kor vált jogosulttá családi pótlékra a kötelező társada­lombiztosítás hatálya alá tartozó összes dolgozó, s a korhatár a gyermek 16. élet­évére emelkedett.) 1966-ban már a kétgyermekes tsz-csa- ládok is kaphatták, 1968-tól a gyermeket egyedül nevelő apák jogán is jár, 1972 janu­árjától pedig — s ez a szám jelenleg is egyre nő — az olyan, egy gyermeket nevelő családok is részesévé váltak ennek a családsegítő jutta­tásnak, amelyekben az idő­sebb gyermek már betöltötte a korhatárt. 1981-ben 2,1 millió gyermek után fizettek hazánkban csa­ládi pótlékot! A jogszabály is családokra kedvezően mó­dosult. Ma már a kisiparosok és kiskereskedők gyermekei is részesednek e támogatás­ban, amely gyakorlatilag tel­jesen a kiterjedt és azt a 16 —19 éves fiatalt is megille­ti, aki alsó, vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. MEGKÖZELÍTI A 20 MILLIÁRD FORINTOT Hogy mit jelent konkrétan ez az anyagi segítség, arra elég néhány utalás. A számí­tások szerint eddig a gyerme­kek havi eltartásából átlago­san 18—19 százalékot vállalt át az állam, ám az árviszo­nyok változása miatt ez az arány az utóbbi években csökkent. A mostani emelés, várhatóan ennek az arány­nak a szinten tartását hosz- szabb távon is biztosítja, il­letve egy keveset emeli is. Az államkasszából már az 1981- es adatok szerint is több, mint 14 milliárd jutott csa­ládi pótlék formájában a gyermekes családokhoz. Ez az összeg, a mostani emelést figyelembe véve, meg fogja közelíteni a 20 milliárd fo­rintot. Egyértelmű, szép, és nemes a cél: a gyermekvállalás ösz­tönzése biztatás és garancia arra, hogy az állam, a társa­dalom keresi a módot a segí­tésre és anyagi eszközeink arányában megpróbál köny- nyíteni a gyermeknevelés családi terhein. Nem cseké­lyek a gyermekesek anyagi terhei havonta, egy-egy gyer­mekre 1600—2000 forintot költenek a szülők a családi jövedelemből. A mostani kor­rekció körülbelül a családok kétharmadát érinti. Ha mostanság a családpo­litikánkról hallunk, statisz­tikai adatokat olvasunk, ad­juk hozzá a számsorokhoz ezeket a kedvezményeket is... VÁRKONY1 MARGIT Eredményes félév Tanácskozott a KISZÖV küldöttgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) tésével a folyamatos termék­szerkezet-átalakítást szolgál­ta. E szövetkezetek átlago­san 27 százalékkal növelték termelésüket. A könnyűipari ágazatba so­rölt szövetkezetek növekedé­si üteme nem éri el a me­gyei átlagot, ám erősen diffe­renciált a kép — a 18 száza­lékos növekedéstől a_ 24 szá­zalékos csökkenésig. Tovább romlottak a piaci feltételek, amelyekhez igen eltérő mér­tékben tudtak a szövetkeze­tek alkalmazkodni. Az építő­ipari szövetkezetek körében még nagyobb a szóródás: a 34 százalékos csökkenéstől az 52 százalékos növekedésig. A szolgáltatásban, bár növeked­tek a költségek, ezeket nem hárították át a lakosságra, mivel az áremelés csökken­tené a keresletet. Itt fokozot­tan jelentkezett az anyag- és alkatrészellátás elégtelensé­ge. Kedvezőtlen jelenségnek értékelte az elnökség, hogy a szocialista országokba irá­nyuló export sem a tervezet­tet, sem a tavalyi első félévit nem érte el. A beszámoló, de felszólalásában Rév Lajos is kiemelte, hogy erre a követ­kező félévben nagyobb fi­gyelmet kell fordítani. Míg az elmúlt években rendszerint arról számolt be az elnökség a küldöttgyűlés­nek, hogy emelkedett a szö­vetkezetek nyeresége, most ez a folyamat megállt. A nye­reség mintegy 4 százalékkal alacsonyabb, mint 1982 első felében volt. Az eredmény- csökkentő hatásokat a szövet­kezetek belső intézkedések­kel, takarékosabb költséggaz­dálkodással, termékszerkezet- korszerűsítéssel teljes mér­tékben már nem tudták el­lensúlyozni. Várhatóan egyet­len szövetkezet sem zárja az első félévet veszteséggel, ám elgondolkodtató és további intézkedések meghozatalát sürgeti az a tény, hogy nőtt az alacsony jövedelmezőségű szövetkezetek száma. A második félévben válto­zatlanul a külkereskedelmi mérleg javítása, a társadalmi termelés hatékonyságának és nemzetközi versenyképessé­gének növelése a fő cél. A versenyhelyzet a külpiacokon teljes mértékben, de a belső piacokon is egyre jobban adottá válik, így nemcsak népgazdasági, hanem szövet­kezeti méretekben is szükség van a megfelelő érdekeltségi rendszerek kiépítésére, az anyagi és erkölcsi ösztönzők kialakítására, bevezetésére, alkalmazására. Jobban ki kell használni az új szerve­zeti forrnék adta lehetősége­ket is. Jelentős pénzeszközök ke­rültek a megyei KFA-ból a szövetkezetekhez. Alapvetően fontos, hogy ezek minél előbb közvetlen termelői erő­vé váljanak és megfelelően szolgálják a szövetkezeti ipar és a népgazdaság előtt álló feladatok végrehajtását. A továbbiakban az elmúlt héten rendezett megyei ter­mékbemutatóról, annak sike­réről szólt a KISZÖV elnöke — felszólalásában Tamás Istvánná is kifejezte a me­gyei tanács elismerését, majd a szövetkezetpolitikai-moz­galmi munkát értékelte. Töb­bek között elmondta, hogy a szocialista brigádmozgalom is fejlődött, annak ellenére, hogy most az értékelés során kevesebb a magasabb fokoza­tot elért brigádok száma. Ez azzal magyarázható, hogy mindenütt magasabbra emel­ték a mércét. Számos megyei jellegű rétegpolitikai és egyéb mozgalmi rendezvényre ke­rült sor az első félévben, to­vább javult a munkavédelmi helyzet, újabb közművelődési formák honosodtak meg a szövetkezetekben. Az első félév eredményei biztatóak, a következő hóna­pokban erősíteni kell a ked­vező tendenciákat és megfon­tolt lépéseket tenni a gazdál­kodás hiányosságainak meg­szüntetése érdekében. A vitában kilencen szólal­tak fel, majd a küldöttgyűlés elfogadta a beszámolót. Ugyancsak elfogadta a szö­vetség alapszabályának — a jogszabály-változások követ­keztében szükségessé vált — módosítását, valamint a kül­döttgyűlés bizottságainak be­számolóját. Anyagbeszerzők, anyagbeszerzés az alkatrészhiány, mióta E— 516-os kombájnt vásároltak. Ez a gép nem illik be a szö­vetkezet gépparkjába, mert hamarabb telük meg a mag­tartálya, miint a domináto- roké! Az utóbbiak alkatrész- ellátásával nincs probléma, telefonálnak, vagy rádión le­szólnak az IKR ócsárdi kör­zeti raktárába, és azonnal hozzák a pótalkatrészt. (Az MTZ erőgépeknél két- három éve, hogy problémák adódnak, mert nincs komp­resszor, fékbetét, lefújósza­lag, hidraulikus szivattyú. A gépek egyébként nem állnak, m'ert állandóan „fabrikál­ják”, s ha egy-egy- alkatrészt be tudnak szerezni, megve­szik, elteszik a raktárba, és van mihez nyúlni. Ezért nagyobb hát a kel­leténél igen sok üzemben a raktárkészlet. A mezőgazdaságii üzemek­ben egybehangzó a véle­mény: a termelési rendsze­rek tagvállalataik részére sokkal jobban megoldják az alkatrész-utánpótlást, mint mint az erre kijelölt kereske­delmi vállalatok. VOLT, DE MAR NINCS (Néhány évvel ezelőtt a dombóvári és környéki me­zőgazdasági üzemek úgy dön­töttek : körzeti raktárbázist építenek Rocsolán. Az ötlet rendkívül ésszerűnek lát­szott: egy raktár, több tsz, a raktárbázisban telex, tele­fon, anyagbeszerző, s minden alkatrészt perceken és né­hány kilométeren belül meg lehet szerezni. A ráktárt több millió forintos költséggel fel­építették, s ma — vegyszert meg csávázott vetőmagot tar­tanak benne, vagy üres. Mert kiderült: ami orszá­gosan hiánycikk, azt a kör­zeti anyagbeszerző sem ké­pes sehol megkapni. Párhu­zamosan „futott” tehát a kör­zeti, a dombóvári, a szakos!, a váronigi, a naki és a kocso- lai anyagbeszerző ugyanazért az alkatrészért. így hát tavaly az árukész­letet egymás között felosztot­ták, és azóta minden tsz kü- lön-külön jár az alkatrész után. A tanulság nem kétsé­ges: csak akkor érdemes rajonraktárakat létesíteni, ha van mit beletenni. S' amit úton, útfélen tapasztalni, a mezőgazdasági üzemek több­sége igyékszik olyan szer­számgépeket venni, amin al­katrészeket újíthat fel, eset­leg készíthet. VÁR A GÉP, VAR A MUNKA (Ahogy mondani szokás, a mezőgazdasági terményeket optimális időben, jól karban­tartott gépekkel kell betaka­rítani, a gép — legyen az bármilyen — idővel kopik, romlik, mert használják. Ha nincs pótalkatrész, útnak in­dul az anyagbeszerző. Autó­val, benzinnél, s a munkabé­réért járja az Agrokereket, a környező üzemeket, és jó ha talál a közelben olyan lese- letjezett gépet, aminek pont az az alkatrésze használható, amire szüksége van. Esetlég olyan jó a kapcsolata az üzemmel, a raktárossal, hogy ötsoros írás ellenében meg­kapja a bolygókereket, csap- szeget, hatos csavart. Azt mondják: nincs lehetetlen, csak tehetetlen, de ezt az igaz mondást már régóta a „beszerezbetetlen” szóval va­riálják. Legfeljebb az éppen munka nélkül álló gépekről veszik l'e a szükséges alkat­részt. Van persze előrendelés is, ezt viszont nem sok üzem engedheti meg magának, így például ott, ahol nincs ipari melléküzemág, vagy év köz­ben az állattenyésztés nem hoz rendszeresen pénzt, és csak aratás után jutnak na­gyobb bevételhez. És minden fillérnek helye van. A kereskedelmi vállalatok­nál általában korszerű a raktár, kulturált a kiszolgá­lás. De a raktáros számtalan­szor kénytelen azt mondani: nincs. Nem lehet könnyű a dolguk, s azoké sem az, akik munkacsúcs idején a gépud­varon osavarkulcosal a ke­zükben várják az anyagbe­szerzőt. DVM Fotó: Bakó J. Schwébl Ádám, a Tolna, megyei Agroker alkatrész- osztályának vezetője szerint jelenleg 100 millió forint ér­tékű alkatrész van náluk raktáron. Ez szám szerint 9 ezer féle alkatrészt jelent, a legkisebb méretű az 5 deka- grammos csapszeg, és a 2 dekagramimos húzórugó. De tartanák 5—6 méteres szal- marázót, kaszát és 2—3 má­zsás komplett motort is. MEGY A CSAPSZEG VÁNDORÚTRA Itt az Agrokernél naponta átlagosan 30 vevő vásárol és fizet, de előfordul, hogy 80 anyagbeszerzőt is kiszolgál­nak. Nem csupán a megye üze­meiből jönnek, hanem érkez­nek Soprontól Záhonyig min­denhonnan. Az alkatrészeket egyébként Budapestről, az Agrotek központi raktárából kapják, s nemcsak azokat, amelyek importból szármáz­nák, hanem a hazái Mezőgép vállalatok által gyártottakat is. Tehát — mondjuk — Pé­csen legyártanák egy alkat­részt, azt felküldik Pestre, a szekszárdi Agroker autója felmegy értük és visszahozza Szekiszárdra. Ez a rendszer jövőre megváltozik: a keres­kedelmi vállalatok közvetle­nül a hazai gyártótól kapják az alkatrész eket. , De hát mi az, amiért ván­dorútra keinek mostanában aiz anyagbeszerzők? Kombájnokhoz fékszerke- zeti egységekért, bálázókhoz kötözőszerfcezetekért, E—516- os kombájnokhoz komplett kaszáért, felső variátortár- csáért, fes zü Its é gs zabái y o zó - ért, és sok apró alkatrészért még. A partner — az NDK- beli Forsohritt cég — gyorsí­totta mostanában az alkat­részszállítást, s az áru na­ponta folyamatosan érkezik Szekszárdira1. MERRE JÁR AZ ANYAGBESZERZŐ? A dombóvári Alkotmány Tsz-ben három anyagbeszer­ző dolgozik, igaz nemcsak az a dolguk, hogy a hiányzó al­katrészek után járjanak, ha­nem más is. Az aratási idő­szakot megelőzően jártak többek között Baján, Kecs­keméten dobcsavarért és verőlíécért. Biztosra ritkán mennek, elindulnak, s ha va­lahol találnak alkatrészt, nem fogyasztották a benzint hiá­ba. Megfordultak tehát — a menetlevelek tanúsága sze­rint — Győrben, Székesfehér­váron, Kaposváron, Szolno­kon. A legerősebb két hónap egész évben a május és a jú­nius — az aratás előtti sze­zon. (A kis teherkocsi egyen­ként 3120, 3928, illetve 4513 kilométert ment az elmúlt hónapban — a megtett út­nak körülbelül 50 százaléka alkatrészkeresés volt. Németh Lajos gépcsoport- vezető szerint azóta krónikus Keresem a tsz-ekben az anyagbeszerzőket, dehát ez majdnem reménytelen. Tudniillik állandóan úton vannak, különösen most, aratás idején. Ez az ő dol­guk: megkapják a gépmű­helytől a listát, hogy mire lenne szükség, természete­sen a lehető leghamarább. Aztán útnak indulnak, ke­resik a megyei Agroker- telepeken, Pesten a Megév- nél, a környező üzemekben az alkatrészeket. Üresen áll a kocsolai raktárbázis, amihez nagy reménye­ket fűztek Németh Lajos: „Krónikus az alkatrészhiány” Műhelykocsi a kombájn mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents