Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 174. szám ÁRA: 1,40 Ft 1983. július 24., vasárnap Mai számunkból POLITIKAI FORDULAT TOLNA MEGYÉBEN 1948-BAN (3 .old.) MILYEN A TISZTSÉGVISELŐI SZÉK? (3. old.) A MADRIGÁLKÓRUS FRANCIAORSZÁGBAN (4. old.) A JAPÁN KONYHA (5. old.) HÁROM HÉTTEL A TERÜLETI BAJNOKSÁG RAJTJA ELŐTT (6. old.) Kiapadhatatlan forrás „Alapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népek közötti barátság jegyében fejlődnek” — jelentette ki a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére a moszkvai Kremlben adott díszvacsorán Kádár János. Szavai jól jellemzik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonyának jellegét, és azt a légkört is, amelyben a delegáció szovjetunióbeli látogatására sor került. A magas szintű szovjet—magyar találkozóknak több évtizedes hagyományai vannak. Hogy csak a legutóbbiakra utaljunk: 1974-ben ugyancsak Kádár János vezetésével járt hasonló küldöttség a Szovjetunióban, és látogatását öt évvel később legfelsőbb szintű szovjet delegáció viszonozta hazánkban. A párbeszéd természetesen ezután is folyamatos volt. Erre jó alkalmat kínált az SZKP XXVI. kongresszusa, majd a Szovjetunió 60 éves jubileuma alkalmából Moszkvában tartott ünnepségsorozat, valamint több két- és többoldalú tanácskozás. Mindez — mint Jurij Andropov pohárköszöntőjében megállapította — „ ... Abból az objektív szükségszerűségből adódik, hogy tovább fokozzuk országaink együttműködésének hatékonyságát, és lényegesen magasabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emeljük.” A Kádár János vezette, küldöttség mostani moszkvai tárgyalásai annak az általános elvi platformnak a rögzítését, újbóli megerősítését szolgálják, amely országaink sokrétű együttműködésének alapja. Azok a különbségek, amelyek a Szovjetunió és Magyarország eltérő nagyságrendjéből és adottságaiból magától értetődő természetességgel következnek, nem akadályozzák ezt az alapvető egyetértést, a módszerbeli eltérések pedig kifejezetten gazdagítják közös tapasztalatainkat. „Mi természetesen nem ajánlhatjuk, es nem is ajánljuk senkinek sem egyes megoldásainkat, hiszen ezek a mi sajátosságainkból következnek, azoknak felelnek meg. De ha más országok kommunistái úgy ítélik meg, hogy vannak közöttük használható tapasztalatok, ez nagy megtiszteltetés számunkra” — mondotta az általános törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok összefüggéseiről szólva az MSZMP KB első titkára csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén a Pravda munkatársának a kérdésére válaszolva. Teljes volt az egyetértés politikai, gazdasági és egyéb kérdésekről folytatott tárgyalásokon abban, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok népeink érdekeivel összhangban sikeresen és dinamikusan fejlődnek, és hogy barátságunk felbecsülhetetlen értékű, kiapadhatatlan erőforrás hazánk számára. A Szovjetunió hagyományosan a legfontosabb gazdasági partnerünk, amellyel külkereskedelmi forgalmunknak harmadát bonyolítjuk le. Tavaly az árucsereforgalom megközelítette a 8 milliárd rubelt. Különösen nagyra becsüljük a szakosítás és kooperáció területén, a közúti járműgyártásban, a timföld- és alumíniumgyártásban, az agrokémia és az atomerőművi gépgyártásban elért eredményeket. Noha az ilyen magas szintű találkozók nem elsősorban konkrét gazdasági megállapodások aláírását szolgálják, feltétlenül örvendetes, hogy a látogatás napjaiban több fontos gazdasági egyezmény született, mint például a nagy múltú timföld- és alumínium-egyezmény 1990-ig szóló meghosszabbítása, a kukoricatermesztésben, a baromfitenyésztésben, valamint a szovjet köny- nyűipar rekonstrukciójában való együttműködésünk kiterjesztése. A tárgyalásokon kidolgozták az 1986—90- es évekre a tervegyeztetés alapelveit, s elhatározták, hogy 1995-ig meghosszabbítják a gyártásszakosítási és kooperációs programot. Alkalmat adott a moszkvai látogatás a nemzetközi helyzet áttekintésére, a főbb európai és világproblémákkal kapcsolatos közös álláspont kifejtésére is. Itt kiemelésre kívánkozik, hogy mind szovjet, mind pedig magyar részről hangsúlyozták az enyhülés vívmányai melletti elkötelezettségét, a két fél egyetértését abban, hogy a nemzetközi helyzet további romlásának a megakadályozását központi kérdésként kell kezelni. Az úgynevezett eurohadászati fegyverzetről szólva Jurij Andropov aláhúzta: „Nem a rakéták számának a növelése vezet előrehaladáshoz, hanem az a törekvés, hogy megtalálják a kölcsönösen elfogadható döntéseket ...” Nemcsak a két szocialista ország, hanem az európai és a nemzetközi stabilitás érdekei is ezt kívánják. A tárgyalásokról kiadott dokumentumok, és a két fél vezető képviselői beszédeikben nem hagynak kétséget afelől, hogy egyrészt a szocialista országok nem engedik meg a történelmileg kialakult nemzetközi erő- egyensúly megsértését, másrészt viszont továbbra is bíznak a tárgyalások, köztük az amerikai—szovjet fegyverzetkorlátozási tárgyalások lehetőségeiben. E tárgyalásokon a szocialista országok célja egy olyan megállapodás elérése, amely — Kádár János szavaival élve — „minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja a fegyverzet alacsonyabb szintjén”. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatásának eseményeit nap mint nap magunk is nyomon követhettük a rádióban, a televízióban, az újságok hasábjain. Jóleső érzés volt látni, hogy a szovjet emberek milyen meleg szeretettel fogadták képviselőinket, hogy a tárgyalások milyen szívélyes, baráti légkörben folytak. Mint ahogy immár a látogatás eredményei alapján jóleső érzés tudni, hogy országépítő munkánkban és nemzeti tevékenységünkben a Szovjetunió továbbra is biztos támaszunk. (KS) * — ........ .......... H azaérkezett a Szovjetunióból a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szombaton kora délelőtt hazaérkezett az a magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége és Minisztertanácsa meghívására július 18—23. között hivatalos, baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttség tagja volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai és Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, a Központi Bizottság tagja, aki állomáshelyén maradt. A küldöttség kíséretének tagjai voltak: Roska István külügyminiszter-helyettes, Kótai Géza, a Központi Bi- zottság külügyi osztályának helyettes vezetője, Karvalics László, a Központi Bizottság agitációs- és propagandaosztályának helyettes vezetője, Ambrus János, külkereskedelmi miniszterhelyettes, Tóth József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és Benkő József, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának főosztályvezetője. A párt- és kormányküldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, a KözKádár Jánost a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor üdvörfi (Telefotó) ponti Bizottság tagja, Horn Gyula, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője, Kamara János, belügyminisztériumi államtitkár, a Központi Bizottság tagja, Nagy János külügyi, és Urbán Lajos közlekedési államtitkár. Jelen volt Valerij Musza- tov követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Magyar-szovjet közös közlemény A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására 1983. július 18. és 23. között Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A magyar—szovjet kapcsolatokra jellemző testvéri barátság légkörében végbement látogatás során a Magyar Népköztársaság küldöttsége Moszkvában és Kijevben megismerkedett, a párt- és állami szervek tevékenységével, találkozott dolgozókkal, a szovjet társadalom képviselőivel. Az a szívélyes fogadtatás, amelyben a küldöttségnek mindenütt, része volt, híven tükrözte a magyar és a (Folytatás a 2. oldalon) í!f’ A ibáSai November 7. Tsz 115 hektáros gyümölcsösében 72 hektáron termesztenek őszibarackot. Ezekben a napokban nemcsak a termelőszövetkezet tagjai, hanem a szomszédos Duna s zék cső és Palotabozsok jó néhány lakója is — összesen ötven en, hatvanén — szedik a Ford barackot. Na-ponta mintegy 10 000 kiiilónyiit számítanak a körös gazdaság gépkocsijai a Szigetvári Konzervgyárba. Gyorsan lelnek a ládák L Mdtotrds targoncával Vakodnak gépkocsira Barackszüret Bálán
