Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
(' TOLNA \ 10 IrsfÉPUJSAG 1983. július 23. Joy Fullhouse: Humoros történet volt. Milyen összefüggés van Pablo Casals Murányi Gyula plakettje Ármen Szárkiszov: Maugli IRODALOM ■■ ,, m ^ Iv' | n " * Jordán Popov: A mi udvarunk Magával ragadó a mi házunk — a hozzá tartozó udvar is lenyűgöző, akárcsak a lakók, a lakóbizottság és Ar- csarov, a lakóbizottság elnöke. Általában véve nagyszerűen mennek nálunk a dolgok. — Időről időre összejövünk, Arcsarov pedig beszédet intéz hozzánk. — Elvtársak, hozzuk rendbe az udvart! Ültessünk pipitért, ibolyát, hajnalkát, jácintot és más dekoratív virágot! 'Nincs szebb, mint néhány ágyás virág! — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Ha azonban egy kicsit jobban belegondol az ember — folytatja Arcsarov —, rájön: minek nekünk virág, lakótársak? Senki sincs, aki gondozná, a gyerekek pedig már harmadnapra letaposnák. Nem lenne jobb, ha szőlőlugas borítaná be az udvart egyik végétől a másikig, ha padokat állítanánk a lugas alá, hogy a kismamák és a nyugdíjasok kinyújtóztathassák tagjaikat a pihenés óráiban? T — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Jól esik hallanom, hogy egy véleményen vagyunk — folytatja Arcsarov —, a pi- henőlugas azonban még messze nem a legsikerültebb megoldás. Szőlő és pad helyett — hintát és homokozót! A gyermek az első számú gondunk, örömünk, reménységünk. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — De miért áltatjuk magunkat, lakótársak? — folytatja Arcsarov. — A hinta és a homokozó még nem mutatja meg a bennünk rejlő erőt. Mindenkinek be kell látnia, ha nem létesítünk egy igazi viváriumot az udvar közepén kis szökőkúttál és faiskolával — semmit sem csináltunk. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Igaz hát — folytatja Arcsarov. — De tegyék a szívükre a kezüket, és vallják be: vajon nem hübelebalázs- kodunk némely dologban ? ■Nem lenne jobb, ha meghagyjuk az udvart ebben a mostani természetes, egyszerű, az emberi kéztől érintetlen állapotában? Aki akar porol, a másik paprikát süt, a harmadik kompötot, a negyedik paradicsomot főz, az ötödik lustálkodik a tákaró alatt, a hatodik serpenyőt ónoz, a hetedik nyújtózkodik, a nyolcadik szerel, a kilencedik hagymát ültet. Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi vagyunk az udvar gazdái? — Igaz, igaz, harsont föl az egyetértés. Arcsarov ivott egy pohár vizet, és homlokát ráncolva így szólt. — Lakótársak, egy kicsit elszomorít engem a magúik hozzáállása. Először virágoskertet javasoltam — beleegyeztek. Utána a virágok helyett fölvetettem a lugas ültetésének gondolatát — hozzájárultak. Beleegyeztek a viváriumba, a vízesésbe és a faiskolába is, továbbá abba is, hogy egyáltalán ne csináljunk semmit. Hogyan magyarázzam mindezt ? — Minek itt annyit szaporítani a szót? — szőlált meg egy hang hátul. — Végül úgyis autóparkoló lesz itt. És ismét fölbarsan az egyetértés: „igaz, igaz”. (Fordította: Adamecz Kálmán) Az újság humorrovatának szerkesztője hivatta az egyik írnunkattársa-t. — Mondja Brian. mit akar rámtukmálni? — kérdezte ingerülten és a szemét dörzsöl gette. — Miféle vicc ez? Maga ezt írta: „Jim puskaporos hordón ült és közben pipára gyújtott. A halott huszonhét éves volt." Ez valami hajmeresztő badarság! Mi köze ehhez Jimnek, és mit keres itt ez a halott? — Már megbocsásson. Mr. McClosky, én azt hittem, hogy teljesen érthető. — Nos — mosolyodon el maró gúnnyal a szerkesztő — mindjárt meglátjuk, mit is hitt maga... — Ez az ember, ugyebár, puskaporos hordón ült... — Igen, ezt értem, ne magyarázeassxin nekem napnál is világosabb dolgokat, vagy hülyének tart? — Isten ments. Mr. McClosky! Ez az ember puskaporos hordón ült... — De minek a hordó, és mée ráadásul a puskapor? Talán nem ülhetett székre, hokedlire, vagy például hintaszékre? Micsoda ostobaság ? — Azt nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy ez 'a Jim miért ült éppen egy puskaporos hordóra. — Aihá, no látta! Nem tudja mesmagvarázni nekem, amikor itt áM .a dolgozó- szobámban. Akkor hoay tudná megértetni az olvasóval? — D° én úgy vélem, Mr. McC'ocky. semmi isiéntősége n^ncs annak, hogy ez a Az Egyesült Államok elnökének az előírások szerint jelentést kell tennie a kongresszusnak, hogy egy emberi jogok megsértésével vádolt országban javult-e a helyzet, mielőtt az amerikai kormány segélyt nyújthatna számára. Ez nem kevés problémát okozott már M. Reagannak, különösen Chile, Argentína és Guatemala esetében —, hogy csak egy párat említsünk. Szerintem a Fehér Ház jelentése Valahogy úgy születik, hogy a Külügyminisztérium felihívja a helyi amerikai követséget. — Nagykövet úr, hogy áll az eníberi jogok ügye? — Sokat javult. Tavaly a junta 100 ezer politikai foglyot tartott börtönben. Most viszont, amennyire titkosszolgálatunk tudjá, mindössze 95 Jim miért ült éppen puskaporos hordára. — És azután, minek az a puskapor? Látja, csupa kérdés. újabb és újabb kérdés... Maga meg ezt feleli nekem: azt hittem... Rendben van. én segítek magának, Brian. Tegyük fel. hogy ez a Jim kalóz volt, és tegyük fel azt is. hogy valóban egy puskaporos hordóra ült. Tegyük fel, olyan hülye volt. hogy rágyújtott. Hát aztán? Mit keres itt valamiféle hulla? Badarság! — Bocsásson meg, főnök, de ez a história nagyon mulatságosnak tűnt nekem... — Én nem azt kérdezem magától, fiatalember, hogy mi tűnt-tűnedezetl magának! emelte fel hangját a szerkesztő. — Hanem azt kérdezem, honnan került oda az a hulla! — Hiszen ez Jim... — suttogta Brian. — Micsoda? Jim? Talán gúnyt űz belőlem? Hiszen Jim a puskaporos hordón ül. A halott pedig honnan kerül oda? — Jim pipázott... — Nem beszélhetne kissé evorsabban, Brian. nincs időm. hogv az örökkévalósá- gis fecsegjek magával Jirn- rő) meg holmi átkozott hatott r ól! — De hát ez egy és ugyanaz az ember — nyögte ki 'Brian. — Hogyhogy? — csodálkozott a szerkesztő. — Ugyanaz? Jim a hordón ült és pipázott, a halott pedig, mint írja huszonhét éves ezer megrögzött bűnözőt, őriznék. — Az elnök örülni fog ennek hallatán. S mit lát a kínzások terén? — Egy pillanat, kinézek az ablákon. Nos, itt minden csendes, senki nem kínoz senkit — legalábbis az én szemszögemből. Menjek át a követség másik oldalára is? — Nem szükséges. — Persze lehetnék kínzások a rendőrségen, de hát nem ellenőrizhetem az ország minden sarkát. — Az elnök ezt el sem várja. S mit mondanak az ellenzéki pártök vezetői? — Ha jobban belegondolok, három hónapja egyiküket sem láttam. Úgy látszik, mind eltűntek. — Érdeklődött utánuk? — Az egyik ezredes azt mondta nemrég egy fogadáközötíük ? — Én azt hittem... — Megint hitt valamit! — Jim pipázott, egy szikra ráhullott a puskaporos hordóra és a hordó felrobbant.. — Ahá. akkor ezzel kellett volna kezdeni! Maga pedig egy árva szóval nem. irt arról a szikráról.. Most már érthető. De ki volt mégis huszonhét éves? — Jim... — Istenem, milyen furcsa gondolat! Milyen különös logika: előbb egyetlen szóval 'sem beszélt a koráról, a robbanás után pedig valamiért éppen a hallott életkorára tereli az olvasó figyelmét, és semmit sem árul el a jelleméről, a családjáról, meg más egyébről. És azt képzeli. hogy ez a maga úgynevezett anekdotája szellemes? — Hát nem látja, Mr. Mc- Closkv... — Én semmit sem látok, fiatalember. Tudja véletlenül, mi a rovatunk neve? — Hu.. jmor... — Az ám! És úgy véli. hoev valakinek a szörnvű halála szórakoztathat bárkit? Eredeti elképzelése van macának a szórakoztatásról... Válasszon inkább valami- .'.ven szellemesebb anekdotát. I.c.a7 is. maidnem elfelejtettem: kíváncsi vagyok, .hoevan hullhatott ez a szikra a noekapor'ba. mikor az a hordóban volt?! Fordította: Gellért György són, hogy pártgyűlést tartanák egy kihalt szigeten, a cápáktól hemzsegő tengerpart közelében. — Jó. És mi a helyzet az átlagemberrel: boldogabbak, mint egy éve? — Mindenki nevében nem beszélhetek, de a követség körül őrködök nagyon vidámnak tűnnék. Szerintük a hadseregnek még soha nem ment ilyen jól. — Mi van a szólásszabadsággal ? Kritizálhatják az emberek a kormányt a letartóztatás veszélye nélkül? — Természetesen. A minap is idejött valaki, és leszedte a keresztvizet a rezsimről. — S mit akart az illető a követségen ? — Épp politikai menedékjogot kért. — Figyelj csak! — mondta fülét hegyezve a farkas. — Valaki kopog! — Kérlek, senkit ne engedj be! — riadt meg az anyafarkas, miközben ő is felemelte a fejét. — Miért? — Rosszat álmodtam az imént. — Ostobaság! Mii, farkasok, nem vagyunk babonásak. A farkas felugrott, és határozott léptekkel a bejárat felé indult. Az anyafarkas akaratlanul is követte. Ahogy ajtót nyitottak, a küszöbön egy átfázott; fáradt fiúcska állt előttük. — Csakhogy végre megtaláltalak benneteket! — kiáltott fel örvendezve. A farkas fenyegetően vicsorgott rá. — Egy emlberkölyök! — ordította vadul, ugrásra készen. De a kisfiú megelőzte: — Mi ketten egy vérből vagyunk, te meg én! — Ezt vajon honnan tudja? — csodálkozott öl az anyafarkas. — Tudja azt minden gyerek! — felelt az apróság. — És persze Mauglinak hívnak, ugye? — mormogta elégedetlenül a farkas, de már megnyugodott, és nyakán a szőr már nem mere- dezett oly fenyegetően. — Igen. Vagyis igazából Petya vagyok, de most már Maugli. — Szent isten! — sóhajtott fel a gyereket szemlélgető anyafarkas. — Már megint egy! Hát mit akarsz, Petya? — Kérlek, ne szólítsatok így. örökre szeretném elfelejteni a múltamat, hogy itt élhessek veletek. — De hisz ez lehetetlen! — hőkölt vissza egyszerre a két farikas. — Megvan a saját falkád, amíit ti, emberek, családnak neveztek. Eredj oda! Itt nincs semmi keresnivalód. — De nékem egyáltalán nincs családom! — s a fiúcska sajnálkozva széttárta a karját. — Az nem lehet. Otthon vár az anyukád meg az apukád. Már késő van, biztos idegeskednek. Siess haza! — De ha egyszer nincsenek szüleim? És soha nem is voltak. — Ide figyelj, fiacskám! Tudom, nem éppen bölcs dolog részemről, de meg kell mondjam: vahdhogyan mégiscsak világra jöttél. Még sose gondoltál erre? Az anyafarkas a homlokát ráncolta, és dühödten szólt közbe: — Hagyd abba! — Miért, mi van abban? — nézett rá értetlenül a farkas. — Engem a káposzta közt találtak. — Ezt meg honnan veszed? — Egy bácsi mondta, aki egyszer bejött a szobámba megkeresni az újságját. — Miféle újságot? — Azt akarta megtudni, megnyerte-e a bajnokságot a Szpartak. — Ide figyelj, kedves gyermekem! Tudd meg: az a bácsi, aki az újságot kereste — az apád! — Nem igaz! — Hidd el! A kicsi hitetlenkedve ingatta a fejét: — De az a bácsi csak esténként jön, hogy egyen és aludjon! — És ki eteti? — kérdezte az anydfarkas óvatosan. — Egy néni. Munka után mindig jön, és megfőzi a vacsorát. Olyankor én is eszem. — És miért csinálja ezt? — Egyszer én is megkérdeztem tőle, mire ingerülten rágyújtott, és azt mondta: azt ő is szeretné tudni. — Szegénykém! Hát senki sem törődik veled? — Néha a tévében Mária néni mesét mond nekem. Maugliról is. Egy pillanatra felélénkült a fiúcSka, de rögtön hozzátette szomorúan: — De ez csak a tévében van! A farkasok mélyen elgondolkoztak, végül a családfő szólalt meg: — Mit tegyünk? Talán mégis befogadhatnánk ... lAz anyafarkas hirtelen megdühödött: — Mit játszod itt a jóságost? Rám is gondolhatnál! Míg te naphosszat vad'ász- gatsz, az én nyakamba szakad az egész háztartás gondja. A farkas bűntudatosan lesütötte a szemlét. — Mégis sajnálom szegénykét ! — Én talán nem? összefa- csarodilk a szívem. Ordítani szeretnék. — Elvész nélkülünk! — Elég bajom van a saját kölykéimmel is — dühöngött az anya. — Mit hallgatsz? csillapodott le végül. — De a másik csak hallgatott. — Na, mondj már valamit! Az ordasatya azonban most sem felelt. — Nem bánom, maradjon! — egyezett bele váratlanul az anya. — Bocsáss meg! — Férje hálásan dugta oda hozzá fejét. Boldogok voltak. — Nehéz dolgunk lesz — szólt az anyafarkas rnegadó- an, majd kedvesen odahívta új kölykét: — Ejnye, Maugli! Gyere már ide! Majd én embert faragók belőled. Legelőször is imutasd azt a kis bozontos fejedet, hadd nyalogassam le rendesen! (Fordította: Grabócz Gábor) Szegő Gábor fordítása. Balatoni táj Kiss Attila rajza Art Buchwald: Szigorú ellenőrzés
