Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983. július 23. ^PÜJSÁG 5 Szénabálázók I ___________________ Két lány a strandról Egy meleg munkahely a Patyolatnál r-----------------------------------------------------Kombájnosok ebédje Mit csináljunk, hova menjünk? A közművelődés kínálata Alaposan bent járunk már a nyárban. Kikapcsolódásunk, pihenésünk, feltöltődésünk napjait éljük. Hívnak, várnak a különböző kirándulóhelyek, vízpartok, strandok, csábítanak az ismeretlen tájak. A jó előre megszervezett utakra, programokra készülünk. Kicsit „le is engedünk". Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy most minden percet, minden órát csak a semmittevés tölt ki. Ügy vélem, nem is így van, mert a pihenést együtt és külön-külön aktív pihenésnek fogjuk fel, amiben helyet kap többek között a szórakozás, a könyv, a közművelődési intézmények programja, programkínálata is. Széles körben ismert ugyanis, hogy a nyár nem uborkaszezon, nem afféle eseménytelen időszak a közművelődésben. Ezen állításomat igozolni tudják a népművelők, s az általuk időben összeállított — a közönség igényét alapul és figyelembe vevő — csalogató programok, rendezvények. Mivel „csalogatnak"? A megyénkben dolgozó népművelők már rég tudják, hogy „nagy népi pihenésünk” ideje alatt milyen programokat érdemes szervezni, kínálni a művelődni, szórakozni vágyóknak. Súlypontozni, mérlegelni kellett tehát a könnyebb és a fajsúlyosabb műfajok között. Ez a mérlegelés nem jelenti azonban azt, hogy csak az egyik oldalra billenhetett, illetve billent a mérleg nyelve. Nem, erről szó sincs. Az igények alapján közismert volt, hogy nyaranta a könnyűműfajnak kell nagyobb teret biztosítani. Éppen a már említett kikapcsolódás, szórakozás igénye miatt. Ezért esett a választás az idén a neves beat-, pop- és rockegyüttesekre, különböző ismert táncdalénekesekre és kabaréműsorokra. Népművelőink vallják, hogy egy „nagy név" vonzza, csábítja a közönséget. Példaként elég, ha csak Korda György nevét említjük. Megyénk szinte minden nagyobb településén fellép, s az intézmények telt házra számíthatnak. De hozhatnék más példát is, igaz, nem megyeit, és az is igaz, hogy nem a könnyűműfaj képviselője, aki miatt a közönség nyáron is „verekszik” a jegyekért. Értesülésein szerint Lehotka Gábor orgonaművész tihanyi koncertjére már napokkal előbb nem lehet jegyet kapni. Sokan hiába állnak sorba. De folytatom megyei példával is. A szekszárdi zenélő nyár rendezvényeit is élénk érdeklődés kíséri. Szekszárdon egy ellenpéldával is találkozhatunk. Ugyanis nemcsak az országosan ismert nagy nevekre jön be a közönség, hanem a zeneiskola ismert művész tanárainak muzsikáját is sokan szívesen hallgatják. De itt álljunk meg egy kicsit. Ugyanis a szekszárdi példálózásom a közönségcsalogatás másfajta módszerét veti fel. A patinás megyeháza jó akusztikával rendelkező udvara nemcsak a régi helyszínről való kimozdulást jelenti, hanem valami mást, valami pluszt is ad, megragad, csábít. Így a zenei élmény, az emocionális hatás nagyobb’. Nem csoda tehát, ha vonzó a muzsikát szeretők és értők körében. Ha már a „kimozdulásnál” tartunk, megemlítem a szabadtéri színpadokat. Itt zenekarok, népi együttesek, színházi produkciók várják a kultúrára éhezőket. Bő tehát a választék. Ki-ki megtalálhatja a számára legérdekesebbet, legkedvezőbbet. Csak élni kell a felkínált lehetőségekkel. Mert hiába a gazdagon terített svédasztal, ha csak turkálunk, válogatunk benne, és nem eszünk semmit. Így előbb-utóbb éhesek maradunk. Márpedig jól tudjuk — főleg mi magyarok, akik igencsak szeretünk enni —, hogy az éhség igen kellemetlen állapot. Ezért kell(ene) kielégíteni a kultúraéhségünket is. A kimozdulásról beszélve a kimozdulás alatt a művelődési központok kihelyezett rendezvényeit értettem csak. Van ennek a fogalomnak egy másik tartalma is. Az, amikor mi mozdulunk ki otthonunkból, lakóhelyünkről, hogy más vidéket, más embereket, nemzeti kultúránk más értékeit is lássuk. Az országosan ismert nagy rendezvények — szegedi szabadtéri játékok, gyulai várjátékok,' szentendrei teátrum, és még sprolhat- nám — nem elérhetetlenek számunkra, csak időben kell gondoskodni a jegyről. Maradjunk most azonban megyénkben. Múzeumunkban, tájházainkban gazdag kincs mutogatja magát. A járási, városi művelődési központjainkban egész nyáron mai magyar művészek különféle alkotásait láthatjuk. Mindezekről sajtóból, programfüzetekből, plakátokról tájékozódhatunk. öröm_ mel tapasztalom, hogy a hozzánk jövő turisták nagy számban látogatják ezeket. Vajon mi, akik itt élünk, mennyire használjuk ki a lehetőségeket? Tudjuk-e, hogy hol, mikor, mit láthatunk? A köművelődés kínálatáról szóltam, igaz, nem a teljesség igényével. Kimaradtak a sorból a különböző TIT-rendezvények, a könyvtárak és a fiatalabb korosztályok szórakozásai, művelődési helyei, az úttörőházak. Ezek is fontos szerepet töltenek be mindennapjainkban. Az idei nyáron pedig a már említett művelődési házakkal együtt sokat tesznek azért, hogy hasznos időtöltést biztosítsanak gyermekeinknek is. Mivel nem minden gyerek juthat el táborba, ezek az intézmények vállalták, hogy a csellengő, úgynevezett kulcsos gyerekeknek is programot biztosítanak, s a programon túl igyekeznek kialakítani a művelődési szokásaikat is. A közművelődés kínálatáról beszélve igyekeztem tényekkel megcáfolni, hogy a nyár holt időszak. Hogy ez mennyire sikerült, az olvasóra bízom. Egy biztos, ha uborkaszezont érzünk, akkor azt mi „rendeztük" magunknak és még van idő, hogy ezt megszüntessük. Kánikula Hurrá, nyaralunk a Balatonon! (Fotó: Bakó Jenő) Gabonaszállító uszály Egy „nyári szakm a”: az úszómester Fiatalon, vidáman
