Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

1983. július 17. Korszerű lisztellátó egység a szekszárdi kenyérgyárban Több hibaforrás kiküszö­bölését oldotta meg a szek­szárdi kenyérgyárban az a találmány, amellyel korsze­rűsítették a kenyérgyártó vonal lisztellátó egységét. Eddig ugyanis egy csigasor szállította a gépsorokhoz a lisztet, és az egyféle lisztből egyszerre csak egyféle kenye­ret tudtak készíteni. Nem volt megoldott a liszt keveré­se sem. Ha bármilyen mű­szaki hiba adódott, akkor le kellett állítani, ki kellett tisztítani a berendezést, ez pedig időveszteséggel járt. Szükségessé vált tehát a kor­szerűsítés. Az új, korszerű lisztellátó­ban minden gépegységhez két csigarendszer megy. Ezzel a tésztakészítő gépsor alkal­mas lett többféle kenyér elő­állítására. Ugyanis a beren­dezés a megfelelő lisztet za­Az újító: Fodor János vartalanul biztosítja. A mű­szaki hibák kiszűrése is lehe­tővé vált, mivel az egyik csigasor tartaléknak is te­kinthető. A kapcsolóberende­zés alkalmazkodik a követ­kező évek fejlesztési elkép­zeléseihez is. A Fodor János műszaki osztályvezető-helyettes és munkatársai által tervezett és kivitelezett lisztellátó egy­ség és automatika alkatrésze­it az üzem TMK-műhelyében készítették. Csak a vezérlő­szekrény „doboza” származik a BHG-tól. Ezután — mint azt Szabó József, a Tolna megyei Sütőipar Vállalat igazgatója és az újítók el­mondották — lehetőség nyí­lik arra, hogy olyan kenye­ret süssenek, amilyet már régóta szeretnének ... Fotó: Kapfinger Befejezés előtt a csigarendszer szerelése A jövedelemérdekeltségű üzletek első félévének tapasztalatai Az ország mintegy ötezer közepes nagyságú — a jöve­delemér dekeLtségű rendszer bevezetésére alkalmas — üz­lete köziül eddig mintegy 630- ban tértek át az új módszer­re, amelynek bevezetésére az idén január 1-től nyílt le­hetőség. Ezeknek a vendég­látóhelyeknek és üzleteknek egybarmada Budapesten, il­letve budapesti központú várnaiatoknál működük, s több münt 80 százaléka álla­mi bolt. A megyei vállala­tok közül ott a legnagyobb a vállalkozói készség, ahol la múlt év második felében kísérletként bevezetett mód­szernek kedvezőek voltak a tapasztaila-taii. A HajdúJBibar megyei Él el mis z er -Ikisk e re s - ikedelmi Vállalatnál például jelenlieg már 23, a Fejér me­gyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatnál 14 a jövedelem- érdekeltségű üzletek száma. A legtöbb vállalatnál azon­ban csak egy-öt üzlet mű­ködik az új módszerrel, s ez a tapasztalatok szerzéséhez elegendő is. Probléma azon­ban, hogy a jelenlegi 630 üzlet mindössze 78 vállalaté, ® a kereskedelmi szer vezetek több münt a fele az idén nem tervezi az áttérést egyetlen üzletében sem. S bár a jö­vedelemérdek el t-ség ű üzletek száma az év végéig várha­tóan tovább növekszik, erre (többnyire azoknál a vállala­toknál kerül sor, ahol már működnek ilyenek. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium az első félévben folyamatosan vizsgálta a jö­vedelemérdek elltség ű üzletek m űiködését. Tapasztállá ta ifc szerint a megállapodások — áimelyet a Vállalatok kötöt­tek az érdekelt dolgozókkal — a vállalkozók részére ön­állóságot biztosítanak a be­szerzésiben, értékesítésiben, készletezésben, az áralakí­tásban, a létszám-, béir-, esz­köz- és költség gazdálkodás­ban. A jövedelem-elszámolá­sokra csak év végén kerül sor, így ma még nem álla­pítható meg egyértelműen, hogyan változik az érintett dolgozóik jövedelme. lAz ellenőrzések során ál­talában azt tapasztalták, 'hogy a jövedelemérdekeltsé­gű üzletek többségében ja­vult a kiszolgálás színvona­la, az áruválaszték összeté­tele, s bővült a szolgáltatá­sok köre. A legtöbb helyen új cikkeket is árusítanak, igondot fordítanak a friss zöldség és gyümölcs felvá­sárlására, házhoz szállítást s z er v ez teik, ü v eg-viss zavá ltó- helyet létesítettek, s az igé­nyeknek megfelelően módo­sították a nyitva tartási időt. Mindezek eredményeként ezekben- az üzletekben a múlt év első félévéhez ké­pest a vállalati átlagot meg­haladó f orgia! o árnövekedést értek el. A Hajdú-IBilhar megyei Éle 1 miiszer -k isfceresk edel-m-i Vállalatnál például a koráb­biakhoz kéjest 10—14 szá­zalékkal emelkedett a jöve­delemérdek eltségű üzletek egy részének forgalma, s az egész vállalat első félévi be­vételének mintegy 45 száza­léka, több mint egymilliárd forint származik az új for­mában működő üzletekből. Az üzletvezetők takarékos- kodnak a béralappal, s így mgailímía-s ösztönzési lehető- iségihez i:s jutottak, amivel különféle módokon — év- köz-beni j-utailmazássial .— ét­inek is. A huszonhárom üz­letben tízz-el kevesebben dol­goznak, mint egy évvel ko­rábban, s a létszámcsökke­nés ellenére javult a kiszol­gálás színvonala. Ez-t bizo­nyítja az is, hogy számos jő­ve d elemér dekelits ég ű üz 1 e t nyerte el a közelmúltban a „Fogyasztók kiváló boltja” címet. A kedvező tapasztala­tok alapján a vállalat jú­lius 1-től újabb 30-cal bőví­tette jövedelemérdekeltségű boltjainak számát. A boltve­zetőket tanfolyamokon ismer­tették meg az új rendszerrel, s már készül a vállalatnál az üzletvezetők első hazai kézi­könyve is. A Fejér megyei Iparcikk­kereskedelmi Vállalatnál — ahol már szintén „hagyomá­nyai” vannak az új módszer­nek — július 1-től újabb 15 üzlet portáljára kerül ki a „jövedelemérdekeltségű üz­let” felirat, ami azt bizonyít­ja, hogy itt is bevált ez a működési forma. Az év első felében a vállalat 14 jövede­lemérdekeltségű üzletének nagy része 13—26 százalék­kal nagyobb forgalmat bo­nyolított le a tervezettnél. Számos új beszerzési forrást tártak fel, több üzletben kis­iparosokkal, szövetkezetekkel készíttetett monopolcikkeket is árusítanak. A vállalat jöve­delemérdekeltségű üzleteinek döntő többségében az általá­nos gyakorlattól eltérően nemcsak a boltvezető, hanem az egész kollektíva vállalta a nagyobb kockázattal járó, ám nagyobb haszonnal is kecseg­tető új értékesítési módszert. Az elmúlt fél év tapaszta­lataiból már leszűrhető a kö­vetkeztetés: a jövedelemérde­keltségű üzemeltetés jól be­vált, hatékonyan szolgálja mind a fogyasztók, mind a vállalatok érdekeit. ' TOCMA \ _ HEPÜJSAG 3 Politikai fordulat Tolna negyében 1948-ban Az a párbeszéd, amely a megyében élő különböző nép­csoportok hangulatának fel­derítésére irányult, nemcsak a választás sikere szempont­jából volt fontos. Lassan ol­dódni kezdett az a görcs is, ami az összetelepített embe­rek egymáshoz való viszonyát 1948—1949 fordulóján még jellemezte. A kibontakozás azonban ellentmondásosan haladt elő­re. Miután a nemzetiségi an­kétokon kiderült, hogy a ki­telepítés alól mentesült né­metek támogatják az MDP törekvéseit, őket is igyekez­tek aktivizálni, a választási -bizottságdk munkájába be­kapcsolni. Ez az elképzelés azonban rövidesen zátonyra futott. Egyrészt a németek zöme a konkrét politikai megbízatástól, a nyílt szín­vallástól még hosszú ideig tartózkodott. Másrészt a po­litikai élet irányítói tartottak attól, hogy fokozottabb köz­életi szerepeltetésük a tele­pesekből váltana ki ellenér­zéseket. A németség soraiban ugyanis a nagyszámú kitele­pítés ellenére még akadt de­portált, vagy vagyonelkobzás­ra ítélt, akiknek az új válasz­tójogi törvény sem adott sza­vazati jogot. Éppen ezért a megyei választási bizottság- sághoz érkező jelentések kö­zött sok aggodalmaskodó, óvatosságra intő feljegyzés található: „Bonyhádon és kör­nyékén nagy eredményt tud­nánk elérni az itthoni német­ség körében. Választás előtt azonban szerintem ez nem kívánatos, mert többet árta­nánk a sajátjaink körében, mint használnánk” — olvas­hatjuk egy Bonyhádon kelte­zett jelentésben. A megye falvaiba telepített felvidékiek politikai maga­tartásáról viszonylag kevés információ gyűlt össze. Az a vélemény alakult ki róluk, hogy passzívak, tartózkodóak. A fejléttebb termelési kultú­rával rendelkező népcsoport ténylegesen nem illett bele a megye háború utáni képébe. Nehezen találták meg a he­lyüket, beilleszkedésük a bi­zalmatlanság légkörében el­lentmondásosan haladt előre. Sokan közülük ki sem cso­magolták gazdasági felszere­léseiket, csák a kedvező lehe­tőségre vártak, hogy elhagy­hassák a megyét. A magyar- csehszlovák barátsági szerző­dések megkötése után moz­golódás támadt soraikban, mert abban reménykedtek, hogy visszatelepülhetnek szü­lőföldjükre. 'A választási előkészülete­ket tehát Tolna megyében a népesség sajátos összetétele már önmagában bonyolulttá tette. De akadtak más termé­szetű problémák is. Az MDP a népfrontba tömörült pár­tok választási tevékenységét nem tisztázta egyértelműen. A megyei vezetés egyrészt óvatosságra intette az alap- szervezetéit, hogy „ .. . sehol ne erősítsék meg túlságosan a Front alkalmilag mozgósí­tott pártjait és funkcionáriu­sait”, másrészt viszont fele­lősségre vonta őket, hogy minden munkát maguk akar­nák elvégezni, nem érvénye­sül kellőképpen a választás népfrontjellege. A népfront sorsa és szere­pe a választásoktól függetle­nül 1949 elején a társadalmi élet kulcskérdésévé vált. Lát­tuk, hogy 1948 tavaszától kü­lönböző lépések történtek a népfront újjászervezésére. Az MDP vezetésében azonban a hosszú előkészületi munka el­lenére sem tisztázódott egy­értelműen a mozgalom szer­vezeti rendje, politikai tar­vezetése már eldöntötte a po­litikai pártok megszüntetését. Ez a szándék hatással volt a népfront újjászervezésének körülményeire is. Előtérbe kerültek az adminisztratív, utasításszerű intézkedések. A pártközpont határozata sze­rint: „A Megyei Népfront Bi­zottság vezetője az MDP me­gyéi titkár lesz. Ahol MDP- szervezet nincs, ott frontbi­zottságot létrehozni nem 'szükséges”. Ennek szellemé­ben készült el a megye köz­ségéibe kiküldött körlevél is: „A Megyei Népfront Bizott­ság ideiglenes tanácsának ha­tározata alapján közöljük, hogy községetekben a helyi 'Népfront Bizottság tagjául a mellékelt névsoron feltünte­tetteket kell megválasztani. Ezen a névsoron sem a helyi Népfront Bizottság, sem a pártok, sem a Tömegszerve- zeték nem változtathatnak. Az alakuló gyűlés nem nép­gyűlés formájában történik, hanem az zártkörű és azon csak meghívottak vehetnek részt. A meghívottak létszá­ma ne legyen több 50-nél. A meghívottak 60 százalékának pártunk tagjának kell lennie. A mellékelt névsort fel kell olvasni, és a már jóváhagyott tagokat közfelkiáltással egy­hangúlag (nem titkosan) kell megválasztani...”. Az utasí­tásnak megfelelően a megvá­lasztott községi népfrontbi- zöttságo'k tagjainak kéthar­mada MDP-tag lett. A nép- frontbizottságok alakuló tag­gyűléseiről felvett jegyző­könyvek tanulsága szerint a koalíciós pártok részt vevő vezetői elismerték, hogy a szocializmus építése csak az MDP vezetésével történhet. Azt viszont nehezen fogadták el, hogy az MDP vezető sze­repe egyben számbeli több­séget is jelentsen a népfront vezetésében. „Kisszékely köz­ségben a kisgazdapártiak til­takoztak az ellen, hogy az MDPJből többen legyenek a népfront vezetésében, mint közülük” — olvashatjuk az alakulásról készült jelentés­ben. Az MDP azonban a me­gyében mereven ragaszkodott az eredeti elképzeléshez, a 60 százalékos MDP-többség ibiztosításához. Az előre ki­küldött listán történő min­den változtatást presztízs­veszteségként kezelt. A járási népfrontbizottságok megvá­lasztása előtt az MDP megye- bizottsága levélben figyel­meztette a járásokat: „Egyes helyeken a reakció... meg akiarjia változtatni a javasolt személyeket. Fontos, hogy az éberség kérdésével is foglal­kozzunk.” Azoknak a manő­verezéseknek, amelyek a népfront újjászervezését kí­sérték, káros politikai követ­kezményei voltak. A népfront formális szerviként jött létre, úgy is működött. Tényleges tevékenységet sem a válasz­tás előkészítésében, sem a megye feszültségöktől terhelt légkörének konszolidálásában nem tudott kifejteni. Mindez később kedvezőtlenül hatott a megye politikai légkörére, a demokratizmus gyakorlá­sára. Végső soron az MDP elszigetelődéséhez vezetett. 1949 tavaszán azonban az MDP élhibázott lépéseinek kovétkezményéit még nem le­hetett közvetlenül érzékelni. A választásra összeállított közös lista gondolatát a nép­frontba tömörült pártok még egyetértéssel fogadták. A kis­gazdapárt megyei lapja ve­zércikkben méltatta a közös lista és közös program elő­nyéit. „A pártvillongások ko­ra végérvényesen lejárt. Egész jövőnk, jólétünk és gyermekeink sorsa függ azon, külön csoportokra az ország. Nem forgácsolja szét komoly építő erőit, nem ad előnyt az ellenségnek.”. A kisgazdapárt sajtója jól érzékelte a kialakult új poli­tikai helyzetet és az új vá­lasztási törvény lényegét. A megegyezés alapján kialakí­tott közös lista a szavazóktól tulajdonképpen nem válasz­tást kért, hanem demonstrá­lást. Egy megtett út nyugtá­zását, a kijelölt célok igen­lését vagy elutasítását. A kép­viselőjelöltek ebben az össze­függésben csak annyiban vol­tak fontosak, amennyiben személyükben garanciát is je­lentettek. Napjainkban ami­kor az 1949 óta érvényben lévő választási törvény mó­dosításáról sók szó esik, tu­lajdonképpen a körül folyik a vita, hogy a szavazás de­monstratív jellegét váltsa-e fel az árnyaltabb, az érdekek különbözőségét is kifejező választás. A volt koalíciós pártok 1949 tavaszán elfogadták a választás új formáját azért is, mert e pártok szervezeti rendje már bomladoznii kez­dett. önálló ákcióra csak ke­vés helyen lettek volna ké­pesek. A választási munka során a kisgazdapárt és a pa­rasztpárt korábban már meg­szűnt alapszervezetei is akti­vizálódták. Tevékenységük­kel áltálában a munkáshata- lom megerősítését, saját hely­zetük bizonytalanságát, visz- szafogottságát hangsúlyozták. Kivételes esetnek számít a tolnanémedi incidens, ahol a koalíciós pártok vezetői be­jelentették, hogy „...inkább lemondanák Népfront bizott­sági tagságukról, de nem haj­landók a választás sikere ér­dekében dolgozni”. A választási agitáció fő érvanyagát a népi demokrá­cia eddigi eredményei szol­gáltatták. A hároméves terv megyei és községenként! eredményei bőséges érvanya­got adták az agitátorok ke­zébe. Végső soron a terv ideje alatt épült újjá a megye há­borús vesztesége. Kijavítottak 30 megsérült, vagy megsem­misült hidat. A világtól elzárt -községek új bekötő utat kap- tak. Ekkor épült a nagyvej- kei, a pári, a tengelic-szőlő- hegyi bekötő út. A háború­ban megrongálódott mintegy 250 kim-nyi útszakaszt kijaví­tották. A legkézenfekvőbb válto­zásokat mégis a községek vil­lamosítása és az új iskolák, kultúrházak létesítése mu­tatja. Az 1947—48^as faluvil­lamosítás során kapcsolták be a közvilágításba Tengelic, Miiszla, Báta, Értény, Kánya, Kurd, Döbrököz, Kisszékely, K-oppányszántó, Tengőd, Niagykónyi, Madocsa, Gerjen, Bedegkér, Pári községeket. Ezek a beruházások jórészt a lakosság összefogásával léte­sültek, így azokat ténylege­sen magáénak érezte. A volt gazdasági cselédek a jutta­tott földön önálló családi ház építésébe fogtak. A volt ura­dalmi puszták helyén új köz­ségek körvonala bontakozott ki. „A Felsőnyékhez tartozó Fürgéd pusztán a földosztás során kb. 200 volt uradalmi cseléd kapott földet. Most ar­ról érkezett hír, hogy a volt cselédek közösségi munkával egyszerre kezdték meg lakó­házuk építését. Fürgéd pusz­tán egyébként a napokban nyílt meg két tanerővel az új iskola. Ez is mutatja az utat, amelyen az új gazdák halad­nák. A puszta közepén hama­rosan új miintafalu elmélke­dik az egyéni verejtékből és összefogásból” — olvashatjuk egy korabeli tudósításból. talma. 1949 elején, amikor az újjászervezés gyakorlati le­bonyolítása zajlott, az MDP hogy népünk egy emberként mutassa meg erejét kifelé és befelé. Nem szakad részekre, (Folyt, köv.) LÁSZLÓ PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents