Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
A ^ijÉPÜJSÁG 1983. július 17. ÖN KÉRDEZ Gyakran zárva a bolt A faddi Lenin Termelő- szövetkezet gumi- és műanyagüzemének dolgozói írták: a tsz területén működik egy vegyesbolt. Azaz működne. mert gyakran zárva tart szabadság vagy betegség miatt. Az üzemben kétszáz ember dolgozik. Munka után kell futkározni bevásárolni. Azt megértik, ha beteg valaki, akkor kiírják, a szabadságot is ki kell venni, de miért nem gondoskodnak ilyenkor helyettesről? Horváth István, a Tolna és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnöke adott választ a kérdésre. — A bolt vezetője június JÍO-ig két alkalommal volt beteg kilenc napig. Június 20-tól ismét betegállományban van. Két hét múlva kell visszamennie felülvizsgálatra. Idén eddig tizennyolc nap szabadságot vett ki négy részletben. — 1981-ben a boltvezető és helyettese 1 207 000 forint, 1982-ben pedig 1 219 000 forgalmat bonyolított le 1982. első félévében 535 000 forint, 1983. első félévében pedig 345 700 forintot forgalmazott a bolt. Mivel az egy főre eső forgalom még a felét sem érte el a kívánatosnak, az elmúlt év decemberében a létszámot egy fővel csökkentettük. A boltot csak azért nem kellett bezárnunk, mert a Lenin Tsz nem kérte a termelőszövetkezetnek járó díjakat. Betegség, szabadság esetén elsősorban akkor van gondunk, ha a szabadság is, a betegség is elaprózott, rövid ideig tart. Hosz- szabb távú betegség esetén éppen ebben a boltban volt rá példa — a helyettesítést meg tudtuk oldani. Haladéktalanul felvesszük a kapcsolatot a Lenin Tsz elnökével és, ha ő a javaslatainkkal Telefonszámunk: 16-211 egyetért, támogatja azokat, akkor napokon belül megoldjuk átmenetileg a legalapvetőbb ellátást. Nem kapható növényvédő szer Kondász Ferencné, Dombóvár, Szegfű u. 13. szám 'alatti olvasónk írta: „Szekszárdi mind az üzletben, mind az Agnokerhél korlátlanul, leértékelve kapható vegyszer. Ugyanezt nem lehet elmondani Dombóvárról. Itt rendes á<ron sem kapható minden, ami szükséges Ifcn- ne. Ugyancsak nem kapható alkatrész a permetező- géphez...” 'A dombóvári Városi Tanács V. B. műszaki osztálya megvizsgálta a levélben foglaltakat és Csillag László osztályvezető válaszolt szerkesztőségünknek. — Az 50. számú gazdáiból! az idén valóban nem tudta zökkenőmentesen sem mennyiségben, sem minőségiben, sem választékban biztosítani növényvédő szerekből az ellátást. — Június és július hónapban a városi tanács szak- igazgatási szerve rendszeresen ellen őrizte a bolt növényvédő szerrel1 való ellátottságát. Az ellenőrzésekkor minden esetben megállapítottuk, hogy (Seviin, Fiiból, Karatém stb.) vegyszereket az egység osak Igen kis mennyiségben kap és ezek a szerek nagyon rövid idő alatt elfogynak. A gyártók felvivő anyag hiányára hivatkoznak. iA városi tanács végrehajtó bizottsága írásban hívta fel az áfész igazgatóis ági elnökének figyelmét a jobb nővé n y vé dősz er - el látás bí zt osí - fására. Ugyanakkor kértük a megyei növényvédő állomás igazgatóján keresztül is, hogy biztosítsák a zökkenőmentes növényvédőszer- el’.átást. Sok esetben előfordult, hogy a helyi áfiász saját kocsjával ment vegyszerekért és a lehetőségeken ibelül igyekezett biztosítani a Választékot. Sajnos, így sem. volt kielégítő vegyszer- ellátás Dombóváron. — Vizsgálataink során megállapítottuk azt is, hogy sem permetezőgép,pék sem permetezőgép-alkatrésszel nem rendelkezik a gazdabolt. A bolt vezetői ebben sem hibásak. A permetező- gépekre és a permetezőgép- alkatrészekre a megrendelőt még májusban elküldték. Azóta sajnos egy darabot sem kaptak. Vízdíj és autóbuszjárat >Iid. Szőke László Grábóc, Deák F. u. 16. szám alatti olvasónk hosszú levelet írt. A lényege: a Tolna megyei Víz- és Csatornarnű Vállalat felszólította, hogy fizessen be 21 forint vízdíjait tíz napon belül, mert ha nem, akkor a vállalat perelni fogja. ö és még sokan mások ezt a vízidíjat jogtalannak tartják. A településen átfolyó vízelvezető árokról írta: már húsz évvel ezelőtt ki kellett volna tisztítani. Ezen keresztül folyik el a szociális otthon serttéstel epéinek minden szennye. Minden fórumon kérték már az árok kitisztítását, a szennyvíz megszüntetését, de eredményt nem értek el. A falugyűlésen kérték: tegyen ismét ünnepi autóbuszjárat, de csak ígéretet kaptak. ígérettel pedig nem tudnak ÍBonyhádra és máshová utazni. A kérdésekre Bóhli Antal, a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője ivátaszolt: — Grábóc ivóvizét a közegészségügyi szervek — a 'talajvíz nitrátos elszennyeződése miatt — veszélyeztetettnek nyilvánították. Hogy a csecsemőiket jó ivóvízzel láthassák el, ideiglenes megoldásiként felújították a község központjában lévő mély- ifuiratú kutat. — A víz díjra vonatkozó kérdésre a következőket tudom válasz ölni. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a helyi tanács átvállalja a közkifolyóról fogyasztott víz díjának a kiegyenlítését. Grábóc esetéiben nehezen állapítható meg a szolgáltatást igénybe vevők szám'a, ezért a möcsényii Községi Közös Tanács rendezi az ivóvízdíját a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal. — A településen keresztül vezető árok valóban rossz állapotban van. Ez a tény a helyi tanácsi vezetők előtt is isimert. Az árok rendezését 1983-iria tervezték. A rendezés érdekében meg is keresték a Szekszárd—paksi Vízi- társulatot, amellyel meg is kötötték a szerződést. Az érvényes kiviteli szerződés szerint az ár ok rendezési munkák várhatóan ez év július végéig befejeződnek a ivott tejgyűjtő és a bekötő út közötti szakaszon. A szociális otthon területén lévő állattartó teleprőli a hígtárgya valóban bekerülhet a már említett árokba. írásban megkerestük a bonyhádi Városi Tanács V. B. műszaki osztályát és felszólítottuk: kötelezze a szociális otthont 1984. év végi határidővel a szennyvízkibocsátás megszüntetésiére. — A település közlekedésévé' kapcsolatos bejelentést megvizsgálva megállapítottuk, hogy régebben volt ünnepnapon is buszjárat Grábócról Bonyhádira. Ezt a járatot azonban a lil. sz. Volán a nagyfokú kihasználatlanság miatt megszüntette. A vállalat és a helyi tanács vezetői júliusban megbeszélést tartanak egy járat ismételt beindításának Lehetőségéről. Ml VÁLASZOLUNK A tanulóifjúság szorgalmi időben történő. nevelési célú foglalkoztatásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a művelődési miniszter 9/1983. (VI. 22.) MM számú rendelete, amely szerint a tanulók felügyeletét ellátó pedagógus részére az általa felügyelt tanulócsoportban a tanulók által elért, egy főre jutó átlagos munkadíj kétszeresének megfelelő díjazást kell fizetni. Táborszerű elhelyezés esetén, ha a pedagógus a tanulóknak munkaidejük utáni foglalkoztatásáról is gondoskodik, e tevékenységéért naponként további — a gyermeküdültetés alkalmával nevelési feladatokat és felügyeletet ellátó, tanári vagy tanítói képesítéssel rendelkező személyek részére külön jogszabály alapján megállapítható — díjazás illeti meg. Csupán utalunk arra, hogy módosultak és kiegészültek a korábbi jogszabály mellékletének egyes pontjai is, mely módosulásokat és kiegészítéseket — a terjedelem korlátáira figyelemmel — itt nem sorolunk fel. A hivatkozott jogszabály a Magyar Közlöny idei. 27. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1983. évi június 22-én — hatályba lépett. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában jelent meg a Magyar Nemzeti Banknak az utazási valutael- látásról szóló, a korábbiakat módosító közleménye, mely szerint forintfizetés ellenében megvásárolható repülőjegy Európa területére látogató és turista kiutazási engedély alapján a MALÉV, illetve a MALÉV-vel közös elszámolásban közlekedő külföldi légitársaságok járataira, sőt — a közleményben megjelölt esetekben — turista kiutazási engedély alapján Európán kívüli országokba is. Az állampolgárok már 1983. június 10. napjától az e közleményben foglaltak szerint vásárolhatnak repülőjegyet. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkozatásáról és szociális ellátásáról szól az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter 8/1983. (VI. 29.) EüM—PM számú együttes rendelete, amely elöljáróban rögzíti, hogy a jogszabály szempontjából ki tekintendő megváltozott munkaképességű dolgozónak, majd meghatározza a megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos munkáltatói feladatokat, illetve az ilyen dolgozókról való gondoskodás tanácsi feladatait. A munkáltatói feladatok közül kiemelkedőnek tartjuk, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában foglalkoztatni. Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körében olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül, munkaképességét hasznosítani tudja. Meghatározza a jogszabály azt is, hogy ezek megvalósítása érdekében a munkáltatónak milyen intézkedéseket kell tennie, köteles pl. — többi között — a dolgozót más munka végzésére betanítani, vagy szakképzésben részesíteni, szükség esetén az e célra létrehozott külön üzemrészben foglalkoztatni, részmunkaidőben alkalmazni stb. Részletesen szabályozza a rendelet a rehabilitációs eljárást, rendelkezik a megváltozott munkaképességű dolgozók műn- kajogi védelméről, kimondva azt, hogy mely esetekben nem lehet az ilyen dolgozók munkaviszonyát felmondással megszüntetni, rögzíti a megváltozott munkaképességű dolgozók szociális ellátását rehabilitációs foglalkoztatásuk esetén és rehabilitációs munkahely hiányában is. Kiemelendő, hogy a szilikózis és azbesztózis miatt megváltozott munkaképességű dolgozókról külön jogszabály rendelkezik. A rendelet, amely a Magyar Közlöny 1983. évi 28. számában jelent meg és 1983. július hó 1. napján hatályba lépett, kimondja azt is, hogy 1983. szeptember 30- ig új, ún. rehabilitációs bizottságokat kell létrehozni. DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi—járási szervezetének elnöke Száztíz éves a megyei újságírás Szerkesztői iroda a Fejős-házban 1. szám. Szegzárd, szerda marczius 5-rn. Első évfolyam. 1873. Az első, megyénkben lap első számának címoldala Az újságírás viszonylag kevés mégha tód ássál járó mesterség. Ennek megfelelően az újságírók többsége se meghatódós fajta, hisz a könnyzacskókra hatni aikaró stílus kora — remélhetőleg — lejárt. Egy előfizetési felhívás és egy újság fényimásolt példánya van előttem és az előbbiek fenntartása mellett mégis, akarva-ákaratlan meghatódom. Ugyaniakkor persze egyetértők. Mert, hogyan is ne lehetne egyetérteni a Szegzárdi Haladókor 110 éve kelt „felhívásával, mely „Nyomatott Ujfalussy Lajosnál”, Eszterbauer Mihály szerkesztő úr ugyanis, akiben ezek szerint az első megyénk- beli lapszerkesztőt kell tisztelni, a Szegzárdi Haladókor „czéljét” imigyen fogalmazza meg: „ ... összműlködés és az erőik egyesítése által a társadalom mindennemű kinövéseit ostromolni, — a józan de- mocratiának, — az osztályok közti válaszfalak lerontása általi életbe léptetésére hatni,^ hazafias és modern eszmék keresztülvitelére a tömeges együtt működéssel segédkezet nyújtani.” Ez az ostromlás legjobb tudomásom szerint azóta is folyik. Azzal se lehet vitatkozni, amit és ahogyan Eszterbauer kolléga egy lap céljaként határoz meg: „iA kitűzött czól elérésének egyik eszközéül szándékaink érvényesítésére ... lapnak megindítását határoztuk el, azon meggyőződéstől lévén áthatva, hogy irányzatosan vezetett lap a közmiveltség s polgárisodás terjesztésével, a társadalmi életben kell hogy hasznos eredményéket eszközöljön. Akarunk tehát nemzeti s társadalmi életünk érdekeinek szolgálni; az utakat, mó- ddkat, eszközöket föltüntetni, az irányt kijelölni, melyek által mindenki polgári kötelessége teljesítésének megfelelhessen.” A stíluson és szófordulatokon csak mérsékelten és akkor is barátságosan tessék mosolyogni. Élek a gyanúperrel, hogyha lesz 2093 nyarán e soroknak szakmámbeli olvasója, szintúgy elmélázik mlajd nyakatokért szófordulataimon, mint én az alábbiakon. Természetesen egyetértésem fenntartása mellett, amiben eljövendő kollégám esetéiben is bizakodom. „Vágyaink az anvaei iólét s szabadság felé irányulnak; — eavike a másika nélkül hiányas, nem terjeszthet áldást maga körül. Az anvagi jólét terebélyes fájának ápolására. fejlesztésére s gvara- pífására szükséges éltető na- not a munkát -rakadat- lanul foglalkoztatni: — szükséges a társadalom minden tagját a munka becsű lése. fölosztása és egvesítése iránt ébren s érdekben tartani, hogv az eeves virágaikból, a közműveltség magvából megteremhesse a szabadság gyümölcsét.” Árért idézem mi.nd°zt bőségesen, mert tulajdoníkéro- nes az első Tolna megyebeli újság programjáról van szó, félreerthetetlenül gról Széchényi István szellemében, amit nem lenne célszerű legyintéssel tudomásul venni. „Törekvésünk a társadalmi életnek javítása. Akarjuk, hogy társadalmi viszonyaink a kezdetlegesség pólyáiból kibontakozván, a jelzettünk irányban a koreszmék és józan democratia ösvényét választva, előre s mindig előre haladjon; — mert életre váló állam csak egészséges társadalmi alapra támlaszkodha- tik, s csak erős társadalmi élet mellett fejlődhetik.” így igaz. Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a kiegyezés utáni évek Magyarországára mindez aligha volt elmondható. Ami egyébként a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.” első számából is bizonyítható. Ez az első szám 1873. március 5-én jelent meg, tehát a dátumszerű pontosságú évfordulón valamelyest már túl vagyunk, de ez ennyi idő távolából talán megbocsátható. Annál is inkább, mert ez a példány a Tolna megyei Levéltár gazdag gyűjteményében sincs meg, hanem az Országos Széchényi Könyvtár folyóirattáránialk szíves segítségével, fénymásolva sikerült előteremtenem. A minden szerdán megjelent lap szerkesztősége a Fejős-házban volt. Ez a ház ma is áll, a Marx Károly utca és a Kossuth Lajos u'tca sarkán. Szeretném remélni, hoqv ~gy kerekebb számú évforduló napján az utánam következő újságíró-nemzedék tagjai majd szerény emléktáblát is lelepleznek a falán. A Tolnamegyei Közlöny „rendes rovatai” munkaterületének nagyjából napjainkban is élnek a megfelelői. Az „Irányczikkek s rajzok a társadalmi élet, események s eszmék köréből” területen ma párt- és belpolitikai rovataink osztoznak. „Tájékozódás a közgazdasági teen- dókból” — ez a gazdaságpolitikai rovat feladata. Van nálunk is „Följegyzése s ismertetése annak, mi a tan. ügy, a tudományos, jótékony, közgazdasági, kereskedelmi s .más intézeteink körében történik. Úgyszintén ismeret- terjesztő czikkek a tudomány, irodalom s művészet ágaiból.” Remélhetőleg a mi hasábjainkon is talál napjaink olvasója „mulattatva oktató elmefuttatásokat... apróbb közleményeket” és keddi kritikai oldalunkban „egyetemes könyvészet”-et. Tovább megyek. „A hirdetések, rek- lamatiók s minden e szakba vágó megkeresések” mindmáig a „kiadóhivatalhoz in- tézendők”, a 110 évvel ezelőtti helyzettel szemben azonban korántsem „bérmentve”. Nincs új a nap alatt? Szerencsére van. Ennek dokumentálására hadd idézzek a „Tanügyi szemle Szegzárd- ról” című cikk első részéből. A 11 069 lakosú városban 1736 „6—12 éves kis polgár” találtatott, akiknek iskolába kellett volna járniuk. A „Kurta” álnévvel jelzett cikkíró szerint ehhez „a népoktatási törvény rendeletéként 22 tanterem szükséges. és abban 22 tanítónak kell nevelnie a jövő embereit.” Tisztelettel ajánlom ezeket a számokat elsősorban tanítóképző főiskolánk hallgatói szíves figyelmébe. Papírt-ce- ruzát elővéve ugyanis kiderül, hogy termenként és tanítónként 78 gyerek lett volna az eszményi cél, a távoli, ámbár rendeleti normák által körülhatárolt vágy. A valóság azonban 110 évvel ezelőtt sokkal sivárabb volt. Ahogy Kurta” írja: „Szeg- zárdon pedig van 11 tanhelyiség, és 11 elemi tanító, kik közül kettő még kántori teendőtekéi is van- terhelve.” A valóság tehát termenként és tanítónként 176 gyerek. Természetesen csak elvben. Annál is inkább, mert „2 tanteram majdnem használ- hatatlanul nagy, de másik 4 egészen rozzant.” Így tehát a „semmi oktatásban nem részesülő tankötelesek számát” bátran tehetjük 1000-re. „Iskolai, avagy községi - könyvtár nincs, tanszereknek is nagy szűkében vagyunk. Felsőbb népoktatásnak neve is ismeretlen, szőlészet és pinezészet szaktanításról még csak nem is álmodunk.” Utóbbiról ma sem. A Garay Gimnázium még csak vágyálom, ámbár létrehozására „a város és megye áldozatkészsége 30.000 irtot hordott össze ... készen is van piár egy szép terv; 90 000 írtba kerülő épület emelésére.” Vannak az első számban vidámabb dolgok is. Beszámolók bálokról, társadalmi eseményekről, ahol „elegáns öltözékekben nem volt hiány, s a női szépség és keltem egész tárháza nyílt meg előttünk, elő se tudnánk őket egyenként számlálni”. Aztán persze egyenként és pontos néven előszámlálják őket. A „Szerkesztőségi üzenetek” rovatból egy kutúrtör- téneti érdekesség is kiderül. Már az első szám megjelenése előtt érkeztek a szerkesztőhöz névtelen levelek, a sajátos gondolatközlésnek azóta is sűrűn szárnyra kelő fecskéi. Eszterbauer szerkesztő váilaszia: ,,.A Gyünkön feladott névtelen levéli szerzőjének. Ügy látszik önnek több ideje volt a bírál tatásra, mint nekünk ia fogalmazásra.” Kultúrtörténeti érd ekéssé - gű azonban az egész lap. Ezért emlékeztünk meg ilyen terjedelemben megjelenéséről. ORDAS IVÁN Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71