Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
lOtfÉPÜJSÁG 1983. június 11. • • ^ ' ■ vsí/i ''- , Hazai tájakon Vörösberény rejtélyei IRODALOM Igazán meg lehet érteni azokat ai turistákat, akik a- Balatont és Veszprémet összekötő úton jönnek-imennek, 'hogy egyveg- téiben. teszik meg azt a tíz-eg.y- néhány kilométert, hisz aki a tó felé igyekszik, az minél előbb fürödni alkar, aki viszont a. városba. tart, azt ai vásárlás vagy a nézelődés szándéka hajtja. így aztán a legtöbb jármű megállás nélkül gurul át a 'Balatonalmáditól északra- ci térkép szerint 2,5 km-nyire — fekvő Vörös'berényen. Pedig megéri, hogy megálljunk ott, és utánajárjunk históriájának, meg min donnái ai látványnál, ami a helybélieket és az egyelőre még csak kevés számú látogatót gyönyörködteti. Próbáljuk meg legelőbb kibogozni, hogyami bukkant elő ez o szép dallamú, nyugodt ritmusú - nyilvánvalóan' két tagból összeforrott — földrajzi meg nevezés: Vörösbe fény. Szófejtésünkben nem kisebb szaktekintély, mint kiváló nyelvtudásunk, Pois Dezső siet segítségünkre, aki fölismerte és bebizonyítottál, hogy e falunév török eredetű. A berény török- oszmán. nyelvből származik; a birik (ez annyit tesz, mint egy- gyé válni,-egyesülni) kifejezésre vezethető vissza. S ha meggondoljuk, hogy csupán ott, a A templom szépen helyreállítva várja a látogatókat Balaton környékén még hány más iBerény — Kis- és Nagybe- rény, Balaton'berény, l'harosfae- rény — található, máris láthatjuk, hogy voltaiképpen a közösség, község fogalom jelölésére használták ezt ai kitételt. (Hogy Vörösberény tényleg mennyire török nevű, azt egyértelműen bebizonyítja legelső okleveles említése, amely így hangzik: Zagarbrüen. A zagar — za.air — ugyanis annyi, mint vörös, vörhenyes, tehát olyan színű, mint az a. permi vörös homokkő, amely ai környéket máig oly jellegzetesen tégla árnyalatúm színezi.) No, de elég az etimológiai iudálékoskodásból, lássuk most már azt, ami miatt jól teszi, iho megszakítja útját a vándor. Ez egy ritkái értékes és régi templom: Szent 'Márton' XI—XII. században már biztosan meglévő, az oklevelekben először 1297- ben említett „parochiális egyháza". Létét tulajdonképpen az oly sokat emlegetett veszprém- völgyi apácáknak köszönheti, akiknek alapítólevele 48 vö- rösberényi „füst"-ről — mármint háztartásiról — beszél. Ez a. fél- száznyi „füst” hozzávetőlegesen 250-300 embert jelenthetett, amely népesség már akkorái volt, amely tényleg megérdemelt egy külön templomot. Hogy mikor s hogyan formálták át, toldották meg. az eredeti román stílusú építményt gótikus elemekkel, most ne firtassuk, hanem szóljunk ismét a helybéliek sorsának alakulásáról, amely szükségszerűen a nagyvilág mozdulásait követte. A legfontosabb változások egyikét a reformáció hozta, amikor az addig katolikus herényiek is fölvették a- kálvinista hitet. El lehet képzelni, micsoda lelki — és bizonyára' nemcsak lelki - tusakodással járt ez a' hitváltás a veszprém-völ- gyi apácák jobbágyainak, szolgálóinak körében, akik még arra is bátrak voltak, hogy Szent Márton „parochiális egyházából” az oltárokat és más díszes berendezési tárgyakat kitegyék, ai falidíszeket pedig. bemeszeljék. Sőt még egy védőfalat is vontaik a templom köré, amikor az ellenreformáció beköszöntésével a helytartótanács vissza akarta- adatni az épületet a katolikusoknak. Pillantsunk csak a mellékelt képre, s láthatjuk, hogy nem akármilyen ez a védőfal: itt is, ott is lő-rések sötétlenek rajta; 'M ű e m lé kvédeImünknek hála, ma szépen helyreállítva -maga-síik kicsiny dombján a vörösbe- rényi református templom. Épen s tisztán varjai a múltba, feledkezni vágyó látogatók - egyelőre, sajnos, csak gyér számú - seregét. Igaztalanok lennénk azonban, ha említetlenül hagynánk Vörösberény másik, szintén műemlék értékű (katolikus) templomát. Freskói sokáig művészettörténeti talányoknak számítottak. Stílusjegyeik után számosán idősebb Dorffmeister István műveinek vélték e faliképeket, egészen addig, amíg elő nem került a- kiváló természettudósnak, Kitaibel Pálnak ■az útinaplója., amelyből megtudhatta. az utókor, hogy a. piktor egy bizonyos Pucher Xavér volt. Hogy kit tisztelhetünk e nyilvánvalóan tehetséges férfiúban? Erre vonatkozóan alig vannak adataink. A szakiroda- lom szinte semmit nem tud róla, csupán az biztos, hogy Veszprémben és néhány környékbeli falúban is dolgozott. (Szignált képe egyes-egyedül Szentgáloo van.) Még 'Horváth József, a falu monográfiájának tudós szerzője is csak annyit tudott kibogarászni a Veszprémben őrzött ha lo tti anya könyvből, hogy Pudhe-r Xavér egy „ínsig- -nis pictor", azaz jeles festő volt. Nemcsak nézni- és emlékez- nivaló aikad' tehát az egykori Zcgarbrüenben, hanem művészettörténeti rejtvény is. Lehet fejtegetni ... A. L Winkler Egon esete is azt bizonyítja', hogy az igazságot nem minden esetben az arra illetékes hivatalos szervek szolgáltatják. De nem is ez a fontos: a. fontos, hogy az igazságot valaki szolgáltassa; Ez a Winkler Egon költő volt, hivő, rajongó, a pattanásokkal rügyező fiúk tiszta hitével. Pedig' sörényét már irég elvesztette, szálanként simította, oldalra haját, kinyúlt szvetterekben járt, minit oz aggastyán' kamaszok, a negyvenediket taposta. Feleségét, Editet megszolgálta magának, három, esztendő szigorú böjtjével, o savnál is állhatatos aibb rajongással, ami minden ellenállást végül is szétmor. Rajongott és hitt, s még. okkor is szent maradt - káro m ló, bántó szava, sos em volt —, mikor Edit többé nem mondta, hogy „fáj o fejem, nehéz napom volt, hagyj”, meg hogy „'ne várj, hová is megyek? a fogorvoshoz megyek”, amikor a. nő már nem is volt többé óvatos, tapintatos, amikor már pimaszul szemtelen sem volt, amikor egyszerűen megkérte Winkler Egont, hogy hagyja. el a lakást és életét, mert terhére van. Egon ekkor is ■szent maradt, és rajongott tovább: csomagolt és ment. Vagyis hát Egon — ahogy barátai keresetlenül, de találóan mondják: egy szent barom volt. Hová ment, s mit vitt magával? Nem többet, mint ami egy s-po-rtszatyorba- belefér. De hát nyár volt még ... A városban szobát nem kapott: a hegyek közé vonlult, vagyis a Szabadság-begyen egy víkendház kamrahelyiségiét - borsos áron., havi ezer forintért — kibérelte. A nyara Tó — ahogy Egon nevezte új otthonát - deszkából épült, de cserépteteje s verandája volt, a. verandán, szobája ajtajai fölé pedig, egy szarva s- againcs szegelve, a trófea alatt fehér temperával írva.: Párád 1928. A nyaralónak konyhája volt, egy nagyobb szobája. — itt laktak a. háriaik, nyugdíjas patikus és nővére -, s a kis- szoba, az a bizonyos kamra, amit Egon bérelt a. nyári hónapokra ezerért, a téliekre kétszázért. A kamrában egy emeletes ágy állt, lavórnak csővázkeret, a székrény is kifosztott és omló volt, mint egy elhagyott, gazzal benőtt rom: polcai, fiókjai sem voltak, csők emlékei, szögek akasztónak oldalába' verve. Itt lakott most, s rajongott tovább: „iHa. tudnátok, milyen a. táj, a panoráma, a hájnál legszebb fent a hegyen, s képzeljétek, csak csupai i és e magánbaagzójú utcán lehet feljutni hozzám: Cinege, Csipke, Kikelet...” Ha óvtuk, figyelmeztettük - ezer uzsora, egy ilyen egértanyáért, és most nyár van, de mi lesz, ha megérkeznek az őszi esők, a fagyos téli idők - csak tovább rajongott: „ha kedvem tartja, alulra fekszem, ha akarom, felülre, két helyen is alhat ok, romantikus ez a hely, ti nem is .tudjátok. És őszszel leburco lkodnak a gazdá- ék, egyedül maradok, és akkor már csak kétszáz a bér, egyedül, egy nyaralóban !” 'Egyedül maradt fenn a. tüdőt 'Szaggató, fagyos ködökkel, a csata-kos utakkal, a deszkákon átjáró huzattal, a havas esőkkel, a, bádoglavórral és a lavórba, fagyott vízzel, a vasággyal, az ágy első és második emeletével, a kihalt, csupa, i és csupa e magán- hangzójú utcákkal. Valamiféle szent mamlasz volt; a. befüg- gönyzőtt, jó meleg kávéházakból, csevelyek, ugratások langy- meleg termálmedencéiből volt ereje s hite kiszállni, s elinduj- n'i a keményre fagyott utaknak egy hegyoldalban álló, magányos deszka.bódé felé. Kamasz hivő volt: hitt tovább a. nőiben', rajongott Editért, mintha csak bújócskáról lenne szó, ő most elbújt, fent, a. hegyen (mert Edit elküldte, bújjon el), nemsoká majd kiabál érte- - belátja a. dolgokat -, szabad o gazda, merre vagy, előjöhetsz, s ő akkor majd veszi a. sportszatyrát, előjön! 'Hát, rémes egy mafla, ólak .volt. Rovására, tréfák születtek: Egon nyaralójában, ha rablók járnak és teljes munkát végeznek, akkor sem lehet megtudni, járt-e nála. valaki: semmi sem hiányozhatna. Miről lehetne tudni, ha. ai Kikelet utcai d-eszkabódéba betörnek? Ml hiányozna? Hiszen, már az egerek fr-s rég elpucoltak! így, tegnap. Ma aztán — füstben úszó, jó melegben, befüggönyözött kávéba zabla kok mögött - meséli: képzeljétek, betörő vagy betörők jártak nálam! 'Egyszerre csaptak rá: — És ezt te honnan tudod? — Tudjátok, a verandán, a szobám ajtaja, fölött egy agancs volt. Ezt az agancsot a.z este, de lehet, hogy nappal, amíg lent voltam a városban, leszedték, ellopták. Befüggönyözött kávéházi ablakok mögött, fehér asztalnál, füstben úszó, jó melegben ülünk, hallgatunk. Egyikünk azt mondja.: — Ezt a. rehabilitációt Egon igazán kifagytai magának .. . 'De ez otromba 'beszéd. Az agancsot háza. faláról valakinek — ha. betörő is — elvégre már el kellett Vinnie. KŐBÁNYAI GYÖRGY Agancs ADORJÁN GYULA: fi kilátó Madártestű gyermekkor szigetén titkos vágyam volt az olad-i domb kilátójára, fölmenni, a. vén. grádicson, hol az ember lépte dong. Bajnokként úszni -a. város felett, ahogy a fecskék szelik az óceánt, érezni, a. Napba, röpít .a csend1, hisz mágnes az ég, osaík fölféle ránt. A kilátó ajtaja zárva volt. Latyakos úton. álltaim domb tövén, s néztem, a. Nap vérző csíkot hagyott. Alkonyod ott. Majd' homály font korám hurkot, s a csillagtalan ég- alatt futottam úg.y, mint aki- ,megriadt. N. Jelin-V. Kasajev: Szociológiai felmérés Én és Igor a cirkuszban, láttuk meg. őt, s mint mondják, első látásra, beleszerettünk. A nyolcadik sorban ült, s fent- rői jól láttuk gesztenyebarna. haját és finom arcélét. — Te, ez -igen, ez egy klassz nő! — vakarta, meg távcsövével a tarkóját Igor. — 'Hogy kellene megismerkedni vele? — Menjünk oda hozzá a 'szünetben. - javasoltam. — A, az nagyon nagy pimaszság lenne - háborodott fel Igor. - Csak úgy, uk'mukfuk.k, minden indók nélkül odamenni egy ismeretlen- nőhöz... Ez egészen alpári módszer... — Már miért lenne alpári? — föirmedtem rá. - A cirkuszban nincs helye kimértségnek, merev udvariasságnak. Sőt, ez a hely azért is kitűnő, iha- tudni akarod, mert közvetlen, oldott hangulatot teremt, feloldja- a. feszélyeze-ttséget, a. gátlásokat. Maradj, ahogy gondolod, én megyek ... — Menjél, csak, rajta.! De figyelmeztetlek, ez nagyon illetlen dolog! Amint a légtornászok .befejezték a számot, s a- műsorvezető' szünetet jelentett, kihúztam a zsebemből a. tollat és a noteszt, s odamentem a. gyönyörű, ismeretlen nőhöz. — Bocsásson, meg, kérem, miért szereti ön ai cirkuszt? Mi a. neve, foglalkozása? A lány csodálkozva, megdöbbenve fordult felém. — Elárulná, miért érdekli a.z magát? — Tudja... - s komoly, elgondolkozó arcot vágtam - szociológus vagyok. Felmérést végzünk, többek közt vizsgáljuk a cirkusz nézőinek összetételét. Érdekel bennünket -a- nézők átlagéletkora, foglalkozása, címe és más adatai... — Hm - mosalyöÜott el bizalmatlanul a nő. — És. miért éppen velem kezdi? — Nem egyedül vagyok, egy egész csoport végzi itt a felmérést - vágtam közbe fellelkesedve —, s ezt a- sort véletlenül rá'm bízták... — Ki 'bízta .magára.? — A felmérés vezetője. Ott ül ni, látja? - S kezemmel ■a távolban, alig látszó -Igor felé mutattam. — Hát ha. egyszer így va.n - egyezett bele a nő —, akkor végezzék csak a munkájukat. De kezdje a- sor elején, ne a közepén! — Úgy gondolja? - kérdeztem zavartan. — Igen - felelte határozottan —, úgy logikusabb, nem? Ezek után nem -maradt más, mint hogy a. kérd'ezősködést a sor elején, a. lépcső mellett ülő idős férfinál kezdjem. Az úgy megörült nékem, mint társa'lgó'partnern.ek, hogy öt per. cet elrabolt tőlem, s -alig tudtam -megszabadulni tőle. A szomszédjánál kellett folytatnom. — Szociológus vagyok — mutatkoztam be a fagyluiltozó hölgynek, aki a második széken ült. — Mi tetszett önnek legjobban a műsorból? — Hát látja. — kezdte elgondolkodva. —, hai a. bohóckodást vesszük, .mint olyant... — Értem ... — szakítottam félbe. — Foglalkozása? — Instruktorként dolgozom ... — Köszönöm szépen — .bólintottam, s a következő nézőhöz mentem. A lányig még sokan ültek. El se jutok hozzá a szünet végéig, meditáltam. A cirkuszművészetről - ki tudja, miért - mindenki hosszan., részletesen nyilatkozott. Ki .kellett valamit találnom. A hölgy mellett ülő vézna, férfitól egyszerű, en csak azt -kérdeztem meg, hány óra- A szomszédját még rövidedben elintéztem, megkértem, húzza beljebb a. lábát, hogy elférjek. így már gyorsabban ment. Közben kiét üres hely -tátongott; a következő nézőtől azt kérdeztem meg, hol van a büfé. Már szinte a lány mellett voltam, amikor a szemem sarkából Igorra, pillantottam, aki észrevehető irigységgel figyelte tevékenységemet. Nem azért, de. neki ez soha. nem jutott volna eszébe . .. A két utolsó nézőtől megkérdeztem, miikor lesz vége az előadásnak, s hogy -jutok el innen a. Kolhoz térre. Néhány üres szék után végre a lány mellett álltam. — Hát ideértem, s most mór kérném, az ön adatait. — Rendben van - mosolyodott el -, akkor hát kérdezzen. Már nyitottam a- számat, de abban a pillanatban, teljesen. érthetetlen módon ott termett Igor. Meghajolt a lány előtt, s felelősséget, méltóságot sugárzó professzori kifejezéssel fordult felém.: — Sztyepanov, mindenkit megkérdezett ebben a. sorban? — Igen - feleltem zavartan -, majdnem mindenkit... Már csak a. 'hölgy adatai- hiányoznak. — Hagylja csak — utasított vezetői tekintélyét hangsúlyozva. — 'Folytassa, a. kérdezést a második sornál. A hölgygyei majd én foglalkozom.. Csak ámultam-bámultam rá, és semmit nem tudtam kinyögni. A 'meglepetéstől és- dühtől nem -jött ha.n:g a. torkomba. — Na, gyerünk - sürgetett Igor, akiből csodák csodája-, iminden félénkség, elszállt. — Gyorsabban, mindjárt vége a szünetnek. Nagyot nyeltem, s magamban elátkozva az ilyen félénk bátortalan és pofátlan alakokat, elindultam, hogy folytassam a szociológiai felmérést. Sajnos, előbbi feltevésem, beigazolódott. A cirkusz a. legki-mértebb, -lég gátlásosabb embereket is feloldja, feszélyezetle-nné, közvetlenné teszi ... Fordította: Gyürke Zoltán
