Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. június 11. rtÉPÜJSÁG 11 Varga Imre művészete Varga Imre művészetével kapcsolatban szívesen emlege­tik az expresszianizmust és a szürrealizmust, nem is alapta­lanul, de fontosabb ennél, hogy pályája már kezdetben letért arról az útról, ami n'emzedák- társaii számára készen kínálta a művészi k'ilbontaikozást. Pátzay neoklasszicizmusa, Ferenczy Bé­ninek a századiforduló francia mesterein csiszolt ízlése, Med- gyiössy népi ösztönzése után tudta, hogy új feladatok állnak előtte, s hatásaikról is csalk úgy beszélhetünk, amennyiben ezek találkoztak szándékaival. Mert ez a szemünk előtt európai rangra emelkedett művészet, a példákban — amit Máriái épp úgy jelenthetett miint Moare vagy a szobrászatba kiránduló Henri Matisse és a magyar Mantyn Ferenc — minidig saját szándékai igazolását találta meg, anélkül, hogy követnie kellett volna őket. iA modernség nem XX. szá­zadi fogalom, tulajdonképpen végigkíséri a művészet történe­tét. Donatella a maga korá­ban épp úgy modern, miint az eléggé nem csodálható Quer- cia, az öreg Michelangelo pe­dig elsősorban az úgynevezett Ronda nini-pietával, a mai ku­tatóikat is vitára serkenti. Var­ga Imre modernségét ebben a történeti folyamatban kél! vizs­gálni, mert az új soha nem ön­magáért való fogalom, hanem olyan állomás, amelynek egya­ránt van csatlakozása a múlt­hoz és jövendőhöz. Hiú képzel­gés azt hinni, hogy a múlt ha­szontalan tehertétel, fölös kö­lönc a jelen vállán, amitől leg­jobb mielőbb szabadulni, alhogy a század első felében sokan gondolták. A művészet, bár nem dicsékszilk olyan jeles fej­lődéssel; mint a tudomány, mindig saját korát fejezi ki, s tükrében — ha hibátlan a tü­kör - ott van mindig a teljes múlt, minden reményével és eredményével, de ugyanakkora jelen vektorai a jövő lehető­ségét is felvillantják. Minden mű azzal fejezi ki a jelent, hogy benne lemérhető az egész művészettörténet, de ugyanak­kor kiinduló pont is, mert mi­dőn az eszme, Hegel eszméje, átsugárzlik rajta, a lehetséges új eszményt sejteti. Varga Imre művészetét aka­rom méltatni, éppen ezért tet­tem ezt az elméleti kitérőt. Ama kevesek közé tartozik, akiknek életműve olyan bonthatatlan egységet jelent, ami a nagy sorsfordítók választott műveit jellemzi: öszefoglal, s ezzel tu­lajdoniképpen le is zár egy mű­vészettörténeti korszakot, ,s kez­dettől tudta azt is, hogy a megváltozott emberi feltétele­ket csak új formák fejezhetik ki.' jelentőségének és hatásának egyaránt ez a titka. Közérthe­tősége nem megalkuvás, olcsó engedmény: a formák és jel­képek mindig a lényeget idé­zik, s olyan gondolattársításo­kat indítanak el, amelyek a fontosat és egyedit emelik ki a imúlandóból. Vannak meghök­kentő gesztusai, de ezek is min­dig a lényeget szolgálják, gon­doljunk az itt is látható Derko- vits-kompozícióra. A drámain stép alak, a fej, a tekintet su­gárzó okosságával csak a si­lány környezettel együtt fejez­heti kii a kort, Derkovits sorsát, de ezek a fájdalmas rékvizitu- moik önmagukban csak a múlt illusztrációi lennének, s épp az éles ellentét, Derkovits érzéke­nyen megírnia tázott alakja, melyből egyformán sugárzik erő és a maradandóba vetett bit, fejezi ki Varga Imre mon­danivalójának lényegét, mert ez a munka, miként Radnótija, s még annyi más, a magatartás etikájának állít emléket, ami mindig az érték hordozója. iNem lehet feladatom, hogy sorra veqyem Varga Imre alko­tásait, elemezzem az egyes mű­vök jelentőségét, ezt elvégezték mások, s még inkább elvégzik azok, akiknek majd szóimba kell venniük korunk művésze­tét. De legyen szobád még egy rövid kitérőt tennem. iKörépkori szobrószatunk vi - lág'színvonalát évszázadokig tartó fájdalmas űr követte. A Prágáiba került Szent György, a győri Szent László herma, a pécsi dóm, a pesti belvárosi templom pásztofőri urna, a Báthory-Madanna, néhány más alkotással, egy virágzó és je­lentőségében eléggé nem is méltatható művészet mieqgyőző emléke. A barokk, a török után idegen mésterek példáján in­dult, s majd két évszázad múlt el, amikor a világi művészet jogaiba léphetett. Az iaiaZi feHimedlülésit a< szái- zaidíordúlő jelentette, de ugyaniakkor elkezdődött az a. folyamait, aimiívé! méo o ma művészének is szentbe kell néz­nie, aiz általános ízlés oldalié­ról tekintve mindenképp. A nemzeti feladat, bár szövetke­zett o mesterségbeli tudással, o difdlalktilkbi elemet fonta sabb- nlalk tartotta a művészi korsze­rűségnél, is ekkor árasztották el városainkat a nemzet nagy­jait, elsősorban Kossuthot idé­ző, önmtaigúkbam, korrekt szob­rok, dle a. művészet lláWtla kárát, Hogy Robin vagy Maillltol értő kortáirsaii i,s fontosabbnak lát­táik az ábrázolás hit élességé­nek vég tére mlélgiiis csak niaibu- naí'ilsltai feladatát, miint magát ai korszerűségiét. €z ai dlidlaiktlilkus nemzeti program agyaráét meghatároz­ta az ÍZI'ést és szobrászmemze- dékek útját, az ötvenes évek türelmetlenséggel párosult mű- vészetpoliiiliiiklali félre értése pe­dig épp azt Hitelesítette, amit régien Itúl kellett vo'lnia hátodni. Varga Imire a nagyon keve­sek közé tartozik,, akiiik európai rangot adtaik az új magyar szobrászatnak, pótolva nemze­dékek mulasztását vagy tehe­tetlenségiét, aimi végeredmény­ben egyre mégy. Művészetében láltiuík klillelljlesedlni azt, aim,i Izsó Milkllős miumlkláisiságávai1! elkez­dődhetett vollnai, s népszerűsé­ge azt muitbljta', hoqy örvende­tesen szaporodó köztéri mun­kái — és ez ritkái plli'ainait a mű­vésziét történetében — egyfor­mán jeleni’lilk o korszerűséget és a kvalitást, szerencsésen talál­kozva életűink mlilndennaipjóival. 'Nekünk,, alkiik Szekszárdion éjiünk, mindehhez hozzá' kell tennünk egy személyes Vallo­mást is. Varga Imre Prométhe­usz-Szobra a város középpont­jában ólil, bármerre is visz últuiník. találkozunk vele. Egy­szer Borsos Miklóssal együtt néztük a szobrot. Sokáig' ke­reste a Helyet, ahonnan ai leg­jobb szögiből tárul fel ai lát­vány. „iNaigyon szép" — mond­ta elégedettén, aztán a szobor közelébe lépett, meg is taoo- ciatto krómacél lemezeit. Elis­merése csak fokozódott, s a mester eiléged'ettséaiével mond­ta: „iMíndent tud1. A legapróbb részletekben is Hibátlan." 'Legföljebb azt tehetem hoz­zál, hogy azóta C' szobor ai vá>- ros jelképe is lett. 'Babits vá­rosának Valljuk Szeikszárdat, teljes joggál. De aki ide láto­gat, egy ..lóriik emllléket is visz magávaü, mert iiltt láithatta Var­ga Imre egyik legjelentősebb allkotásját­'Köszönjük. CSANYI LÁSZLÓ ElihiaingzoW: júrwuis 3-án, Varga Imre szekszárdi kiállításán', a Béri Balogh Adóim Múzeumban. I Ülő nő j j Derkovits Portrévázlat Szász Endréről Porcelánkép (1979-80) Szász Endre az utóbbi évek­ben újabb meglepetésekkel for­dítottal magára' a figyelmet. iHol'lóhá z í sz akemberekk e I együttműködve bársonyos fé­nyű, a színek és vonalak szép­ségét évszázadokig megőrző porcelánlapokat öntetett ki, aimelyékre nemcsak táblaképe­ket, hanem később ai győri szín­ház, majd ai Hilton Szálló részé­re hatalmos, szimbolikus erejű freskókat festett: szórópisztolyok és törlések segítségével. E tech­nikai újítás bevezetését kémiai •és technológiai kísérletek sora előzte meg. „Sokat olvastam és kísérleteztem, miközben ráéb­redtem orra, hogy milyen' káp­rázatos lehetőségek rejlenek a porcelánban. Volt úgy, hogy szinte „vakon" festettem, munka közben mindig az égetés utáni színekre gondolva,. A győri szín­ház két belső pannója és a Hilton- Szálló porcelánimozaíkja már a, kikísérletezett új eljárá­súk alapján készült. Ilyen nagy­méretű uporcelánlapokat eddig még nem csináltak. Az anyag fagy- és hőálló, külső és belső térben egyaránt használható, színét és tónusát nem változ­tatja'. A szakemberek szerint a porcelán felületének eme meg­munkálása nagy jövőt ígér. Forradalmasíthatja az építészeti dekorációt is, mert ellenáll a lég sze n n yeződés i á'rta Imáknak, s a kiégetett színek évszáza­dokig megőrzik fényüket. Szász Endre több éves szerző­dést kötött a, hollóház! gyárról, s minden évben hosszabb-rövi- debb időt tölt el ai faluban. Már működik a- korszerűen berende­zett stúdió, ahol fiatal szak­munkásokat is oktat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva legfőbb munkatársával: Klein László műszaki vezetővel. Álta­lában az éjszaka csendjében dolgozik: ecsettel, szórópisz­tollyal, törlésekkel, textildara- 'bofckal, ujjaival, tenyerével meg imég, sók más módon. „A tech­nika nagyon fontos, de valójá­ban másodlagos, - vélekedik Szász Endre. A festésnek úgy kell mennie, mint a helyes autó­vezetésnek: reflexszerűen, de ai képen nem szabad látszania' az anyaggal való küzdelemnek. En is küzdők az anyaggal, de ez nem tartozik a közönségre. Na­gyon fontos, hagy a művész ki­nek dolgozik. Az absztrakt csak önmagának fest, meg néhány sznobnak, akik azt állítják, hogy értik. Ezek ai piktorok a dekorá­ciót összetévesztik a képzőmű­vészettel. Pedig annak másak a felüdotdi. A művészet legizgal­masabb területe, hogy meg kell fogalmaznia, az embernek az új morált, s aki erre 'képtelen, aki Szász Endre: Padlóvázlat (1983) ezt nem tudjam az nem művész. Aki csak dekoratív, az nem tanít meg senkit". Szász Endre szeret nagy fe­lületekkel dolgozni. Egy-egy mozdulatnak, egy-egy hajlat­nak jellegzetes merész iramú vonalakkal ad1 kifejező erőt. Lapjain világítanak a lila, a sár­ga és aTk'ék színek, - az égetés magasiskoláját bizonyítva. A tányérokra szívesen, rajzol vi- rágmotívumokat, amelyek több­nyire piros és arany szélezésűek, s belső felületüket egy-egy tó­nusos fej - a. fekete és fehér árnyalataival — díszíti. De ta­lálkozunk teljesen geametrizá'lt, figura nélküli ábrázolatokkal is, amelyek csodálatos színekben sziporkáznak. Nagy szerepet jut­tat a fehér és a fekete arannyal való kapcsolatának. A hollóházi műhelyben látha­tó műtárgyak többsége egyelőre még mintapéldány, de már ké­szülnek (öffszet eljárással) sok­szorosított dísz tálak is. Formai­lag is bővülnek ai lehetőségek, láttunk a gyár stúdiójában fi­gurális minta Zatakkcnl ellátott po rce lárth eg ed ükét, kávés- és teáskészleteket, kecses és szo­katlan' alakú padlóvázákat. Most már idehaza' is hallatla­nul népszerű, bár külföldön, job­ban ismerik, mint hazájában. Goldblatt Noel chicagói millio­mos, aki 28 évvel ezelőtt egy rákkutató intézetet alapított, s kifinomult Ízlésű műgyűjtő, Szász Endrét „az évszázad mű­vészének” nevezte. Egyik mo- nografusa: Raymond' S. Stites Picassáva! és Salvadoré Dali­val hozta párhuzamba^ Itthon két könyv is készült róla. T. E. Radnóti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents