Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

1983. június 5. Képújság 3 Tíz órától — tíz óráig A paksi művelődési központból jelentkezem Déli dobén a művelődési központ előtt Apró házak tarka foltjaiból néhány templomtorony csúcso- sod'ilk ki. A festmény bal olda­lán a Duna kanyarulata. Min­denki fölismeri Paks látképét, aki belép az igazgatói irodába. Az idegenek részére azért egy apró réztáblán ott az eligazító felirat is. Kasselik László paksi rajztanár festménye 1938-ból. Ugyanarról a helyről nézve most más a táj ábrázata. Az atom­erőmű építése új városképet for­mált. Ezért is emlegetjük Pak- sot a jövő század városaként. Amikor új lakótelep épül, elsőd­leges feladat a bölcsődék, óvo­dák, iskoláik, áruházak és külön­böző szolgáltató jellegű üzle­tek építése, üzemeltetése. Pak­son mindezek mellett a spor­tolási, szórakozási lehetőségek biztosítására is gondoltak. Az ./atomos" lakótelep szabadidő- központjának egy része csupán a mu nkásm űve Iád esi központ, ahonnan most „jelentkezem". A Reggel hat óra. A téren gya­logosok ádáznak gyors egymás után, munkahelyre igyekezvén. Egy asszony lépked csak a mű­velődési központ lépcsőin fel­felé: Madács Józsefné takarító­nő. Nyitja az üvegajtót, majd az áiramtailanítóhoz megy, egy mozdulatára fények gyúlnak. In­dul az élet. A nagyközönség szálmára délelőtt tíz órától este tíz óráig tart nyitva a műve­lődési központ. Mit kínál a mai napon a látogatóknak? Ezt kí­sérjük figyelemmel. Kedd van. Május 31. Ez az időpont a nép­művelésben is csakúgy, mint az oktatási vagy a színházi élet­ben a nyári szünet kezdetét jel­zi. Az esti főműsor is ezt a han­gulatot ígéri, Dobos Attila kon­certjeként. Addig azonban előt­tünk az egész nap. Délelőtt A takarítók végzik naponta is­métlődő munkájukat. Kíváncsian várják az esti előadást. Minden nagyobb rendezvényen ott van­nak, a belépőjegyeket ellenőr­zik. Ez kiegészítése fizetésüknek, de élményeiket is gyarapítják, amelyek közül régóta emlege­tik például a vietnami együttes íegyezős táncát. A márvánnyal borított elő­csarnokban, vagy ahogy itt ne­vezik, a „járványában, csak egy-egy „károkozó terjed". A [ Szakácsnő Baller Vera nép­művelő folyóirat-olvasóban telepedik le két fiatalember. Egyikük Mis­kolcról, a másik Nyfrkátárál jött dolgozni Paksra a vállalatával. Ide az előcsarnokba gyakran benéznek, 8+6-os munkarend­ben dolgoznak, ez 8 napon ke­resztül 12 órás munkanapot je­lent, amit 6 szabadnap követ. Nemsokára indul az autóbuszuk Nyíregyházára, de addig itt vá­rakoznak, lapok között, olvas­gatva.' A portás legfontosabb fel­adatának a vagyonvédelmet te­kinti. Emellett készséggel infor­málja az érdeklődőket. A muhkásművelődési központ igazgatója Bordás István. Pon­tosabban a Közművelődési In­tézmények Igazgatóságának igazgatója. Ez már némi magya­rázatot igényel. Integrációról van szó. Ez néhol áldott, néhol kevésbé az. Embere válogatja. 'Pakson a legilJetékesebbek sze­re ncsésnek mondják, az Úttörő és Ifjúsági Ház, a városi és já­rási könyvtár, valamint a mun­kásművelődési központ közös irányítását, szervezeti egységét. Az intézmény költségvetése hat­millió forint. A városiban tizen­két munkahely anyagi támoga­tást is nyújt. Az atomerőmű- építkezés művelődési bizottsága évente 300 ezer forintot utal át kulturális célokra az intézmény­nek. Az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy sem az ifjúsági ház vezetője, Pétensz Mária, sem a könyvtárét Herczeg Ág­nes és Bordás István sem fog­lalkozik azzal, hogy ők most „Integráltak” vagy sem. Teszik, amit érzéseik szerint tenni kell. Mindenki megmarod annak, almi. A könyvtáros például könyvtárosnak, de körben für­készik a kapcsolható területe­iket. Ne keressünk cátfolandó pontokat, inkább két rendez­vényt említsünk, ami jó példá­val szolgál. Az egyik a gyer- meíkhét, melynek kiemelkedő és légyben záró eseménye a gyer­meknap volt, a másik a könyv- kiállítás. Egyiken másfél ezer ember szórakozott, az utóbbit közel ötszáizan keresték meg. Délután A büfé vezetője, „Zoli bácsi” morgolódik. —. KEhásznólatkm kérdfh ez a ház — mondja, majd szemernyi önzetlenséget sem mutatva hoz­záteszi: - Nincs így komoly for­galmam. Javasolja, hogy hetente két alkalommal táncos rendezvény legyen. Külön az idősebb és kü­lön a fiatalabb korosztálynak. A folyóiratok között, gondo­zott szalkáWú fiatalember lapoz­gat. Látszik rajta, hogy prog- iraimikezdésre vár. Debrecenből érkezett, a PAV-nál dolgozik, radSoalkt ív s u gá rme nt e sít óként. Hűlsz éve zenél. Itt a népi tán­cosok zongorakíséretét vállalta. Kontrasztos kép. Délelőtt sugár­mentesítés, délután népzene. Egyeztethető. Az emeleti játéksarokban ügyes kezű gyermekek, felnőtt író nyitással babokat készítenek a nyári táboruk foglalkozásai­hoz. A könyv-kiállításra iskoláscso- part érkezik. Régi könyvek, könyvritkaságok között búvár­kodhatnak most néhány percig. A könyvtár rendezte kiállításnak olyan gyakorlati haszna is tá­madt például, hogy egy főisko­lai hallgató a szakdolgozatához itt talált kötelező irodaíllmát. Ez a magángyűjtőket arra ösztö­nözte, hogy kutatási célokra másoknak is — a kiállítás zá­rosa után - rendelkezésre bo­csátják értékes könyveiket. A földszinten írógépek katto­gása jelzi, hogy még nem ért véget a gépírók tanfolyama. A szomszéd teremben a kép­zőművészeti kör három tagija dolgozik a megkezdett festmé­nyeken. A mellettük levő terem­ben lá-nyók-asszonyok a város történelméből hallgatnak elő­adást. Pakson a közművelődési in­tézményiékben tíz népművelő és tizenkét könyvtáros dolgozik. A különböző szakkörökben és klu­bokban, egyéb tanfolyamokon a tagok száma megközelíti az ez­ret. Ennyien vannak rendszeres kapcsolatban a művelődési köz­iponttal. A város összlakosságá­nak ez nem nagy százaléka. Mondják, hogy az új lakótelep­ről az óvárosi rendezvényeikre álig mennek. Persze, akad olyan íis, aki közéi tíz éve él a művelő­dési központ közelében és még nem látta belülről. Esteledik iA téren gyalogosok tűnnek föl ismét, de most már hazafelé. Többen tartanák a művelődési központ lépcsőin felfelé. Meg­nőtt a büfé forgalma is. A szín­padon a hangversenyhez szük­séges tedhiniikai berendezés a kezdésre vár. A közönslég a szín­ház jólismert szignáljára elfog­lalja helyét. Kezdődik a koncert. A tirenöhhúsz évvel ezelőtt nép­szerű Zeneszerző és támcdaléne- kes, Dobos Attila ismét itthon ad hangversenyeket. A közön­ség fiatalságát idéző táncda- lak az előadónak újból sikert hoznak.1 lAz előadás végén Bordás Ist­vánnal arról beszélgetünk, hogy a könnyűzenei programokra nem lléhet ráfizetni. — Telt ház esetén nem. Ma nem volt az. Az előadásra szóló megállapodáísunk azonban rendhagyó. Az előadó kérte, hogy százforintos belépőjegye­ket árusítsunk. Ilyen magas árakkal még nem próbálkoz­tunk. Kettőszázötven darab je­gyet adtunk el. Az előadás vi­szont 36 ezer forintba került. A rendhagyó a dologiban az, hogy a hiányzó összeget magb az előddó téríti meg. fgy valóban nem lehet ráfizetnünk ... Az autogramkérők sorában ott áll Madács Józsefné, a ta­karítónő is. Majd csend lesz las­san a házban. Hunynak a fé­nyek, este tíz óra van. DECSI KISS JÁNOS Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban A munkáshatalom politikai rendszerének kiépülésével pár­huzamosan elkezdődött a'me­gye hagyományos gazdasági szerkezetének átalakítása is. Első lépésiként 1948. március 26-ö.n o megye 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemeit államosították. A dön­tés a Pétermdnn—Gláser-féHe bonylhiádi cipőgyárat, a Perczel csalóid birtokában lévő 'bony­hádi zamán egyórai, a Féled asalád tulajdonát képező si- mtontorayál bőrgyárat és a Merőkémiai Rt. paksi üzemét ériintétte. Ez't 'követően imég 1948 nyarán is sor került a ki­sebb, az 50 főt meghaladó üzemek államosítására1 is. A döntésnek rendkívül nagy po­litikai jelentősége volt, de gazdaságii hatása szinte elha­nyagolható. Az alacsony ipari termelési kapacitás továbbra sem tudta lekötni a megye fal­vaiban feibaímozádió munka­erő-tartalékokat. Sót, ar álla­mosítás utón éppen abból ke­letkezett feszültség, hogy be­zártak néhány (addig üzemelő gyárat. Dombóvár politikai ve­zetését és közvéleményét hó­napokig, sőt évekig foglalkoz­tatta az álláimosított Dőry-féle konzervgyár leállítása: „Adol­gozóik sehogy sem tudtak ab­ba beleegyezni, hogy odaadó munkájúk után mégis el kell veszteni a kenyérkereseti he­lyüket — pedig Dombóváron setamlüél'e más kenyérkereseti lehetőség nincs. Itt vannak az- ultóa a környékbeli újonnan fől'dhüz'j'Uttaitottak is, akik a Ikapott földjükön belterjes gaz­dálkodást folytatnak'. Szinte nélkül özbetetlémrvek tartják a gyárat, mert zöldbab, borsó, paradicsom lés sárgadinnye- termésüket inem tudják elhe­lyezni, ha a gyárait leállítják" — olvashatjuk egy jelentésben. Hasonló visszhangja volt a dombóvári vojgyórból történő nagyszámú m unkás e I bocs átás - nalk lés a malmok, olajütők le- áHítósának i!s. Az MDP szek­szárdi titkára így kesergett egy jelentésében: „Városunk területiéin a munkásosztály szá­mla igen osekél'y, mivel számot­tevő üzemünk nincs, a meglé­vő kisüzemeik nem fejlődőké­pesek, isőt, egyesek elsorvadá­sa tapasztalható." Ped'ig az új ipari munlkahe'lyek létesítése egyre sürgetőbb gonddá vált, mivel1 o juttatással és telepí­téssel létrejött Ikispánaszti gaz­dálkodás a megyében válság­ba került. A Válságot az mu­tatta, hogy az újgazdák 1948 nyarától1 először szórványosan, majd egyre tömegesebben ad­ták vi'sszo a juttatott, földet. 1948—1949 fordulóján a pa­rasztság által Visszaadott föld mennyisége a miegyében már megközelítette a- 40 ezer kot. Holdát. A földleadás — miint jelen­ség — mögött a megye falusi népességének belső (feszültsé­gei húzódtak meg. A földhiöz- juttaíottak jelentős része nem rendelkezett ö föld megműve­léséhez szükséges eszközökkel. Sokan, telepedtek le olyanok is., dkilk a háború utáni nehéz városi viszonyok elől húzódtak le a liallntaklba, A helyzet kon- szo líldáíődá sáivál, a köze Hátas javulásává!' ők is visszaszivá­rogtak eredeti helyükre és szakmájükba. A földosztás után 'kia'lákullt kisparaszti strüktúra bomlási és szétesési folyamatát ezért természetes jelenségnek kell tekintenünk. A líöldleOd.'st a parasztság leggyakrabban az elköltözéssel, ag ipari munka- válHaiássaí, a'ka.pott föld rossz minőségével, a magas törlesz­tési részlettel, az irreálisan magas beszolgáltatással indo­kolta.. De nem ritka az olyan érvélés sem, hogy ,;nem aka­rok ku’lák lenini". A leadott pa­raszti líöldek a községekben megnövelték az állami tarta- 1 ék területeke t. Kis has z ombé r be adásuk, ímegiműveltetésük egy­re" nehezebb feladatnak bizo­nyult. Hangsúlyoznunk kell, hogy 11948-1949 fordulóján még csák annak a folyamat­nak az elindulása tapintható ki, amely az 60-es évek elején váít tömegessé. Egyre nyilván­valóbbá vált, Ihogy a népi de­mokratikus forradalom a föld­osztással és a juttatás okkal történelmi igazságtételt szol­gáltatott, de az elmaradott tár­sadalmi viszonyokat nem orvo­solta, csak konzerválta. A kis­paraszti gazdálkodás nem ígért sem a parasztságnak felemel­kedést, sem a társadalomnak perspektívát. A kisparaszti gaz­dálkodás és életmód tehát mór létrejötte pilla nőt óban hordoz­ta belső ellentmondásait. <F el - gyorsuló szétesési folyamata ir­reális méretéiben és konzervai- tiz másában rejlik. iA megye vezetése az egyre tömegesebben jelentkező mun- ktairtétlküliiék munkába állításá­ra toborzó- és 'munkaközvetítő irodáikét állított fel. A mecseki szénbányák és ö budapesti gyárak egyre fokozódó igénye, valamint o szőmszédos Duna- peinitelérv indül ó nehézipari be­ruházás valamit enyhített a megye gondjain, ugyanakkor tömegessé tette a> népesség el­vándorlását. A parasztság belső bajain és feiha'mo zódió feszültségein a termélőszőveíkezeti mozga­tóm tér'htóditása segíthetett vol­na. Az MDP program nyilatko­zatában meg is fogalmazódott o ’szövetkezéti formák kiemelt támogatósa, Az MDP az ön­kéntességen alapúié szövetke­zeti társulásokban a falvak szo­cialista irányú fejlődésének lég- fontosabb bázisait látta. Az 1948. augusztus 22-é.n Szeksszárdorv megrendezett me­gyei szövetkezeti konferenciát a. megye parasztsága is érdek­lődéssel várta. A kíváncsiság mögött egyrészt felélem rejlett. A „kolhozzal" és ia. „csajká­val" a iHortihy-irendszer 25 éve alatt elég sokat 'rémisztgették a mágya.r .parasztot ahhoz, hogy óvaitO'S legyen. A paraszt­ság felfokozott érdeklődésének volt más oka. is. A megye fal­vaiban — miint láttuk - számo­son kaptáik földet olyanok is, akik a .hozzánemértés, vagy. eszközihiüny miatt csődöt mondták. Számukra nem volt más kiút, mint vagy a kapott föld visszaadása, vagy a szö­vetkezeti gazdálkodás. Végül nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a szempontot sem, hagy a megye parasztsá­ga szemében a szövetkezés gondolata, nem volt 'teljesen idegen. Sőt, bizonyos hagyo­mányai is voltak, hiszen jól „méhészeti szövetkezetek”, , jpín ce s zövetke z étek”, „hite I - szövetkezeitek", „földművesszö- ve tke z etek''. „g élpszöv e tkte z e - lék", Jhalászáéi szövetkezetek" mellett egyéb társúósok is rendszeresen alakultak és mű­ködtek. A paras7tság hagyo­mányosan kalákában végezte o betakarítási, cséplési, ház­építési munkákat. A szövetke­zés tehát nemcsak mint elmé­leti kérdés, hanem, a napi ter­melési gyakorldt ré.ze volt. Úgy tűnhet; az MDP szövet­kezeti irányelvei találkoztak o megye parasztságának helyes­lésével1, így a mé7 ő ga z dósá g szocialista átszervezése zökke­nőmentesen kezdődhetett el. A gyakorlati végrehajtás során rövidesen kiderült, hogy sokkot 'bonyolultabb feladatról van szó. Az MIDP vezetése ugyanis a parasztság hagyományos sz.ö- vétkezeti formáit .még kiindu­lási ailápnak sem fogadta el. Azok a szövetkezeti formáik és tórsúlások tehát, amelyeket a parasztság öntevékenyen, „aíulliráil” hozott Hétre, nem ma­radhattak fenn. A szövetkezeti mozgalom népszerűsítése úgy kezdődött el, hogy a.z MOP el­határozta a má.r működő pa­raszti .szövetkezetek felszámo­lását. Elkezdődött a szövetke­zetek „egységesítése", amely aldtt azt értették, hogy vala­mennyi szövetkezeti formát be­olvasztottak a földművesszövet- kezetekbe. Az fmszek hálózatáé a ifelszabadlúláls után a me­gyében is az MIKP hozta létre, ezért o kommunisták befolyása e szervezetekben volt a legna­gyobb. A járási és megyei frrtsz-vezetők között sok volt a kommunista, a helyi szerveze­tekben pedig a FÖKOSZ-nalk és a-z UFOSZ-indik volt jelentős befolyása. Az MOP vezetése m|é:giis úgy érezte, hogy a szö­vetkezeti formák egyesítése előtt az f.msz-ek vezetőségét is „demokratizálni" kell. Ez azt jelentette, hogy az fmsz-ek ve­zetőségeit is újjáválasztották, mindenütt legalább 60 száza­lékos MOP-is többséget alakí­tottak ki. A végrehajtott át­szervezések végül i'S biztosítot­ták az M'DP-s többséget. Az „egységesített” és a „dreimokra- tüizáSds" végrehajtása' során nem voltak tekintettel a pa­rasztság kialakult hagyomái- nyaira, gazdasági érdekeire, csak a politikai szempontokat tartották sz m előtt. A konkrét gazdasálgii tevékenységet ellátó szervezetek és társulá­sok felszámolása azonban egy­részt felmérhetetlen gazdasági károkat, termeléskiesést ako­zott, másrészt 'bi.z'a’matlá'nságot ébresztett a paraszti tömegek­ben. Ar a felfokozott várakozás, amellyel a miegye parasztsága' az MIDP szövetkezetpolitikai irányelveire tekintett, egyre in­kább elhalványult. Az MD£ ve­zetői nyiiaitkőzataikban a 'nagy­üzemi gazdálkodás konkrét gyakorlati feladatainak megol­dása- helyett inkább elvontan, idealizálva', a1 rózsás jövőről, beszéltek. Az elvi síkon rfieg- fogáiímazott szövetkezeti gaz­dálkodás, a ragyogó távlatok, oz éllé n'tmán dós -mentes jövő ecsetélése 'elfedte a hozzá ve­zető út nehézségeit, az átszer­vezés bonyolult folyamatát. LÁSZLÓ PÉTER Az államosított tamási tejüzem és dolgozói ( Közel ötszázan nézték mega könyvritkaságokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents