Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

\ a Képújság 1983. június 30. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Dombon nyár ’83 Évről évre visszatérő gon­dot jelent a Dombodban üdü­lők szervezett szórakoztatá­sa. A KISZ TJolnd megyei Bi­zottsága és a faddi művelő­dési ház idén július 9-től au­gusztus 19-ig a hétvégeken felnőttek és gyerekek részére kulturális és sportprogramo­kat kínál. íme: Az első alkalommal július 9-én 17 órától 22 óráig az út­törőtábor és a vízpart között felállított szabadtéri színpa­don a fővárosi művészek közreműködésével táncdal, kabaréműsor ígér szórako­zást. Ugyanezen a napon a rejtvényt kedvelő gyerekek és felnőttek részére bajnok­ságot is rendeznek. A követ­kező alkalommal július 16- án délután 3 órától kerül sor 50 és 500 méteres úszóver­seny lebonyolítására. Ezen a délutánon lábtenisz- és KRESZ-verseny is lesz. Jú­lius 20-án 6 órai kezdettel ugyancsak fővárosi művé­szek szórakoztatják, ezúttal A gyermekközönséget. A Kugli együttes koncertjét sakkszimultán, hexasakk- versenyeK előzik meg július 23-án 14 órától. Az ifjúsági lapok szerkesztőségeinek be­mutatkozására is lehetőség nyílik július 30-án, 16 órai kezdettel. Augusztus első szombatján, 6-án, kispályás foci bajnokság, asztalitenisz, tollaslabda és úszóverseny szerepel a programban. Nyá­ri kozmetikai bemutatót és szaktanácsadást tartanak au­gusztus 13-án 18 órakor, szintén a szabadtéri színpa­don. Gyermekrajzversennyel, majd este utcabállal zárul a dombori nyár idei program- sorozata. Ketten egyképpen Ha egy beszélgetés apropó­jának nem elég egy újsághír, miszerint: Szokolay Zoltán, a könyvhét alkalmából első verseskötetét dedikálja, ak­kor adjunk hozzá még egyet. Ez úgy hangzik, hogy: a Ba­bits Mihályról elnevezett or­szágos versmondóverseny megyei döntőjén a legtöbb pontot szerezve Szokolay Zol­tán és Fenyvesi Ágnes jutott az országos elődöntőbe. Te­gyük még hozzá, hogy Feny­vesi Ágnes és Szokolay Zol­tán alig egy hónapja házas­ságot kötött. ♦ Az ELTE Közművelődési Titkárságának kiadásában, az Eötvös Könyvek sorozat­ban 1982 szeptemberében je­lent meg Szokolay Zoltán: Az élő hal című versesfüzete. Cziine Mihály és Csűrös Mik­lós lektorálta. Ezt dedikálta az idei könyvhéten a szek­szárdi könyvutcában a szerző. Számára is meglepetés volt a szokatlanul nagy érdeklő­dés. A kötetben szereplő versek, kevés kivétellel 1972 és 1979 között születtek. Szokolay Zoltán Hódmezővásárhelyen született 1956-ban. Orosházán töltötte gyermekéveit, majd Egerbe került. Budapesten volt egyetemista, ahol 1980- ban szerzett magyar—orosz szakos diplomát. Jelenleg a szekszárdi tanítóképző főis­kolán tanít. Amikor a beszélgetés fo­lyamán a fiatalságról esik szó, tiltakozik a fogalom ke­sernyés íze miatt. Néha ugyanis a fiatalok hátrányos helyzetét próbálják ezzel a szóval konzerválni. Akkor vállalja ezt a „bélyeget”, ha az a fiatal „energiáját” je­lenti. Első kötetének címéről így beszél: — Bízom benne, hogy ez a kötet partravetettségében is élő. Nemcsak az én évekkel ezelőtti gondjaim, bajaim tá­tongnak benne, hanem talán mások számára is megszólal­nak ezek a versek, ezek a lát­szatra néma halak. Másrész­ről azt sem feledhetjük, hogy az élő, előbb vagy utóbb, de meghal... A kötet egyik verse a Rom­lás ellen való ének 1975-ben jelent meg a Kortársban, majd a Látóhatárban. Diny- nyés József zenésítette meg és a televízió Pénteki rande­vú című műsorában be is mutatták. — Az ilyen dalszerű, kötött formájú verseket ismerték meg tőlem — mondja Szoko­lay Zoltán —, amelyek egy érzelemre, egy gondolatra Fenyvesi Ágnes és Szokolay Zoltán épülnék. Később, amikor mást is próbáltam, már ér­tetlenül néztek rám. Pedig mindent ki. kell próbálni! — Miféle romlásról kell be­szélni!? — Az értékek romlásáról — gondolkodik el Szokolay Zol­tán. Persze jöhet a másik kérés, hogy mit nevezünk ér­téknek. Én az alapfogalmak romlására gondoltaim, ame­lyek elveszítik jelentésüket. Az érzelem, a barátság, a sze­relem, vagy például arra, amint az elvek belefakulnak a gyakorlatba. — Tolna megyében vers- mondóként ismert meg a kö­zönség. — Egerben középiskolás­ként is mondtam verset. Alig pár hónapja éltem Szekszár- don, akkor még magányosan. Egy asztal mellett folyóiratot lapozgattam, amikor odalé­pett hozzám egy fiatalember, megkérdezte, hogy mit olva­sok. A következő lépés a szek­szárdi versműhelyhez veze­tett, amelynek ez a fiatalem­ber is tagja volt. Itt ismer­kedtem meg Fenyvesi Ágnes­sel is... Ez a beszélgetés már a szekszárdi közös otthonban történik, ahol Fenyvesi Ág­nes és Szokolay Zoltán há­zastársként él. A Mikes ut­cai garzonban nehéz elkép­zelni két versmondó hangos gyakorlását. Az országos ver­senyre pedig készülni kell. — Hat kötelező Babits- és hat szabadon választott ver­set kell megtanulni. A napi munka mellett és a házastár­si gondok után ez nem is olyan egyszerű — kapcsoló­dik a beszélgetésbe a feleség, Fenyvesi Ágnes. — Hallhatunk a versek ki­választásáról ? — Elsősorban azokat tanul­juk meg, amelyekben olyan gondolatokkal találkozunk, amelyeket mi is átéltünk, vagy megfogalmaztunk eset­leg más szavakkal. Ami kö­zel áll hozzánk — mondja Fenyvesi Ágnes. — No és ezekben aktualitás is van a világ nagyobb gondjaihoz mérten is. Például a Húsvét előtt című Babits-versben. — Van egy játékosabb vá­lasztásom is — folytatja Fenyvesi Ágnes. — Ez úgy zárul, hogy miért nem lehe­tek színésznő . .. — ... és miért nem? — Mert nem vettek föl a Színművészeti Főiskolára — nevet Ágnes. — Most már nem sajnálom, mert itt Szék- szárdon a versmondó-mű helyben jól 'érzem magam. Hiszem, hogy szükség van a munkánkra, már ami a vers­mondást illeti. Egyre több olyan rendezvény van, ahol a verssel nagyon sok ember­hez szólhatunk. — Az élő hal című kötet­ben akadt-e ilyen „közelálló” vers? — Még nem ismertem Zol­tánt, amikor ezek a versei születtek, így az akkori gond­jait sem, amelyeket még nem értek — néz Zoltánra a fele­ség. — Most már el kell fo­gadnom a törekvéseit, az a feladatom, hogy a magam erejével is megpróbáljam se­gíteni őt szándékaiban. Meg­értés kell és akkor tudunk se­gíteni egymásnak, ha már kö­zös lett az életünk. Fenyvesi Ágnes a szekszár­di kórházban röntgenasszisz­tens. A férj így összegezi ket­tőjük munkáját: — Mind a ketten azt csi­náljuk, hogy megpróbáljuk átvilágítani azt, ami fáj. ö is a készülékével, meg én is a magam módján ... DECSI KISS JÁNOS A XVI. ODOT tábori lapjáról Fiatal bakancsosok Orfűn Lapszemle következne most az országjáró diákok XVI. országos találkozójának ORfűi báKAiNCS címmel napvilágot látott tábori lap­járól, azonban gyanítom, ez az írás nemiigen lesz az. Mentségemül szolgáljon, hogy egykori szekszárdi garaystia diák lévén részem volt ab­ban a diákbolidogságban és kiválasztódásban, hogy jelen lehettem jó néhány régebbi ODOT-cm, nevezetesen, a ve­rőcemarosin, a kőszegin és a harkányin. .Diákéveim leg­kedvesebb és legmozgalma­sabb eseményeit — köztük későbbi házasságomat — kö­szönhetem ennek a valóban fiatal hévtől duzzadó, a ren­geteg programtól már-már fárasztó, barátságokat és sze­relmeket hozó és újjáélesztő jelentős találkozóknak. Engedtessék meg nekem, hogy a június 24—29-e között a Baranya megyei Orfűn — 1600 diák részvételével — megrendezett találkozó egy­általán nem hivatalos lapját, a költői című ORfűi ba- KANCS-ot ne kívülállóként, hanem kedves emlékeimtől a mai napig elfogódottan szem­lézzem. Ezek után lássuk a rend­kívül jól, témagazdagon szer­kesztett tábori hírlapot. * A mindenkori ODOT híres volt arról, hogy az egyhetes monstre találkozó program­jai olyan változatosak, hogy fiigyelemmeli, turisztikához jól hozzáedződött lábbal és egy pár vadonatúj bakanccsal bírni nem lehetett. A ba- KiANCS-ot olvasva most kí­vülállóként ugyanazt érzem, mint egykor a kőszegi vár előtti politikai gyűlés részt­vevőjeként, avagy a Duna­kanyarban sétahajókázva, a fedélzeten átszellemülten hallgatva az ekkor még „élő” Corvina együttes vízi kon­certjét. ÍA KISZ Baranya megyei Bizottsága kiadásában meg­jelent négyoldalas lapból, az írásokból nem hiányzik az a fergeteges jó hangulat, amely mindig éltette és élteti eze­ket a találkozókat. Már a Himer Lászlóval, a KISZ Baranya megyei Bizottságá­nak titkárával készített álom- űző interjú is ezt bizonyítja. Természetesen azért arról is szó esik ebben az írásban, hogy milyen sok munkával jár egy ilyen hatalmas talál­kozó megszervezése. Minden ODOT sajátossága, hogy a szervezők a résztve­vőket az utolsó szusszanásig traktálják programokkal, így volt a Tolna megyéből részt vett 70 — paksi, dom­bóvári, bonyhádi és szekszár­di — középiskolással is. A program-étlapból kitűnik, hogy kedvre való rendezvény több is volt. A teljesség igé­nye nélkül: az izomfejlesztő sportmérkőzéseken felül, sok helyszínen állt a bál. Június 25-án, szombaton a vacsorát követően az ODOT-osok is­mét hallották az ilyen ren­dezvényen szinte kötelezően jelen lévő Dinnyés József da­lait. Pécsett városismereti verseny zajlott és e hét hét­főjén. a záróesten pedig az igényes hazai rockot játszó EAST együttes dalainak örül­hettek az ODOT-falu lakói. S ha már az EAST-nél tar­tunk. Yoko Ono kedvencei feleimmel olvasható az együt­tes vezetőjével, Móczán Pé­terrel készített interjú. Eb­ből az írásból fény derült John Lennon özvegye és a magyar EAST kapcsolatára. Tovább lapozva a ba- KANCSot ismét olvashatjuk az ODOT-ok esedékes arany­köpéseit, az apró és nem fi­zetett hirdetéseket. Emlékez­tetőül csak egyet idézek: „El­cserélném négyszemélyes sát­raimat kétszemélyes nőire. Az sem baj, ha lakott. „Ráfize­tés” jeligére. Gyanítom, hogy az idei ODOT-ra senki sem fizetett rá. Sem az ODOT-falu fősza­kácsa, Radivojevics Sándor, alias Milán, a pécsi vendég­lős, sem a sátorkörorvos, dr. Soponyai József, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Szü­lészeti és Nőgyógyászati Kli­nikájának tanársegéde. Mindkét segítő résztvevőről ugyancsak olvashatunk a tá­bori lapban. Végezetül e lapszemle szerzőjeként utólagos enge- delemmel — társadalmi munkában — summázatként átvettem a baKANCS utolsó oldalán található kínverset: „Ó Holdvilágos tó mellett próbálom, de nem sikerülget Franc vigye az egészet, széllel szemben nem lehet Ói! Mikor elővettem, átölelt Mikor megmutattam, megcsókolt... Mikor megsimogattam, lehunytam a pillám... Anya, megkaptam a diplomám!” Nem kétséges, hogy az ODOT szerzői ezúttal há­nyasra ál la mvizsgázta k... A XVII ODOT színhelye jö­vőre Nógrád megye lesz. Egy veterán ODOT-os: Szűcs László János Kapós menti fiatalok találkozója Már hagyomány, hogy jú­nius utolsó vasárnapján a KISZ Tamási járási Bizottsá­ga megrendezi a Kapós men­ti fiatalok találkozóját Sza- kályban, ezúttal erre a XI. alkalommal került sor. A nagy népszerűségnek örvendő rendezvényre a járás és a megye minden területé­ről érkeztek fiatalok. A meg­nyitót követően sportverse­nyekkel vette kezdetét a „ju- niáiis". Férfi kispályás lab­darúgásban 34 csapat várta a sorsolást, a tizenegy év tör­ténetében először fordult elő, hogy egy csapat másodízben is kiharcolja a végső győzel­met. 1. Siky RT (Tamási), 2. Tolnanémedi, 3. Szakály, A női .mérkőzésekre 7 csapat nevezett, a végső sorrend így alakult: 1. Udvari, 2. Ozora, 3. Regöly. Női kézilabdában 6 csapat indult, az elsősé­get Ozora leányai szerezték meg, Csibrák és Regöly előtt. Lövészet csapatversenyben nőknél első helyezett Tamá­si, míg a férfiaknál Tolnané­medi csapata. A csapatverse­nyek mellett több egyéni versenyszámban is avattak győzteseket. Lövészetben Szternáth Gabriella (Tamási) és Gyócsi Ferenc (Magyar- keszi) célzott a legeredmé­nyesebben. Sodrófahajításban Kovács József (Ozora) és Szalai Erika (Högyész), hula- hoppkarikázásban Nagy Szil­via (Táborfalva), zsákbanfu- tásban Papp Lajos (Juhé). söröskrigli-emelésben Mól- nár Gyula (Szakály) és Ig- nácz Ibolya (Udvari), lengő tekébei). Kelemen Róbert (Szakály). Az autós ügyességi ver­senyt 1000 cm'-ig Bodnár Sándor, 1000 cm' felett Szöl- lősi László (Szekszárdi nyer­te meg. A Kapós Vándorkupa 1983. évi nyertese Tamási, meg­előzve Ozora és Tolnanéme­di csapatát. A délutáni kulturális prog­ramra megtelt a művelődési ház, zsúfolt nézőtér előtt adott .műsort a Latin COM­BÓ együttes, a madocsai nép­táncegyüttes, majd nyári és strandruhákat mutattak be a tamási áfész lányai a di­vatbemutatón. A találkozó a Color együt­tes szabadtéri koncertjével folytatódott, majd a talpalá- vaiót az Omnia együttes szol­gáltatta. A nonstop műsor tábortűzzel és tűzijátékkal zárult. A XI. találkozó méltó volt az előző évek hagyományai­hoz, a megjelent 1800—2000 fiatal igényeinek, érdeklődé­sének megfelelő hangulatos programokon vehetett részt cselekvőén. Zombai fiatalok Csehszlovákiában Egy házasság is lehet alap­ja két ország, két kis tele­pülés baráti .kapcsolatának. Lásd Zorrtba és a csehszlo­vákiai Szentpéter példáját. Magyarországi fiú házaso­dott be a szomszédos Cseh­szlovákiába. Ok szervezték meg a két kis község fiatal­jainak találkozóját. Az elmúlt hét végén há­romnapos kiránduláson vett részt negyven zombai fiatal, főként sportolók. Pénteken reggel indultak a helyi ter­melőszövetkezet autóbuszá­val. iKomáromnál lépték át a határt, majd úticéljukon — Szentpéteren — foglalták el szállásukat. Szombaton és vasárnap fürdőzés, labdarú- gó^mérkőzés szerepelt prog­ramjaik között. Három hét múlva látják viszont vendégül Zornbán a csehszlovákiai fiatalokat. Mégis volt utcabál Szeksáárdon a SZÜV-székhház előtt terveztek utcabált. Előbb elmaradt, majd mégis megtartották. Fotóriporte­rünk ilyennek látta. Fotó: Kapfinger András Üveges tánc is lesz? Jó volt a zsíroskenyér A szorgalmas zenekar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents