Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

1983. június 30. ^PÜJSÁG 5 Bemutatják az iskolai számítógépet A közművelődés kérdései A valóságra tanítani Ősztől sok iskolában tanulnak majd a gyerekek számítás- technikát ezen a kis számítógépen — Miért formális .a nép­művelők továbbképzése? Tanfolyami előadók helyett játékok? Hogyan lehetne hasznosabb a népművelési gyakorlat? Érdemes-e képez­ni a képesítés nélkülieket? Kérdéseinkre a Népműve­lési Intézet oktatási csoport­jának vezetője, Földiák And­rás válaszol. — Hogyan történik a nép­művelők továbbképzése? Az illetékes megyei szakelőadó felemeli a telefonkagylót és elkezdi hívogatni a különbö­ző témákban járatos szak­embereket: „Gyere el, ko­mám, egy előadásra, ha rá­érsz!” Sem ő, sem az előadók nemigen tudják figyelembe venni, hogy a népművelő­társadalom beosztás, intéz­mény és képzettség szerint rétegződik, s hogy ennék megfelelően mást és más­képp kell oktatni nekik. A másik gond a továbbképzé­seknél a merev előadásos forma. — Miért nem képez erre a célra alkalmas előadókat az oktatási csoport? — Elkezdtük ezt a munkát. Először a megyei továbbkép­zésekkel foglalkozó munka­társaknak szerveztünk egy­hetes önismereti tréninget. Nem hangzottak el előadá­sok, kerültük a merev isme­retközlést. A két tanfolyam­Gábor a negyedik, Gyuri, a hetedik osztályt végezte. Unokatestvérek, de barátok is. Sókat játszanak együtt, a dunakömlődi általánosba jár­nak. Közös bennük az is, hogy mindketten félnek B. Sanyiitól, aki rendre elkéri tőlük a bringát, az uzsonnát, a csokoládét. Ha nem adják, a kitűnően dzsúdózó Sanyi el- páhblja őket. Egy-két héttel a tanítás be­fejezése előtt történt, Gábort, aki Gyártókhoz tartott, le­szólította Sanyi, hogy adja oda a biciklijét. A kislegény nemet mondott, mire a na­gyobb kergetni kezdte. Sze­rencsére Gábornak sikerült unokatestvéréék udvarába menekülni. Sanyi erre szit­kozódott, s meglehetősen durva szavak kíséretében fe­nyegette a kisebbet, hogy másnap majd úgy elveri, hogy életében olyant még nem ka­pott. A veszekedésre kijött Gyuri édesanyja. Csitítani próbálta Sanyit, aki az asz- szonyhoz intézett szavait sem válogatta meg ... Gábor édesapját délelőtt otthon találtuk. Begipszelt lábbal üldögélt. Előtte az asz­talon hatalmas ívek, mérő­eszközök, elemes számológép. Nem maszekol, hanem mun­kahelyének dolgozik. Azt mondja: — Kérem, én már sehova nem mertem elküldeni Gabit. Se boltba, se a testvéremék- hez. Ügy félt a Sanyi gyerek­től ... De nemcsak ő ... Itt Kömlődön a legtöbb gyereket félelemben tartja Sanyi. Megveri őket, kiszúrja a ke­rékpárok gumijait, elveszi a tízórait.. . Nem folytatom. Amikor azon az estén resz­ketve hazajött a fiam, s el­mondta, hogy mi történt, azt mondtam neki, ha bántani meri másnap Sanyi, akkor jöjjön haza, úgyis szabadsá­gon vagyok, majd én ellátom a baját... — Másnap, a tízórai szü­netben szinte görcsbe mered­ve jött a fiam. Igen fájlalta a hasát... Közel lakunk az iskolához, átrohantam. Sanyi egy bokor mögött lapított. Amikor meglátott, futni kez­dett az udvaron — hátra. Én pedig utána. Van ott egy kis­kapu. Aliig előttem ért oda. S úgy rávágta az ajtót a lá- bomra, hogy lábfejem egyik csontja eltört. El is estem. A dühtől és a fájdalomtól utá- niamentem. Megfogtam a ha­jánál, s jól megráztam. Ö is elesett. A betonon. Ezt látva fölemeltem, hogy a fűre vi­szem. Ott le ... szóval nem dobtam, hanem leejtettem. vezető, akik a külföldön már jól bevált vezetőképző mód­szereket alkalmazták, játé­kos formában, szituációs gya­korlatokkal növelték a részt­vevők önismeretét, empátiás készségét. — Az önismeret még nem jelent valóságismeretet, az imént viszont a valóság meg­értésére képes szemléletről esett szó. — Ezt a szemléletet az el­múlt évi nyári összehason­lító szociográfiai táborban alkalmaztuk. Mindez azzal kezdődött, hogy az éppen most huszonöt éve elkezdett téli népművelési gyakorlat­tal, amelyen elsősorban nem a népművelő szakos hallga­tók vesznek részt, nem vol* tünk megelégedve. Viszont két éve Péesváradra külön­böző egyetemekről jöttek el a hallgatók, és napközben mindenki a maga szakmájá­nak megfelelően tájékozó­dott. Esténként pedig beszá­moltak a tapasztalatokról, és egységes faluképet próbáltak együttesen kialakítani. Ezt a módszert tavaly megismétel­tük Mezőhegyesen, Hajóson és Pitvaroson, majd a Csongrád megyei Balástyán és a Bor­sod megyei Nagyvisnyón to­vábbfejlesztve, háromhetes összehasonlító szociográfiai tábort szerveztünk. A részt­Ilyen magasságból. (Hatvan- centinyit mutat..) Amikor ott feküdt, még néhányat a fe­nekére ütöttem. Akkor jött az igazgató. Kikísért az utcára, s eléggé megszidott... Jogos volt. Belátom. S azóta is szé­gyellem magamat, és lelkiis- meretfurdalásom van. Szóval nagyon bánt a dolog. Hiszen én csak el akartam beszél­getni Sanyival. Rá akartam ijeszteni. — Később visszament. — Igen. Mert Sanyinak el­szakadt a pólója. De csak a varrás mentén. Száz forintot akartam neki adni, hogy ve- gyenék újat. Nem fogadta el... Délután elmentem orvoshoz. Gipszbe tették a lábamat. El­tört. Ezért nem én, hanem a testvérem ment el Sanyiék- hoz tisztázni a dolgot. De alig álltak vele szóba. — ... igaz, egy napig min­denkinek azt mondtam, hogy az állásról estem le. Házat pucoltunk be. De hallottam, hogy Sanyi édesanyja milyen ügyet csinál a dologból, akkor elmondtam mindenkinek, hogy valójában hogyan tört el a lábam. Az ügyeletes pedagógus, L. F.-né: — Én azt láttam, hogy az apuka igen feldúltan ro­han Sanyi után. Amikor a kiskapuhoz értek, én is fu­tottam. Be a tanáriba — se­gítségért. Az igazgató azon­nal kiment. (Egyébként? Sa­nyi jófejű gverek, de nehe­zen kezelhető.) Egy másik pedagógus, S. M.-né: — Sanyi ügye hatéves téma. Nem bírunk vele. Ha úgy gondolja, nékünk sem válaszol. S a legborzasztóbb az, hogy gyakran ijesztgeti a kicsiket, s ezt nagyon élvezi is... Sokszor verekszik. Bomlasztja az osztályközös­séget. Munkáját hangulatától függően végzi, vagy nem. Az igazgató, azaz M. Gy., a tagiskola vezetője: — Az ügyeletes nevelő rohant be, hogy Sanyiit veri Gabi apu­kája. Erre én ki. Láttam a férfit, aki a földön fekvő gye- reket Verte. Amikor odamen­tem, még vagy hármat rá­ütött Sanyi fenekére. — Miért nem akadályozta legalább azt meg? — Féldlimetes volt. Habzott a szája, vérben forgott a sze­me .... de utána elbeszélget­tem vele. Jól ismerem, hiszen őt is tanítottam. Most is jó a kapcsolatunk. Rengeteget társadalmi munkázik — nem­csak a községnek, hanem az iskolának is... Sanyiéknál gyakran van otthon botrány. Az édesanya is belefáradt az egészbe. Amikor negyedikes volt Sanyi, elküldtük az anya­vevők megismerhették az adott falu sajátosságait és jobban el tudták helyezni a magyarországi településrend­szerben. — Hogyan válhat ez a módszer általánossá a min­dennapi gyakorlatban? — Úgy például, hogy a balástyait táborvezetőképző tábornak szántuk és ott vol­tak a főiskolai népművelő­képzés oktatói is Szombat­helyről, Szegedről. — Tehát vannak új mód­szerek a szakképzett népmű­velők továbbképzésére. De mi a helyzet a képesítés nél­küliekkel ? — Sajnos a népművelők 50—60 százaléka képesítés nélküli. Ez nagy gond, mert nemcsak az a probléma, hogy milyen tanfolyamokat szer­vezzünk nekik, hanem az is, hogy szabad-e képezni min­den képesítés nélkülit? Fé­lek, a megyék egy része min­denkivel elvégezteti az alap­fokú tanfolyamat, akiket már így-úgy népművelőként al­kalmazott. Terveink szerint most kát megyei művelődési 'központ és a Népművelési Intézet kísérli meg kidolgoz­ni és alkalmazni azokat a módszereket, amelyek ezen a problémán segíthetnek és — remélhetőleg — célraveze- tőek lesznek. —a— gát a nevelési tanácsadónak. Még csak választ sem kap­tunk ... Sanyiék szomszédai: (Fel­nőtt férfi, felesége és 16 éves lányuk): — Rendes gyerek... Osak megvédi magát. Ha csú­folják, vagy bántják ... Hal­lottuk, hogy megverték. Hát igen fölháborodtunk. Egy fiú az utcából: — Fé­lek a Sanyitól. A többiek is... Az édesanya: — Amikor Sanyi hazajött az iskolából, nagyon fájlalta a nyakát és a hátát. Elvdttem orvoshoz. Féltem, hogy nagyobb baja lett. Szerencsére nem. Viszont a hátán levő kék-zöld foltok­ról készült orvosi látleletet beadtam a bíróságra. Nem hagyom annyiba ... Mert ha a Gabi apja eljött volna hoz­zánk — a verekedés előtt — imajd én lerendeztem volna a gyereket. Különben egész Kömllőd meg volt irökönyödve az eseten. Hogy milyen a Sa­nyi ? Nem hagyja magát... A nevelési tanácsadó veze­tője először nem emlékezett Sanyi beküldött anyagára. Hosszias keresgélés után volt kolléganője, a pszichológus — aki azóta már más munka­helyen dolgozik — holmijai közül előkerült Sanyi anyaga ás. A személyiség-lap aláírás nélkül érkezett... (tehát nem hivatalos formában). Ennek ellenére behívatták Sanyié- kat. Először nem jelentek meg. Csak a második felszó­lításra. Megállapították: — A gyerek terápiám szo­rul. Az apja gyámság alatt volt. Alkoholista ... Hogy hol a megoldás kulcsa? Az apát kötelezni az elvonókúrám? Egyébként a gyerek Világa rendezett... De esetében a miliő-ártalom igen nagy ... Válaszolnunk kellett volna az iskolának, viszont ők is ér­deklődhettek volna. Hiszen két év telt el azóta... Egyik megyei illetékes így fogalmazott: — Az ilyen nem gyakori eset. Miért kell meg­írni? Miért kell rontani az iskola hírét? Más valaki azt kérdezte: — Mit csinálna, ha a maga gyerekét tartaná egy nagyobb állandó rettegésben ? Verné, zsarolná ... ? Nem szakadna tán el a cérna? Ki tudja? Ki tud minderre válaszolni? Hiszen annyi a tisztázatlan dolog. Annyi mindenen el kellene gondol­kodni. És annyiféle megol­dást lehetne (és lehetett vol­na) találni. Nemcsak a „ve­rekedés” apának. hanem imimdazoknak, akik valami­képpen hagvták. hogy idáig táruljon a „Sányi-hlistória”. Mert végül is mégvertek egy gyereket az iskolában, ahol a nevelés eszköztárában nincs hélve testi fenyítésnek. V. HORVÁTH MÁRIA A számítástechnika nap­jainkban végbemenő erőtel­jes térhódításáról egyre gyak­rabban hallhatunk és olvas­hatunk. Lapunk március 31 -i szá­mában például mi is hírt ad­tunk arról, hogy Tamásiban már két éve működik a gim­náziumban és a szakmun­kásképzőben iskolai számító­gép. Elsőként itt, ami úttörő munkát jelentett. Ősztől, elő­reláthatóan a megye 21 kö­zépiskolájában kezdődhet már el a számítástechnikai képzés. Időben reflektorfénybe ke­rült tehát a számítástechnikai oktatás széles körű elterjesz­tése, s ezen belül pedig külö­nösen az utóbbi időkben az iskolai számítógépek kérdé­se. így nem fölösleges szót ej­teni az előzményekről. Arról nevezetesen, hogy a Művelő­dési Minisztérium két évvel ezelőtt hirdetett pályázatot mikroszámítógépek gyártásá­ra, és választása a Híradás- technika Szövetkezet számí­tógépére esett. A szövetkezet­nek az oktatás szolgálatában kifejtett tevékenységéről, va­lamint az iskolai számítógép­ről a szövetkezet elnökhe­lyettesével, Dóka Lászlóval és csoportvezetőjével, Tóth Ferenccel beszélgettünk. Mint azt elmondották, a szövetke­zet iskolai számítógépének neve: HT—1080Z School­Computer. Egy oktatási célú számítógépnek sokféle igényt kell egyszerre kielégítenie. Legyen könnyen kezelhető, egyszerű, megbízható, hiszen a folytonos, nem mindig kí­méletes használat nagy igény- bevételt jelent. Tegye lehe­tővé játékos, izgalmas prog­ramok futtatását, mert külö­nösen a diákoknál az alkotó, komoly munkához a játékon keresztül vezet az út. Prog­ramnyelve legyen egyszerű, IÁM ingatlant akar vermi, eladni vagy bonyolult lakás­cserébe vág bele, örökséghez jut vagy éppen — sajnos, ez igazán nem ritka napjáink- ban — válni akar, ügyvédhez fordul, hogy el tudjon iga­zodni a rendelkezések út­vesztőiben. Hiszen — szok­ták mondani — a paragrafus jele azért olyan kacSkarin- gós, hogy nehezebb legyen eligazodni benne. Ez utóbbi állításban ugyan kevés az igazság, annyi azon­ban biztos, hogy bonyolult világunkban egyre több mun­kájuk akad az ügyvédeknek. Nekik kii kell ismerniük ma­gukat a rengeteg — és sok­szor egymással alig egyeztet­hető — rendelkezés, irány­elv és utasítás között, s min­dent el kell követniük, hogy megfeleljenek megbízóik vá­rakozásainak. Természetesen úgy, hogy a törvény betűje és szelleme se károsodjék. Sokfélék a hagyományok, amelyek még ma is élnek a köztudatban. A mai nemze­dékek jórészt már csak hal­lomásból ismerik az egykori ügyeskedő ügyvédeket, akik jól megszedték magukat, mialatt ügyfeleik minden va­gyona ráment a pereskedés­re. S éppúgy a távol ködébe tűntek a „szegények ügyvé­dei”, akik az előzőekkel el­lentétben sokszor a maguk pénzén is vállalták munká­sok, zsellérek, napszámosok Védelmét. Megváltozott a világ, meg­változtak az ügyvédi felada­tok is. Ma — polgári ügyek­ben — azt tekintik jó ügy­védnek, aki el tudja érni, hogy az ügyből ne legyen per. Például: addig közvetít a válófélben levők között, amíg sikerül megegyezniük a vagyonelosztásbain, s nem kell bíróság elé vinni vitá­jukat. De ha mégis oda ke­rül — .tudása legjavát nyújt­ja, hogy megbízójának jogos érdekeit megvédje. Védeni kell azt is, aki büntetőbíróság elé kerül. Sohasem az elkövetett bűnt — az ügyvéd mindig az em­bert védi. Manapság . több­gyorsan elsajátítható, amely- lyel már néhány utasítás megismerése sikerélményhez juttatja a nebulót. Legyen a gép jól bővíthető, hogy ké­sőbb, az oktatás követelmé­nyeinek növekedtével is eredményesen használhassák, és végül, de nem utolsósor­ban ne legyen túl drága sem, mivel a középiskolák százai­nak ilyen gépekkel való fel­szerelése nem csekély erőfe­szítésébe kerül az oktatásügy­nek! A HT—1080Z megfelel ezeknek a feltételeknek. Köz­ponti memóriája 16 kilobyt; körülbelül 16 000 betű, szám, írásjel tárolására alkalmas. Billentyűzete a szokványos írógépekéhez hasonló. az eredmények a géphez kap­csolt — manapság már min­den iskolában rendelkezésre álló — tv-készülék ernyőjén válnak láthatóvá. Beépített magnetofonjával programok és adatok rögzíthetők és játszhatók vissza, ami lehető­vé teszi a központilag előállí­tott oktatási programok egy­szerű, szervezett terjesztését. Beépített hanggenerátora a nyíre kirendelés alapján, ami lehet megtisztelő, de jövedel­mezőnek semmiképpen sem mondható. Talán hihetetlen, de igaz: büntetőügyben a kirendelt védő négy órán be­lül 80, azon túl 160 forintot kap a munkájáért. Természetesen most is kap­hat az ügyvéd megbízást a vád alá helyezettől vagy an­nak családjától, s akkor — ugyancsak rendelet által ■megszabott kereteken belül — szabad megállapodással dönthetik el, hogy mennyit kap a védelméért. Polgári peres ügyekben viszont at­tól függ az ügyvédi díj, hogy mekkora érték sorsáról fo­lyik a per. Akkor sem az ügyvéd zse­bébe vándorol a kikötött ösz- szeg, hanem az ügyvédi mun­kaközösség számlájára fize­tik be. Viszonylag új, néhány évtizede létrejött forma ez, ami mellett — elvben —még sokáig fennmaradt a magán- ügyvédi gyakorlat lehetősé­ge. Az élet azonban a mun­kaközösségeket igazolta, s ma már nincis is ügyvéd Ma­gyarországon, aki ne lenne tagja valamelyik „ümk”-nak. Ma is — s ez aligha válto­zik a jövőben — önfenntartó szervezet a munkaközösség, amelynek fizetnie keld az iro­dahelyiség bérleti díját, a kü­lönböző rezs'ifcöltségéket, s erre megy el az ügyvédek keresetének nagyobb része. Egyetlen új ügyvédi hely ki­alakítása egy munkaközös­ségben (mai árakon) mintegy 350 ezer forintba kerül. Mégis bővíteni kell a mun­kaközösségeket, talán még újak is alakúiknak majd, mert — kevés az ügyvéd. Néme­lyiküknek — hiszen a jó Ügyvéd híre gyorsan terjed akkor is, ha ma nincsenek országosan ismert nagy ügy­védegyéniségek — minden perce be van osztva hétfő reggeltől péntek estig, sőt sokszor még a hét végére is. Kevés az ügyvéd, elsősor­ban azért, mert az utóbbi években új gazdasági formá­ciók jöttek létre, mind több fizikatanítás hangtani isme­reteinek illusztrálására és a zeneoktatás elősegítésére egy­aránt alkalmas.. Ez év elején 1000 darab gép gyártását kezdték el. Az ellenőrző vizsgálatok pozitív eredménnyel végződtek, mi több, már. sor került az első szállításokra is. A szövetkezet tudatosan készült fel az iskolai számító­gépek gyártására. Pályázó­ként vállalta azt a kötelezett­séget is, hogy az átvételre ke­rülő számítógépeket szervize­li, szervizelését és a software utánkövetést biztosítja, ezért külön számítástechnikai ve­vőszolgálati csoportot hozott létre. Számíthatunk tehát ar­ra, hogy a tervek szerint 1983 őszén a gimnáziumok­ban, a szakközépiskolákban megkezdődik a számítástech­nikai oktatás. A gépek isko­lákhoz való eljuttatását a művelődési tárca szervezi. De a beszerzés anyagi fedeze­tének biztosításában a köz­ponti keret mellett a helyi pénzügyi erőforrásoknak is igen nagy szerepük lesz. kérdés nyer jogi szabályo­zást — talán túl sok is. Szer­ződések, okiratok készítésé­nél ugyancsak szükség van ügyvédekre és — mi taga­dás — a büntetőügyek szá­ma sem csökkent. Egyetemisták és fiatal, diplomás jogászok közül egy­re többen érdeklődnek az ügyvédi pálya iránt. Jelen­leg országszerte összesen 1800 ügyvéd és ügyvédjelölt dolgozik, s az Igazságügyi Minisztérium most tíz száza­lékkal felemelte a létszámot azzal, hogy a 180 új ügyvéd­nek három év alatt kell mun­kába állnia. Bizonyára be­töltenek addigra minden he­lyet, hiszen .például a Bu­dapesti Ügyvédi Kamara 15 helyet írt ki most végző jog­hallgatók számára — és csak az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogi karáról 56-an pályáztak. S ami szinte egye­dülálló az igazságügyben, sőt általában a szellemi pályá­kon — az új jelentkezők kö­zött kisebbségben vannak a „gyengébb nem” képviselői. Újabban az ügyvédeknek több sérelmét orvosolták, így például felemelték nyug­díjalapjuk felső határát, tag­jai lettek a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének és az ügyvédi kamarákban önálló szakszervezeti csoportjaik alakultak. Elnyeri — hivatalas rész­ről — a neki járó megbecsü­lést az ügyvédi hivatás. Eh­hez tartozik az is, hogy a tárgyalóteremben csakúgy, mint az eljárások során egyenlő partnernek tekintik az ügyvédet, aki képviseli ügyfelét, büntetőügyekben védi az embert, megőrzi a rábízott titkot. Egyszóval: teljesíti kötelezettségét, ami­re esküt tett. Működése nem­csak fontos, de — szinte min­denütt, ahol az állampolgár­nak hivatalos ügyben meg kell jelennie a hatóságnál — nélkülözhetetlen és elenged­hetetlen. Szervesen tartozik a de­mokráciához. VÁRKONYI ENDRE Megvertek egy fiút Jogról mindenkinek Az ügyvéd az embert védi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents