Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
Vaskohászati helyzetkép A Magyar Kereskedelmi Kamara vaskohászati tagozata és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság filmvetítéssel egybekötött műszaki - technikai konzultációt szervezett a közelmúltban magyar acélgyártók számára a Kamara székházában a japán Nippon Kokan konszern mérnökeinek közreműködésével. A filmek megtekintése során az acél- és acéltermékgyártás legfejlettebb ■technológiájával ismerkedhettek meg a hazai érdeklődők. A filmvetítést követő konzultáción kitűnt: a vas\ kohászát magyar szakértői nem tartják lehetetlennek a japán tapasztalatok hasznosítását, az ott már alkalmazott energiatakarékos egyszerűsítések és korszerűsítések tekintélyes hányadának átvételét. CSÖKKENŐ NYERESÉG Nagy szükség is volna a technológiái megújulásra a magyar vaskohászatiban. Ugyanis az utóbbi évek korszerűsítést eredményező beruházásai és felújításai (Lenin Kohászati Művek kombinált acélműve; Dunai Vasmű konverter acélműve; a Csepel Művek csőgyártó sorainak szinten tartó beruházása stb.) ellenére a magyar vas- kohászati kapacitások a nálunk fejlettebb, de a hozzánk hasonló országok megfelelő 'termelőberendezéseinek tekintélyes részéhez képest is összességében korszerűtlenek. A hazai vállalatok gyártóberendezéseinek átlagos életkora 13 év, ezen belül az állóeszközök 25 százaléka 20 évnél is idősebb. Az elmúlt évtizedekben túlnyomóan extenzíven fejlesztett vaskohászatot a más iparágak többségéhez képest különösen érzékenyen érintették az utóbbi évek kedvezőtlen változásai. Az emelkedő alapanyag- és energiaárak, valamint a szakágazatban 1981-ben bevezetett kompeti- tív árképzés következtében a vaskohászaton belül az anyagköltség ma már a teljes ■termelési érték háromnegyedét emészti fél, a nyersvasat gyártó vállalatoknál (DV, LKM, OKÜ) ennél is többet. Ezen belül az energiahordozók költsége eléri a teljes termelési érték 25, sőt olykor a 44 százalékát. Ezért a vállalatok nyeresége évről évre csökken, akad közöttük veszteséges is. A Miagyar Vas- és Acélipari Egyesüléshez tartozó 13 vállalat 1983. évi nyeresége ösz- szesen nem fogja elérni az egymilliárd forintot, ami csaknem kétmilliárddal kevesebb, mint amennyire a zavartalan üzemmenethez szükség volna. Ugyanakkor a vaskohászat felújítások, beruházások miatti adósságállománya évről évre nő, a törlesztés felemészti a csökkenő nyereségből képződő szerény fejlesztési alapokat. AZ IPARAG ERŐFESZÍTÉSEI A mintegy 70 ezer embert ■foglalkoztató magyar vaskohászat a hazai igények kielégítésén és az államközi szerződésekben rögzített feladatok teljesítésén túl nem rubel elszámolású kivitelének szintentartását tűzte ki célul. Ez nem csekély bátorság, ha figyelembe vesszük, hogy a tőkés országok acélipari óriásai kapacitásainak több mint felét, kétharmadát, esetenként még annál is kisebb hányadát működtetik, ugyanakkor a hazai vállalatok kivitelük tekintélyes hányadát éppen az ő érdekkörükre tartozó piacokon tervezik elhelyezni. Csak egy példát a nehézségekre, és az azok áthidalását célzó erőfeszítésekre. Tavaly az év második felére összeomlott a korábban élénk olajbányászaiti csőpiac is. Ezért a Csepel Művek Vasművé konvertibilis elszámolású exporttervének maradéktalan teljesítése lehetetlenné vált. A vállalat vezetői változtattak a gyártmányszer- ■kezeten, a közelmúltban befejezett szintentartó beruházás során megújított termelőberendezéseken Olyan termékek gyártására tértek át, amelyeket nagyrészt konvertibilis piacokról szereznek be a népgazdaság más ágazatai, összesen 240 millió forint értékű (olajbányászati, hidegen vont stb.) csövet állítottak elő, s kínáltak megvételre a hazai vállalatoknak. Ezzel a népgazdaság lényegében ugyanennyit érő valuta kiadásától mentesült. Az előrejelzések szerint tovább lanyhul a nemzetközi acélpiac, ennek következtében mérséklődik a termelés, erősödnek a protekcionista törekvések. Az árak csökkenése mellett, sajnos, az is várható, hogy a magyar acélipari termékek vásárlói közül néhány fejlődő ország — a nyomasztó pénzügyi válság következtében fizetésképtelen lesz. Kedvező viszont, hogy valamelyest javul a szocialista országok termelési együttműködése, bár ez a szakágazat egésze szempontjából viszonylag csekély mennyiségeket érint. A FEJLESZTÉS ERŐFORRÁSAI A nemzetközi acéliparban az utóbbi tíz évben (és napjainkban iis) erőteljesebben nő az anyag- és energiatakarékos technológiák részaránya, mint nálunk. A korábban vaskohászattal alig foglalkozó fejlődő országok is korszerű üzemeket építettek. Vevőből versenyképes eladóvá erősödték a beszűkülő világpiacon. Ezért a magyar vaskohászat még ezen országok tömegtermékeivel sem birkózhat meg a világpiacon — számottevő technológiai korszerűsítés nélkül. Fejleszteni kellene tehát, csakhogy miből? A kérdésre az Országos Műszáki Fejlesztési Bizottság egy közelmúltban megjelenő ■tanulmánya igyekszik válaszolni. A szakértők javaslatainak elemzéséből kiderül: a beruházási lehetőségek gyarapításához nem egyszerűen csak több pénzre, hanem a jelenleginél korszerűbb eszközrendszerrel, magyarán a ■szabályozó rendszer finomítására is szükség van. MŐNUS MIKLŐS Jobban vigyázzunk rájuk! Biztonsági intézkedések z bányákban Az áldozatok sírján még nem hervadtak el a virágok, friss még a gyász, amelyben egy egész ország osztozik a hozzátartozókkal, az árván maradiakkal. Lezajlott azóta a helyszíni vizsgálat, mindenkit meghallgatott a kormánybizottság : azokat, akik a vészterhes percekben élve szabadultak a robbanás színhelyéről, és azokat is, akik irányító posztjukon kellett, hogy megtegyék kötelességüket. Ne vállalkozzunk a döntőbíró, az igazságtevő szerepére. Hamarosan — mint ezt kedd délelőtti tájékoztatóján a márkushegyi bányaszerencsétlenség kivizsgálására alakult kormánybizottság közölte — minden részletre kiterjedő, alapos vizsgálati anyag kerül nyilvánosságra. Addig csak annyit; korunkban — és nem utolsósorban a hazai bányák, ezek között is kiemelkedően a márkushegyi biztonsági felszereltsége mellett — nem lehet elemi csapásnak, elháríthatatlan „szakmai ártaloménak tartani azt, ami történt. A kormánybizottság a megfelelő, szigorító intézkedések meghozatala után jóváhagyta, hogy tovább működjék a márkushegyi bánya és, hogy állítsák helyre a sérült részeket. S ami ennél is fontosabb: a bányaszerencsétlenségből levonta a tanulságokat, és azok alapján intézkedéseket hozott — az egész bányászatban. így például felülvizsgálják a robbantási technikát és annak ellenőrzését, soron kívül ellenőrzik a szellőztetési rendszereket minden bányában, ugyanígy az üzemzavar-elhárítási terveket is. Fekete hetei voltak mostanában a magyar szénbányászatnak. Egymás után, szinte drámai gyorsasággal követte egymást a komlói, a márkushegyi, a kányási tragédia, legutóbb pedig Dorogon követelt halálos áldozatot a bánya. Méltatlan lenne az áldozatokhoz, ha számokat sorolnánk: melyik szerencsétlenségnek hány áldozata volt. Hiszen mindannyian egy-egy család tagjai — fiúk, apák, testvérek — voltak, s a gyászba borult hozzátartozók számára az az egy ember a legnagyobb veszteség, akit már soha nem várhatnak övéi a „sichta” után. Azok is, akiknek apja, nagyapja is naponta szállt a föld mélyébe, akiknél családi hagyomány a bányászok szép és veszélyes mestersége. S azok is, akik magúik választották a bányászatot. Minden részvét megilleti azokat a soha nem látott, nem ismert családokat is, amelyek lengyel földön fogadják szerencsétlenül járt hozzátartozóik koporsóját. Mégis: előre kell nézni! A kormánybizottság nem csupán azt volt hivatott megállapítani — és kétségtelenül meg is állapítja —, hogy hol és kik követték el a végzetes hibákat, amelyek emberek életébe kerültek. Feladatuk a további, hasonló esetek megakadályozása, a baleseti lehetőségek minimálisra csökkentéséhez az intézkedések megtétele. Semmi nem változtat azon a tényen, hogy a bánya — veszélyes üzem. A veszélyt azonban csökkenteni lehet — és kell. Eddig is megvoltak a berendezések és felszerelések, amelyek előírásszerű alkalmazásával elkerülhetők vagy legalább csökkenthetők lettek volna a bánya, a föld alatti münka veszélyei. Anélkül, hogy a vizsgálat végső eredményeinek elébe akarnánk vágni, minden okunk megvan annak a feltételezésére, hogy most és ott is akadtak — ahogyan manapság az ipar, a népgazdaság és a mindennapi élet legtöbb területén akadnak —, akik a biztonsági berendezéseket afféle „túlzott óvatosságnak” tekintik, akik a korszerű technológia szabályainak következetes megtartása helyett a „jó volt az apámnak, nagyapámnak, nekem is jó lesz” életveszélyesen maradi álláspontjára helyezkednek. Tragikus, hogy így ennyi ember pusztulása árán kell rádöbbenteni őket, hogy a technológiai és biztonsági előírásokkal nem lehet tréfálni, de .még csak vitatkozni sem. S a bányászszerencsétlenségek most talán felébresztik azok lelkiismeretét is, akik az élet más területén dolgoznak könnyelműen, veszélyeztetik a maguk és mások biztonságát. Az elmúlt hetekben történt bányásztragédiák nem sorscsapások voltak, nem törvényszerű következményei a bánya veszélyes üzem voltának. Amikor az áldozatok előtt tiszteleg az ország, meg kell azt is fogadnunk: ezután jobban vigyázunk rájuk. Egymásra. VÁRKONYl ENDRE 'díÉPÜJSÁG 3 r Épületek, építmények a környezetben Mind több szó esik — és ez nagyon jó — környezetünkről, annak tisztaságáról, egészséges voltáról és esztétikumáról is. Nemcsak azért esik sok szó erről a témáról, mert ennek a hónapnak ötödik napján tartották világszerte a környezetvédelmi világnapot, hanem mindenekelőtt azért, mert az emberek egyre inkább átérzik: óriási a felelősségük a természetért, általában a környezetért, amelyben élünk. És amely környezetet átalakítani kényszer ülünk. Bele kell nyúlnunk eleve adott állapotába, rendjébe és ezzel nagy gondot vállalunk magunkra. Amikor hozzá kell nyúlnunk a természethez, mindig kényelmünk növelésére, életünk jobbítása érdekében tesszük. Igen ám, de végiggondoljuk-e mindig, hogy mii yen k ö vetke zmén y e kk e 1 járhat, egyébként nem rossz szándékú cselekvésünk? A kérdésire nem mernék egyértelmű igennel válaszolni, mert — noha az utóbbi időiben javult a helyzet — van még gondunk-bajunk nem is kevés. Erről ;a kérdésről beszélgettünk Faszler Józseffel, a megyei tanács településfejlesztési, kommunális, környezet- és természetvédelmi bizottságának elnökével, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatójával, aki állami és társadalmi funkciója alapján -a legiH’sté- kesebb a •címben szereplő témáról érdemben szólni. A környezetvédelem összetett feladat, az idén az épületek, építmények és a környezet kapcsolata a környezetvédelem kiemelt témája. Faszler József szíves segítségünkre volt, és a szakember tájékozottságával és biztonságával a következő fő kérdéscsoportokra bontotta a tárgyalandó problémakört: Először is az épületek elhelyezéséből kell kiindulni, ugyanis itt találkozik először a környezet és az építmény. Rendkívül fontos a termőföld védelme — -nemcsak a mii megyénkben — ez természetes —, hanem országosan is. Nem mindig -szükségszerű, hogy jó minőségű termőföldet vegyünk el építkezés céljára. Sajinos m-ost .is megtörténik még, de mind ritkábban. . Szekszárdon is lehet jó példát találni, másutt is. Szekszárdon ilyen a Tartsay. lakótelep. Azzal, hogy itt épültek fel ezek a házak, nem károsodott a város termő- földállomónya. A másik kérdés, hogy az ipartelepítés hogyan kapcsolódik a városhoz. Hivatkozhatnánk a Dunái Vasműre, amelyet erdősáv választ el Dunaújvárostól, mint jó példára, de Dunaújváros vado■Nemcsak kellemetlen, amilyenek néha ezek a természetes vizeink, hanem egészségtelen is. Káros a halállományra, lehetetlenné teszi a fürdést, de már arra i,s .volt példa, hogy az öntözést is le kellett állítani, amikor hozzánk érkezett a szennyezett víz. ötödikként a hulladék- elhelyezést kell említeni, ösz- szegyűjtés, tárolás és a legkorszerűbb, az elégetés. Ez a kívánatos sorrend. Az utóbbi még nem mindenütt megoldott, az előbbi kettő azonban va lame nny i t el epü 1 é s ünkön megoldható. Szekszárdon a hulladéktároló hely megtelt, egy új hulladéklerakó .telep megvalósítása folyik Hidas- petrén. A levegőtisztaság védelme — amelyről hatodikként szólunk — állandóan napirenden lévő kérdés. Mindenekelőtt a központi fűtőművek- ről és az üzemekről van itt szó. Lehet javítani a helyzeten, ha akarnak javítani. Persze ez nemcsak a levegő- szennyezés megakadályozására, vagy legalábbis csökkentésére érvényes, hanem minden más egyébre. Van, ahol megoldották, van ahol nem. Természetesen megbírságolják a környezet- szennyezőket, azonban ez a bírság minimális, nem ösztönzi az üzemeket a tényleges és hatásos környezetvédelemre. Hetediknek maradt a zajártalom. Főleg az ipari üzemek, a jelentősebb útvonalak, vasútvonalak, vagy vasútállomások mellett lakók szenvednek emiatt. iNem könnyű a zajártalmat csökkenteni, de tenni ellene, némi jóindulattal lehet. A közlebedésszervezőkre, a járművek vezetőire, de az egyéb szándékos, vagy akaratlan zajkeltőbre is érvényes, hogy tudnak tenni a zaj mérsékléséért. Végére hagytuk az esztétikumot, hiszen az .sem közömbös, mennyire szép a környezet, amelyben élünk. Jó példa is, rossz; is található bőségesen. Legyen biztató számunkra, hogy újabban a jó példák száma gyarapodik. Akár az egyes épületeket, akár a városképi megoldánatúj, tervezett település, itt könnyű volt a helyes megoldást választani. Jó a szekszárdi megoldás is. Itt az .iparosodás-iparosítás viszonylag későn történt, el lehetett úgy helyezni az ipartelepeket, hogy azok füstjét az uralkodó széljárás ne a város fölé hozza, hanem távolra vigye attól. (Korábban az ilyen szempontokat nem vették figyelembe, de most már kötelező a környezet- és emberkímélő megoldás választása. Harmadiknak a talajvédelemről kell szólni. A talajt meg kell védeni a mérgező, káros szennyeződéstől. Ide .tartozik a kommunális ■szennyvíz is. Most már a családi házaknál is tilos a sziik- ■kasztásos megoldás, ott is zárt szennyvíztárolókat kell építeni, amelyből aztán szippantásos megoldással viszik el a szennyvizet. Sokat lehetne — és kell is — beszélni, negyedikként tehát szóljunk róla, ez pedig az élővíz minőségének védelme. A Tolna megyeiek körében ismert a Sió, a Kapós és a Sárvíz állapota. Igaz, ezek szennyeződése nem a mi megyénkből származik, de károsultjai mi vagyunk. Szerencsés megoldás Szekszárdon. Az ipartelep a várostól keletre épUlt fel. Az uralkodó szél járás pedig nyugat-keleti. Szép környezetben, fák között Száll a szekszárdi déli fűtőmű füstje. Az uralkodó széljárás kisodorja a város fölül. sokat nézzük. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Czakó Sándor és Gottvald Károly
