Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! gpBBg ■Ml MNMHm 1 Ml ■■■ is* ■■■« AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXXIII. évfolyam, 151. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1983. június 28., kedd. LÁTOGATÁS — ILLÚZIÓK NÉLKÜL (2. old.) TAGGYŰLÉSEK IDEJÉN (3. old.) ' ÉVI NEGYVENMILLIÓ FORINTOT ÉRŐ BERUHÁZÁS (3. old.) A TÁVOLSÁG NEM CSÖKKENT (5. old.) HALÁSZ LÁSZLÓ SIKERE A JUGOSZLÁV KÖRVERSENYEN (6. old.) Egy kisközség tanácstagi csoportjának vezetőjével beszélgettünk a falu orvosi rendelőjében, ahol főállásban férje mellett ő az asszisztensnő. Arról faggatom: milyen konkrét változásokat jelentett a település életében, hogy a falut néhány éve közigazgatásilag a szomszédos nagyközséghez csatolták. Pontosabban a falu önálló maradt, csak a tanácsháza költözött a székhelyközségbe. Beszélgetőpartnerem nem panaszkodik, azt mondja, tulajdonképpen azóta is segítik, támogatják a települést, sőt, a közös áfész, a tsz még a korábbinál is jobb ellátást biztosít. Az emberek mégsem elégedettek igazán, valahogy többet várták a közös tanácstól, ha már mindenképpen az egyesülés látszott célszerű* nek. „Azt gondoltuk, valóban társak leszünk” — fogalmaz a kisközség tanácstagja, aki tudja, hogy a székhelyközségnek is égető szüksége van a kultúrházra, az új iskolára, de hát minden nekik is kellene. Akárcsak a vezetékes ivóvíz. A pénz persze kevés, s a fejlesztési lehetőségeket abszolút igazságosan, mindenki teljes megelégedésére elosztani szinte lehetetlen. Különösen, ha a társközség tanácstagjai kisebbségben vannak a közös tanácsban, aligha tudják megszavaztatni saját falujuk gyorsabb fejlesztését. Nemcsak egy vagy két község gondjáról van szó: a legfrissebb statisztikák szerint a mintegy háromezer magyar falu közül már több mint 2300 valamelyik közös tanácshoz tartozik, alig 700 községnek, nagyközségnek van teljesen önálló tanácsa. Sokan éles hangon támadják a közigazgatás ilyen méretű körzetesítését, ami tulajdonképpen a hetvenes években bontakozott ki. A tanács nélkül maradt kisebb falvak lakói elsősorban nem is az ügyintézés centralizálását kifogásolják, hiszen ezen segíthet a helyi tanácsi kirendeltség. Nem kell az ügyfeleknek minden apró-cseprő intéznivalóval a székhelyközségbe utazni, ha a tanácsiak helyben összegyűjtik a kérelmekét, panaszokat, s azokat együtt viszik át a szomszédos közös tanácshoz. A lakosság főleg a saját, önálló tanácstestületet hiányolja, ami ha úgy tetszik, jelképes jelentőségű, az emberek szemében a falu szuverenitásának egyik legfontosabb kritériuma. Az állampolgárok tulajdonképpen érthetően aggályoskodnak amiatt, hogy a szomszéd faluban ülésező tanács dönt a településük sorsáról, jövőjéről, még akkor is, ha a tanácstagok között saját választott képviselőik is ott ülnek. Történtek kísérletek arra, hogy a községi közös tanácsok kihelyezett üléseket tartsanak az egyes társközségekben, mintegy ezzel is demonstrálva: olyan településszövetségről van szó, amely egyszerre szeretné szolgálni valamennyi falu érdekeit, fejlődését. Be is vált ez a módszer, közelebb hozta a közös tanácsot a helyi lakossághoz. De az említett gondok, ellenérzések valódi, érdemleges megoldásáról még mindig nem beszélhetünk. Milyen változásokra lenne szükség? Azt követelni képtelenség, hogy a kisebb falvakban sorra állítsák vissza az önálló tanácsokat, erre nincs is szükség. Az már viszont megalapozottnak tűnő, jogos javaslat, hogy a társközségek tanácstagjai kapjanak a jelenleginél lényegesen nagyobb önállóságot. Így az általuk választott testületet a helyi lakosok a falu igazi gazdáinak tekinthetnék, különösen ha azt is látnák, hogy van miről dönteniük. Például saját anyagi alappal rendelkeznek a legsürgetőbb fejlesztési gondok megoldására, a társadalmi munkák szervezésére, támogatására és még sorolhatnánk. Talán felesleges magyarázni, milyen nagy lendítő erőt jelenthetne ez a falvak égetően szükséges fejlesztésében, mennyire megnövelhetné a tanácstagok presztízsét. Lehet vitatkozni azon, hogy a kisfalvak tanácstagi csoportjait községi elöljáróságnak hívják-e vagy .másként. De az nem lehet vitás, hogy szükség van a döntési hatáskörök decentralizálására, már amennyire ez a jelenlegi közigazgatási formák között lehetséges. A tanácstagok szerepe, megítélése alapvetően meghatározhatja egy-egy kisebb község politikai közhangulatát. Ahol a tanácstag szót tud érteni az emberekkel, meg tudja magyarázni, miért maradt el egy régóta várt fejlesztés, el tudja fogadtatni választóival a nehézségeget is — ott nagy valószínűséggel jó a közösségi élet. Amihez persze szükségszerűen az is hozzátartozik, hogy a tanácstag intézkedni is tud választói érdekében, eredményesen képviseli a jogos felvetéseket, sürgeti a reális javaslatok megvalósítását. Még akkor is, ha a tanács történetesen a szomszéd faluba költözött! Ehhez azonban nemcsak közéleti érdeklődés, politikai rátermettség, hanem megfelelő hatáskör, intézkedési jogkör is szükséges. DEÁK ANDRÁS ,,Felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen' Befejezídött a prágai béke-világtalálkozó A prágai béke-világtalálkozón a több mint száznegyven országból érkezett csaknem háromezer küldött kifejezte eltökélt szándékát, hogy igyekszik még szorosabbá tenni a nemzetközi békeerők összefogását. Az egyes béke- mozgalmak eltérő politikai, társadalmi, vallási és ideológiai alapokon állnak, különböző indítékok vezérlik őket, ám valamennyiüket áthatja a fegyverkezési verseny példátlan fokozódásából fakadó veszélyérzet, különösképpen a korlátozott atomháború elméletéből eredő aggodalom. Ezért megvan a lehetőség a közös, összehangolt cselekvésre a háborús veszély elhárítása, a béke és az élet megőrzése céljából — a többi között ezt állapították meg a világtalálkozó szekcióüléseinek vitájáról kiadott jelentésben. Az eszmecserék következtetéseit vasárnap délelőtt ismertették a prágai béke-világtalálkozó záróülésén, amelyet Edith Ballanty- ne, a találkozó társelnöke nyitott meg. Jóllehet az eszmecserék, a nézetek ütközése során hangot kapott az a vélemény is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt felelősnek tekinthető az aiomfegyverkezési versenyért, a dialógusok részvevőinek többsége egyetértett abban: a feszültség növekedésének oka mindenekelőtt az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája, az első- csapás-mérő képesség megszerzésére irányuló törekvése, valamint az a körülmény, hogy Washington — a Szovjetunóval ellentétben — nem hajlandó kötelezettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. Az európai biztonság igényeinek legjobban az felelne meg — hangoztatták egyöntetűen a küldötték —, ha teljesen felszámolnák az európai célokra irányuló valamennyi atomfegyvert. Kiemelték a genfi tárgyalások jelentőségét és megállapították: a tárgyalások sikere nagymértékben attól függ, mennyire lehet még inkább mozgósítani a közvéleményt az atomfegyverek ellen. A NATO-nak mint rámutattak — nem kellene ragaszkodni a közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének ez év végi határidejéhez, ily módon a tárgyaló felek számára több idő állana rendelkezésre, s ez előmozdíthatná a tárgyalások sikerét. A tárgyalások ideje alatt nem lenne szabad egyetlen új rakétát sem telepíteni. A prágai béke-világtalálkozó záróülésén a részvevők felhívást fogadtak el. A „Felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen” című dokumentum hangsúlyozza: az emberiség döntő válaszút előtt áll. A fegyverkezési, különösen az atom- fegyverkezési verseny minden korábbinál fenyegetőbb méreteket öltött. Akadályokat gördítenek minden fegyverkorlátozási és leszerelési tárgyalás elé, újabb katonai programokat hagynak jóvá, újabb tömegpuszútó fegyvereket terveznek. Megkísérlik, hogy ráerőltessék az emberekre az atomfegyverek „elfogadhatóságának” gondolatát, a „korlátozott” és az „elhúzódó” atomháború megvívásának lehetőségét. Robbanékony a helyzet a világ különböző térségeiben, mindenekelőtt a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afrika déli részén, DálkeletÁzsiában és a Távol-Keleten. Agressziókat követnek el szuverén államok ellen, kívülről provokálnak országok között fegyveres konfliktusokat, s ily módon akadályozzák a népeknek a politikai és a gazdasági függetlenségre, a nemzeti szuverenitásra, a területi integritásra irányuló törekvéseit, veszélyeztetik a világbékét. Egyre bővül az idegen területeken fenntartott katonai támaszpontok hálózata. Kiváltképp fenyegető veszély az eisőcsapás-mérő atomrakéták nyugat-európai telepítésének terve. E tervek megvalósítása erősen fokozná a nukleáris konfliktus veszélyét. Egy ilyen konfliktus nem korlátozódna az európai kontinensre, hanem globális világégéshez vezetne. Sürgetően szükséges, hogy leállítsák a rakéták európai telepítését, csökkenltsenek minden atomfegyvert az európai kontinensen, s munkálkodjanak az atomfegyverek teljes felszámolásán az egész világon. Az atomháború növekvő veszélye miatt érzett aggodalomtól hajtva és a béke megőrzéséért viselt nagy felelősségünk tudatában június 21—26. között világtalálkozóra gyűltünk össze Prágában, Csehszlovákia fővárosában a békéért, az életért, az atomháború ellen. A viliág 132 országának különböző fajú és nemzetiségű állampolgárai vagyunk, eltérő filozófiai nézetekkel, eltérő vallási és politikai meggyőződéssel. 1843 nemzeti szervezetet, szakszervezetét, békeszervezetet, nőszervezetet, ifjúsági és diák- mozgalmat, politikai pártot, egyházat és 108 nem kormányszintű szervezetet képviselünk. A találkozón 11 kormányközi szervezet képviselői is részt vettek. Kijelentjük: Egy atomháború előkészítése a legsúlyosabb bűn az emberiség ellen. A háború azonban nem elkerülhetetlen. Még nem késő, hogy megakadályozzuk a nukleáris világégést. A megmenekülés lehetősége maguknak az embereknek a kezében van, minden férfinak és nőnek, ha határozottan összefognak a békéért. A béke-tömegmozgalom hatalmas erő, a nemzetközi helyzet meghatározó tényezője, amely képes a kormányok gyakorlati politikáját a béke irányában befolyásolni. A széles és változatos békemozgalomnak az ereje abban a képességében rejlik, hogy együttesen cselekszik. Bármilyen küfönbségek álljanak is fenn közöttünk más kérdésékben, szilárd meggyőződésünk, hogy semmi sem oszthat meg bennünket a közös célúnkért, a béke és az élet megmentéséért, az atomháború megakadályozásáért vívott küzdelemben. Felhívunk minden népet: flNe engedjük meg, hogy 1983 a fegyverkezési verseny újabb és halálos veszélyt hordozó fordulójának kezdete, a szembenállás további fokozódásának az esztendeje legyen 1 összpontosítsuk erőfeszítéseinket arra, hogy teljesítsük a világ népeinek legsürgetőbb követeléseit. Nemet mondunk az új európai rakétákra! Igent mondunk az európai atomfegyverek összes fajtájának csökkentéséről folytatandó érdemi tárgyalásokra! (Folytatás a 2. oldalon) A Szojuz T-9 rajtja A hétfő déli órák óta ismét szovjet űrhajó tartózkodik a világűrben. A Szojuz T—9-et moszkvai idő szerint 13 óra 12 perckor indították útnak a Szovjetunió területéről, fedélzetén Vlagyimir Ljahov parancsnokkal és Alekszandr Alekszandrov fedélzeti mérnökkel. A kozmonauták feladata az, hogy feljussanak a múlt év áprilisában felbocsátott és ez év március óta a Kozmosz— 1443 jelzésű mesterséges holddal összekapcsolva Föld körüli pályán keringő Szal- jut—7 űrállomásra. A Szojuz T—9-et összekapcsolják a Szál jut—Kozmosz űrkomplexummal, majd átszállnak annak fedélzetére és ott tudományos-műszaki és orvosbiológiai kutatásokat és kísérleteket végeznek. Mint a rajt után adott első beszámolókból kiderül, a Szojuz T—9 tervszerűen Föld körüli keringési pályára állt és folytatja útját. Fedélzeti rendszerei rendeltetésszerűen működnek, Ljahóv és Alekszandrov közérzete jó. Teherbíróbb lesz a 6-os út Qrszágutafckal kapcsolatban többnyire sok mindenre gondolunk. Az úttest minőségére, a kanyarokra, csúszósságra, sárra, porra, vagy éppen pormentességre, teherbírásra azonban viszonylag ritkábban. Az „országút” elnevezés egyébként ebben az esetben minden, csak nem pontos. Az egyik fontos fő közlekedési útról, a 6-osról van szó, melyen az áthaladó gépkocsik és rakományok súlya alaposan megrongálta az útburkolatot és így az felújításra szorul. Ezt a munkát megyénkben ebben az évben 17 kilométeres szakaszon Végzik el a Pécsi Közúti Építő Vállalat szakemberei és gépei, a déli megyehatártól,, a 65-ös út torkolatáig. Az aszfaltozás, három új kapaszkodásé v-szélesítés, továbbá Bonyhádon buszkitérők pótlása, a teherbíró képesség növelése az idei feladat, melynek munkáit a Bonyhád és Kafcasd közti szakaszon örökítettük meg. Az úton járó általában csak az időleges akadályoztatásra figyel és arra, hogy az útépítő gépeket már régóta látja. A „Lassan haladnak !” vélekedéssel szemben szögezzük le, hogy az útépítés a tervben előírtnál jobb ütemben folyik.-s. -n. Fotó: BJ. Finiser és aszfaltsimító gép munkában Községek társulása
