Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

2 1983. június 28. PANORÁMA Befejeződött a prágai béke-világtalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) Fagyasszanak be azonnal minden nukleáris fegyver­tárat! 'Nemet mondunk az atom­fegyverekre nyugaton és ke­leten, az egész világon! Szüntessék meg a nukleá­ris és a hagyományos fegy­verkezési versenyt! Igent mondunk az atom- f egy vérmentes övezetekre! A prágai béke-világtallá'lko- zó befejeztével az MTI tu­dósítói nyilatkozatot kértek a magyar küldöttség néhány tagjától: Lőrincze Péter, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtit­kára, az Országos Béketanács tagja: „A világtalálkozóra olyan időszakban került sor, ami­kor a világgazdaságot súlyos feszültségek terhelik. Ezek egy része a fegyverkezési ki­adások magas szintjéből ered. Az elhangzott felszóla­lások rámutattak arra, hogy sok globális problémán eny­híteni lehetne — némelyeket talán meg is lehetne oldani —, ha a világtermelés mint­egy 6 százalékát adó hadi­ipart polgári célok szolgála­tába lehetne állítani. A tanácskozásokon, és a találkozókon rámutattak, hogy a kormányok, az üzleti köröknek és a közvélemény­nek mindent rne? kell tennie ázért, hogy a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok teljesíté­séhez kedvező légkör alakul­jon ki. Az egész emberiség­nek érdekében áll a gazda­sági kapcsolatok stabilitása, s ez csak békés feltételek kö­zött teremthető meg.” Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia Központi Kémiai Ku­tatóintézetének főigazgatója: „A tudósok szekcióülésén kiemelten foglalkoztunk a tu­domány területén működő szakemberek felelősségével, Követeljük az általános és teljes leszerelést! Békés politikai tárgyalá­sokat, ne katonai konfrontá­ciót ! A világ erőforrásait állít­suk a béke és az élet szolgá­latába ! ■ Békét, szabadságot, függet­lenséget és felvirágzást min­den nemzetnek! — hangoz­tatja a világtalálkozó felhí­vása. azzal, hogy milyen mérték­ben felelnek kutatási ered­ményeik sorsáért. Jóleső ér­zéssel hallgattam kollégáim szavait, hiszen arról győztek meg, hogy többségük átérzi a felelősséget, nem engedi meg, hogy bizonyos körök eszközévé váljon. Ez a ma­gatartás annál inkább elis­merésre méltó, mivel a hábo­rú veszélye köztudottan je­lentős. Véleményem szerint a tu­dósok ma azzal szolgálhat­ják leginkább a béke ügyét, ha kutatásaik várható követ­kezményeire nyomatékosan felhívják a közvélemény fi­gyelmét, ahogy azt annak idején Szilárd Leó és néhány társa, az atombomba kidol­gozásában meghatározó sze­repet játszó tudósok tették. A békemozgalmak ily módon érvekkel felvértezve vehetik fel a küzdelmet.” Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbi Ság elnöke: „A háborúban felborul az erkölcsi értékrend, szabaddá, sőt dicséretessé válik sok cse­lekedet, amiért békeidőben büntetés, megvetés jár. Az egyháznak azon kell mun­kálkodnia, hogy soha többet ne következzék be ilyen, ten­gernyi szenvedést hozó idő­szak, maradjon értékeink tró­nusán a humanizmus, az em­berbaráti szeretet. Gyűlöle­tet szítani, az ellentéteket mesterségesen kiélezni senki­nek, egeytlen nép, egyetlen nemzet fiának sincs joga. A mostani találkozók arról is meggyőzitek, hogy az embe­rekben él a remény a szebb élet iránt, vágyaikról senki kedvéért nem hajlandók le­mondani.” Sztanyik B. László, az Or­szágos Joliot Curie Sugár- biológiai és Sugáregészség- ügyi Kutatóintézet igazgató­ja: „A háborúk mindig pusz­tulást hoztak: emberek száz­ezrei estek áldozatul a fegy­vereknek értelmetlenül, fia­talon, anélkül, hogy képessé­geiket kibontakoztathatták ' volna. Emellett károsodott a környezet is. Ám ezek a ha­tások eddig térben és időben korlátozottak voltak. Nukleá­ris háború esetén ugyanak­kor visszafordíthatatlanná válnának, mindörökre meg­szűnnének az emberi élet természeti létfeltételei.” Bíró Imre, kanonok-plébá­nos: „Nem nézhetjük tétlenül, ha az emberek szenvednek, nyor masztó, lélekölő gondokkal küzdenek. Kötelességünk erő­síteni a reményt, hogy a ne­héz idők elmúlnak, hogy az ember ismét méltó lesz az ember névre. Vannak ma­napság, akik terveikkel, alantas szándékaikkal csor­bítják e fogalom, az emberi nem tekintélyét. A magam részéről sosem mulasztom el, hogy prédikációimban figyel­meztessek a leselkedő veszé­lyekre, s intsem a hívőket: mindent kövessenek el a bé­ke, e mással össze nem mér­hető emberi kincs megőrzé­séért.” * Prágában hétfőn ülést tar­tott a Béke-világfa nács. A tanácskozáson összegezték a prágai béke-világtalálkozó tapasztalatait, újjáválasztot­ták a Béke-világtanáosot, és döntöttek a tisztségviselők személyéről. A Bóke-viilágta- nács elnöke — egyöntetű szavazással — ismét Romes Csándra lett. Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béketa­nács elnöke személyében első ízben magyar alelnököt vá­lasztott a Béke-világtanács. BUDAPEST Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára hétfőn fogadta a Cip­rusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) küldöttségét, amely a Központi Bizottság meghívására 'június 21—27. között látogatást tett ha­zánkban, s tanulmányozta a szocialista építőmunka hely­zetét. A delegációt Sztavrosz Konstantinu, a központi bi­zottság tagja, a famagusztai megyei pártbizottság titkára vezette. * Az elmúlt évtizedben vi­lágszerte megnőtt az érdek­lődés és a kereslet a termé­szetes mikrobiológiai készít­mények, a tömegtakarmá­nyok, silók tartósítószereinek alapanyagául, valamint álla­ti takarmánykiegészítőkiént szolgáló hasznos baktériumok iránt. Ezek előállítására ala­pított közös vállalatot a Mo- nori Állami Gazdaság, a Medimpex Külkereskedelmi Vállalat jogutódja, a Phar- matrade és a svéd Medi- pharm. A biológiai üzemet hétfőn avatta fel Budapesten Magyar Gábor mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes. MOSZKVA Marjai József miniszter­elnökhelyettes, hazánk állan­dó KGST-iképviselője vasár­nap küldöttség élén Moszk­vába érkezett, ahol részt vesz a KGST V. B. 106. ülé­sén. Marjai Józsefet a re­pülőtéren Iván Bavlovszkij, a Szovjetunió állandó KGST- képviiselőjének első helyette­se és Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára fogadta. TOKIÓ A japánban kormányzó Li­berális Demokrata Párt meg­őrizte abszolút többségét a parlament felsőházában. Hét­főn közzétett végeredmény szerint a Nakaszone Jaszuhi- ro miniszterelnök vezette, konzervatív LDP a vasár­nap megtartott választáson, amelyen a 252 tagú felsőház mandátumainak felét újítot­ták meg, hárommal növelte mandátumai számát. Magyar nyilatkozatok Kohl moszkvai útja előtt Látogatás - illúziók nélkül A szovjet—NSZK kapcsolatok egyik utolsó magas szintű eseménye: Gromiko külügyminiszter (balra) és Kohl kan­cellár januári találkozója Helmut Kohl moszkvai út­ja előtt a vezető tőkés orszá­gok politikája és ezen belül különösképpen a Fehér Ház már megvonta azokat a hatá­rokat, amelyek között a nyu­gatnémet kancellár mozog­hat. Ez mindenekelőtt az em­lékezetes williamsburgi csúcstalálkozón történt meg, ahol leszögezték: ha nem jön létre az amerikai elképzelé­seknek megfelelő kompro­misszumos megállapodás Géniben a közép-hatótávol­ságú rakétákról folytatott tárgyaláson, akkor megkez­dődik ezek telepítése. KULCSSZEREP Az NSZK-nak a telepítés szempont j ából kulcsszerepe ván. Mind a 108 Pershing—2 rakéta, amely nyugat-euró­pai földre kerülne, az NSZK területén kap helyet. Az utóbbi hetekben Bonnban nem titkolták — maga a hadügyminiszter ismerte be —, hogy a telepítés előkészü­letei már jelentősen előre­haladtak, bár a rendszer tel­jes kiépítése 1985-ig elhúzó­dik. E menetrendnek azonban politikai jelentősége is van. Az amerikai vezetők kemény szárnyának, mindenekelőtt Weinberger hadügyminisz­ternek és Clark nemzetbiz­tonsági főtanácsadónak ugyanis az az álláspontja, hogy a Szovjetuniót „erőpoli­tikai nyomás” alá kell helyez­ni, s a Pershing—2 rakéták első csoportjának telepítése után rá lehet kényszeríteni az amerikai feltételek elfogadá­sára. MEGKÖTÖTT KÉZZEL Az NSZK tehát a williams­burgi nyilatkozat elfogadásá­val voltaképpen eleve beha­tárolta Kohl mozgásszabadsá­gát a moszkvai tárgyaláson. Ezt júniusban újabb negatív lépések követték. így a kon­zervatívok győzelme a brit választáson megerősítette a kemények pozícióját a NATO politikai és katonai szerveze­tében. Ebben az olasz válasz­tás eredménye semmit nem változtathat. (A cirkálóraiké- ták az NSZK mellett első­sorban éppen Angliába és Olaszországba kerülnek.) Ha mindehhez hozzávessfíik, hogy Franciaország most elő­ször adott otthont NATO-ér- tekezletnek azóta, hogy De Gaulle kivonta az országot a NATO katonai szervezetéből — az általános áramlat irá­nya félreérthetetlenné válik. Ilyen helyzetben Kohl nyil­ván arra készül, hogy a NA­TO jelenlegi, elfogadhatatlan álláspontját képviselje Moszk­vában. Erre utalt a bonni par­lament legutóbbi biztonság­politikai vitája, ahol Gen- scher külügyminiszter telje­sen átvette a már említett Reagan—Weinberger—Clark - féle érvelést. Kohl kancellár az ellenzéki szociáldemokra­ták ama meglehetősen gyen­ge javaslatát is elutasította a vitában, hogy az NSZK par­lamentje mindkét nagyhatal­mait szólítsa fel további erő­feszítésekre a genfi tárgyalás sikere érdekében. Az általános jobbracsúszás további mércéje volt a szo­ciáldemokrata Bahr beszéde. A politikus — aki mindeddig a legjózanabb és legkiegyen­súlyozottabb biztonságpoliti­kai vonalat képviselte és Brandt barátjának tekinthe­tő ’— éles támadást intézett a Szovjetunió rakétatelepítési politikája ellen. Ez teljesen új momentum s Szociálde­mokrata Párt szóvivőjének tekinthető politikus magatar­tásában. GROMIKO FIGYELMEZTET Illúziók nélkül meg kell te­hát állapítani, hogy a rakéta- telepítési kérdésben Kohl moszkvai útja ilyen körülmé­nyek között aligha hoz átütő eredményt. Feltehető viszont, hogy a bonni kormány — mi­után a biztonsági kérdések­ben gyakorlatilag megkötöt­ték a kezét — legalább saját gazdasági érdekeinek szolgá­latában pozitív magatartást tanúsít majd Moszkvában, hiszen a tárgyalásokon a két­oldalú kapcsolatok és a gaz­dasági együttműködés tervei is előkelő helyen szerepelnek. Ám Gromiko világosan fogal­mazott, amikor azt mondta: a Szovjetunió „törekszik a gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére, de a legfontosabb te­rületnek a biztonsági kérdé­seket tekinti”. Vagyis végté­re a NATO-politika mozgása miatt a Kohl-ilátogatástól csak részleges eredmény vár­ható és nyílt kérdés, hogy a katonapolitikai merevség ösz- szeegyeztethető lesz-e í.z egyéb kapcsolatok fejleszté­sével? (-i -e) Pinochet - bajban Hétfő esti kommentárunk. „Pinochet — írja a párizsi Figaro — bajban van és min­den jel szerint bajban is marad.” Ez a rövid mondat a mér­leg és a prognózis egyben, s híven tükrözi a világsajtó véle­ményét. Az elmúlt napok-hetek chilei fejleményeivel kap­csolatban ugyanis szinte példátlan egyetértés tapasztalható a földkerekség újságjaiban — a Pravdától a Figaróig. Nem csoda. Azt, ami tíz esztendővel Allende elnök meggyilkolása után Chilében történik, nehéz másképpen értékelni, mint úgy, hogy — ezek a Novoje Vremja szavai — a tiltakozás és sztrájkhullá.m nyomán az ország válaszúihoz érkezett. Elégedetlenség persze mindig is volt Pinochet országá­ban. Akkor is, amikor az amerikai támogatás (amely nemcsak pénzben, hanem egyebek között Milton Friedmann Nobel-dí- jas amerikai közgazdász személyes közreműködésében is meg­nyilvánult) némi ideiglenes kirakatjólétet eredményezett, leg­alábbis a nagyvárosok elegáns negyedeiben. Eddig azonban az elégedetlenségnél nagyobb úr volt a megtorlástól való fé­lelem. Egy rezsim válsága akkor válik forróvá, amikor a ke­serűség úrrá lesz a félelmen. Abban az országban, amelyben a „konszolidáció” idején is mindennapos volt a kellemetlen személyiségek nyomtalan eltűnése és amelyben a fegyveres erőknek afféle „biankó” tűzparancsa volt (és az elmúlt napok hét halottjának szomorú tanúsága szerint van is), biztos szeiz­mográf, ami történt. Márpedig az történt, hogy a rézbányá­szoktól a diákokig, a magánfuvarozóktól az orvosokig vala­mennyi réteg tiltakozása az általános sztrájk sodró erejű ár­jába torkollott. Általános sztrájk még egy tisztességes polgári demokráciában is ritka. Egy kemény katonai diktatúrában pe­dig szinte elképzelhetetlen. így és ezért kényszerült Pinochet arra az ígéretre, hogy tárgyal a szakszervezetek illetékeseivel. Persze úgy, hogy azért több húron játszik. Szabadon engedi Adolfo Quinterost, az annak idején Allende ellen fellépő, de most Pinochetnek súlyos gondokat okozó kilencvenezer fuvaros vezetőjét, ám fogva tartja Rodolfo Sekuelt, a rézbányászok vezérét. Bármi lesz a tárgyalások eredménye, az biztos, hogy Pinochet hely­zete nem olyan többé, mint az általános sztrájk előtt volt. Lehet, hogy washingtoni támogatással a tábornoki taktikázás A rendszer összeomlásának elodázásához vezet. Az viszont biztos, hogy a junta fölött először szólalt meg messze hall­hatóan a lélekharang. HARMAT ENDRE Tyihonov fogadta Lambsdorffot Nyikolaj Tyihonov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Ottó Lambsdorffot, a Német Szövetségi Köztársa­ság gazdasági miniszterét. A tárgyilagos légikörű meg­beszélésen elsősorban er Szov­jetunió és az NSZK kétolda­lú kapcsolatainak kérdései­ről esett szó, ezen belül is — figyelembe véve Helmut Kohl szövetségi kancellár küszö­bönálló hivatalos látogatását a Szovjetunióban — a két or­szág gazdasági kapcsolatainak további fejlesztéséről. Szóba kerül néhány gya­korlati kérdés is a Szovjet­unió és az NSZK gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működési bizottságának so­ron következő, XII. üléssza­kát illetően. A bonyhádi városi pb ülése Tegnap ülést tartott a bony­hádi városi pártbizottság. Já­nos Jeromos első titkár elő­terjesztése alapján megvitat­ta a pártszervezetekben fo­lyó politikai nevelőmunka tapasztalatait. Ezután szemé­lyi kérdésben döntött. A vá­rosi pártbizottság tagjai so­rába kooptálta Krizsán Ist­vánt, majd megválasztotta a végrehajtó bizottság tagjá­nak és a pártbizottság titká­rának. Az ülésen részt vett dr. Pé­ter Szigfrid, a megyei párt- bizottság titkára. A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben 1983. június 28-tól Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 530,62 6 537,16 6 543,70 Ausztrál dollár 3 745,63 3 749,38 3 753,13 Belga frank 84,38 84,46 84,54 Dán korona 471,32 471,79 472,26 Finn márka 769,81 770,58 771,35 Francia frank 560,31 560,87 561,43 Holland forint 1 502,23 1 503,73 1 505,23 Japán yen (1000) 178,43 178,61 178,79 Kanadai dollár 3 456,34 3 459,80 3 463,26 Kuvaiti dinár 14 539,31 14 553,86 14 568,41 Norvég korona 584,80 585,39 585,98 NSZK márka 1 686,79 1 688,48 1 690,17 Olasz líra (1000). 28,45 28,48 28,51 Osztrák schilling 239,38 239,62 239,86 Portugál escudo 36,64 36,68 36,72 Spanyol peseta 29,51 29,54 29,57 Svájci frank 2 024,87 2 026,90 2 028,93 Svéd korona 557,06 557,62 558,18 Tr. es. cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 4 250,21 4 254,46 4258,71 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közléseknek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben 1983. június 28-tól Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 341,05 6 733,27 Ausztrál dollár 3 636,90 3 861,86 Belga frank 81,93 86,99 Dán korona 457,64 485,94 Finn márka — a) 747,46 793,70 Franci frank 544,04 577,70 Görög drachma — b) 48,40 51,40 Holland forint 1 458,62 1 548,84 Japán yen (1000) 173,25 183,97 Jugoszláv dinár — a) 48,72 51,74 Kanadai dollár 3 356,01 3 563,59 Kuvaiti dinár 14 117,24 14 990,48 Norvég korona 567,83 602,95 NSZK márka 1 637,83 1 739,13 Olasz líra (1000) 27,63 29,33 Osztrák schilling 232,43 246,81 Portugál escudo 35,58 37,78 Spanyol peseta 28,65 30,43 Svájci frank 1 966,09 2 087,71 Svéd korona — a) 540,89 574,35 USA dollár 4 126,83 4 382,09 a) — vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 100-as b) — vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 500-as

Next

/
Thumbnails
Contents