Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

Í\D yí/Yl/íM1)^ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 150. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. június 26., vasárnap f Mai számunkból POLITIKAI FORDULAT TOLNA MEGYÉBEN 1948-BAN (3. old.) On kérdez, mi válaszolunk (4. old.) DOMBÓVÁR ’83 (5. old.) AZ NB I-BE JUTÁS A CÉL (6. old.) USZODA ÉPÜL PAKSON (3. old.) Munkával, bizakodással A kormány beszámolója tevékenységéről mindig is a fontosabb országgyűlési napirendek közé tartozott. A jövő feladatainak teljesítése nagymértékben múlik azon, hogy a Minisztertanács milyen tanulságokat és feladatokat von le a kormányzati munka tapsztalatai- ból. Lázár György parlamenti beszámolója, az 1980 őszén elfogadott kormányprogram végrehajtásáról, az­zal keltett általános érdeklődést, hogy igen nehéz idő­szakot ölelt át. A „parancsnoki hídon” állók bonyolult útszakasz megtételéről adtak számot, arról, hogy mit tett a kormány a pártkongresszusi célnak az elérése érdekében. Az emberek teljes joggal várják azt, hogy a vezetők megállapításai fedjék saját tapasztalataikat. Sok éve megszoktuk, hogy ez így is van. A mostani esetben mégis fokozoft várakozás előzte meg az expozét: tud­ja-e majd érzékeltetni a jelenlegi helyzet teljes bonyo­lultságát, a tennivalók sokrétűségét. Aki figyelmesen meghallgatta, vagy elolvasta Lázár György beszédét, de a felszólaló képviselők gondolataival is megismer­kedett, tanúsíthatja: azokat az őszinteség, a valós prob­lémák ismerete, de a lehetőségeinkben való bizakodás is jellemezte. Az, hogy a rendkívül bonyolult helyzet ellenére az elmúlt két évben is növekedett nemzeti va­gyonunk, s eddig sikerült megőrizni a népgazdaság bel­I ső egyensúlyát, az ország fizetőképességét és társadalmi összességében az életszínvonalat is — a dolgozó töme­gek kemény munkája mellett — a Minisztertanács eredményes irányító tevékenységéről is jó bizonyítványt állít ki. A kormány a nemzetközi gazdasági feltételek megváltozása miatt keletkezett nehéz pillanatokban kellő határozottságot tanúsított és ezzel esetleges gaz­dasági megrázkódtatásnak is elejét vette. Ez így igaz. Ám arra is joggal rámutattak, hogy az intézkedéseket a lakosság bizalmára, a dolgozók megértésére alapoz­va hozhatta meg a kormány. Ez a kölcsönös bizalom, amely most jól vizsgázott, egyben biztosíték is arra, hogy nehézségeinken úrrá leszünk. A képviselők ezúttal is kifejezésre juttatták megbí­zóik, városuk és megyéjük gondjait, szóltak a rosszab­bodó nemzetközi helyzet, s a szociális feszültségek kel­tette lakossági hangulatról, az idős és a fiatal nemzedék napi nehézségeiről, a nem kevés problémáról a lakos­ság ügyeinek intézésében, a bosszantó hiányosságokról. A bajokon nyilván sokféleképpen lehet javítani, de át­fogó receptként egyet lehet kiállítani — és erről szólt a Központi Bizottság nevében felszólaló Maróthy Lász­ló is — jobban kell figyelni a dolgozók véleményére, a jó ügyet előrevivő javaslataikra, hogy az intézkedé­sek megalapozottabbak, előrelátóbbak legyenek. Ki ta­gadná, hogy sok egyéb mellétt a dolgozók cselekvő ak­tivitásában még óriás erőtartalékok rejlenek. S ha ezt nem frázisként fogjuk fel, ha ez alatt például a mű­szaki értelmiségnek adott nagyobb alkotó lehetőségeket, a munkahelyi demokrácia fórumainak tartalmasabb működését, a lakosság növekvő településfejlesztő tevé­kenységét értjük, akkor a lehetséges forrásokból va­lóságos érték származhat. Jóváhagyó biztatásnak ha­tott, amit erről a miniszterelnök mondott: politikánk ereje abban van, hogy nem szépítjük a valóságot, a kormány igényli és ösztönzi az okokat feltáró, a tenni­valókat tisztázó demokratikus vitákat. A parlament mostani ülésszaka maga is példát mu­tatott arra, hogy a feladatok közös meghatározása ma fontosabb, mint bármikor volt. A kormány és a kép­viselők egybehangzó megállapítása, hogy elengedhetet­len a termelés korszerűsítése, a munka és az anyagrá­fordítás csökkentése, a külpiaci és belső szükségletek reálisabb felmérése. A létbiztonságot szavatoló gazda­sági egyensúly megtartása miatt csak akkor bővülhet a fogyasztás, ha mögötte teljesítmény, árufedezet van. Ezzel együtt a kormányzat lehetőségei arányában segít azokon a rétegeken, amelyeknek a mai helyzetben rosszabbra fordult a soruk, igyekszik támogatni a sok- gyermekes családokat, az egyedül élő és alacsony nyug­díjellátásban részesülőket. Ezt bizonyítja július 1-től a családi pótlék, valamint az alacsony nyugdíjak szep­tembertől tervezett emelése is. Szerény hozzájárulások ezek talán a családok megnövekedett háztartási kiadá­saihoz, ám a mai világban, nehézségeink közepette mél­tánylandó segítségről, a segítőkészség fontos megnyil­vánulásáról van szó. Volt még egy fontos mozzanata a tanácskozásnak, amivel sokunk érzését fejezték ki: népünknek fokozó­dott az aggodalma a békéért, növekedett a haza sorsá­ért érzett felelőssége. Valljuk meg, a felszabadulás óta aligha volt még időszak, amikor ennyire és egyszerre szorított volna bennünket a világ rosszabbodó gazda­sági és politikai helyzete, mint manapság. Ez a két baj persze össze is függhet, mégis a sorskérdések sorskér­dése az imperializmus szélsőséges, reakciós köreivel szemben az enyhülés eddigi vívmányainak, a békének és a biztonságnak a megvédése. Mint beszámolt róla, a kormány eddig is kötelességének tartotta, hogy szót emeljen a leszerelés, a béke ügye mellett. Ezután is ezt teszi, s szavának súlyát az növelheti csak, ha ide­haza sikerrel oldjuk meg feladatainkat. Ebben még az is támasz, hogy a szocializmust építő országok családjá­ba tartozunk, közös akarattal továbbfejlődhet velük a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés, mi­közben összefogásunk hazánk biztonságát is erősíti. Ez pedig fontos feltétele annak, hogy munkánk gyü­mölcsözzön, következetesebben járva utunkon megőriz­zük a népjólét eddig szerzett vívmányait. KOMORN1K FERENC Prágai béke-világtalálkozó Eszmecserék foglalkozási ágak szerint Szombaton befejeződött az azonos foglalkozású, de elté­rő világnézetű és pártállású delegátusok eszmecseréje. A különböző szakágak jeles képviselői arra kerestek vá­laszt, miképp járulhatnak * hozzá a nukleáris háború ve­szélyeinek elhárításához. Az orvosok találkozóján arról esett szó, hogy bármi­lyen nehéz is az atomsugár­zásról, annak pusztító követ­kezményeiről beszélni, mégis meg kell tenni. A dialógus­ban felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a medikusok az egyetemen erről szinte soha nem hallgathatnak előadást, jóllehet, szükség volna rá. A legszenvedélyesebb fel­szólalások a nők körében hangzottak el. Egyértelműen megfogalmazták akaratukat: békében, nyugodt körülmé­nyek között szeretnék felne­velni gyermekeiket. Időn­ként elhangzottak erősen fe­minista színezetű kijelenté­sek is — például az, hogy a „nők az igazi békeharcosok, a férfiak általában kedvelik a háborút”. Az írók-művészek találko­zóján arról esett a legtöbb szó,- hogyan szolgálhatja a művészet a békét, szüksé­ges-e, hogy -közvetlenül ér­veljen mellette vagy jobb, ha közvetett módon a válasz­tott műfaj sajátos fogásaival, eszközrendszerén keresztül közli mondandóját. Nem egy küldött panaszolta: hazájá­ban egzisztenciáját teszi koc­kára az a művész, aki a tár­sadalmi haladás, a prog­resszív eszmeáramlatok je­gyében -alkot. Külön szekcióban fejtették ki gondolataikat a békéről az újságírók. A diákok az ifjú­sági faluban beszélték meg közös gondjaikat. A Szent Miklós templom­ban a prágai bóke-világtalál- kozó alkalmából a különböző egyházak képviselői közös meditációt, találkozót tartot­tak szombaton. Fraotisek To- masek bíboros, prágai érsek beszédében hangoztatta: a béke oltalma megköveteli a leszerelési erőfeszítések fo­kozását, a háborús fenyege­tés száműzetését az emberi­ség életéből. Tóth Károly református püspök, a prágai Keresztyén Békekonferencia elnöke szin­tén beszédet mondott „A val­lás válasza az élet ellen irá­nyuló fenyegetésre” címmel. Bár az egyes kormányok­nak és a békemozgalomnak a viszonyát illetően eltérő véle­mények hangzottak el a vi­tában, a résztvevők egyetér­tettek abban: a nyugati és a keleti országokban működő egyházak képviselőinek azt kell hangsúlyozniuk, ami összefűzi őket: az emberélet tiszteletben tartásáért és vé­delméért való áldozatos fel­lépés szükségességét. Ebben a szellemben nyilat­kozott Bruoe Rigdon, a Chi- sagói Egyetem teológiai tan­székének professzora és fel­szólalt Kálidy Zoltán, az evan­gélikus egyház püspök-elnö­ke, valamint Salgó László fő­rabbi is. Filaret kijevi, metropolita elismeréssel szólott az ame­rikai egyházaknak az atom­fegyverek befagyasztását szorgalmazó állásfoglalásáról, s emlékeztetett arra, hogy az orosz görögkeleti egyház is az atomfegyverek befagyasz­tása mellett fogiáit állást. Az ülésen ünnepélyesen felol­vasták az ismert amerikai egyházi személyiségnek, Jesse Jackson tiszteletesnek, a Né­pi Szövetség az Emberiségért szervezet (PUSH) országos elnökének üzenetét. Szombaton európai eszpe- rantisták is tartottak eszme­cserét a nemzetközi érintke­zés kérdéseiről. Az ülésnek különös jelentőséget kölcsön­zött az a körülmény, hogy július 30-tól augusztus 6-ig Budapesten rendezik meg a 68. eszperantó vitógkongresz- szust — a kommunikáció, a társadalom és a technika té­makörben. Paul Verner elutazott Budapestről Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására jú­nius 21—25. között látogatást tett hazánkban Paul Verner, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ütjára elkísérte Kla- us Sorgenicht, a NSZEP KB osztályvezetője. Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára fogadta Paul Vernert. Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára ' megbeszélést folytatott a vendéggel az MSZMP és az NSZEP együttműködésének kérdéseiről, a kapcsolatok bő­vítésének lehetőségeiről, az állami élet pártifányításának tapasztalatairól, a szocialista demokrácia fejlesztésének időszerű feladatairól. Paul Verner találkozott Apró An­tallal, az országgyűlés elnö­kével, látogatást tett a buda­pesti pártbizottságon, a fővá­rosi tanácsnál, valamint Bács-Kiskun megyében. A megbeszéléseken részt vett Rácz Sándor, a Központi Bi­zottság tagja, a KB osztály- vezetője és Siegfried Körner, az NDK budapesti nagykövet­ségének tanácsosa. Paul Ver­ner és kísérete szombaton el­utazott Budapestről. A ven­dégeket a Ferihegyi repülőté­ren Korom Mihály búcsúz­tatta. Folyik a záporkárok helyreállítása Szekszárdon Mint arról annak idején beszámoltunk, június 15-én felhőszakadás okozott súlyos károkat Szekszárdon. Fél óra alatt 25—40 milliméter csapadék zúdult a város egyes részeire, sok helyen jéggel súlyosbítva. A 40 millii- métec, a Kisbödőt érte. Elsősorban a Felsővárosaban, a Hermán Ottó lakótelepen, Szőlőhegyen, Parasztén, a Pa- lániki hegyen és a Fürdőház Utcába keletkezett kisöbb-na- gyobb mértékű kár. Az utóbbi helyen a lezúduló víztö­meg feltépte a kockakövekből álló útburkolatot. A víz erejét mutatta, hogy nagyon sok ilyen követ egészen a Skála Áruházig görgetett. Ennek az útburkolatnak a helyreállítása nem megold­ható, hanem a kockakövek helyett beton és aszfaltburko­latot kap a Fürdőház utca. Ámint Füredi Ferenc főmérnök, a városi tanács műsza­ki osztályának vezetője elmondta, a június 15-én Szek- szárdot ért záporkár 6 millió 800 ezer forint volt. A hely­reállítást azonnal megkezdték, és mint képeink is mutat­ják, az jó ütemben folyik. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Dózerrel kell összetolni a feltépett kockaköveket Folyik la gázvezeték földméréstani munkája is □ Ezt a burkolatot már nem érdemes felhasználni ___________________________

Next

/
Thumbnails
Contents