Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

2 rtÉPÜJSÁG 1983. június 26. Ezt hozta a hét a külpolitikában Az események címszavakban: Hétfő: González spanyol miniszterelnök hivatalos láto­gatásra az Egyesült Államokba érkezik. — Puccskísérletet hiúsítanak meg Ghánában. — Jugoszláv—svéd kormány­fői tárgyalások Belgrádiban. Kedd: Prágában megkezdi munkáját a béke-világtalál­kozó. — Véget ér a kínai parlament ülésszaka. — Todor Zsivlkov látogatása Berlinben. — Gromiko* szovjet kül­ügyminiszter nyilatkozata a TASZSZ-nak. Szerda: II. Erzsébet trónbaszédével megnyílik az új,, összetételű brit parlament ülésszaka. — A katolikus egy­ház javaslatára Krakkóban mégegyszer találkozik Jaru- zelski tábornokkal II. János Pál pápa. — 12 százalékkal leértékelik a portugál pénzt, az escudót. Csütörtök: Általános sztrájk Chilében. — A pápa len­gyelországi látogatásáról visszaérkezett a Vatikánba. — Heves vita a bonni Bundestagban. Péntek: Damaszkusziban Arafatot a szír hatóságok tá­vozásra szólítják fel, a palesztin vezető Tuniszba utazik. — A lengyel parlament pozitívan értékeli a pápai látoga­tást. — Miagyar felszólalás a madridi értekezleten. Szombat: Véget ér a választási kampány Olaszország­ban, a közvéleménykutatás viszonylagos politikai érdek­telenséget jelez. — Japánban a szenátusi választás elő­estéjén Nakaszone pártjának győzelmét jósolják. — Lon­donban tárgyal a konzervatív, jobboldali pártok új „in- ternacionáléja” az IDU. — A Koreai NDK-ban nagyszabá­sú imperialástaellenes rendezvénysorozat kezdődik. A hét 3 kérdése 1. Mi áll az Arafat és la szír vezetők közötti feszültség hátterében? A palesztin mozgalomban az ellentétek mind élesebben jelentkeznek. Közben Arafat, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet elnöke nyilvánosan megvádolta a szír ve­zetőket, hogy az áltála lázadónak minősített Abu Musza ezredes csapatainak oldalán beavatkoztak a libanoni Be- kaa-ivölgyben kirobbant palesztin belharcba. Hasonló vá­dat hangoztattak Arafat környezetében Kadhafi ezredes, a líbiai vezető ellen. A palesztinok megosztottsága mind katonai, mind pedig politikai téren ország-világ előtt nyil­vánvalóvá lett. A héten befejeződött II. János Pál lengyelországi látoga­tása. A pápa két alkalommal )is találkozott és tárgyalt Wojciech Jaruzelski kormányfővel. Második találkozójuk­ra a krakkói Wawel Várban került sor az jegyházfő ja­vaslatára. szocialista rendszer ellen. Reményükben csalódniuk kel­lett ... S mert Lengyelország túl van a látogatáson, ilyes­fajta nyugtalanító, zavaró várakozás nem fékezheti már a konszolidáció menetét. . Természetes, hogy a lengyel nép, amelynek jelentős ré­sze hívő katolikus, milliós tömegekkel részt vett II. Já­nos Pál kőrútjának egyházi eseményein, kifejezésre jut­tatta vallásos meggyőződését. Az sem tagadható, hogy el­szórtan voltak olyan megmozdulások is, amelyeknek — enyhén szólva — semmi közük sem volt sem a pápához, sem az egyházhoz. De ha már politikát keres valaki II. János Pál látogatásában, akkor a Jaruzelski tábornokkal lezajlott két négyszemközti megbeszélését és azok ered­ményét kell kiemelnie. A tárgyaló felek kifejezték azt a reményüket, hogy a katolikus egyház fejének útja hoz­zájárul a lengyel társadalmi élet békés és sikeres fejlő­déséhez, az európai és a világbéke megerősítéséhez. A lengyel kormány szóvivője jogosan hangsúlyozhatta: a pápa és a tábornak találkozója, akárcsak II. János Pálnak egész látogatása, rácáfolt a rosszindulatú politikai plety­kákra és egyes nyugati körök vágyálmaira. A Vatikán elutasította a nyugati törekvéseket, amelyek a pápa fel­lépéséből politikai tőkét szerettek volna kovácsolni. Lengyel hivatalos vélemény: a pápa útja kedvező elem lehet a további lengyelországi fejlődésben. 3. Mi a helyzet te. Koreai-félszigeten? Július 27-én 30 esztendeje lesz, hogy az Egyesült Álla­mok, amely pedig kétmilliós hadsereget toborzott az ENSZ zászlaja alá (!) és amely roppant mennyiségű had­felszerelést vetett be a koreai háborúban, kénytelen volt elfogadná a fegyvernyugvást. Azt megelőzően .több mint három éven át folyt az ellenségeskedés, amely öt eszten­dővel a második világháború befejezése után már-már újabb világégéssel fenyegetett. Igazi béke azóta sincs a Koreai-félszigeten. A KNDK és Dél-Korea szembenállása tovább tart, s mert a déliek az imperializmus járszalagján haladnak, a legveszélye­sebb amerikai háborús tervek kísérleti terepévé válhat ez a térség. Egy hónapon át a KNDK nagyszabású politi­kai demonstrációt rendez Az Amerika-ellenes közös harc hónapja elnevezéssel. (A napokban lesz Phenjanban pél­dául a haladó újságírók nemzetközi szolidaritási kong­resszusa.) A rendezvény célja az, hogy a világ figyelmét felhívják az amerikai tervek veszélyes voltára. (A Wa­shington Post a minap azt az értesülését (közölte, hogy a Reaigan-ikormányzat neutronfegyvert kívánna Dél-Koreá- ba telepíteni.) Ugyanakkor nemcsak a tiltakozás, hanem a pozitív cse­lekvés igénye is megfogalmazódik. Az ENSZ egyik köz­gyűlésén határozat született a koreai kérdésben. Ennek végrehajtását sürgeti a KNDK-val szolidáris haladó vi­lág. Az USA-nak ki kell vonnia nukleáris erőit Dél-Ko- reából és meg kellene teremtenie a feltételeit annák, hogy a 30 évvel ezelőtt megkötött fegyverszüneti megállapodást békeszerződés válthassa fel. A legtöbb kérdésben kompromisszummal, illetve a döntés elhalasztásával végződött a közös piaci vezetők stuttgarti csúcsértekezlete. Megjegyzendő, hogy a mozgalom sohasem volt teljesen egységes. Elnökének, Arafatnak mindig valóságos diplo­máciai kötéltáncQt kellett járnia, azon a hosszú és bi­zonytalan „kötélen”, amely a mindenáron való fegyveres harc sürgetőitől egészen a Szaúd-Arábia diktálta és az Izrael elismerését tartalmazó tervek elfogadóiig húzódott. Az El Fa'tah, a palesztinok legnagyobb szervezete hivata­losan nyolc különböző csoportból áll. Az eltérés ezek kö­zött hol ideölógiiai, hol személyes ambíciókon alapul, hol pedig a külföldi arab támogatók megválasztásának követ­kezménye. Tudnivaló, hogy az arab világban a legválto­zatosabb módon segítik különféle törekvésű politikusak, kormányok a palesztinokat: pénzzel és fegyverrel, diplo­máciai kiállással és hangos propagandával. Ha jobb- és baloldaliakra akarja valaki osztani e támogatókat, akkor jobbszélen a rijadi uralkodó, meg Husszein jordán király, baloldalon pedig Asszad szír elnök és Kadhafi, líbiai ve­zető található. Itt is, ott is megpróbálják a saját befolyá­suk alá vonni a palesztinokat. Az Izrael elleni fegyveres palesztin küzdelem szükségessége vagy lehetősége dolgá­ban szintén megoszlik a vélemény az El Fatah-on belül, vagy azon kívül, a támogatók sorában. » A palesztin és arabközi viták kavargásának középpont­jában állva Arafat politikai jövőjének, vezetői posszibili- tásának kérdése is felvetődhet. A közel-keleti helyzet is­merőinek egy része azon a véleményen van, hogy a tava­lyi libanoni vereség számlájának megfizetéséről lehet szó. Az arab világban a politikához mindig is hozzátartoztak a személyi kérdések, hogy kit fogadjanak el és kit nem. 2. Hogyan alakul a lengyel társadalmi fejlődés a pápa látogatása után? Talán túlságosan egyszerűen hat a megállapítás, de minden jel erre mutat: a pápa látogatása után a lengyel társadalom pozitív, egészséges fejlődésének útjából elhá­rult egy akadály, éppen az, amelyet a szocializmus belső és főleg külső ellenségei eddig annyiszor emlegettek. A nyugati jobboldali sajtó nagy reményt fűzött ahhoz, hogy II. János Pál útja mozgósíthatja a lengyel tömegeket a PÁLFY JÓZSEF Az Egyesült Államokban több száz embert tartóztattak Je a héten tartott atomfegyverkezés-ellenes tüntetések során. A nukleáris fegyverprogramokban is részt ivevő Northrop- cég egyik gyáregységénél tiltakozó fiatalt hurcolnak el a rendőrök. Bányásztemetés Oroszlányban Szombaton délután kísérték utolsó útjára Oroszlányban a Márkushegyi bányában tragi­kus szerencsétlenség követ­keztében elhunyt 18 oroszlá­nyi és 4 lengyel bányászt. A gyászoló bányászvárosban fe­kete lobogók lengtek a la­kó- és középületeken, a te­metőhöz vezető utak mentén. Már a gyászszertartást meg­előző órákban sok ezren vo­nultak a temetőbe, hogy vég­ső búcsút vegyenek az el­hunytaktól. A temetőben a felravatalo­zott koporsók mellett díszőr­séget álltak a párt-, a kor­mány-, a szakszervezet és a társadalmi szervezetek kép­viselői, köztük Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese. A közvetlen hoz­zátartozók, az özvegyek, az apa nélkül maradt gyerekek mellett ott voltak a szeren­csétlenül járt bányászok köz­vetlen munkatársai is, ke­zükben tartották az elhuny­tak piros selyemre tűzött ki­tüntetéseit. Eljöttek a végső búcsúra az ország valameny- nyi bányavállalatának kül­döttei is. A gyászinduló hangjai után Méhes Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tágja, ipari miniszter vett búcsút a hősi halált halt bányászoktól. — A magyar szén-, érc- és ásványbányászat több évszá­zados történelmének egyik legszomorúbb és legtragiku­sabb fejezetét éltük át az el­múlt napokban, amikor az or­szág különböző pontján 46 bányász vesztette életét — mondotta. — Itt most azokat a társainkat kísérjük utolsó útjukra, akiknek életét 1983. június 22-én, a Márkushegyi bányában oltották ki a ter­mészet vak erői. Harminckét magyar és négy lengyel bá­nyásztól búcsúzunk, akiket áldozatos munkájuk közben váratlanul és alattomosan ra­gadott el a kegyetlen halál. — Mélységes megrendülés­sel hajtjuk meg előttetek a fejünket. Családjaitokkal — akik számára a legdrágábbak voltatok, a legtöbbet jelentet­tétek, a férjet, az édesapát, a gyermeket, a testvért — együtt gyászol az egész ipar, a magyar szénbányászat, az oroszlányi szénmedence dol­gozóinak nagy családja. Soha nem felejtjük, hogy közöt­tünk éltetek és dolgoztatok. E szénmedence történelme, a magyar szénbányászat neve­teket örökre megőrzi. A hű­ségetekre és az elszántságo­tokra szavakban alig kifejez­hető alázattal emlékezünk. — A magyar szénbányá­szok nagy családjának tagja volt az a négy társunk is, aki a testvéri Lengyel Népköz- társaság fiaként köztünk dol­gozott és a tragédia áldoza­ta lett. őket ugyanazzal a fájdalommal búcsúztatjuk, mint magyar testvéreinket. Búcsúzom tőletek felejthe­tetlen bányász testvéreink: Biró István, Brunda László, Emődi Ferenc, Erdélyi Gyu­la, Erdősi László, Farkas Sán­dor, Halassá István, Halász PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Amtál, az -országgyűlés elnöke búcsúilátogatáson fo­gadta Rudolf Rossmeisl.b a Német Demokratikus Köztár­saság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, aki végleg elutazott hazánkból. * Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Madagaszkári Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Didier Ratsiraika elnököt. Sándor, Horváth István, Ko- lonics Lajos, Kottyán József, Kovács Károly, Kókai Mik­lós, Lakatos Bertalan, Lóth János, Markovics József, Martin István, Mészá­ros László, Módi Ká­roly, Németh Imre, Nyolczas András, Pirik István, Pisch László, Puska József, Raáb János, Reichardt József, Sóvágó Imre, Szabó Sándor, Szekeres Mihály, Szűcs Já­nos, Vaczkó Béla, Viczai Sán­dor és lengyel bányásztársa­ink: Stanislaw Zyla, Erwin Kaszyca, Dzislaw Rolka és Józef Danék. • Búcsúzunk tőletek szüléi­tek, feleségeitek, gyermekei­tek és testvéreitek, vala­mennyi szerető rokonotok, hozzátartozótok és munka­társatok nevében. Búcsúzom tőletek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zete, az Ipari Minisztérium és a magyar bányásztársada­lom nevében. Ezután Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete bú­csúzott az elhunytaktól, hon­fitársaitól. — A Lengyel Népköztársa­ság nevében mélységes rész­véttel és együttérzéssel bú­csúzom a hősi halált halt len­gyel és magyar bányászoktól — mondotta. — Lengyelor­szágban és Magyarországon is a kormányzat és a bányá­szat vezetése sokat áldozott és áldoz azért, hogy bizton­ságos legyen a föld alatti munka, de a márkushegyi tragédia arra figyelmeztet bennünket, hogy a tudomány még nem győzte le a termé­szet erőit, ezt a harcot meg­újuló erővel kell folytatni. Mélységes megrendüléssel hajtjuk meg fejünket a 36 hősi halált halt bányász előtt, akiknek elvesztése közös gyászként nehezedik a len­gyel és a magyar bányásztár­sadalomra. Az oroszlányi bányászok nevében Varga Albert, a bá­nyavállalat vezérigazgatója mondott búcsúbeszédet. A búcsúszavak után a bá­nyászhimnusz hangjai mellett engedték le a koporsókat a sírokba, amelyeket a gyászo­lók tömege száz és száz ko­szorúval, virágcsokorral bor rított. Felhangzott a lengyel bányászhimnusz is, amikor gépkocsira emelték a lengyel bányászok koporsóit, s útnak indították Lengyelországba, hogy lakóhelyükön helyezzék őket örök nyugalomra. * Bányászt emelés volt ugyan­ezen a napon Iszkaszentgyor- gyön, ahol Lakatos Berta­lant búcsúztatták. A többi szerencsétlenül járt bányászt a következő napokban koráb­bi lakóhelyükön, Móron, Bo- kodon, Kecskéden, Pusztavá­mon, Bakonysárkányon, Nagyvelegen, Tatabányán és Putnokon helyezik örök nyu­galomra. MISKOLC-TAPOLCA Befejezték Miskolc-Tapol­cán ötnapos tanácskozásukat a Magyar Honvédelmi Szö­vetség testvérszervezeteinek vezetői. Értékelték az öt év­re szóló szerződésben kijelölt feladatok végrehajtásának helyzetét, meghatározták a következő esztendő konkrét tennivalóit, továbbá döntöt­tek az együttműködést érin­tő más, időszerű kérdések­ben. HAVANNA Pénteken a kubai forradal­mi fegyveres erők havannai panteonjában eltemették Os- valdo Dorticos Torradót, a Kubai Kommunista Párt ala­pítóját, Kuba volt köztársa­sági elnökét. Oswaldo Dorti- cos haláláig a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsá­gának tagja volt. A kubai kormányban miniszterelnök- helyettesi és igazságügy-mi­niszteri funkciót töltött be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents