Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
1983. június 18, “KÉPÚJSÁG 11 Farkas Pál első köztéri szobrát tíz évvel ezelőtt állították fel Diósgyőrött. A Martinász a fiatal művész érett, meggyőző alkotása, akkor is, ha nem mentes a pályakezdés megilletődöttségé- től: magán viseli Farkas Pál művészetének minden jegyét, erőt sugároz, biztonságot, nemes harmóniát. A diósgyőri szobrot újabb jelentős alkotások követték, köztük a Tamásiban felállított Béri Balogh Ádám, a szekszárdi Wosinsky, finoman megmunkált, nagy kompo- zíciós biztonságról tanúskodó érmek, majd Babits szobra, ami joggal keltett országos figyelmet, mert vitathatatlanul a legjobb Babits-ábrázo- lás. A Pécsi Állami Gazdaságtól kapott megbízás újabb erőpróbát jelentett, mert a meghatározott feladattal kellett találkoznia művészi invenciójának. A lóábrázolás az európai művészet visszatérő problémája, az athéni Parthenon nemes paripáiról Donatello padovai Gattamelátájáig vezet az út, majd tovább, az ünnepélyes köztéri lovasszobrokig,■ melyek között egyformán fontos a leningrádi Fal- conet-szobor vagy Pátzay székesfehérvári huszáremlékműve. Ez a roppant művészettörténeti háttér mindenképp fokozza a mai művész feladatát, mert művében úgy kell ötvöznie hagyományt és jelent, hogy megfeleljen egy olyan korszerűség követelményének is, ami a jövőben sem veszti érvényét. Farkas Pál pécsi kompozíciója a nemes értelemben vett realizmusból indul ki, a két ágaskodó ló arányai, anatómiai biztonsága, a fölényes mesterségbeli tudás bizonysága, de legalább ilyen fontosnak kell tartanunk az invenció, a művészi lelemény tévedhetetlenségét. A két pompás állat a természet önfeledt örömét példázza, s a szép tájjal együtt jelenik meg előttünk, mintegy belekomponálva környezetébe. Ez az oldott realizmus lírai ihletésű, átfogalmazott valóságának nincs szüksége formabontó ötletekre, maga a valóság hat, de közben, szinte észrevétleA szoborkompozíció a tájban nül, a látvány látomássá nemesül, jelentést hordoz. A kompozíció zárt, egységes, tökéletes biztonság jellemzi, mert minden mozdulat kiegészíti a másikat, s bár a két paripa önmagában is megállná a helyét, a kompozíció végleges rendjében csak így. együtt képzelhetők el. Technikai kérdés, de kihat a mű egészére, ugyanis az eredeti tervet meg kellett változtatni: a művész — öntés helyett — rézlemezekből maga formálta ki művét. A módszer manapság meglehetősen ritka, de mindenképp a mű javára vált, mert így egy- egy részlet munka közben is alakulhatott. A kompozíciót a közelmúlt napokban avatták fel a Pécsi Állami Gazdaságban, s általános elismerést aratott. A siker is azt bizonyítja, hogy Farkas Pál munkája a mai magyar szobrászat egyik kiemelkedő alkotása. CSÁNYI LÁSZLÓ Fotó: GOTTVALD KAROLY A közvetlen környezet Öt évszázad mesterművei A Hammer-gyűjtemény Magyarországon Nincs még egy magángyűjtemény, amelyet többen láttak volna az elmúlt másfél évtizedben, mint az USA-beli Armand Hammeré. Harminckilenc országban több mint hárommillió tárlatlátogatónak lehetett része a kivételes műélvezetben, amelyet a sokszínű gyűjtemény nyújt. S most, júniusban—júliusban Budapesten, a Szépművészeti Múzeum falai között a magyar közönség is megtekintheti e világhírű kollekciót. Foglalkozását illetően egyébként Armand Hammer az Occidental Petroleum Corporation igazgatótanácsának elnöke, a nemzetközi pénzügyi élet jólismert személyisége. Évtizedek óta a szovjet—amerikai politikamentes kereskedelem, gazdasági kapcsolatok eredményes szorgalmazója. A A Hammer-gyűjtemény kiemelkedő darabja Rembrandt Junója rendkívül sikeres üzletember vagyonából igen nemes célokra is fordít. így például a Hammer-alapítvány évi egy- milliárd dollárt biztosít a rákkutatással foglalkozó amerikai tudósok számára. Ami pedig jelentős műtárgygyűjteményét illeti, ennek száz reprezentánsa szerepel hazánkban. Beutazta már Amerika, Európa, Ázsia nagy múzeumait, mert Hammer — saját szavaival szólva — közkincsnek tekinti, amelyet minél több ember élményévé kell tenni. Korábbi, főleg iparművészeti tárgyakat tartalmazó gyűjteményét 1930-ban Hammer eladta. A régi mesterek festményeiből álló másodikat az 1960-as években az Uni- versity of Southern Califor- niának adományozta. De még mielőtt megvált volna képeitől, új, nagy gyűjtemény alapjait teremtette meg. A régi mesterek művei mellett a francia impresszionisták, posztimpresszionisták festményeit, rajzait kezdte el gyűjteni. Az öt évszázad nyugateurópai és amerikai mesterműveit felölelő kollekció 1969 óta utazik a világban. Budapest után Szófiában, Belgrád- ban, majd Prágában állítják ki. A közelmúltban gyarapodott Honoré Daumier hatezer, és néhány kortársának háromezer műtárgyból álló gyűjteményével. Ez az anyag is úton van a világban, s végső helye a Los Angeles-i Co- nunty Museum of Art Fran- ces and Hammer szárnyában lesz. Három éve vásárolta meg magángyűjtőtől Hammer a Codex Leicestert, amely Leonardo da Vinci utolsó kéziratait tartalmazza, s amelyet most már a Codex Ham- merként vándorkiállításon utaztatnak. Igen jellemző, amit John Walker, a washingtoni National Gallery of Art volt igazgatója írt: „Armand Hammer nem olyan, mint a többi műgyűjtő. Kutatni szeret és nem birtokolni. Egyetlenegy híres, tulajdonában lévő képe vagy rajza sincs a házában ... Ma, a nyolcvanas éveiben is dr. Hammer olyan keményen dolgozik, ahogy én még senkit sem láttam. Ideje javát repülőgépen tölti, állandóan utazik, azon fáradozva, hogy még nyereségesebbé tegye a vállalatát. Mély felelősséget érez a részvényesei iránt, de jómaga is érdekelt a pénzcsi- nálásban. Hogy miért? A puszta örömért, hogy továbbadhatja. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz: nagyobb áldás adni, mint kapni. Armand Hammer azt tartja, hogy egy iztos: sokkal mulatságosabb !” A Budapesten látható kollekció a reneszánsz kortól a 20. századig mutat bé rendkívül értékes alkotásokat. A régi mesterek — Michelangelo, Raffaello, Correggio, Dürer — rajzai mellett művészettörténeti érdekességű a fiatal Goya Szalmabábújának bemutatása, éppen a Szépmű- • vészeti Múzeumban, ahol az állandó kiállításon Goya öt későbbi remekműve látható. A gyűjtemény koronája Rembrandt késői remekműve, a Juno. Itt vannak Corot káprázatos tájképei. Renoir, De- gas, Manet, Monet, Boudin, Pissarro képviselik a francia impresszionistákat. őket követi Cézanne, Van Gogh és Gauguin festészete. Mindhárom művész káprázatos képekkel szerepel a gyűjteményben. Gauguin „Jó napot, Gauguin úr” című festménye, a Prágai Nemzeti Múzeumban látható kép késői változata reprodukciókról jól ismert. Az európai múzeum- látogatónak ritka lehetőségként ízelítőt ad a kiállítás az amerikai festészetből olyan mesterek, mint Gilbert Stuart, Michael Harnett, Prender- gast, vagy a 20. századi Wyeth műveinek bemutatásával. Maga Armand Hammer az alábbi ajánlással bocsátotta útjára gyűjteményének kiállítását : „A művészet öröme nem lehet csupán néhány gyűjtő kiváltsága. A művészi géniusz munkáját mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezért utazik ez a gyűjtemény városról-városra, egyik néptől a másikig. Felkeresi azokat, akiknek nem áll módjában, hogy elutazzanak a híres múzeumokba, megnézni a régebbi korok műalkotásait. Ez a gyűjtemény nem néhány emberé, hanem a világ minden népéé. A műalkotás nem ismeri a nyelv határait. Ezt a gyűjteményt meghatottan és átAlbumlapozó Aradi Nóra: Mednyánszky „A sors arra ítélt engem, hogy társadalmunk minden árnyoldalát megösmerjem, mert hozzáfűzött egy csoport szegény emberhez, akiket megszerettem, s kikért mindenre kész volnék ...” — írta füzetébe 1898. február 20-án Európa végtelen országútjainak nyugtalan festővándora, a bárónak született Mednyánszky László. Művészetünk máig talányos alakja ő, kinek fenti sorai — a Naplóban olvasható szövegtől eltérő formában, s így módosult tartalommal! — a legújabb róla szóló könyv hátsó borítóján olvashatók. A máig legszebb és -teljesebb album alkotói a hatalmas életmű, s szokatlan pálya lényegét próbálták körvonalazni az idézett gondolat- füzérrel. Annál is inkább szükség volt e summázatra, mert a bevezetőt író Aradi Nóra számára alig pár oldal állt rendelkezésre. A válogatás gondját ugyancsak Aradi vállalta. Közleményei nyomán sejtjük, kutatásainak egyik tárgya éppen Mednyánszky munkássága. Pillanatnyilag a leghivatot- tabb szakember, aki a nem kevés ellentmondást rejtő, nehezen rendszerezhető, kategorizálható életmű darabjaiból válogatta ki, s foglalta egyetlen összefüggő vonulatba a nyolcvan festményt. Mivel a festő képeinek dátumozása kevés támpontot nyújt, a tematikai rokonság, a stílusjegyek alapján keresett érintkezési pontokat és építette fel a pálya sajátos ívét. Szakított a korábbi, olykor visszatérő elvekkel, csupán néhány közismert főművet vett fel az anyagba (Tanulmányfej, Tanya, Ágrólsza- kadt, Szerbiában stb.j. Az elmélyült szemlélődés nyomdokán kirajzolódnak azok a sűrűsödési pontok, műcsoportok, amelyek a Mednyánszky-oeuvre belső logikája szerint együvé tartoznak. Remek tájképek, köztük egy Corot-ra emlékeztető ' ■■ ■ 1 « 1 ; * ,/• -> ® ♦ * # r MŰVÉSZÉT # • * l|j|| ^ vízparti hangulat, vezetik be a kötetet. A csavargó-fejek első csoportja rembrandti mélységekből merül fel. Lélegzetelállító, a fényimádatra épülő tájak, világos, tiszta színek lépnek fel képalkotó erővel a Ködös táj úttal, a Tabáni részlet és az imponálóan nagyvonalú, üde Gyümölcsfák című vásznon. Lá- tomásos képei közül a Park esti szürkületben oldott, lágy melankóliája rágadja meg képzeletünket. Havas tájak tisztaságát ismét csavargóképek emberi drámákat, kétségbeesést, bajt sejtető sora váltja, amely háborús festmények megrázó hangulatához vezet el. Különösen az Elfoglalt orosz lövészárok előtt (1915) hatása alól nehéz szabadulnunk. A meglepetéseknek még itt sincs vége! A ha- 1^1, a pusztulás félelmetes arcát felmutató, már-már lázító ábrázolások között optimizmusával tüntet az Erdőszéle sírkeresztekkel, s döbbenetes crescendoként harsog fel sárgáival a századunk jelképének tekinthető Városrom, bombahasította sebszakadé- kával. A bevezető esszé az egyetemes és hazai művészeti korkép háttérvázlatával indul. Ebben keres helyet Mednyánszky egyedülálló művészetének a szerző. A kortársak ismerte tájfestővel szemben nagyobb hangsúlyt kap „a perifériára szorultak” ábrázolása. Az életmű keltette kutatási gondok jelzése közepette egy főhajtást tesz Kállai Ernőnek, szól a Naplóról, a „pepita füzetek” sorsáról. Az életrajz legfőbb adataival párhuzamban áttekinti az egész pályát. A Corvina Kiadó gondozta kötetet bibliográfiai, rövid életrajzi vázlat, és képjegyzék teszi teljessé. SALAMON NÁNDOR ' Goya híres fiatalkori képe: Szalmabábu lelkesülten nézték az emberek, bárhol mutatták is be. S ez megerősít aban a hitemben, hogy a világ népeinek közös a reménye, közös az álma, s ez erősebb, mint az őket elválasztó ellentétek.” KÁDÁR MÁRTA Farkas Pál sz»hnrkBmp>zíciója Pécsett
