Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
2 "NÉPÚJSÁG 1983. június 18. Gyásznap Tripoliban Befejezte ülésszakát a Legfelsőbb Tanács A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán Gej- dar Alijev első miniszterelnök-helyettes csütörtökön terjesztette a küldöttek elé a dolgozó kollektíváknak a vállalatok, intézmények és más szervezetek irányításában betöltött szerepét rögzítő törvényről szóló beszámolót. Pénteken ennek a törvénytervezetnek vitájával folytatta munkáját a szovjet törvényhozás. A törvénytervezetet az ülésszakot megelőző napokban öntötték végső formába a Legfelsőbb Tanács illetékes bizottságai, felhasználva az országos vitában elhangzott javaslatokat, kiegészítéseket. A tervezet törvényerőre emelése jelentősen megnöveli annak lehetőségét, hogy a dolgozók közvetlenül résztvegyenek munkahelyük irányításában. Bővíti azoknak a termelési, szociális és nevelési kérdéseknek a körét, amelyekben a kollektívák irányító szerepet játszhatnak, s nemcsak a javaslattétel, hanem az önálló döntéshozatal jogát is biztosítja részükre. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a dolgozó kollektívákról, a kollektíváknak a vállalatok, intézmények és egyéb szervezetek irányításában betöltött szerepéről szóló törvényt, amely ez év augusztus elsejével lép érvénybe. A törvényről folytatott vitában a felszólalók hangsúlyozták: a dokumentum elfogadása fontos lépés a szocialista demokrácia kiszélesítésének útján. Aláhúzták, hogy a Szovjetunió történelmében első alkalommal kidolgozott törvény megnövekedett felelősséget ró a kollektívákra. A felszólalók kitértek arra is, hogy munkahelyükön, szőkébb környezetükben milyen módszerekkel igyekeznek véget vetni a termelést akadályozó jelenségeknek, köztük a fegyelmezetlenségnek. Rámutattak, hogy az ilyen megnyilvánulások elleni küzdelem hosszú távú feladat. Megállapították, hogy a törvény növeli a szakszervezetek szerepét és felelősségét. A kollektívákról szóló törvény elfogadása és a Legfelsőbb Tanács két ülésszaka között hozott határozatok megerősítése után az ülésszak befejezte munkáját. Az észak-libanoni Tripoli kikötőváros lakossága pénteken gyásznapot tartott, és általános sztrájkkal tiltakozott a 20 halálos áldozatot követelő csütörtöki utcai vérengzés ellen. Megbénult az élet, zárva maradtak a boltok, az iskolák, a szolgáltató intézmények. A 600 ezer lakosú város térségében minden eshetőségre felkészülve, riadókészültségbe helyezték a szíriai békefenntartó erőket. A damaszkuszi rádió a libanoni baloldali pártokkal összhangban Izrael ügynökeire hárította a felelősséget a provokatív vérontásért. A békés polgári lakosokra lövöldöző álarcos autós banditák felkutatása eddig nem járt sikerrel. Jaruzelski Lengyelországi látogatásának második napján II. János Pál pápa Varsóban találkozott a Lengyel Népköztársaság legfelső vezetőivel, Wojciech Jaruzelski miniszterelnökkel és Henryk Jab- lonskival, az államtanács elnökével. Józef Glemp bíboros, a lengyel katolikus egyház prímása és a pápa kíséretének több tagja is jelen volt. A találkozón Jaruzelski és a pápa beszédet mondott. A miniszterelnök szívélyesen üdvözölte a katolikus egyházfőt és méltatta fáradozásait a világbéke megszilárdítása érdekében. Emlékeztetett arra, hogy Lengyel- ország — szövetségesi kapcsolatainak köszönhetően — biztonságos határok között él, s területéből egy talpalatnyi sem képezheti vita tárgyát. A világra leselkedő háborús veszély .közepette a népi Lengyelország következetesen támogatja a szocialista közösség konstruktív békekezdeményezéseit. Lengyel részről nagy figyelemmel kísérik a Vatikán békemegnyilatkozásait is. Az ország belső helyzetéről szólva A Közös Piac a lassú, de oiztos felbomlás útján indul el, ha a hét végi stuttgarti csúcstalálkozón nem sikerül megoldani a közösség egységét feszítő problémákat — Gaston Thorn, a közös piaci bizottság elnökének ezt az aggodalmát több vezető politikus osztja. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter például hangsúlyozta: egyetlen ország sem oldhatja meg egymaga gondjait, az együttműködés elmélyítése tehát létfontosságú, csak vesztesei lehetnek a nemzeti önzésnek. Válságidőszakban az effajta felhívások nagyobb hangsúlyt és jelentőséget kapnak. A tíztagú közösség már meg- szökottá vált döntéshozatali képtelensége szükségképpen nehezíti a közös plattform létrejöttét, amely Thorn szavai szerint „a közösség létét teheti végzetessé”. A saját érdek képviselete a közös érdek rovására felerősödik a recesszióban még akkor is, ha a tagországok vezetőinek — Olaszországot kivéve — nem kell otthoni szavazatokat biztosító kedvezményeket kiharcolniuk a csúcsértekezleten. „Nehogy valaki azt gondolja most, hogy túljutottunk a választásokon, beadjuk a derekunkat” — mondotta az újonnan kinevezett brit külügyminiszter, Sir Geoffrey Howe. és Jablonski úgy fogalmazott, hogy a leg- rosszabbon már túljutottak, bármennyire igyekeztek is ezt megakadályozni a népi Lengyelország ellenfelei. Jaruzelski végezetül szólt az állam és a katolikus egyház viszonyáról, amely, mint mondotta, kedvezően alakul, és a lengyel állami vezetés részéről megvan a jóakarat a viszony további javítására. Bízunk abban — mondotta A közösséget közvetlenül a pénzügyi összeomlás fenyegeti — mint már annyiszor a mezőgazdasági politika miatt. A túltermelésre ösztönző, stabil, a világpiaci árak szintjét jóval meghaladó garantált mezőgazdasági felvásárlási árak támogatása az idén 15 milliárd dollárba került, felemészti a közös piaci költségvetés kétharmadát. Az EGK elvesztette a költségek automatikus növekedése fölötti ellenőrzését, 1986-ra további 3 milliárd dollárral bővülhetnek az agrárkiadások. Az idén a tagországok fizetési mérlegében 10 milliárd dollár hiányzik, a deficit csökkentésében érzékelhető szerepet játszhatna, ha nem kellene annyit fordítani a terményfeleslegek exportjának támogatására. Az energetikai, terület- fejlesztési, kutatási, nem utolsósorban pedig a foglalkoztatási gondok megoldására kellene áthelyezni az együttműködés súlypontját. Ma ez lehetetlen, mert üresek az ilyen programokat finanszírozó alapok. A gazdasági előrejelzések szerint a közösség például nem számíthat a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások csökkenésére, sőt a terhek még emelkednek is, mivel az idén a tavalyi 9,8 százalékról várhatóan 11 százalékra, az 1979. évinek a kétszeresére nő az állástalanok száma. találkozója —, hogy a katolikus egyházfő zarándokútja hozzájárul a nemzeti megegyezés további erősítéséhez, a béke ügyéhez. II. János Pál válaszában emlékeztetett a lengyel nép viharos történelmére, arra, hogy a XVIII. század végétől egészen az első világháború befejezéséig Lengyelország nem létezett önálló államként. Felidézte egyik elődje, Az állam- és kormányfők értekezletére készített dokumentum szerint a világgazdaság felélénkülésének szele még nem érintette meg Nyu- gat-Európát. 0,4 százalékos, a tavalyival azonos ütemű gazdasági növekedés várható az idén, de a felélénkülés a legjobb esetben is egy százalék alatt marad. A közösség akut pénzhiánya nem várhat 1984-ig, az akkorra jósolt valamivel gyorsabb gazdasági fellendülésre. A közös források nagyságát befolyásolja az általános gazdasági pangás, hiszen az EGK a bevételek több mint' felét változó forrásból, a tagországok értéknövekedési adóbevételeiből meríti. Logikus lépés lenne tehát a jelenleg 1 százalékban rögzített adóbefizetés emelése a bizottság által eredetileg javasolt 4, vagy legalább a tagországok többsége által támogatott 1,4 százalékra. Az NSZK és Anglia elvi okokból ellenzi ezt. Bonn szerint ugyanis először a közösségi célokat kell újrafogalmazni — változást elérni a mezőgazdasági finanszírozás rendszerében —, és az új célokhoz kell majd a pénzeszközöket előteremteni. Ily módon jelentős eszközök takaríthatok meg. A pénzügyi ellenőrzés továbbra is kicsúszik a közösség kezéből, ha egyszerűen emelik a tagországi befizetéseket, anélkül, hogy előbb a kiadások céla pápával VI. Pál pápa szavait arról, hogy Európának és a világnak szüksége van az önálló, független lengyel államra. Hangoztatta, hogy a második világháború alatt hatmillió lengyel vesztette életét, a lengyel nép tehát óriási árat fizetett fennmaradásáért. Ehelyütt állást foglalt a fegyverkezési hajsza megfékezése, egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb világégés megakadályozása mellett. A Vatikánnak azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a konfliktusok rendezhetők, ha emberi módon, párbeszéd útján keresik megoldásukat. II. János Pál a továbbiakban kifejezte kívánságát a lengyel vezetésnek és a társadalomnak: a belső helyzet úgy alakuljon, hogy biztosítsa Lengyelország méltó helyét a világban. Köszönetét mondott a Lengyel Népköztársaság állami vezetésének a meghívásért, és hangoztatta, hogy zarándokként érkezett szülőhazájába. A mintegy 40 perces találkozó után Jaruzelski, Jablonski, II. János Pál és Glemp megbeszélést tartott. szerűségét vizsgálnák felül — vallja Nagy-Britannia. A Benelux-országok és Görögország támogatják Francia- országot és Olaszországot az adóemelésben, pedig otthon Franciaország és Olaszország is legalább annyira rákényszerül a pénzügyi szigorra, mint az NSZK vagy Anglia. A közösségi pénzekkel mindenki bőkezűbben bánik, ök a fő haszonélvezői a mező- gazdasági árszabályozásnak, ezért nem támogatják a közös piaci célok alapvető módosítását. Az NSZK és Anglia viszont (Bonn három, London kétmilliárd dolláros nettó befizetéssel a fő finanszírozó) a kassza kiürülését jó alkalomnak tartja ahhoz, hogy alapjaiban módosítsa az EGK pénzügyi rendszerét. A stuttgarti csúcsot előkészítő külügyminiszteri és mezőgazdasági miniszteri értekezlet sikertelenül zárult: a „kasszavita” feloldása a nemzeti érdekek egyeztetéséről szóló csúcsszintű elhatározást feltételez. Döntés hiányában kiéleződhetnek a tagországok közötti valutáris és kereskedelmi feszültségek, s ez harmadik országok számára is komoly következményekkel járhat. Az Egyesült Államokból máris elhangzott a figyelmeztetés: ha az EGK nem hajlandó az agrárrendtartás módosítására, Washington komoly ellenlépéseket tesz. Mintha Gen- schert igazolnák az események, aki szerint szorosabb gazdasági egység és egységes külpolitika hiányában a Közös Piac könnyen még erőteljesebb külső hatások alá kerülhet. MARTON JÁNOS Wojciech Jaruzelski és Henryk Jablonski a varsói Bel- vedere-palotában II. János Pállal. A pápa mögött Józef Glemp érsek. Kasszavita Stuttgartban Merre tart az EGK? Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) bán, a településfejlesztésben és gazdálkodásban egyaránt. A lakosság széles körű bevonásával és mozgósításával kész részt venni egy új, átfogó terület- és településfejlesztési koncepció kimunkálásában, amely az eddigieknél jobban segíti az életképes települések erősödését, mérsékli az életkörülményekben meglévő indokolatlan különbségeket, javítja a társadalmi közérzetet. A népfrontmozgalom támogatja a párt következetes törekvését a szocialista demokrácia szélesítésére. Fontos feladatok várnak a népfrontmozgalomra a választási rendszer fejlesztésé, az országgyűlés és a tanácsok belső demokratizmusa, munkássága és hatáskörük szélesítése érdekében. A Hazafias Népfront fontosnak tartja — emelte ki az állásfoglalás —, hogy tovább fejlődjön a társadalom, an-1 nak szerves részeként az ifjúság egysége és egyetértése, emelkedjen műveltsége, növekedjen társadalmi felelősségtudata, hazaszeretete, és elkötelezettsége a világ társadalmi, gazdasági fejlődése iránt. A népfront cselekvő része kíván lenni azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek az emberiség legfontosabb létfeltételét, a világbékét kívánják biztosítani — hangsúlyozza egyebek között a dokumentum. Az országos elnökség dr. Szentistványi Gyulánét, saját kérésére, érdemei elismerésével — nyugállományba vonulása miatt — felmentette országos titkári tisztségéből, s egyúttal megválasztotta a Hazafias Népfront alelnökévé. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szentistványi Gyulánénak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának, eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. A diáklány esete Péntek esti kommentárunk. A civilizált emberi kapcsolatok egyik alapvető ismérve a kiszámíthatóság. Különösen áll ez a politikára, benne a világ holnapját meghatározó nagyhatalmak viszonyára. Jól emlékeztet erre az elmúlt hét washingtoni és moszkvai eseménysora. Az amerikai képviselőház szerdán minimális különbséggel ugyan, de elutasította a Reagan-kormány javaslatát a vegyi fegyverek gyártásának felújításáról. A honatyák nem fogadták el Weinberger hadügyminiszter szovjetellenes koholmányokra épített, nem túl meggyőző érvelését, és a 14 évvel ezelőtt elrendelt vegyifegyver-gyártás- tól megvonták a pénz nagy részét. No lám, mondhatnánk, az amerikai törvényhozás mégiscsak képes számot vetni napjaink realitásaival. De ugyanaznap, ugyanez a testület engedélyezte a B—1-es bombázók építésére tervezett 6,2 milliárd dolláros programot. Aztán ismét másnap: még mindig ugyanez a testület nem volt hajlandó az atomtöltettel ellátott, Pershing—2 típusú rakéták gyártására szánt összeg vosszavonását megszavazni. Feltehetően az amerikai politikai anekdoták tárházát gazdagítja majd annak a princetoni gimnazista lánynak az esete, aki az Egyesült Államok legkitűnőbb diákjainak képviseletében látogatott a Fehér Házba. Az alkalmat felhasználta arra, hogy tiltakozzék a nukleáris fegyverkezés ellen, országa elnökénél. Kijőve Rónáid Reagan dolgozószobájából, a 17 éves diáklány azt mondta az újságíróknak: megdöbbentette őt az elnök számítása, miszerint a béke csak túl- fegyverkezéssel érhető el. Ugyan, miféle számítás van ebben? Az ókori rómaiak mondása: „Ha békét akarsz — készülj háborúra”, a huszadik század végén enyhén szólva kockázatos és az égvilágon semmi köze nincs a kiszámíthatósághoz. Pedig a világ sorsdöntő kérdés előtt áll, s nagyon szeretné tudni, hogy mire számíthat. A számítást, mindenesetre, megkönnyíti a szovjet törvényhozás minapi határozata. A Legfelsőbb Tanács utasította a szovjet kormányt, intézzen felhívást az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína kormányához, amelyben javasolja: mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fagyasszák be valamennyi nukleáris fegyverüket. Meglehet, akadnak amerikaiak, akik szemében egyhangúnak tűnik az a makacs következetesség, amely a szovjet katonapolitikai stratégiát jellemzi. Hisz tegnap ugyanazt mondták, amit ma, s holnap ugyanazt vallják majd, mint amit ma. Ebben a következetességben rejlik azonban az az egyedüli esély, hogy a történelem minden bizonnyal legszörnyűbbnek számító háborús összecsapását elkerülje az emberiség. GYŐRI SÁNDOR VB-ülés Bonyhádon Ülést tartott a bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ezer Mihály tanácselnöknek a lejárt határidejű végrehajtó bizottsági határozatokról szóló jelentését követően Bősze István, a városi tanács művelődési osztályának vezetője számolt be a közoktatási feladatok végrehajtásának tapasztalatairól a bonyhádi általános iskolákban. Az elmúlt tíz év alatt — állapították meg — az iskolák tárgyi feltételei javultak, nyolc tanteremmel, konyhával és ebédlővel elkészült a II. számú iskola új szárnya. A bíróság volt épületéből nyolc tantermes iskola lett, valamint ‘ a közgazdasági szakközépiskola tantermeit is általános iskolai célra hasznosítják. Az eltelt tíz év alatt a tanulólétszám 1021- gyel növekedett, ám a tanteremnövekedés nem csökkentette a beiskolázási gondokat. A bonyhádi általános iskolákban jók az oktató-nevelő munka személyi feltételei. A szaktanári ellátottság régóta 97—99 százalékos. Bonyhádon a tanulók 96 százaléka végzi el 16 éves koráig az általános iskolát. A dolgozók iskolájának szerepe is megnőtt, a városban évente 30—45 dolgozó szerzi meg az iskolai végbizonyítványt. A bonyhádi tantestületek sok gondot fordítanak a hátrányos helyzetű tanulók segítésére és felzárkóztatására. A végrehajtó bizottság megállapította: a bonyhádi iskolák az elmúlt tíz évben jelentősei léptek előre a közoktatási feladatok végrehajtásában. Ma már a szülők több szállal kötődnek az iskolához, mint korábban, és az iskoláknak jó a kapcsolatuk a város különböző üzemeivel is.
