Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
io ^PÜJSÁG 1983. mójus 7. KÁROLYI AMY: Elhagyott szerető Miire a kézirat könyv lesz cserbenhagyott szerető lesz évek sűrűjéből arca feldereng most kitakarva tó ez a fél-ismeretlen vall és vallat a1 nevemben számomra már idegenség ki szavamtól visel ős még Matyuskin-Gerke: Debütálás Szemipjagyev könyvelő írt egy elbeszélést. Az olaszországi viszonyokat ecsetelő szomorú történet a megrendítő Egyenleg címet viselte, és részletesen, árnyaltan - hol maró gúnnyal, hol csípős iróniával, hol szelíd humorral - ábrázolta a főhős nyomorúságos sorsát. Szemipjagyev szomszédsága alkalmas volt irodalmi művek elbírálására: jobbra egy nehezen kiejthető nevű ismert író lakott, balra egy kezdő drámaíró, fölötte pedig egy idős, immár emlékiratain dolgozó professzor. Szerzőnk tehát kincstári itatóspapírral gondosan leitatta a kéziratot, má'naszín nyakkendőt kötött, és szoronva be csöngetett először a jobboldali ajtón. — Tanulja meg egyszer s mindenkorra - mondta az író, fázósan burkolózva cigarettája füstjébe hogy a gúny, a szarkazmus a közismert emberek előjoga, ön pedig, ne vegye rossz néven, egyelőre ismeretlen kezdő. Hagyja tehát a gúnyt — maradjon a humornál, legfeljebb az iróniánál. És az isten szeneimére, hagyja tó az árokásó-gép leírását! 'Szemipjagyev törölte a szarkasztikus részleteket, valamint az árokásó-gépet, majd bekopoghatott a balo'dali ajtón.- Jegyezze meg, barátom - szavalta színpadiastan a drámaíró -, az irodalomba úgy kell belépni, ahogy az állatszelídítő lép be az oroszlánketrecbe: mellőzve minden felesleges mozdulatot, minden felesleges gesztust, ön pedig ironizál!! Álljon ellent a kísértésnek, barátom, hagyja az iróniát — maradjon csak a humornál'. Szemipjagyev törölte az ironikus részleteket is, a maradékot átmásolta tiszta papírra, és bekopogtatott a harmadik ajtón is.- Hetven év, három diploma és két feleség van mögöttem, megbízhat a tapasztalatomban, fiatalember! - emelte fel mutatóujját a professzor. - Először is: írjon egyes Szám első személyben. Úgy sokkal hite'et sebb. Másodszor: hagyja el a címet. A cím fölösleges. És tartózkodjék, kérem, a humortól: a nyomoron humorizálni megbocsáthatatlan ! Másnap reggel Szemipjagyev az üzemi lap szerkesztőjének asztalára tette az immár kiérlelt remekművet. Ebéd után benyitott hozzá o feldúlt szerkesztő és vele Csizsov, a szakszervezeti titkár. — Hogy hallgathattál eddig, öregem! — lobogtatta barátsá- gos szemrehányással a kéziratot Csizsov. - Na, de ezentúl odafigyelünk rád! A kézirat jobb felső sarkában, Csizsov írásával ez állt: „Nehéz anyagi helyzetét feltáró beadványa alapján a szakszervezeti bizottság 20 rubel rendkívüli 'segélyben részesíti Szemipjagyev elvtársat. Csizsov." Mátrai Veronika fordítása Kurucz Gyula: Kétszáz méter remény B elemeli a gépet, lefényképez egy furcsán ki.te- keredett, arctalan halottat. A csizmájáról a sarat vakarta volna le, akkor érte a sugár. Bal kezében görcsbe szorulva a rohamkés, előtte a piszkos lábbeli. A fájdalom el- vés-z az álarc mögött. Egy némán heverő csoportra irányítja a gépet: perzselt, hólyagos, elégett védőruhák. A zömök fegyvereken felhólyagzott a festék, ám a szerkezet épen maradt. Fertőtlenítés és felületkezelés után újra használhatóak. ülésre. Nehézkesen jár a súlyos védőruhában. Nem sietős az útja. Fényképeket gyűjt az archívumba. Az archívum sorsa ugyanaz lesz, mint az itt lefotografált tárgyaké. Ha beteljesedik a sorsa, valaki lefényképezi egy másik archívumnak. Az is sorra kerül. Egyszer egyetlen archívum lesz a világ. Mihelyt pontosan tudják hátul: hol, melyik oldalon emésztett a sugár, kiegészítik a pusztítást, aztán az elhullottakra1 hivatkozva kiterjesztik. Az első vonal egyszerű indokká válik. Alig ég a jobb válla, és éppen csőik zsibbad a bal keze. Zsigereiben érezte meg a veszélyt, s míg a többiek a győzelemben bízva az arcvonal felőli visszasugárzástól óvták magúkat, ő épp a szemköztiek felé védetlenül, s saját területük felől árnyékolta magát. Ha jobban meglapul dombhátnak támaszkodó vackában, talán sértetlenül megússza. Nem tiltakozott, amikor meggyőződésével ellentétben fegyvert nyomtak a kezébe. Nem tiltakozott, nem került hadbíróság elé, börtönbe. Úgy legalább magához maradhatott volna hű. Nem maradt annyi vigasza sem, hogy legalább ő nem járult hozzá. Nem volt ereje tiltakozásával magára vonni a hatalom haragját. Őrizte magát a párjának és a két fiúnak. Erre hivatkozott. Hát akikor most indulás hozzájuk. Hátha eljut. Újra kattint. A lencse érthetetlen feliratú konzervdobozokra irányul, feketére égett bab, káposzta buggyan ki belőlük. Dokumentálni a hadtóp megsemmisítését. Nem iiis undorodik magától. Fáradt. Fáradtan nem tagadta meg a szolgálatot. Azt hitte, akkor következetes, ha a mindent elborító őrületben elvállalja a rá eső pusztítást. Nem akart illúziókat .elébe ment a veszélynek. Arra számított, hogy őket éri őz első csapás. 'Felderítőkocsijukból fülébe csattan a felszólítás: „Felmérést befejezni, visszatérést megkezdeni! Vétel!" Álarca mögött el- fintorodik. „Felmérés". Egy ponton túl már mindent megengedett. „Vétel!” kiáltanak újra a fülébe. „Vettem”, mondja, és tudja: hiába fintorog, neki már nincsen arca, nincs termete, testalkata, ő egiy védőruha, a felderítőkocsi egyik ujja' a nyolc közül. Négy műszaki-ujj, négy mérnök a műtárgyakat, a kőbe, vasba, technikába hatoló sugarakat, a négy orvos-ujj pedig az ember-műtárgyak roncsolását „meri fel”. egtagadhatta volna a szolgálatot — jogában állt. Ám akkor is ugyanilyen embermaradványokat hoztak volna analizálni sebészasztalára. Otthon maradhatott volna hideg, szép felesége mellett, tiszta lakásukban.' Otthon az a remény is kecsegtethette volna: ha elég' közel ér hozzájuk a fenyegetés, a pusztítás, törvényes asszonyát a félelem űzi közelebb hozzá, a rémület simítja a vállára, s ha nem is melegszik fel kényszerű ölelésük, talán langyosodik. Eljött. Nem akarta, hogy a halálfélelem hozza meg az életkedvét. Vajon hányán érkeztek így ide? Kegyes hozzá a sugár - meg- roncsőlta, de érzésteleníti is. Meddig juthat előre két térdén és bal könyökén? Előre — azaz hátra, hiszen oda igyekszik, hogy felfedezzék, még hátrább vigyék és nyomorékként, de mégis élve kerüljön a családjához. Engedik? Kutatóintézet lesz a sorsa? Sebészek és sugár- szakemberek tanulmányozzák majd, adatokat szednek le róla? Ha valamiképpen mégis viszontlátja a párját és a fiúkat, a további csapások során legalább együtt kerülnek terítékre. Ha visszajut, mégis meglát, hatja őket. Vajon számít-e, hogy sohasem emelte volna emberre a fegyverét? Vagy a mértékadóknak és mértékszabóknak nem a másikra emelt fegyver a fontos, hanem a hivatkozási alapként odavetett áldozatok? Pár száz métert, ha megtett. Gyengül, alig lát. Kilométerek tucatjait kell maga mögött hagynia, hogy élő emberre leljen. Ez most biztonságos hely. Az ellenség - ellenség? — nem lő ide többet. Az értékes anyagot inkább üzemekre, hadi célokra és nagyvárosokra irányítják. Itt van kilátása, hogy megmenekül. Torz vigyort érez az arcán. Bár neki nincsen arca, csak védőruhája. Az egyetlen, emberre emlékeztető rajta megégett válla és perzselt jobb keze. Mindaddig, míg haza nem érkezik, és kiértékelésre váró, személytelen esetté válik. A párja és a gyerekek váriák. Támasztékot kell lelnie, "Rogy lábbra álljon, gyorsabban haladjon. Előre. Előre - ahogyan tanították. Nem tudja, miért megy tovább előre, hiszen visszahívták. Ha egy kicsit megsértené a védőruháját, hazaszállítanák. Jelentéktelen sérüléssel megúszná, hamar talpra állna, s bár nem köteleznék rá, valamelyik kollégájával gyorsan sterilizál- tatná magát Talán mégis nyílhat mód arra, hogy a rémületben emberarcúvá, kedvessé váló nők valamelyikének ölelésében felmelegedve olyan álmokat lásson, amilyeneket szépséges felesége mellett remélt valaha. rre hivatkozva indították egy részüket a frontra - s ennek hiánya miatt, örömtelenségben nem más részük az életét? lem volt mit védeni? Ebédkészítés közben üstre görnyedt, üstre égett katonán kapaszkodik fel két lába. ,,Az ember felemelkedése.” Tántorogva botorkál élőre, egyelőre még a pusztulás középpontja felé. Hiába volt hát minden. Ezen a "frontszakaszon ugyan nem E védte Mert | Szikszói Károly rajra j találkozott volt tanítványaival, mégis sokuk üszkösödhet a front mentén - vagy a túlsó oldalon méri fel <f sugár hatását. Ő is felmérheti a saját hatását. Hiába ébresztgette a gyermekekben a kételkedést, hiába okította őket a mérlegelésre, a világ megosztott igazának - igazságtalanságának — felfogására, nem sikerült. Ha népe múltjának értékeire vonta türelmetlen figyelmüket, a fiúk harci indulót faragtak belőle. Ellentétükre fordultak szándékai az érzéketlen, mindent mohón kisajátító, bekebelező, rohantá- ban vak világban. Bűnössé vált. Ráadásul kevesebbet törődött az utolsó, még menthető értékékkel: a családjával, a barátaival. Apró, szőke, párnás csípejű, renyhülő, ám neki mégis édes mellű párja szakadt az emlékeibe. Egyre kevesebbet ölelték egymást, mert ő azt hitte, fontosabb dolga van. Elfeledte, hogy a másikkal nyert öröm párája nélkül nem hihetnek senkinek. Tántorogva siet a párja felé a romok, az égett, sík vidék kö- • zepén. Imbolygó alak tűnik fel előtte. A számítások ellenére mégis túlélte hát valaki! Megajándékozza mégis ez a fura élet: segíthet emberen,? Az alak megbotlik, elvágédík. Sietősebbre fogja lépteit, mellé ér, lehajol hozzá. Súlyos sebesült. A jobb váll, a bal kézfej megégett, a védőruha nagy felületen sérült. A jobb kar ízület alatt teljesen leválasztandó, a bdl szór a könyék alatt. Még akkor is halálos a fertőzés. Oldalára fordítja a testet: a védőruha kulcscsontig felrepedt, a sugár a mel .asba hatolt. Reménytelen. Nézi, ahogy az ember két lába túrja az égett földet. Mintha menne. Menjen hát, ha olyan fontos dolga van. Felemeli, támogatja, míg megá I a lábán és valami értelmetlen erőtől hajtva, vakon, cikkcakkban elindul - épp az ő vonalaik felé. ' dobja a fényiképezőgéE pet, eldobja oldalfegyverét. Kíváncsian, fáradtan ..... .J elindul a sebesülttel ellentétes irányba. Hátha lábra- se~íthet még egy roncsot, utasé száz méterére indíthatja, kétszáz méter reményét adva néki. R. Vikkersz-A. Kanyevsíkij: Májusi fotók Arkagyij Penykov megfeszült, akár a felhúzott rugó. A legutóbbi ünnepi felvonulásról készített képriportjával alaposan kihúzta a gyufát.- öregszel, testvér - morgott a rovatvezetője. - Egy álló nap alatt a szerelőbrigádon kívül semmit sem fényképeztél. Arkagyij lljics most elhatározta, hogy kiköszörüli a csorbát. A tribünök előtt gyors ütemben váltották egymást jp sportolók alakzatai.. Motorkerékpárosok robogtak a sportklubok zászlóival, bemutatták tudásukat a tornászok, akrobaták. A százméteres futás startjánál kővé meredten álltak ja lányok.- Akkor kell lekapni, amikor a melle eléri a célszalagot! - suhant át Penykov agyán. Először a lövés, a lányok nekiiramodtak. Arkagyij lljics a fényképezőgépével utánuk eredt. Utolérte az egyiket, lehagyta a másikat, golyóként süvített el •.a harmadik ímellett. Hallatlan erőfeszítés, egy utolsó hatalmas nekirugaszkodás - és megcsinálta a képet. Penykov gyorsan továbbtekerte a filmet. A kapronkombináti lányok körülfogták:- Minket vegyen le! Arkagyij lljics azonban pyakát nyújtogatva a mellettük haladó oszlopot figyelte, amelyben a fiatalok menet Közben a levegőbe dobálták a veteránokat. .- Lányok, kedveskéim - könyörgött Penykov —, mindegyikőtökről csinálok képet, csak dobjatok fel engem is. A jányok csengő kacagása közepette teljesítették a kérését, és Penykov mentében - jobban mondva: röptében - befogta a lencsébe a munka levegőben lebegő hősét... Az egyetem dolgozóinak menetoszlopában Penykov egy negyven év körüli nőre lett figyelmes. Csodálatosan szép volt, csak egy kicsit komoly. A fizikai tudományok doktora volt. A filmet Arkagyij lljics maga hívta elő, ezt a munkát nem bízta a laboratóriumra. A több mint száz felvételből kiválasztott egy tucatnyit. A második forduló végén nyolc kép feküdt az asztalon. A harmadik forduló eredményeként a zsűri — amely Penykovból állt Penykov elnökletével — kiválasztotta a három legsikerültebbet.- Klassz! - mondta a rovatvezető. — Úgy látom, javadra vált a kritika ... Kik ezek az emberek? Noteszét lapozgatva kereste a szükséges feljegyzéseket.- Ez a munka hőse, Bobosko Vaszilij Geor- gijevics művezető. — Kitűnő — gyönyörködött el a felvételben a rovatvezető. — A lány'a sport érdemes mestere, Bobosko Irina. Biztosan névrokonok - mondta Penykov. — Hát a tudományok doktora?- Bobosko Anna Vasziljevna.- Hm ... - szűrte a szót foga között a rovatvezető. - Úgy látom, javíthatatlan vagy. A múltkor egy brigád, most meg egy család. — Végzetes véletlen — mormogta a szerencsétlen fotóriporter. A főszerkesztő figyelmesen tanulmányozta a képeket és az aláírásokat, aztán tenyerével a levonatokra csapott.- Kiváló! Kinek )az ötlete volt, hogy az ünnepet egy családon keresztül mutassuk be? — Igyekszünk, igyekszünk - lépett előbbre szerényen a rovatvezető. Penykov nem haragudott, fejében már új ötlet született.- Mi lenne, ha együtt fényképeznénk le az összes Boboskót az ünnepi asztalnál? — Nagyszerű — mondta a főszerkesztő. — Ez megy a címlapra! Fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ TÖTTŐS GÁBOR: Lélegzetek 1. ki csöndem két marokkal mérte hallgat-e engem ki hangom vissza adta szól-e szavakra s a mondatom némán építő fogja-e majd kezem ha hosszú útról halkan érkezem 2. napjaim mossa szürke esővel nagy szigorával súrol fehérre szelídül holdas körmeim éle 3. széke lesz térdem szöglete ha nem hagy magamra nagyon fejem lehajtva én leszek takarója ágyamon 4. csöndem hallgatja1 [hangomon szállal mondatom: kezem éjszakám fénye Tesz térde holdja ha bújó fejem félre nem tolja RATKÓ JÓZSEF: Az anyáik baHhOfatlanok, Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott nincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnék minden gyerekkel, .megöletnek minden halottal - harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Ada'ssék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassák könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.
