Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
1983. május 7. Képújság 11 És beszéld el fiadnak Féner Tamás fotókiállítása Féner Tamás 1979 óta hat hazai és hét külföldi egyéni tárlatán mindig valami új felfedezéssel lepte meg ö tárlatláto- gatót: a hétköznapitál elütő, felfedezésre méltó új világok feltárására1 vállalkozott, gondoljunk csak a cigányokról, a kohászokról, a repülőkről készült fényképeire. De e különös világokban is mindig a konkrét ember érdekelte, s az ember és világa' közötti viszonyt emelte egyetemessé művészi általánosít ássál. Féner legújabb kiállításán is, a Néprajzi Múzeumban meglehetősen ismeretlen világba vezeti a nézőt: a1 magyarországi zsidók életébe nyújt bepillantást. Vállalkozásának eredetiségét mutatja, hogy e vallósi- társadalmi-müvelődési közösség művészi ábrázolása meglehetősen ritka és a mai tárlatlátogató számára ismeretlen képzőművészetünkben. Féner a több évezredes kulturális hagyományok, vallási szókások feltárására vállalkozott, s e felfedezési szándék vezette el az emberig. A kiállított 104 képen megelevenednék az emberi élet fordulópontjai, _az ünnepek szertartásai, és a hétköznapok, amit a kiállítás szerkezete, tematikus egységei is jeleznek: Bölcsőtől a koporsóig; ünnepek; Hétköznapok. A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg. ' A „törvény fia” Műemlék könyvtárak Kétezer éve gyűjtik Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár értékei A nagy múltú könyvtár a volt szombathelyi papnevelő intézet épületének első emeletén fogadja látogatóit. Bejárata ugyan semmiben sem különbözik a környező termekétől, de amint belépünk, s a mögöttünk becsukódó ajtó kirekeszti a zajokat, mintha évszázadokat mentünk volna vissza az időben: régi, barokk teremkönyvtárban találjuk magunkat. A galériára faragott csigalépcső vezet. A mennyezetet Storno Ferenc festményei díszítik. A négy kép az egyetem régi karait, a teológiát, a jogtudományt, a bölcseletet és az orvostudományt szimbolizálja. Á másik négy festmény pedig e tudományok művelői közül Mózest, Szent Pált, Nagy Szent Gergelyt és Szókíatészt ábrázolja. Az alakokat keleties hangulatú, dúsan aranyozott díszítőelemek ölelik körül. Az intarziás könyvállványokon 70 ezer kötet könyv, 2900 bekötött folyóirat, 118 kézirat, néhány belföldi és külföldi időszakonként megjelenő kiadvány példányai sorakoznak. A 16 középkori kódex és a 96 ősnyomtatvány legértékesebb darabjait a földszinti tárlókban helyezték el, A Szily-gyűjtemény A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárat tulajdonképpen Mária Terézia hívta életre, amikor 1777-ben felállította a szombat- helyi egyházmegyét, s ennek első püspökévé Szily Jánost nevezte ki. Szily az ifjú papság képzésére, nevelésére nagy gondot fordított. Az általa építtetett szeminárium és hittudományi főiskola 1780-ban már készen állott, de a növendékek előtt csak 1790-ben nyithatta meg kapuit. A tudományok művelésének nélkülözhetetlen eszközei a könyvek. Jól tudta ezt Szily püspök, amikor 1780-ban hozzákezdett gyűjteményének kialakításához. Kapcsolatot keresett Buda és Becs könyvértő embereivel, tudósaival, régészeivel. Ha valahai árverés volt, a püspök megbízottjai nyomban ott termettek. A megvásárolt művek témája elsősorban a hittudomány volt, de bölcseleti, történelmi, régészeti és általános ismeretekben gazdag munkák is kerülitek az alapáilományba. Az összegyűlt könyveket a jótékony püspök 1791-ben a székes- egyháznak adományozta. Nem akarta-, hogy szeretett gyűjteménye puszta tankönyvraktárrá váljék, ezért a növendékpapságon kívül - a házirend tanúsága szerint — „bármilyen rendű és rangú szabad férfiak" ellátogathattak ide. Csak egyetlen dolgot tiltott meg, "a könyvek kölcsönzését. Mit is hagyott hát Szily János az utókorra? A sort talán nem is a könyvtár értékeivel kezdeném, hanem az építészeti remekművekkel, a székesegyházzal, a püspökvárral és a papneveldével, valamint a nagypréposti lakkal (ma Forradalmi Múzeum); az élénk szellemi élettel, melynek a városi gimnázium és a bölcseleti líceum teremtette meg az alapját, és amelyre Siess Antal 1787-ben felállított könyvnyomdája pezs- dítő hatást gyakorolt. A mai gyűjtemény alapját képező Szily- könyvtár értékei közül pedig Etienne bibliafordítását kell kiemelni, ezt 1778-ban Faludi Ferenc ajándékozta a könyvtárnak. Igen ritka kiadvány még Diderot és D'Alambert 27 kötetes enciklopédiájának első kiadása és Kant műveinek korai kiadása. Szily János újabbkor! kézirat- gyűjteményét is a szemináriumnak adta. Innét származik a könyvtár egyik büszkesége, Faludi Ferenc kézírásos verseskötete, amelyet a 18. század irodalmának e kulcsfontosságú írója maga vonalazta lapokon hagyott ránk. A múzeumkönyvtár A szombathelyi püspöki tisztséget 1977-től Herzan Ferenc bíboros töltötte be. Nemcsak e méltóság betöltésében követte elődjét, hanem az egyházmegye értékeinek gyarapításában is. A művelt, tudós férfiú halála után sajnos e ritkaságok egy része szétszóródott a világban: értékes képtárát eladogatták az örökösök, nagybecsű levéltárát Bécsbe szállították. Levéltárának néhány egyedülálló darabja azonban véletlenül Szombathelyen maradt: Napóleon Herzan bíboroshoz írt levele és — a leghosszabb konklávé — az 1800. évi velencei pápaválasztás, szavazólapjai. Herzan Ferenc kánonjogi, egyháztörténeti, valamint latin, olasz és francia klasz- szikusökbon gazdag ötezer kötetes könyvtára felett is sokáig folyt a hagyatéki eljárás. Végül, I. Ferenc döntésének köszönhetően maradt Szombathelyé a gyűjtemény, amelyet 1927- ben a könyvtár egyéb könyveitől különválasztva, könyvmúzeumként őriznek. Sajnos, a püspöki palotában folyó építkezés alatt a nagyközönség egy ideig még nem gyönyörködhet e gyűjteményben. Mégis hadd említsek néhányat e ritkaságok közül: Firanesi 20 fólió kötetet számláló metszetgyűjteménye; a francia királyi család tekintélyét a forradalom küszöbén megingató ún. nyakláncpör eddig nem publikált iratai; valamint Ottaviano Petrucciónak, a hangjegyinyomfütás feltalálójának kottái. Ezek valószínűleg a szaktudományok kutatóinak is izgalmas, új adatokkal szolgálhatnak. Tárt kapuk Ahogy teltek az évek, a könyvtár anyaga egyre gyarapodott, nemcsak vásárlások útján, hanem egyházi személyiségek ajándékai révén is. Mecénásokban tehát nem szűkölködött a könyvtár, de szorgalmas könyvtárosokban sem. Nem csoda hót, ha e jól gondozott és gyűjtőkörét tekintve bő választékot nyújtó állományt sokan felkeresték. A szombathelyi székesegyházi könyvtár látogatóinak jegyzéke szerint az uralkodóház és a kormány tagjai, főpapok, tudósok, művészek is megfordultak itt. Járt a könyvtárban például Eötvös Loránd, Kosztolányi Dezső, Somlay Artúr, bajiba László pedig nevével együtt VII. szimfóniájának utolsó taktusait is megörökítette a vendégkönyvben. A látogatók fogadását, kalauzolását ma is szívesen vállalja az intézmény, amely mú- zeumjellegű feladatkört tölt be. Számos kutatót a helytörténeti anyag, sokrétűsége vonz ide, a jól feltárt, szerzői, földrajzi, metszet- és képkatalágus, a gazdag állomány (amely nélkül egyébként a helyi nyomdászat-, sajtó- és művelődéstörténet megírása is lehetetlen vállalkozás). De példaszerű a szíves vendéglátás is. A bejáraton függő tábla ugyanis nem a nyitva tartási időről tájékoztat, hanem arra biztatja az ide érkezőt, hogy — amennyiben az ajtót zárva találja — lakásán keresse fél a könyvtárost, aki a hét bármely napján, bármely időpontban örömest végigvezeti a látogatót a könyvtárban, és olvasnivalóval látja el a- tudományokra szomjas kutatókat. Ily módon — és hozzá kell tennem, eredményesen — ápolja a könyvtár és vezetője a hagyományokat, amelyek a gyűjtemény alapítójáig nyúlnak vissza, Szily püspökig, aki könyvállományának nyilvánossá tételével szolgálta a, magyar művelődés ügyét. MÁTRAHÁZI ZSUZSA Szekfű Gyula Tudományos ülésszakon emlékeztek meg nemrégiben az idén száz éve született Szekfű Gyuláról, a magyar történettudomány kiemelkedő alakjáról. Az emlékülésen elhangzott előadások tárgya Szekfű Gyula ellentmondásos, de mindig a valósághoz, a jelen aktuális problémáihoz kötődő életútja volt, amelynek során a tudós a korai fajvédő, neokonzerva- tiv, keresztény-nemzeti ideológiától ,a haladó, a fasizmus „újpogányságával” szembeforduló, majd a fel- szabadulást követő korszak társadalmi változásait magáénak valló szemléletig^ eljutott. Az életút felvázolására - Szekfű Gyula születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából - az emlékülés előadóját, Glatz Ferencet, a történettudományok kandidátusát, a História című folyóirat főszerkesztőjét kértük fel. Szekfű Gyula 1883. május 23-án született Székesfehérvárott. A helyi cisztercita gimnázium elvégzése után (1900) a pesti bölcsésztudományi kar hallgatója történelem—latin szakon, az Eötvös Kollégium tagja. A Nemzeti Múzeum Levéltára, majd az Országos Levéltár tisztviselődéként kerül 1908- ban Bécsbe, a közös külügyiminisztérium hatókörébe tartozó és Thallóczi Lajos igazgatója alatt álló Hofkammerarchív- ba, majd 1910-ben II. osztályú fogalmazói minőségben az udvari levéltárhoz, a Haus-Hof ■und Staatsarchívhoz. Első tanulmányai a Monarchia közösügyis igazgatási szerveinek történetével foglalkoznak. Nézete szerint a magyarságnak a központi, azaz a Monarchia egész igazgatására hatókörrel bíró intézményekben kell növelnie súlyát, s ezáltal* az örökös (Lajtán túli) tartományokkal szemben erősíteni befolyását a birodalom ügyeinek intézésében. A budapesti parlamentben a függetlenségi ellenzék harcát eredménytelennek ítéli, mivel az csupán a közjogi kérdésekben harcol, ugyanakkor az elmaradott dzsentri szempontjából nézi a magyar társadalom problémáit. A száműzött Rákóczi című műve (1913) — amelyben a franciaországi száműzetésben élő Rákóczit és környezetét mutatja be - annak történeti elbeszélése, hogy az emigráció hogyan szakad el az itthoni valóságtól, s mennyire nem kapcsolódik a hazai politikai élethez. A közönség a száműzetésben alig két évtizede elhunyt Kossuth emlékének megbántását látja a könyvben. Szekfű egész életére kihat az a kampány, amelyet az újságok országszerte folytatnak ellene: kevés megértéssel kezeli a nemzeti függetlenségi ha- gyomá nyokat. Bécsi levéltárosként, forradalomellenes, H ab síbu r g - pá r t i meggyőződéssel írja meg A magyar állam életrajza című művét, amely 1917-ben németül, majd 1918-ban magyarul is megjelent. A Tanácsköztársaság idején kinevezik a pesti egyetemen a segédtudományi tanszék élére, de a kinevezést nem fogadja el. A Három 'nemzedék című munkájában (1920) - amely gyors egymásutánban háromszor jelenik meg - az újkori magyar történelem áttekintésével azt igyekszik megmutatni, hogy mi vezetett a magyar társadalom, mindenekelőtt a középrétegek belső meggyengüléséhez, s mi vezethetett O' forradalmakhoz. A forradalmak 'bukásából levonja a következtetést: azok a nemzet történelmében semmi előrevivőt nem hoztak, az ország szétesett, az állam nem volt képes a nemzetet együtt-tartani, a társadalmi változtatások, amelyeket o forradalom hozott, egyoldalúak, nem gyökereznek a magyar történelemben. A mű a forradalom helyett a konzervatív reform programját hirdeti. A budapesti egyetemre az újkori magyar történelem tanárának nevezik ki 1925-ben. ■Ekkor levelező, később rendes tagja az Akadémiának. Elkészíti A magyar államnyelv története című forráskiodvány- kötetet. A Hómann Bálinttal közösen írott Magyar történet című összefoglaló kötetei 1929- től jelennek meg. Ebben a műben Szekfű Mátyás korától, a XV. századtól írja a fejezeteket. A szellemtörténet jegyében fogant könyvsorozat a korabeli magyar középosztályok, a művelt közönség számára szép stílusban, közérthetően tekinti át a magyar történelmet. Természetesen ugyanabban a forradalomellenes koncepció jegyében, amelyet már a Három nemzedékben kialakított. A magyar történet címadás jelenti azt, hogy a magyar szellem történelméről van szó, s jelenti azt is, hogy a' mű szerzői nem mondanak fe a 'trianoni határokra kívülre rekedt magyarokról sem (ezért nem Magyarország története a címe). Bartókkal és Kodállyal együtt 1930-ban megkapja a H o rth y - r end sz e r I e gm ag a sab b tudományos kitüntetését, a Corvin-láncot. A Bethlen István szerkesztő bizottsági elnökletével induló Magyar Szemle című folyóiratnak 1927-től a szerkesztője. A folyóirat a magyar forradalom kérdéseit reformprogrammal kívánja feltárni. A nemzeti-állami problémákon túlmenően itt jelentkeznek az új irodalompolitikái törekvések, megszólalnak a népiesek, itt jelentkeznek a hitleri Németország megjelenéséből következő új külpolitikai koncepciók. Szekfű a fas’izálódó kormányokkal szemben ellenzéki álláspontot foglal el: 1938-ban megválik a szerkesztéstől. Tanulmánykötetet szerkeszt Mi a magyar címmel (1939), amelyben többek között Babits Mihály, Kodály Zoltán, Eck- hardt Sándor, Horváth János írnak. Cikksorozatokat írt a Magyar Nemzet hasábjain 1944-ig. 1941-ben a Népszava híres karácsonyi számának szerzői között találjuk. Szekfű levonja a következtetést a hitleri Németország hatalmának növekedéséből elutasítja a fasizmust, a fajélméletet, új reform- programot sürget. A magyar történelemben a demokratikus hagyományok történetéhez nyúl vissza, a centralisták eszme- rendszerében a helyi közigazgatás demokratizálására, a dolgozó osztályok társadalmi felemelésére tett javaslatokat emeli ki. A Szálasi-hatalomátvétel után 'a nyilasterror illegalitásba kényszeríti. A felszabadulás után elsőként csatlakozik a változást igenlőkhöz. Rektorhelyettes lesz a budapesti egyetemen, majd 1946. januárjától 1948. szeptemberéig moszkvai magyar követ. Megírja A forradalom után című könyvet (1947), amelyben a polgári Magyarország eszményeinek kritikáját adja, s a pusztulás szélére sodort ma. gyarság számára egyetlen lehetőségként jelöli ki a forradalmat. Kimondja: a régi Magyarország elbukott, tudomásul kell venni az új szomszéd, a Szovjetunió létét, s a nemzetnek az új „keleti demokrácia" keretében kell tovább élnie. Hazatérése után (1948) mellő- zötlten, betegen, él, de utolsó éveiben ismét tisztségeket kap. A mozgásra is alig képes beteg ember 1953-tól országgyűlési képviselő, 1954-től az Elnöki Tanács tagja. Tudományos munkósságáL 1955-ben bekövetkező haláláig folytatja. Ortodox imaházban Temetés után
