Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

© NÉPÚJSÁG 1983. május 7. dr. Márton Pál alezredessel, a megver tűzoltóság parancsnokával- Alezredes elvtárs! Bizo­nyára hallotta már azt a ki­fejezést, hogy ,,Fét, mint ör­dög a szenteltvíztől!". Ezt most ne részletezzük, bízzuk a papokra. De legalább ennyire elterjedt, hogy „Fél, mint a fűztől I". Nos, én lé­lek. És ön?- Megértem félelmét. Hogy most ne mondjak, kivonulások­kor a mi szirénátok se kedély- nyugtatóak. Mégis azt monda­nám, hagy a tűz látványa' in­kább lenyűgöző, mint félelmet gerjesztő. A tűzzel való kapcso- I a tünk mitológiikus távolságokba nyúlik. Gondoljon csak Promé­theuszra, vagy Szent Flóriánra, akit a katolikus egyház nevezett ki véd'ősze itünkül, ezzel is elis­merve a tűzoltás fontosságát. Azt azonban megértheti, hogy a tűzoltón nem uralkodhat el a félelem, hiszen ez gátolná a tűz leküzdésében, ami a kötelessé­ge­- Van egy másik gátlásom is! Olvasóink ebben a rovat­ban megszoktak Joizonyos közvetlenséget. Egyenruhás embereknél mindig félő, hogy a vállap visszatartja őket gondolataik olyatén ■kimondásában, ami civilek között természetes lenne.- Vegyem le a zubbonyomat? I- Azt talán mégse! In­kább arról legyen szíves be­szélni, hogyan lett tűzoltó? — Hadikfalván születtem, 1937-:ben, de már jó ideje kis- mányakinak vallhatom maga­mat. Ennyit a családi, itthoni indíttatásról. Gimnáziumi érett­ségi ' után eredetileg honvéd­tiszt szerettem volna lenni, de aztán jött egy kitűnő toborzó, Szászi János tűzoltó őrnagy, a volt bonyhádi parancsnok. Ű értette meg velem a pálya szépségét és tulajdonképpen azt, hogy mit jelent, ha valaki hivatására talál. Nem bántam meg ...- Ha jól tudom, a tűzol­tóságnál is legalul kezdi mindenki, bármilyen magas rangú tiszt lesz belőle ké­sőbb. Mint a matrózok a fe­délzet mosását...- Így valahogy. Időközben megszereztem a tűzoltótiszti diplomát, letettem néhány vizs­gát.- Milyen társadalmi meg­becsülésnek örvend ez a pálya? — Szerintem jónak. Az érin. tették tisztelik és azt jó 'lenne tudatosítani a közvéleményben, hogy „érintett'’ mindenki lehet, hiszen a tűz nem tesz különb­séget.- Az emlékezetes tűzese­teknek és a testület múltjá­nak önöknél érdemes króni­kása van Csöglei alezredes személyében. Nem erről aka­rok érdeklődni, hanem azt tudakolom, hogy kik, milyen szervezetben őrködnek me­gyénk tűzbiztonsága felett? — A tűzvédelem tulajdonkép­pen minden magyar állampol­gár kötelessége. Jogilag ponto­san szabályozott és átszövi min­dennapi életünket. Az állami tűzoltók mellett és velük min­denben .együttműködve ott vannak az önkéntesek, a válla- latiak, a tűzvédelmi felelősök hálózata és az úttörők, ifjúsó. giak is. összesen mintegy 8-10 ezer ember, ami nem csekély létszám.- Milyen eredménnyel? Ezzel a fűzfő/ mégóvott érté­kekre éppúgy gondolok, mint a veszendőbe mentek­- Nem tudom mennyire sze­reti a számokat? I- Én nagyon, de lélő, hogy az olvasók kevésbé ...- Nos akkor csak azt emlí­tem, hogy kereken ötven esz­tendeje .még évi 300—350 tűz­eset volt a megyében. Az utol­só tíz év átlaga 190 körül van. I- Ez Így önmagában két­ségtelenül szép, de lehet va­lamelyest csalóka is.- Tagadhatatlan, ugyanis az általános fejlődés során az ér­tékek koncentrálódtak. Ha arra gondól, hogy a felszabadulás utáni -években mi .éghetett el egy falusi parasztházban és ar­ra, hogy milyen értékek, beren­dezések, technikai felszerelés, jószág halmozódik most egy- egy portán, akkor ezt nem kell különösebben magyarázni. A nagy beruházásokról, termelő­szövetkezeti majorokról, iparte­lepekről, vagy olyan országos jelentőségű építkezésről, mint az atomerőmű, ezzel még szót sem ejtettem. Az egy-egy tűz­esetnél veszendőbe menő érték tehát értelemszerűen növekszik és ugyanilyen értelemszerűen növekednek a mi feladataink is.- Nem tudok ellentmon­dani, hisz véletlenül tudom, hogy egy közelmúlt tűznél Decsen 100 sertésből alig akadt, amelyiket ne sikerült volna megmenteni. Ha azon­ban már éppen Decsnél tar­tunk, ahonnan mindketten idézhetnénk sajnálatos ne­gatív példát is, itt a tűzoltó­ságot át akarja venni a ter­melőszövetkezet . . .- De nem vonja meg tőle tá­mogatását a nagyközségi kö­zös tanács sem!- Még gondolatban is tá­vol áll tőlem, hogy az ön­kéntes tűzoltókat ne vegyem komolyan. Ez azonban saj­nos nem általános, hiszen van olyan vélemény, hogy pusztán uniformist kedvelők­ről, netán muzikáls emberek gyülekezetéről van szó. Utób­bival a tűzoltózenekarokra utalva ...- Sajnos nincsenek zeneka­raink, ámít úgy is értelmezhet, mint az előbb mondottak kate­gorikus visszautasítását. Ahol a tanácsi vezetés gondol rá, a tűzoltóság a legjobban használ­ható, mert- összpontosított, fe­gyelemhez és együ'tt-tairláshoz szokott szervezete lehet. Egyál­talán nemcsak azokra a kese­rű pillanatokra kell gondolni, amikor valahová felreppen a szólásbefi vörös kakas. A tűzol­tók ugyanis reszt vesznek a vá­lasztások lebonyolításánál vagy közterületek parkosításában. Részesei a község közéletének, aminek a politikai fontosságát gondolom éppen egy újságíró előtt nem kell különösebben hangsúlyozni.- Csakugyan nem kell, de azért megköszönném, ha említene néhány példát! — Szívesen és kapásból! Vá­ralja, Tólnanémedi, Kérd és Döbrököz. Ezzel már eleve el­nézést kérek azoktól, akiket szintén idézhetnék. A községi önkéntes tűzoltótestületek az oltásra váró esetek nyolcvan százalékánál _ ott vannak és eredményesen dolgoznak.- Nem tudom, hogy egyet- ért-e velem, de én úgy vé­lem, hogy sok minden hiány­zik a közgondolkodásból. Említhetném a környezetvé­delmet is, de mert most tűz­oltótiszttel beszélek, marad­junk a tűzvédelemnél.- Sajnos attól kell félnem, hogy sok esetben igaza van. I- Amibe bele kell nyugod­ni? — Szó sincs róla! I- Mit tehetnek önök és mit a lakosság a megelőzés érdekében? — A kérdés ránk vonatkozó része viszonylag könnyebb. Azt, amit eddig és ezután, csak min­dig a korábbinál jobban. Előbb a környezetvédelmet • említette. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy amikor a természetre ügye­lünk, akikor egymásra is vigyá­zunk. A tűz esetében ugyanez a helyzet. Elsősorban emberi magatartást, megértést és ha a szükség úgy kívánja, segítsé­get kérünk.- Erre nyomban lesz, aki azt válaszolja, hogy nincs kiképezve tűzoltó berende­zések kezelésére és mit se tud kezdeni egy tolólétrával. Pedig az ilyetén oktatást so­kaknál már gyerekfejjel el­kezdik. Nem elszakadva az előbbiektől, közbevetőleg az a kérdés jut eszembe, hogy van-e a megyei testületnek olyan tagja, aki úttörő-tűz­oltóként kezdte? — Igen! Bőhm Péter alhad­nagy élvtársunk! Amit az előbb említett segítségnél, pontosab­ban segitSégkérésnél gondol­tam, az olyasmire is vonatkozik, hogy például a személyautókat a lakosok ne parkíroztassák az utcai tűzcsapok fölött, a moz­gás házdk előtt. — Vitessék el!- Ez rövidesen megtörténik. Ugyanis a megyei rendőr-főka­pitányságnak már rendelkezé­sére á l ehhez a szükséges jár­mű.- Mondana valamit a technikai felszereltségükről és a járműparkról? Kielégí­tő ez?- Megfelelő. Pillanatnyi isme­reteink szerint a megyében nincs olyan tűzkeletkezési lehe­tőség, melynek leküzdéséhez ne lennénik ellátva akár hagyomá­nyos oltóanyaggal akár vegyiek­kel. Ez a mezőgazdaságra és iparra éppúgy vonatkozik, mint az élet bármelyik területére. Mindezek közül a laikusok szá­mára minden bizonnyal a toló­létra a legmutatósabb, mellyel praktikusan minden szekszárdi épület legfelső szintjét meg tud­juk közelíteni. A közúti balese­teknél már akad gondunk. Bár beszereztünk egy gyorsvágót, még további felszereltségre van szükség. Hiszen az tudott do­log, hogy a tűzoltó egyáltalán nemcsak tüzet olt, hanem a legváltozatosabb veszélyhelyze­tek elhárításának részese. Ez éppúgy lehet közúti baleset, mint földcsuszamlás, vagy be­dőlt kút. .- Mit csinál a tűzoltó, amikor nem ég semmi? Vég­tére is szerencsére a nap túlnyomó részében ez a hely­zet ..,- Szolgálatban, van. Ez nem­csak a laktanyában teljesített szolgálatot jelenti, hanem egy állandó készenléti állapotot. Azt, hogy tűzoltóink baj esetén min­denkor és mindenhol elérhetők legyenek. Akkor is, ha történe­tesen kinn vannak a telkükön és kapálnak. Talán úgy jobban közelebb hozhatjuk az olvasói­hoz a „szolgálat" mibenlétét, ha a munkaviszonnyal állítom szembe. A miénk nem munka­viszony, hanem a bármikori se­gítségnyújtásra való felkészült­ség permanens állapota. Ami nem mond ellent annak, hogy a szolgálati helyen való 24 órás tartózkodást mindenkinél 48 órás pihenőidő követi. De ek­kor is ki-ki köteles bejelenteni, hogy előreláthatólag hol tartóz­kodik majd.- Nem könnyű pálya! — Nem az, de szép. A közön­séget a látszat bizonyára meg­téveszti egy kevéssé. Akkor fi­gyel. fel ránk, amikor a koráb­ban 'már említett szirénaszóval vonulunk valamelyik tűzeset "helyszínére. Az egész nap ide- benn folyó elméleti, gyakorla­ti, technikai, politikai, általános műveltségbeli és sportkiképzést nem láthatja. I — Érdemes tűzoltónak menni? — Igen! Anyagi és erkölcsi megbecsülést egyaránt kapunk, a fiatalok érdeklődnek a hiva­tásunk iránt. Nem is egyköny- nyen lehet bekerülni a testület­be. Sorbaállás van érte! I- Köszönöm, hogy időt szentelt a beszélgetésre! ORDAS IVÁN Fotó: Kapfinger András Múltunkból Ez évben is szerte a világon megünnepelték május elsejét. Szín-pompás felvonulások, majá­lisok tették emlékezetessé a na­pot ott, ahol ezt szabadon te­hette -a nép — másutt illegális gyűléseken tettek hitet a mun­kásosztály, a nép ügye mellett. Százmilliók ünnepeltek. A má­jusi [híradások arról tanúskod­nak hogy elevenen hat Marx, Engels, Lenin tanítása. Száz esztendővel ezelőtt is foglalkoztatta az emberek egy kisebb csoportját a társadalom­ban lévő ellentmondások felol­dása, mások pedig rettegtek a marx-i ideológia terjedésétől.' így volt ez Tolna megyében is. Egy évszázaddal ezelőtt, 1883. május 6-án a Tolnamegyei Köz­löny négyoldalas újságnak csaknem egybarmadát foglalta el a-z a vezércikk, amely a szo­cializmus, a kommunizmus tér­hódításával és annak okaival foglalkozott. Természetesen sok mindent másként láttak, mint mi napjainkban. De a lénye­get már megértette az uralkodó osztály is. Idézzük a vezércikk bevezető gondolatait: „Európa majdnem minden ál­lamában foglalkoznak a jelent­kező socialistico-communisticus irányzatú titkos társaságokkal. Csak az eljárási mód különbö­ző más-más államokban asze­rint, o mint különböző az ezen irányzatot követő társadalmi lei­forgatók fallépése. Oroszország az ő nihililistá-ival és Angolor­szág az úgynevezett .legyőzhe- tetlenekkel' nagyon kurtán és sok esetben zsarnoki önkény­nyel bánnak el. -Franciaország az ő anarchistáival és Spanyol- ország a kebelében gazdálkodó (?) .fekete kéz' társulatával már nagyobb czeremóniát űz­nek. Németország praeventív eszközökkel törekszik a socializ- musnak -gátot vetni; az agg né­met császár legutóbb is meg­lepő üzenetben sürgette a kép­viselő testületnél a munkásosz­tály helyzetének javítását czélzó törvények tárgyalását. Olaszor­szág megsimogatja >a maga ir- ridentistáit, mert törekvéseiket a nemzeti egység álarcza alá rejtik. Mi magyarok tartjuk még a mi viszonyainkat a legjobb­nak; hanem azért nálunk is na­gyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy hazánk népessége nem szolgáltat alkalmas anya­got a soci'al'istico-communisti- cus irányzatok befogadására.” Nem hiszem, hogy szükséges lenne részletesebben is szólni arról, hogy a cikk szerzője, Vit- kovi'ts Ferenc, mindent össze­hord, ami csak a fennálló rend­szerek étien jelentkezik, s ezt nevezi ő szocializmusnak. Nem érti — és még sokan mások sem —, hogy mi a különbség a mun­kásosztály osztályszervezkedése és a nacionalista mozgalom között. De egyet már tudnak: itt van a szocializmus, és a szo­cializmus a tőkés rend felszá­molására törekszik. Ők a szo­cialistákat félforgatóknak, min­dent lerombolónak tartották. Tudták, védékezniök kell a szocializmus ellen, ha uralmu­kat, a tőkés társadalmi rendet meg akarják menteni. Ezért többek -között a cikk ezerzője is javasolja, hogy javítsanak a munkások - még inkább a pa­rasztok, cselédek - helyzetén, hogy őket ne fertőzhesse meg a szocializmus. Véleménye sze­rint a vasárnapi munka — amit egyébként 'a törvény tiltott, s a közvélemény iis elítélt — a szo­cialista' tanok egyik forrása, mert mint írta: a cselédeket, parasztokat a 'vasárnapi mun­ka elvonja a misehallgatástól, vallástalanokká leszsek, s ezzel megszűnik a vagyonos osztály iránti tisztelet, előbb-utóbb fel­üti fejét á tőkés vagyon fel­osztásának igénye. Na'gyon leegyszerűsítették azt a bonyolult társadalmi folyama­tot, amely valójában megterem­ti a szocialista eszmék befoga- "dásónak előfeltételéit. HAJÓ A KURDI KIKÖTŐBEN . A helytörténettel foglalkozók a fenti című százesztendős cikk­ből néhány apróságot még megtudhatnak. A szerző arról informál, hogy már száz eszten­dővel ezelőtt is úgy tudták, hogy a Kapós folyó szinte emberem­lékezet óta nem volt igazán forgalmas vízi út, „mióta pedig vaspálya épült vele párhuzamo­san, még ritkábban történik te­herszállítás vontató hajócská- kon. Folyó év áprfl 20-án azon­ban mégis megérkezett két kis vontató hajócska, hogy a kurdi hídnál megrakodva, gabonát szállítsanak”. A gabonát Len­gyel községből szállították a 'kurdi kikötőhöz. ÉPÜL A VASÚTÁLLOMÁS SZEKSZÁRDON 9 Száz esztendővel ezelőtt, 1883. május 9-én, 24 esztendős huzavona után megtették az első ásónyamot Szekszárdon, hogy a megyeszékhely vasúthoz jusson. Idézzük a cikk befejező sorait: „Az a sók ezernyi tömeg, mely harsogó zenétől kísérve, örömkönnyekkel szemében a szegzárdi vasúti állomás jelölt területét az nap betöltötte, egetverő éljenzéssel nemcsak örömöt nyilvánított nemcsak ér­dékei kielégítése felet ujjongott, hanem az első ásónyomással azon nagy elvet proclamálta, hogy önerőből merített tevé­kenység, a rajongó ügyszeretet, a fáradhatatlan ügybuzgalom is képes létesíteni azon ered­ményt, mely ezelőtt csak -a ha­talmasok rendelkezésére álló eszközökkel volt elérhető". Bodai Vilmos, aki hosszú évti­zedeken játszott szerepet a me­gye közéletében, arra utalt cikkében, hogy 1859-ben kezdő­dött meg először a Sárközben a vasútépítéssel foglalkozó moz-. ga'lom, hatalmas költséggel in­dult a' munka - és nem lett be­lőle semmi. Idézzük: „Már 1859-ik évben ellepte a Sárvíz völgyét egy hatalmas mérnökcsoport; kitűzte a vörös színű lobogókat; mért, lejtmére- zett, czövekelt, állomáshelyeket tűzött ki s. minden reménykedő megvolt győződve, hogy meg­van a vasút. Mikor aztán min­den kész volt arra, hogy a munkások csoportja vegye át a mérnökök szerepét; hogy az álomkép tényleges valósággá fejlődjék, - akkor összeültek a haza bölcsei és kimondták, hogy ez o Székesfehérvártól— 'Móhácsig vezető vasútvonal el­kerüli a1 fővárost, a kereskedel­mi forgalmat Bécsnek tereli - tehát nem lesz belőle semmi! A mérnöki póznákat, a vörös zászlókat és gróf Zichy Ferenc­nek az előmunkálatokra elköl­tött 40 000 frt-ját elnyelte a fő­városi moloch. Ez a dolog aztán minden har­madik, negyedik évben ismét- dött 12 éven keresztül.” Érdemes minden kommentár nélkül közölni, kik tették meg, s kinek nevében az első kapa­vágásokat a> leendő állomás helyén: Az első kapavágást Perczel Dezső alispán tette meg a ki­rály nevében, Boczor Antal pré­post az egyház, Gyöngyössy Já­nos osztálytanácsos a kormány, Stőner műszaki kapitány ai had­sereg, Lósikay mérnök a műsza­ki tanács, az alispán a törvény- hatóság, Palugyay törvényszéki elnök az igazságügy, Pap Lajos az ügyészség, R'ausz Béla szol­gabíró a központi járás, Stann Jakab Székszárd város, Sass Ist­ván ai közegészségügy, Sztan- kovánsz'ky János a végrehajtó bizottság, Ritter főmérnök a vasúti fővé Halat, Silley felügye­lő a munkások, Boda Vilmos a sajtó, Bennrieder József a gaz­dasági egyesület, Bezerédj Pál az ipar, Feördős Vilmos a szek­szárdi ügyvédek, Tóth Ödön a kaszinó, Leopold Sándor a ke­reskedelem, Ellmann Miklós a szekszárdi takarékpénztár, Gő- zsy Ferenc az alapítványi ura­dalom, Perczel Dezsőné a Vö­röskereszt, Sass Istvánná a szek­szárdi nőegylet, Fejős Károly a tűzoltóság, Gerenday Lajos a szekszárdi dalárda és végül Bóváry Ferenc a> földművesek nevében tette meg. S amíg a felsoroltak megtették az első kapavágást, a Bartinán mozsár­ágyúk durrogt'ak, köszöntve a még nem létező vasutat. Jól megadták neki a módját. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents